Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)
1985-12-20 / 298. szám
1985. december 20., péntek Somogyi Néplap 5 JELES-SZÍNHÁZ Kísérlet szövegértelmezésre A legendás Stúdió K-t emlegetik máris, ha a Monte-r- veri Birkózókörről beszélnek. Ez az aliig egy éves társulat járt Kaposváron, és játszott a Csiky Gergely Színház stúdiójában. Hazai viszonylatban különlegességszámba .menő produkcióval léptek fel, amikor Drámai események címmel előadtak egy kísérleti drámai szöveg megértésére Dobozy Imre Szélvihar című műve alapján. Jeles András, filmrendező irányításával — és díszlet- jelmezvilágálban — olyasfajta eklektikus színházat ismerhettünk meg, amely a stílusok sokaságában tobzódva is egységes képet alakít ki a nézőiben. Egy, jobbára az idősebb nemzedékek, illetve a középgenerá- ció által ismert, történelmi krízist megjelenítő művet vittek színre valamiféle színi madártávlatból. Hajdanában, a hatvanas évek amatőr együtteseinek legjobbjai tudatosság nélkül, gátlásokat mellőzve emelték be játékstílusukba a keleti színház elemeit ugyanúgy, mint a népi színjátékok modorát. Jeles Andráséknál ez tudatos, i sajátjukként alkalmazzák a japán színház eszközeit éppúgy, mint — mondjuk —, a falhasogató népszínműstílust. Egyfajta jelmezes hangjá- ték született, a film: lassítás módszerével. S ennek a lassításnak dramaturgiai funkciója van. Az 56-os ellenforradalom falusi, tanyasi történései során ez az ólomálom mozgás tökéletesen kifejezi azt, hogy a vidék órája mindig késésben van, s ez a történelmi szinkron néha végzetes. Dobozy Imre 56-os drámáját felülről, de nem kívülről szemléli, szemlélteti a színház. Mert miközben beszédgyakorlatokkal súlytalaní-tja — így kiugrattak a darab gyengéi, illetve egyfajta romlott nép- színműstílus is felfedezhető benne —, ugyanakkor egészként mégis súlyossá válik az előadás által a mű (és fordítva), s székihez szögezi a nézőt. Nem az ítéletnapot hirdető Verdi-Rekviem felzúgó „Dies irae, dies illa...”- ja okozza ezt, hanem az olykor hébegett-haibogott, makogott, vagy tiborcian kántált, tamtamokkal ritmi- zált szöveg értelmező előadása, mellyel azok elevenítenek fel egy tragikus eseményt, akik nem élték át azt. Tanulságos azoknak is, akik így vagy úgy, részesei voltak. L. L. Magyarszakos hallgatók Szófiában A szófiai egyetemen három éve működik magyar tanszék. Az oktatók és hallgatók lelkesek. „A magyar nyelv tanulására szükség van” — mondja Szűcs József docens1. — Az országaink közötti kapcsolatok egyre szélesednek, s ez jól képzett fordítógárdát igényel. Ennek létrehozásán fáradozunk kollégáimmal, - Tavasz Sándorral és Takács Győzővel. . Látogatásom napján az elsőéves hallgatókat, a harKönyvespolc Állatkedvelők kézikönyve Alig van ember, aki ne vonzódna az élő természethez. Sajnos, a rohanó élettempó, a városiasodás, az utazási költségek jelentős megemelkedése viszont gyakorlatilag csak néhány hétvégére korlátozza a lehetőségünket a természetszeretet kiélésére. Pedig ez a természetszeretet nagyon mélyen, a génjeinkben bennünk van. Már a piciny gyermekeknek is állatfigurákat adunk játszani, és nincs gyermek, aki már totyogókorában ne állna meg egy-egy kutya vagy macska mellett, ne akarná miegsimogatni, ne akarna játszani vele. Hány olyan kisiskolás gyermeket ismerünk, aki megvívja harcát a szüleivel, hogy aranyhörcsögöt tarthasson a lakásban. Ismert, hogy nagyon sok falusi ember 'költözött városiba, ők biztosan magukkal! hozták természet- és állatszeretetüket. Igaz ugyan, hogy ennek az áldat- szeretetnek torzhajtásai is burjánoztak: sokan csak azért tártának állatot, mert a szomszédnak, esetleg a főnöknek is van, így kétségtelen, hogy a divat, sőt a