Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-14 / 293. szám

1985. december 14.. szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZÉT, KÖZMŰVELŐDÉ HORTOBÁGYI ZOLTÁN BOSSZÚ Tar János bal lábbal rú­gott A kutya — Csipszi névre hallgat — kis ívben repült a lombja veszített bo­kor alá, majd vinnyogva isz- kolit a garázs melllé, barnára festett kis házába. Nem ér­tette a dolgot. Pedig egysze­rű. Az óra reggel hatkor csör­gött, minit rendesen. Tar Já­nos fölkelt, megmosakodott. Félesége közben elkészítette a reggelit, s amikor a férfi kilépett a fürdőszobából, már orüt gőzöllgött a tejeská­vé az asztalon. Tetején, minit az égetett bőr, a ráncos föl. — Már ezerszer meg­mondtam, hogy ne forró ká­vét adj! — kiállította dühö­sen, és le siem üiit az asztal- ház. Maga sem értette pon­tosan, honnan ez a hirtelen harag, de nem is nagyon tö­rődött véle. A buszt persze lekéste. Gyalog indult néki a tizen­öt perces útinak, mert vára­kozni sem volt kedve. A mű/helylben a szokott zajok fogadták, meg a művezető: — Jánoskáim! Nincs anyag, el se indítsd a gépedet. Menj át a téemlkóba, oitt majd ad­nak mufnlkát! Tar János dühös lett me­gint. A fene egye meg — gondolta magáiban. Ebben a hónaiban már harmadszor nincs anyag, pedig kéne a pénz, a gyereknek születés­napjára megígérte a sílécat. Így nem jön össze az ára. Meg aztán a .téemfcá főnökét ki nem állhatta, s jó oka vöit ró. Ifjú fankas — ju­tott eszébe róla, ahányszor csak ránézett. Fölényes és nyegle a diplomájával, azt hiszi, néha okosabb embert nem hordott hátam a föld. Vitáiról véle szó sem lehe­tett, egyetlen igazság vollt csupán: az övé. Pislta bácsi is, na tessék. Hót hiába mondta el néki, hogy fél liter tejet kér és zsömlét, az öreg mégis kiflit hozott. Az üzemi étékezdé- ban elfogyott a kínált há­rom étéiből kettő, így aztán málkostészitáit kélíett ennie. Tar János érezte, hogy a gyomrát összesziorítja vala­mi. Délután fél hámomkor lé­pett ki a kapuin, de előbb még végigszenvedte a meg­alázó tortúrát. A rendésiz őt választolttá ki motozásra. Tíz éve nem fordult elő ilyesmi. Emiatt megint lekéste a buszt, gyalogolhatott. Jót is tett a séta az enyhe szél­ben. Kihúzta magát, élvez­te a gyaloglást, fölfrissüilt tőle, és a feszültség is fölen­gedett ott bélül. Az ABC-bein ketten is megelőzték a vásárlásiban, pedig a szókás szerint őt il­lette volna aiz elsőbbség. Ezen inkább mosolygott. De azon megint fölhangadt benne a keserűség, amikor az éladó félbehagyta kiszol­gálását, és a pult végén megjelenő nyialkkendős fér­fihoz fordult. Valamit suso- rogtaik egymással, a nyúzott kis békaáircú eladónő eltűnt a raktárban, majd nagy, barma csomaggal jött elő. — Banán — gondolta Tar János. — Nekem nem jut belőle. Ha szólnék, kinevet­nie — álldogált a pult előtt, egyre szerencsétlenebbül érezve magát, húsz dóka pá­rizsival a kosarában. Még vett ezt-azt, majd szinte kimenekült a boltból.. — Szólni kellett volna. Mi­csoda dolog az ilyesmi? S belüli megint szorítani kezdte egy láthatatlan ma­rok. Már nem élvezte annyd­MESTER ATTILA Különös tekintettel a vállalásra Hogy mi lesz itt nálunk a feladata? ,Elmondom, ked­ves fiatal kollégám. Brigá­dokat kell patronálnia, külö­nös tekintettel la kulturális vállalásra, ismeri maga a francia impresszionistákat? — Igen. Rémlik egy kevés­sé. De azért utána kell néz­— Nézzen. Ehhez