Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-18 / 296. szám

1985. december 18., szerda Somogyi Néplap 3 A KEVESEBB TÖBB LENNE? Sok vagy kevés a jogsza­bály? Olyan kérdés ez, amely­re aligha lehet egyértelmű­en igennel vagy nemmel vá­laszolni. Mert igaz, hogy az emberek többsége túlságosan is „beszabályozottnak" érzi életünket, mindennapjain­kat, olykor ügyeink elintézé­sében éppen az okoz gondot, hogy az adott eset megoldá­sára nincs megfelelő rendel­kezés. Máskor olyan „joghé­zagokról” hallani, amelyek ugyancsak megnehezítik az igazgatást, az ügyintézést. Jelenleg hatályos jogrend- szerünkre persze messze az a jellemző, hogy foghíjas. Sok­kal inkább túltermelési vál­sággal küzdenek a jogalko­tók. De a döntő kérdés ezen a területen is a minőség, nem pedig a mennyiség. Hiszen a jó, társadalmi viszonyokat eredményesen regulázó sza­bályokra természetesen nagy szükség van. A baj csak ak­kor adódik, ha olyankor . is paragrafusokkal akarnak be­leszólni az életünkbe, amikor az adott problémát más, tár­sadalmi eszközökkel kellene megoldani. Magyarországon jelenleg több mint ötezer jogszabály van hatályban, s évente kö­rülbelül 4—500 újabb 'külön­böző szintű rendelet, hatá­rozat születik. (Igaz, ezek az új rendelkezések körülbelül ugyanennyi korábbi jogsza­bályt hatályon kívül is he­lyeznek.) A szakemberek már többször is megvizsgálták: mi lehet a hátterében ennek a feltűnően nagy rendeletalko­tó kedvnek? Egy-egy év számszerű jog­alkotási mérlege nagy mér­tékben függ az adott idő­szakban megoldandó társa­dalmi, gazdasági feladatoktól. Jó példa erre a tavalyi, tehát az 1984-es év, amikor a kor­mány 65 határozatot bocsá­tott ki. Ennyi minisztertaná­csi határozat egyetlen év alatt Magyarországon 1945 óta nem született. Ugyanígy szokatlanul magas volt 1984- ben a minisztertanácsi ren­deletek száma is: 66. Ez 1983- hoz képest harminc százalé­kos növekedést jelentett. Ha azonban a számok mögé né­zünk, azonnal kiderül: az új jogszabályoki jd'entös. hánya­da a gazdaságirányítási rend­szer korszerűsítésével kap­csolatos. A paragrafusok te­hát tulajdonképpen egy po­litikai döntést próbáltak meg lefordítani a jog nyelvére. Volt egy időszak — né­hány évvel ezelőtt —, ami­kor a miniszteri szintű ren­deletek, utasítások száma emelkedett feltűnően magas­ra. Ennek magyarázata azon­ban már korántsem bizonyult ilyen elfogadhatónak. A szak­emberek megállapítása sze­rint az egyes minisztériumok, országos hatáskörű szervek a területükön felmerült va­lamennyi témát jogszabá­lyokba akarták csomagolni. Kialakult egy olyan tévesz­me is, mintha egy-egy tárca szerepét, fontosságát az ha­tározná meg, hogy az adott időszakban hány rendeletet, utasítást, körlevelet, vagy ép­pen irányelvet adott ki. Az effajta irányítási szemlélet nemcsak megnehezítette, bo­nyolulttá tette a helyi szer­vek munkáját, hanem egy­ben helytelen szemléletre is nevelte az irányítottakat. A konkrét ügyek eldöntésében az önállóságukkal együtt lassan megszűnt a felelelős- ségük is, hiszen minden eset­ben akadt Valamilyen köz­ponti szabály, amire hivat­kozhattak. Máskor a jogi norma kibocsátása a minisz­tériumnak is hivatkozási ala­pot jelentett, mondván: ők megtették a magukét, kiad­ták a tiltást, az előírást. Csakhogy a paragrafus ön­magában semmit nem old meg, sőt... Ha