mert kétéltűeket, hüllőket vagy kisemlősöket szeretnének maguk körül látni. Ezután a díszmadarakkal kapcsolatos tudnivalók következnek, külön kiemelve a tollas kedvencek tartási feltételeit, betegségeit, és leírja a szóba jöhető díszma- dárfajokat. A macskák és kutyák kedvelői is sokat tanulhatnak a könyvből, az állatok szokásairól,, gondozásáról, neveléséről, de még a tartás jogi feltételeiről is. Végül röviden olvashatunk a kislo- vak, törpelovak, szamarak és kecskék kedvtelésből való tartásáról. A könyv abban különbözik a korábbi állattartással kapcsolatos könyvektől, hogy — mint a tartalmi ismertetésből — kiderül, összefoglalja minden szóbajöhető állatfaj tartásával kapcsolatos ismereteket. Jelentek már meg akvarista könyvek, madarasak, macskások, vagy kutyásdk, így egy kötetben komplex módon azonban még senki sem állította ösz- sze az állattartás tudnivalóit. Nagy érdeme, hogy ahol szükséges, állandóan felhívja a figyelmet a természetvédelemre, hiszen törvénnyel védett állatot tilos lakásban tartani. Számít a gyerekek óllaí- szeretetére: a könyv elején, egy táblázat bemutatja, hogy az egyes állatok figyelésére, dédelgetiésére hány éves gyermek alkalmas, hány éves képes már a személyes gondozásra. (Natura, 1985.) M. I. mincas előadóteremben találtam. Hat lány és egy fiú, az ország különböző részeiből azzal a céllal érkezett az egyetemre, hogy elsajátítsák ezt a nehéz, de dallamos nyelvet, ahogy a 18 éves Donaldina Bresakova, a legfiatalabb diák mondja. Az első sorban • egy halom szótár mögött fordít egy fekete hajú lány, Marina Sop- kina, a híres bolgár költő, Matej Sopkin lánya. Édesapjától örökölte a költészet szeretetét, s arról álmodozik, hogy ő is olyan verseket írjon, „melyekre szüksége van az embereknek.” „Különös szimpátiát érzek a magyarok iránt — mondja —, lehet, hogy azért, mert hallottam, hogy történelmük és vérmérsékletük hasonló a bolgárokéhoz... Szeretném megtanulni nyelvüket, s később az irodalommal kívánok foglalkozni.” Tiihomir Pásztorka, az erősebb nem egyetlen képviselője az évfolyamon, újságíró szeretne lenni. A magyar nyelv elsajátítását gyermeki kötelessé- génék is érzi, hiszen édesapja magyar. Barátai ugratják is, hogy ő a bolgár— magyar barátság szülötte. Az elsőéves magyarszakos hallgatók bár még messze állnak a végzéstől;, már komolyan gondolkodnak jövendő szakmájukról. Minden magyar téma érdekli őket: irodalom, képző- és filmművészet. Nem véletlenül látjuk őket ott a Magyar Kulturális Intézet szinte minden rendezvényén. Liljána Anánieva A vakáció első napjaira a Kilián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központ színvonalas programválasztékkal várja a fiatalokat. Ez az intézmény adott otthont Ungvári Károly festőművész tárlatának, valamint a nagyatádi 1. számú általános iskola rajzkúálLításának is. Ma délután kezdődnek a Berzencei Diáknapok. Négy órakor az Ádáz hajsza című videofilm vetítéssel kezdődik a program a berzencei szabadidő klubban, majd az általános iskola tornatermében Karácsonyi hangulat címmel énekek, dalok és betlehemes népi játékok A várják az érdeklődőket. Ugyanitt 19 óra 30 perckor a Sirtos görög együttes közreműködésével görög táncház és koncert lesz. Holnap a szabadidő klubban játékkaszinót rendeznek társas- ós teremj átékókkal, szellemi vetélkedőkkel. Szombaton és vasárnap nyolc órakor a Határ vendéglőben video diszkóra táncolhat a közönség. Siófokon a Dél-balatoni Kulturális Központ ma este -hét órakor rendezi meg a Belügyminisztérium Szimfonikus Zenekara közreműködésével Karácsonyi koncertjét. A „Hol volt, hol nem volt... — ilyen még nem volt” című vetélkedő döntőjére kerül1 sor holnap hét órakor a nagyatádi