termé­szetesen időt biztosítunk. Az­után pedig, ihogy jelkészült, bemegy a műszak végén, mondjuk a tmk-brigádhoz, és azt mondja: mindenki ül­jön le, ahová tud. Bemutat­kozni nem 'kell, majd a bi­zalmi bejelenti, hogy tőlünk jött. Csak közvetlenül visel­kedjék, ez nagyon fontos. Mondhatja azt is, hogy: helyezzék kényelembe ma­gukat, szaktársaim. (A sza- kikáim 1 már nem járja. Az anno dacumál is túlzás volt.) Azt is mondhatja, hogy tegyék fel nyugodtan fáradt lábaikat az esztergapadra, és dőljenek hátra, ha ez jólesik Ha mindez megtörtént, beje- leti, hogy előadást fog iar- ni a francia impress ’oniz- musról. Na most, ’ . nem repül lel ebben a pillanatban egy kalapács a fül mellett akkor nyert Ugye van. El­kezdheti az >elő ' _.,í. -sak arra ügyeljen, hogy Uvülről mondja a szöveget. — Ezt nem érten. Miért ne olvashatnám? Esetleg bi­zonyos dokumentumokkal is illusztrálva. — lAíert ha olvas vagy a dokumentumok közt lapoz­gat, nem tudja folyamatosan szemmel tartani a hallgató­ságot. — Erre miért van szük­ség? — íMert nemcsak kalapács van egy tmk-műhelyben, ha­nem franciakulcs is, ami szintén súlyos szerszám. — Rendben van. Megta­nulom ia szöveget. Csak azt nem tudom, miért kell min­denáron űz impresszionis­tákról beszélnem. Beszél­gethetnénk például a televí­zió múlt heti műsoráról, ki­nek mi tetszett, vagy a há­zikertekben termeszthető szőlőfajtákról, meg ami közben szóba jön, mert az ember akkor beszélget a leg­nehezebben, ha nem érdekli a téma. — Meg ha már menne ha­zafelé. Ugye, ezt akarta mondani, kedves tapasztalat­lan, ifjú kollégám? Az ilyes­miről szó se lehet. Először is van egy munkaterv, azután ami a legfontosabb: miféle vállalás az, ami érdekli az embereket, ami örömet okoz nekik Hol van akkor az erőfeszítés? — Különös tsihntettel a kulturális vállalásra ... — Ne vicceljen, fiatalem- uer, inkább a francia imp­resszionizmusban mélyedjen el, mert arról kell előadást tartania. — Bocsánat, azok a kimu­tatások, ha meg szabad kér­denem, amelyeket lapozgat­ni tetszik, mit tartalmaznak? — Ó, ez nem lényeges. A temetői parcellákról készül­tek. — És kik nyugosznak ezekben a parcellákban? — Akik nem tudtak ide­jén elhajolni a franciakulcs elöl. ve. a gyaloglást, nem figyelt a langyos szedre. Egy Zsigu­li zúgott él mellette az úton, széttfröccsentve a járdaszéli pocsolyát, s aibibóL jutott Tar János kabátjára is. — Hogy fordulnál föl! — rázta utána az öklét, s csak percék .múltéin jutott eszébe, hogy elfelejtette leolvasni a rendszámát. Az anyósa nem volt ott­hon, amikor hosszas tanako­dás után becsöngeteitt hozza. Jó negyedóra múlva jött ellő a szomszédból, s már jötté­ben ömlött belőle a pa­nasz a hidegre, a melegre, a szomszédokra... Tar János csak bólogatott a szóözön- ban, amikor megütötte a fü­lét: — Margit szeriint a te ide­gességed az olka. — Minek? — Tudod te azt, János. Azt mondja az én Margit­kám, hogy a munkahelyen is baj van veled, ötvenegy éves vagy, édes fiam, meg­jöhetne mór az eszed. Arra mór nem emléke­zett, hogyan jött ki a lakás­ból, csak arra, ahogy égett a fülle, s azt hitte, az utcán mindenki tudja: fejére ol­vastak nemilétező, óm kivéd­hetetlen bűnöket. Így talál­kozott össze Kisjámos osiz- táliyfőnökével, a rendetlenül öltöző, lyukas fogú, lompos növeli. — Jó, hogy találkozunk. A múltkori szülői értekezleten úgy sem vollt