végrehajtá­sának egyéb feltételei nem biztosítottak, több kárt okoz, mint . hasznot, lejáratj'a a többi jogszabály tekintélyét, komolyságát is. Szerencsére ma már messze kerültünk ezektől a gondok­tól, hiszen átalakult, meg­változott a minisztériumok irányítási rendszere, ami mellesleg máris kimutatható a miniszteri szintű jogszabá­lyok számának csökkenésé­ben. (A hatályon kívül he­lyezésekkel együtt most sike­rült először elérni a felsza­badulás óta. hogy a minisz­teri rendeletek száma összes­ségében is kevesebb lett.) Van egy területe a jogal­kotásnak, ahol nem a ren­delkezések számának csök­kentése, hanem növelése a cél. Igen, az országgyűlés ál­tal alkotandó törvényekről van szó, amelyekből az el­múlt években a kívánatosnál kevesebb született. A, múlt év utolsó napján Magyarorszá­gon összesen 136 törvény volt hatályban. Tavaly a parla­ment öt új törvényt hozott, és hármlat helyezett hatályon kívül. Bár az elmúlt időszak­ban már több politikai állás- foglalás is sürgette a demok­ratizmus növelése érdekében az országgyűlés törvényhozói munkájának fokozását, en­nek eredményei egyelőre, napa „Játszanak- Az új törvé­nyek száma évek óta három és hét között mozog, s ehhez még azt is hozzá kell szá­mítanunk, hogy ezek között minden évben visszatérően szerepel az előző évi költség- vetés jóváhagyását és a rá­következő óv költségvetésé­nek elfogadását tartalmazó törvény. Reméljük, hogy az idei év­ben megválasztott új ország- gyűlés működésének öt éve alatt gyakrabban él majd a törvényhozás lehetőségével életünk minden területén. Az eredményes, a kor követel­ményeihez igazodó törvényal­kotói munka ugyanis az egész jogrendszert tekintve meghatározó jelentőségű. Deák András Magyar térképészek külföldi munkái A Kartográfiai Vállalat, élve önálló külkereskedelmi jogával, számos belföldi tér­képkiadó megbízatásait tel­jesíti. A hazánkban előállí­tott kiadványokat immár mind az öt kontinensen ter­jesztik. A szocialista országok kö­zül jó 'kapcsolatot alakítottak ki a lengyel vállalatokkal, a magyar szakemberek vállal­ták el számos lengyel tér­kép sokszorosítását, míg a lengyel partner autótérké­pek tervezésében nyújt se­gítséget. Csehszlovákiába földgömböket szállítottak, míg onnan kedvelt . kirán­dulóhelyek térképeit sze­rezték be. Az NDK-beli ki­adónak Budapest várostér­képe sokszorosításának jo­gát adták el, Berlin térképe ellenében. A hazánkba irá­nyuló turistaforgalom igé­nyének kielégítésére vala­mennyi szocialista országba szállítottak autó-, város- és turistatérképet. A tőkés partnerek közül legjelentősebb a hamburgi Falk Verlag, ennek a cég­nek az elmúlt tíz évben több város térképét készí­tették el, ezeket az ismételt kiadások előtt korszerűsítet­ték. Jövőre például 26 féle várostérkép készül megbízá­suk alapján, közülük is ki­emelkedik Montreal új tér­képe. Egy másik NSZK-beli kiadó, a frankfurti Reven- stein számára több szocia­lista ország autótérképét ad­ták, és ezeket az időközben bekövetkezett változásoknak megfelelően átalakítják. A svájci Kümmerly—Frey ki­adó budapesti várostérképet és magyarországi autótérké­pet rendelt. A szakmával ismerkednek A kaposvári Móricz Zsigmond Mezőgazda- sági Szakközépiskola első és másodikos diák­jai Heti 6, a harmad- és negyedévesek heti 10 óra gyakorlati fog­lalkozáson ismerked­nek a szakmával. A traktorvezetéstől a la­boratóriumi vizsgála­tokon keresztül a fejő­sig a mezőgazdasági munka minden fontos szakmai fogását elsa­játítják. Ipari szolgáltatások Somogybán LAPPANGÓ BETEGSÉGEK Gépeink, cipőink és egye­beink javítói, szabóink, ru­háink tisztítói, apró tárgya­ink elkészítői, fodrászaink, kozmetikusaink ... Gyűjtőné­ven: az ipari szolgáltatók. Nem kényeztetnek el ben­nünket. ■ Aí ‘ igényektől messze el­marad a szolgáltatóipari lét­szám, ezért sok a rosszul el­végzett munka. Gyorsan hoz­záteszem: tisztelet a kivétel­nek. Az elromlott 'televíziók még így is előbb-utóbb föl- fénylenek, a béna járművek elindulnak, a lyukas cipőkre flekk kerül és a hölgyek ha­ját is rendbe teszik. Úgy­hogy a tétova szolgáltatá­sokhoz évtizedek alatt hoz­záedződött magyar ember már nem is morgolódik, csu­pán az egészen kirívó esetek miatt kezd méltatlankodni. Dr. Orosz László, a megyei tanács ipari osztályvezetője: — A felszínen is látszó, ér­zékelhető általános gond ma még nincs. A sok fogyaté­kossággal küszködő szolgálta­tóipar az utóbbi években né­miképp javult, de legalábbis tartotta korábbi színvonalát. Furcsa ellentmondás ez. A mai szolgáltatások olyanok, amilyenek; s valóban: rom­lás nem érzékelhető. Csakhogy dr. Orosz László azt is hozzátette: — Amikor legutóbb a me­gyei tanácsülésen áttekin­tette a testület az ipari szol­gáltatások helyzetét, el kel­lett mondanom: ma még nincsenek szembeszökő jelei a romlásnak, de több beteg­ség lappang. Tünetek nin­csenek, de ha alaposan vizs­gálódunk, akkor seregnyi „kór” kezdeményeit vehetjük észre. — Elkeserítő, amit mond. — Ügy vélem, jobb, ha nyíltan beszélünk a gondok­ról, mert ez talán segíti a megoldást. Viszont hiába mondanék bármit valamifé­le kincstári optimizmussal, ment ha nem sikerül a be­tegségeket időben nyakon csípni, akkor egy-két év múlva már látható jelei is lesznek az amúgy sem erő­től duzzadó szolgáltatások romlásának. — Hol támadja tehát a hasonlathál maradva — az alattomos kór az ipari szol­gáltatásokat? — Ezt sem könnyű felso­rolni, de megpróbálom. De­rékba tört a hatodik ötéves tervi hálózatfejlesztési program. A szolgáltató cé­gek az állami pénztárca el­apadása miatt nem tudták felhasználni azt a pénzt, amelyet maguk takarítottak meg fejlesztésre. Egy-egy szervezetnél ugyan összegyűlt némi pénz, de nem elegendő ahhoz, hogy bármibe bele­vágjon. Maradt a korábbi szint megtartása. Ezek a cé­gek továbbra is szolgáltatni fognak, de fölélik önmagu­kat, mai eszközeik leromla­nak, üzleteik elavulnak ... Nincs pénz műszaki megúju­lásra, marad a manufaktú­ra. Az anyag- és az alkat­részforgalmazás megoldat­lan. Hiába szerveződött át például a Gelka, az Afit. Az alkatrészellátás ígért javulá­sa elmaradt. Ugyanakkor — a példánál maradva — az elektronikai -cikkek kereske­delme robbanásszerűen növe­kedett, seregnyi kisszámító- gép, videoberendezés és egyéb ömlött ki az üzletek­ből. És ezt az élenjáró áru­tömeget kellene „kőkorsza­ki” szervezeteknek karban­tartaniuk, javítaniuk. Hason­ló gondokkal küszködik több más szakma is. Mi a döntés­re illetékes országos fóru­mokon jeleztük ezeket a gondokat, -mind a szabályo­zórendszer módosításának, mind az alkatrészellátás megszervezésének szüksé­gességét. Leírtuk: -ha a szol­gáltató szervezetek nem ke­rülnek olyan helyzetbe, hogy jövedelmükből fejleszteni is tudják önmagukat, valamint, ha továbbra is ilyen lesz az alkatrészhiány, akkor igen kevés a remény . . . — Ezek az alapvető gon­dok. Ha megszűnnének, ak­kor minden mggoldpdna?. —: Nem, de a többi gond megszüntetésének lehetősé­gei is javulnának. Nem szól­tam még a kistelepülések problémáiról. Alapkérdés a kisfa jvakban is: megéri-e a szolgáltatónak, hogy oda menjen? És ezzel kapcsolat­ban kell a kisiparosokat „elővenni”. Sokat vártunk az új vállalkozási formáktól, va­lamint attól, hogy a kisipar gyakorlása állampolgári jog lett. De azt tapasztaljuk, hogy sok új vállalkozó azok­ra a területekre települt, ahol kevés befektetéssel tehet szert megfelelő jövedelemre. Az új vállalkozások tehát alapvető javulást nem hoztak. Hogyan hozhatnának? Erre nincs re­cept. Véleményem szerint sokféle szolgáltatással, sok munkával, a városokban, de' még a falvakban dolgozva ma is lehetne nagy jövede­lemre szert tenni. De — is­métlem — valóban sok mun­kával ... — A hetedik ötéves terv­ben a szolgáltatások jövőjét is meg kell határozni. Ön szerint az eddig elmondottak tükrében milyenek a lehető­ségek? — A szabályozóváltozás szükséges. Az alkatrészellá­tás jobbítása szintén. Ha er­re az országos recept meg­Töb'b mint ezer új szőlő- és gyümölcsfajta termőké­pességét. betegségekkel szembeni ellenálláságát, fel­használhatóságát tanulmá­nyozzák a szakemberek az Országos Mezőgazdasági Fajtakísérleti Intézet helvé- ciai állomásán. Az almának például kétszáz változatát vizsgáztatják,, s ezen belül is egy-egy fajtából többfélét. Jonatánból 25, starkingból 20 új tulajdonságokkal ren­születik, akkor az ezer baj ellenére is javulhatnak a szolgáltatások. Az új vállal­kozási formák, ha átütő si­kert nem hoztak is, sokat ja­vítottak a, szolgáltatásban résztvevők anyagi érdekelt­ségén. Ezt a léhetőséget még inkább . ki. kell használni a jövőben. Mivel differenci­álódtak a viszonyok, úgy gon­dolom, hogy még részletes megyei tervet sem célszerű készíteni. A szükséges irá­nyokat — ha úgy tetszik: a vágyakat — meg kell jelöl­ni. A valós változások sorsa azonban egy-egy községben, egy-egy városban dől majd el. Mindenképpen a kisebb szervezetek és a kisiparosok előretörését várom. Erre le­het és kell is alapozni. Vár­ható az is, hogy a szolgálta­tások minősége és ára „szét­szóródik”, lesznek drágább és olcsóbb települések, asze­rint, hogy a szolgáltatónak hol mennyiért éri meg dol­gozni. A helyi tanácsok ügye­sen, üzlethelyiségekkel, ked­vezményekkel és egyebekkel csábíthatják a szolgáltatókat. Túlkínálatra és ugrásszerű javulásra nem számíthatunk. Szerintem, ha a következő öt évet a mai szinttel túlélik a nagyobb szolgáltató szer­vezetek, és a mainál vala­mivel magasabb szinten „jön­nek ki belőle” a kicsi szer­vezetek és a kisiparosok, ak­kor már nyertünk. És ak­kor van remény a későbbi minőségi ugrásra, javulásra. Luthár Péter delkező klón verseng az el­ismerésért. A csonthéjasok között kü­lönösen sok az új szilva-, kajszi- és cseresznyefajta. Csemege- és borszőlő hibri­det mintegy kétszázat tar­tanak megfigyelés alatt az állomás szakemberei. Válo­gatásuk fő szempontja a be­tegségekkel szembeni ellen­állóképesség, a fagytűrés és a regenerálódás. Űj gyümölcsfajtákat „vizsgáztatnak”

Next

/
Thumbnails
Contents