művelődési központban. A tréfás viadal vendégei Molnár Csilla Andrea Magyarország szépe és Muzsay András dalénekes. Vasárnap a kicsiknek kedveskedik délelőtt tíz órakor kezdődő rendezvényével a marcali Helyőrségi Művelődési Otthon: a Hófehérke és a hét törpe című amerikai- mesefilmet vetítik. A marcali Művelődési Központban tekinthető meg Jakab Eszter Derkovits-díjas festőművész tárlata és Jávori Béla fotó- kiállítása, amely Együd Árpád néprajzkutatónak állít emléket. Vasárnap délelőtt tíz órakor a zeneiskola növendékeinek és tanárainak fellépése teszi feledhetetlenné a karácsonyi hangversenyt. A mozimúzeuimban Kertész Sándor festőművész kiállítása látható. Tabán e hét végén zárja kapuit a művelődési központban a tabi kézművesek árusítással egybekötött bemutatója. A Tabi Galériában Nagy Ferenc fafaragó kiállítása várja a vendégeit. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ holnap délelőtt fenyőünnepet rendez a Csurgón és környékén laikó fiataloknak. A barcsi Móricz Zsigmond Művelődési Közpönt és a város iskoláinak gyermek- csoportjai, valamint szólistái állítottak össze egy ajándékműsort szüleiknek. A rendezvény ma este hat órakor kezdődik. Kaposváron, a Latinca Sándor Művelődési Központ holnap reggel kilenc órakor kezdődő karácsonyi játszóhá- zában a gyerekek ajándékokat, fenyőfad.íszéket készíthetnek. Az Édosz Művelődési Házban a téli könyvvásár újdonságaival ismerkedhetnek meg a könyvbarátok. A Somogy Megyei Múzeumban Hajnal Gabriella Mumkécsy-díjais művész gobelin kiállítása ígér színvonalas kikapcsolódási lehetőséget. SZAPUDI ANDRÁS kik éjjel körül csaholják szívük — a fegyverek éjszaka félnek elaludni akár a lombos képzeletű gyermek kit farkas hajkurász az ébredésig státuszszimbólum is az állattartás motivációjává váüt. Nem lehet azután azon csodálkozni, hogy az ilyen állattartás előbb-utóbb nyűggé válik, s az előbb dédelgetett kedvencet sorsára hagyják. Sok-sok ezer gazdátlanná vált kutya és macska kóborol így az országban, amíg a vadászok kénytelenek kilőni őket. Lányi György könyve elsősorban a kezdő állattartókhoz szól. Senkit nem beszél rá az állattartásra, ellenkezőleg: állandóan hangsúlyozza azokat a gondokat, kötelességeket, amelyek ezzel a hobbival járnak. Akik viszont elhatározták magukat valamilyen állat beszerzésére, nagyon jó tanácsokat kapnak, akár a faj vagy fajta megválasztására, akár a gyakorlati tennivalókra. Az első — legnagyobb rész — a leendő akvaristákhoz szól. Leírja az üvegfalak közé varázsolt tóban zajló biológiái törvényszerűségeket, az akvárium legszerencsésebb elhelyezését a lakásban, berendezését, az akváriumba való növényeket, az akvárium csigákkal, halakkal valló benépesítését, és a mindennapi teendőket az akvárium körül. A következő rész azokhoz szól, akik terráriumot akarnak létesíteni a lakásban, „Egy fillér nélkül ment el!” Ez úgy hangzik, mint egy segélyfciáltás. — Egy fillér nélkül?! — Elfelejtettem pénzt adni neki ebben a nagy zűrzavarban — mondja Kati kéts égb eesetten. Budai föl-alá szaladgál a szobában: „mindenképpen el kell érnünk valahogy”; Kati apátiába süppedten ül a díványon : „egy vasa sincs szegénynek, még egy kólát sem ihat meg...” Budainak végre eszébe jut, miit kell tennie. A telefonhoz lép. — Kit hívsz? — élénkül meg Kati tekintete. — Barnát. Talán még nem ment be a szerkesztőségbe. — Hat óra van, te őrült, lehet, hogy még alszik. — ö ugyan nem. Ismerem. Hajnalban írja a vezércikkeit. Budai telefonkészülékétől körülbelül 90 kilométerre megszólal Kótai Barna jólismert, dohányfüstös hangja. — Ne haragudj ... — szól Budai izgatottan —, arra szeretnélek kérni... — Halló? — vág közbe Kátai. — Kivel beszélek? — Budai vagyok ... ■ Elnézést. Budai István. * A szerző katonakori verse. — Te vagy az? Szervusz. Valami baj van? — Hát... — Budai görcsösen szorítja a kagylót. — A gyerek ... bevonult... — No és? — nevet Kátai. — Ezért vagy úgy begazolva? Talán te nem voltál katona? —■ Dehogynem. — Nahát. Most a te fiad van soron. Kibírja. Én három évet húztam le a jugó határon még a láncos kutyás időkben. — Tudom. De most arról van szó ..., hogy ez a gyerek egy fillér nélkül ment el. Arra gondoltam, hogy bevih étnél neki a kiegre egy ötszázast. — Készséggel. Körülbelül mikor érnek ide? — Nyolcra érkezik a vonat Kapósba. — Rendben. Fél kilenckor a kiegen vagyok. — Hálásan köszönöm ... és küldöm a pénzt. — Mit köszönsz ... és ... a fenébe is ... miért vagy úgy elkámpicsorodva?! — Most már nyugodt vagyok. Még egy szer köszönöm. Vánszorgó napok ... Végre egy- kusza levelezőlap: „Jól vagyok.” A farmer és a pulóver papírzsükbam érkezik. Amikor Kati kiveszi belőle az összegyűrt holmit, kristály- cukor szemerkél a fürdőszoba padozatára. „Az eskü szeptember 30- án, szombaton ...” Autóval mennek. Ide hamarabb megérkezik az ősz, mint más tájakra, gondolja Budai, mert a sötétzöld fák ‘közül habos köd folydogál a műútra. — Vajon megtaláljuk-e a sportpályát — aggodalmaskodik Kati. Budai nem felel. Érzi, ha megszólalna, valami fölösleges, bántó megjegyzést' tenne. Ingerült. El-elszorul a torka. Nem értem, miért vagyok ilyen ideges, mondogatja magának. A sportpálya körül izgatott tömeg. Budai megfogja Kati kezét, hogy el ne sodródjon mellőle. „Már jönnek!” A tömeg megvonaglik. Mindenki látni akarja a katonákat. Budai tudja, hogy mindenki egy katonát akar látni, akárcsak ő és Kati, aki mióta megkezdődött az alakulatok felvonulása, két- percenként felkiált. — Ott van! — Hol? — Ott. — Az ötödik csoport első sorában a harmadik. Nem látod? — Lehet — hagyja rá Budai, aki úgy véli, hogy csak egy messzelátó segítségével szerezhetne bizonyosságot. Dobpergés. Klapka-induló. Az újoncok körbevonulnak a pályán. Vigyázzmenet. Most már közelről látni az arcokat. Budai csak arra koncentrál, hogy egyetlen arcot se tévesszen szem elől. És egyszercsak húsz évvel ezelőtti tekintete Villan egy sapkaellenző alól. — László! A gyerek elmosolyodik. Alig észrevehetően a hang felé fordul, s a mosolyában van yalami meglepően újszerű, valami legényes (va- gányos ?) hetykeség. Mintha azt mondaná: „ne izguljatok, amit más elbír, én is elbírom...” Budai fölsóhajt. Egyszerre fölengedett benne az a görcsös, fogvacogtató szorongás, amit a gyerek bevonulása óta érzett. Hazafelé a kocsiban eszébe jutott egy régi verse, amit katona korában írt a barna- fedelű noteszbe. „A fegyverek éjszaka leborulnak. Olyankor nem érzik tagjaikon tenyerünk biztonságát megbomlik nyugalmuk s félnek magukban — félnek a csavargó állatoktól az ördög kutya-kölykeitől a fegyverek éjszaka leborulnak s mert jószándékúak, így énekelnek: „ne vi-gy minket a kísértésbe ó, istenünk, és adj örök nyugodalmat oldozd fel eredendő-bűnünk hisz mérhetetlen nagy a te hatalmad a sátán faittyait suhintsd villámaiddal s törd le a Gonosz gyémántos agyarát nagy csülkű lovakkal gyurasd a pocsolyába az öldöklés fekete himnuszait — s adj szelíd álmot minékünk, Uram!” A fegyverek éjszaka leborulnak.. .* — Furcsa — jegyezte meg Kati. — A fegyverek könyörögnek a békéért ... Langyos éjszaka volt, a zalai erdők lehellete beáramlott a nyitott ablakon. Már a Balatonhoz közeledtek, amikor a reflektor fényben megjelent egy szarvasbika csontkoronája. Budai fékezett. Ide hamarabb megérkezik az ősz, mint más tájakra, gondolta. Óvatosan haladt a harcias tekintetű agancsos felé. (Folytatjuk.) HÉTVÉGI /tájoló I