ott, kedves apuka. (Hogy lettem volna — mordult föl magáiban a fér­fi —, amikor azt a rohadt nyaralóit bütyköltük épp a te igazgatódnál. A pénz ... — sóhajtott.) — Káromkodik! Kérem, jól hallatta. A lányoknak disznó vicceket mesél, és szexújsógot találtam nála. Korai még egy tizenhat éves fiúnál, nem gondolja? — De, gondolom. — Akikor csináljon vele valamit! Mégiscsak maga az apja, nem? — Majd csinálok. — Itt az ideje — vetette oda még fiaghegyről a lom­pos nő, s ettől Tar János legszívesebben utánavetet­te volna magát, hogy bélé- markoljon fésületlen hajába. Így ért haza. Kinyitotta a levelesládáit, de a szokott új­ság nem volt a helyén, pedig számtalanszor megmondta mór a postásnak, hogy igen­is a ládáiba tegye, azért vá­sárolta jó pénzért. Az meg, mintha nem is hallotta vol­na a kifaikadásit, másnap me­gint csak bedobta a keríté­sen a Népszabadságot meg a Magyar Nemzetet. Tar János becsa.pt a le­velesláda fedelét, fordult. Egy tóc' -L 11 ait" ázva, kirajzolva a ólokon art is a járda ka-'f10^1.1- ott he­vert a Népsiza^a<^sa'»' Ekkor rol,anit 010 Csipszi, a kedves kú? torcs a garázs mellől. Kocsiút. Bóka Dezső festménye. AZ ŐSHAZA KÖZELÉBEN A komik földjén Könnyű szívvel beválthat­juk, hogy meglehetősen 'ke­veset tudunk zűrjén nyelv­rokonainkról. Ök saját ma­gúkat komi-inak nevezik; ez a szó eredetileg embert je­lent, és eredetileg a magyar him szóval azonos. Legtöb­ben a Komi Autonóm Szov­jet. Köztársaság területén él­nek — ez a terület négyszer nagyobb, mint hazánk, la­kossága viszont csak éppen meghaladja az egymilliót. A köztársaságban zűrjének, oroszok ás jurák-szamojédek (ínyenyecék) élnék. Fővárosa a 186 ezer lélekszámú Szi'k- tivkár. A komik száma 400 ezer körül van. A főváros­ban egyetem, főiskola mű­ködik, sőt a Szovjet Tudo­mányos Akadémia komi ta­gozata is. 1985-bein Sziktiv- karban rendezték meg a finnugor kongresszust. Ne­künk, magyaroknak még kü­lön érdekesség volt, hogy Olyan helyeken járhattunk, amelyek .meglehető,síén közel vannak a finnugor őshaza feltételezett helyéhez. Eddig a magyarok, a fin­nek, és az észtek rendezték kongresszusit. S nem vélet­len, hogy éppen a komikra esett a válasiztás, bár a Szov­jetunió területén vannak olyan finnugor népek (pél­dául a mordvin), amelyek­nek lélelkszámia messze meg­haladja a zürjénékét. írás­beliségük a magyarok után a legrégibb — a 14. század­ból már vannak nyelvemlé­keik. Európa általában két legjelentősebb költőjével, Ivan Kurdtovval, és a ma- gyarúl is jól tudó Vaszilij Litkininel kapcsolja össze a zürjénékét. Földjük az Uráli nyugati •észén fekszik, legdélebbi poritjo Helsinki magasságé­ban, a legt^üikibb p>edi,g túl a Sarkkörön van, Végtelen erdők borítják, tegjelleg^te- sebb fájuk a nyír. Belőle ki szülnek háztartási eszközeik, hátilkosaraik, sőt még papu­csaik is. Minél északabora haladunk, a nyírfát egyre ínikáDb a fenyők különböző fajtái váltják fel. Vízben is gazdag a táj. Folyóiban ren­geteg a hal; a nagyobbak (a Vicsegda, a Sziszola) hajóz­hatók is, a fát is vízi úton szállítják. A víz azonban átok is, hiszen a köztársaság területének 12 százalékát mocsár borítja. Persze, en­nek is megvan a maga szép­sége • A lakosság zöme a három legnagyobb városiban (Szik- tivikar, Uhita és Vorkuta) el. Falvaik között nagy távolság van. Kaadásul egy-egy köz­ség házai is messze vannak egymástól, egy-egy település megtekintése egesz napunk­ba kerülhet. A falusi hazák túlnyomó többsége fából ké­szül, s szinte mindegyikük a népművészet egy-egy remer ke. A városok modern koc­kaházai aligha nyerik meg tetszéslünket, hiszen hason­lókkal nálunk is elegeit ta­lálkozhatunk. Óvjak, védik a természetet még a váro­sokban is, parkjaikra na­gyon vigyáznak, sehol egy eldobott csikk vagy autó- buszjegy. A legkisebb facse­metét is ápolják, pedig fá­juk éppen elég van. A nyár röivid, de hosszúak a nap­palok; a tél hosszú, de rövi­dek a nappalok. A komik életvitelét is ez határozza meg. A zűrjén ember alacso­nyabb, mint egy átlagos ma­gyar — s ha rájuk nézünk, nemigen látunk különbséget. Sókkal zárkózottabbák, mint mi vagyunk. Sziktivkar ut­cáin sétálva hallunk komi szót is, orosz beszédet is, a falvakban inkább a zűrjén a társalgás nyelve. Amikor a finnugor nyel­vészeti kongresszusról visz- ...rérőben felszálltunk a ré­ti, azzal intettünk bú­-d: ..Au isalütödz!” — • .ina! Mizser Lajos Juhász Ferenc eposza Halott fekelerigó Juhász Ferenc „hosszú verseit” nem egyszer fogad­ta érdektelenség vagy ta- nácsitalanság meg a hivatott iirodalomlkritikusok körében is. A hosszú, esetleg az egész könyvre kiterjedd költe­mény,, illetve ,a költői ké­pek szokatlanul bőséges hal­mozása mintha minden versolvasásii itapaszitaiatndK és megszokásnak ellene mondott volna. Az új Juhász Ferenc-köl- temény, a Halott feketerigó még a korábbi „hosszú éne­keknél is terjedelmesebb: nagyalakú, vaskos kötetet fölt meg az egyetlen ívben haladó, minden látható ta­golást nélkülöző hatalmas, közel huszaninyölcezer sorit görgető költemény. Bizony, nem könnyű olvasmány. A Halott feketerigó ugyan­is összefoglaló, összegző köl­temény: egy teljes élet és egy teljes filozófia foglalata, amely széles panorámát raj­zol, és egyaránt felidézi a kozmikus viliág ijesztő távla­tait és az emberi kisvilág meghitt képeit. Juhász Fe­renc életének egy bizonyos pontján: alikoitó nyugalom­ban, a családi élet bensősé­ges világában tekint vissza történelmi és emberi válsá­gokkal is terhes életére. '' A nagy (költemény össze­foglaló mű tehát, mintegy visszatekint a bejárt életút- ra, legalábbis felidézi en­nek az útnák az érzelmileg fontosabb állomásait, illetve eközben kifejti a költő vé­gül is optimista élet- és lét­bölcseletét. Juhász Ferenc ugyanis mélyen éli át a pusztulást, lelkében szen­ved, vergődik a halál miatt, s képzeletében felidézi az emberiség végső pusztulásá­nak irómlátomásait is, mind­azonáltal nem adja meg ma­gát gyötrelmes tapasztala­tainak, rettentő látomásai­nak. Ellenkezőleg: az emberi élet értelmébe, az emberiség jövőjébe vetett bizalmát hir­deti. A SZÍNHEZ Te, békés, gyöngéden /nyájas, zengő, tiszta lágyan ,szétömÖlsz a \paletta ,tengerén, ahol nyugodt az árnVék, és füzei a fér,. villanásaid lebeg710 ^ álmodor­Tebenned a lázas élé minden ragyogással,— n• s a formaváltozat tanúságot mozgásnak, szelíd tájnak, mely mes Te, harmonikus nyelv, szélesre tárt égbolt, nyughatatlan isten, jaki rend és jész volt a hullám lés a csend átlényegülése; nincs határa benned <a lehetőségnek, a dolgok, a tárgyak csak téged dicsérnek, te vagy a festészet izzó szenvedélye. A KÉ7!-T RAFAEL ALBERTI VERSEI (FORDÍTOTTA: SZIRMAY ENDRE)----------------------- V

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents