Somogyi Néplap, 1985. december (41. évfolyam, 282-306. szám)

1985-12-02 / 282. szám

AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A Ara: 1,80 Ft 1985. december 2., hétfő Betűk és boldogulás Nincsen életünknek olyan területe, ahol ne lenne érvé­nyes a szinte már közhely­számba menő megállapítás: fölgyorsul a világ napjaink­ban. Érvényes ez a művelő­désre. Ma már talán nincs is olyan iskola, amelyik ne úgy bocsátaná útnak végzős növendékeit, hogy előtte tisz­tázza: csak az alapokat kap­ták meg, és munkájuk során nem nélkülözhetik a továb­bi tanulást, a minél na­gyobb és újabb ismeretek megszerzését. Az állandó önművelés a történelem so­rán soha nem volt olyan fontos, mint napjainkban. Nem szabad elfelednünk azt sem, hogy van olyan réteg is, amelynek lemaradása, műveltségben hátránya — éppen a gyorsuló idő miatt — fokozódik. A statisztika általában sze­mérmesen, szűkszavúan el­hallgatja akkor, amikor az egyes országok állapotát ve­szi számba, pedig egyre in­kább itt az ideje annak, hogy szembe nézzenek ezzel a problémával. A Közös Piac országaiban gazdasági téren jelentős eredményeket értek el. A 270 millió lakos közül azonban mintegy 21 millió alig tud írni, olvasni. 1 Még az NSZK-ban is —ahol a statisztika nemigen tart nyilván analfabétákat — 8 szakemberek 60C ezer és há­rom millió közé teszik az írni-olvasnl nem tudók szá­mát. Az adatok jelentős in­gadozásának oka az, hogy nem teljesen egyértelmű: ki számít analfabétának. Ide számítják azokat is, akiknek az iskola befejezésekor csak nagyon hézagos az ismere­tük, s képtelenek írásiban mindenféle kapcsolatterem­tésre. A műveltség állapotát te­kintve az úgynevezett funk­cionális analfabetizmus a másik probléma. Akik nem tudnak bánni például a mo­dem információs eszközök­kel, a számítógépekkel, egy­re inkább hátrányba kerül­nek azokkal szemben, akik­nek már hozzátartozik min­dennapjaikhoz, hogy a leg­modernebb gépek szolgálják ki őket Világjelenségről van szó, s ezt a tények jól bizonyít­ják. Az ismeretek, az infor­mációáradat olyan alapmű­veltséget feltételez, amely- lyel a nagyon bonyolult vi­lágban is képes tájékozódni az ember. Ehhez nélkülözhe­tetlen az írni és olvasni tu­dás, de csak ez nem lehet elég. Akiknek nem sikerült ezt megszerezni, annak ne­hezebb a szociális beillesz­kedés is. Hazánk oktatás­ügye nagy erőfeszítések árán is biztosítani igyekszik, hogy az általános iskolát befeje­zett fiatal olyan ismeretek­kel hagyja el az iskolapadot, amelyre a továbbiakban tu­dását építheti. Tény az is, hogy minden erőfeszítés el­lenére az általános iskolába beiratkozott tanulók nyolc­tíz százaléka nem végzi el tizenhat éves korára a nyol­cadik osztályt. Ezekben az esetekben nem beszélhetünk permanens önművelésről, és kisebb lesz a választási le­hetőségük azoknak, akiknek nincsenek megfelelő ismere­teik. Ennek ellenére — vagy éppen ezért — közügynek kell tekintenünk állapotukat. Műveltségbeli hiányossá­gaiknak nemcsak az egyén, hanem a társadalom is ká­rát látja. Varga István Tanácskozott a megyei népfrontértekezlet Az ötéves munkát tette mérlegre a megyei népfrontértekezlet szombaton — Kaposváron a Dorottya Szálló nagytermében. A háromszáz résztvevő az írásos és a szóbeli beszámolót megvitatta és elfogadta. Ezen a fórumon ala­kult meg a Hazafias Népfront megyei bizott­sága. Megválasztották a megyei elnökséget, a tisztségviselőket, a Vili. népfrontkongresszus somogyi résztvevőit, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának tagjait, valamint a pénz­ügyi ellenőrző bizottságot. A népi ranbértekezlei. el­nökségiéiben foglalt helyet dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára, Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára, Tanai Im­re, a megyei pártbizottság titkára, dr. Sarudi Csaba, a megyei tanács általános el­nökhelyettese, dr. Exner Zol­tán, az SZMT vezető titkára és Mihalics Veronika, a KISZ megyed bizottságának első titkára. A résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd dr. Albert Áron elmondta Fodor András Somogyi krónlika, Előhang című versét. Ezt követően Rostás Károly megyei nép­frontelnök nyitotta meg a tanácskozást, majd dr. Novák Ferenc megyéi titkár fűzött szóbeli kiegészítést az írás­ban kiadott beszámolóihoz. El­mondta, hogy az ősszel meg­tartott népfrontgyűléseken és értekezleteken 21 ezren vet­tek részt. A csaknem három­ezer felszólaló arányaiban ke­veset foglalkozott a mozgal­mi munkával és .többet a vá­rosok, községek jelenéivel és jövőjével, ebből viszont bő­séges útnaiwalót kaptak s népfrontbizottságok. Megállapította a beszámo­ló, hogy a jó megjelenés: ariány és az aktivitás azt a feltevést is 'igazolja, hogy a lakosságnak még kevés az in­formációja azokról a tények­ről, terveikről, kötelezettsé­gekről, amelyek lakóhelyük fejlesztését szolgálják ezeken a gyűléseken nyílt alkalmuk megszerezni azokat. A népfrontbizottságok, a tanácsok együttműködéséről szólva elhangzott az új ter­vezési, szabályozási, gazdál­kodási rendre való átállás és az intézmények korszerűsíté­se megköveteli a település­politika újraértékeléséi. A népi rom,fcmozgalom az új ke­retek között is jó partnere alkar mlaradnli a tanácsoknak. Ennek azonban az a föltéte­le, hogy az eddiginél még nyíltabb településpoii'ttkát folytassanak, s a közügyek intézésében, az állampolgá­rokkal. való kapcsolataikban még inkább a népképvise­leti jelleg, c a következetes politikai magatartás legyen mérvadó. * A pénzügyi ellenőrző bi­zottság jelentését Sebők Jó­zsef elnök ismertette, majd megkezdődött a vita. Többen bizonyították a terület- és te­lepülésfejlesztés növekvő sze­repét. Somogyi József azt ajánlotta, hogy a kaposvári példa alapján a többi város­ban és helységben is alakít­sál: meg a városszépí tő egye­sületét. A csurgói Raffai Imréné szerint sóikat tesznek a népfrontaktívák az üze­meikben is a dolgozók tájé­koztatásáért. A bedegkéri Ágyik Lajos javaslatát a népfrontértékezlei is felka­(Folytatás a 3. oldalon) A tatabányai Népházban tanácskozott a Bányaipari Dolgo­zók Szakszervezetének XXII. kongresszusa. A kongresszu­son felszólalt Havasi Ferenc, az MSZMP KB titkára is (Telefotó — MTI-fotó — Soós Lajos felv. — KS) Magyar—NDK belkereskedelmi tárgyalások Werner Jurich, az NDK kereskedelmi és elláfásügyi állam ti tikára november 28-a és deciember 1-e között Bu­dapesten tárgyalt. At/ndrikó Miklós belkereskedelmi ál­lamtitkárral aláírták a két ország közötti 1986. évi bel­kereskedelmi állami és szö­vetkezeti választékcserére és műszaki-tudományos együtt­működésre vonatkozó jegy­zőkönyveket. Az állami és szövetkezeti belkereskedelmi konstruk­ciókban — választékcsere, Megszűnt c kompforgalom a Balatonon Tegnap este fél hatkor még úton volt a-komp Ti­hany és Szántód között. Ez volt az utolsó útja az idén a vízien. A tavasszal március 29-én indult meg a kompfor- gákxm a két rév között. A főidényben négy komp állt munkába, g bőven volt dol­ga mindegyüknek. Mostanra elfogytak már az utasok: a víz után lecsöndesedett a part (is. Az idén a négy komp csak­nem kétmillió utast és 525 495 gépkocsit vitt egyik partról a másikra. Ahhoz azonban, hogy a forgalmat jövőre is zökkenőmentesein ellássák, szükség van a ha­jók javítására. A téli pihe­nőt arra használják fel, hogy elvégezzék a karbantartást valamemnyü hajón. áruházak és megyék közötti csere — 1986-ra összesen mintegy 4,3 milliárd forint értékű forgalmat rögzítettek, amely 7 százalékkal haladja meg az idei előirányzatokat. Kétséges határidők Lakás­átadások A megye több településén épülnek még lakások, ame­lyeket 1985 végéig át kelle­ne adniuk az építőiknek. Nagy Attilát, a Somogy Megyei Beruházási Vállalat főmérnö­két kérdeztük: mire számít a megyei tömeges Laikásépí- tés beruházóija? — Siófokon elkészült a 270 lakás, Nagyatádon 48, Marcal Ili ban 120, Barcson 48 lakást vettünk át az építő cégektől. Tartozik még a fo- nyódi köütségjvetési üzem húsz lakással, valamint a ta­hi ktsz harminchattal. Ezek átadása bizonytalan, magunk sem hisszük, igazán, hogy az építők bs tudják tartani a határidőt, avagy legalább a december 31-ét. Kaposvárom a Toldi lakótelepen 455 la­kás volt az idői programban, 135-öt még nem adott át a Sáév. Hatvan lakás átadása ezekben a napokban megtör­ténik, hetvenöt az év végéig készül el, ezt ígérik az épí­tők és ebben a Somber is bízik. L. P. ANYAGI ÜGYEK Egy rózsaszínű papír juttatta eszembe Zsi­ga bácsit. És az első cédula után még találtam néhányat. Ki tudja miért tettem el... Az ilyen kocá­tok érdekes szokása, hogy önállósulnak. Elkezdenek vándorolni szekrényről szek­rényre, fiókból fiókba és néha előbújnak. Fontos ira­tokat süllyeszt az ember se­lejtezés címén egy-egy léha pillanatában a kukába, az­tán vakarja a fejét, amikor néhány hónap múlva szük­sége lenne egy régi szerző­désre vagy effélére. Emléke­zetes pezsgősdugók, rég el­felejtett emberek cédulára firbántott neve és címe meg hasonlók azonban végigkí­sérhetik életünket. A rózsaszínű papírok is valószínűleg ilyenek lesznek. Egy-egy szám áll rajtuk, forintokat jelent, hátoldalu­kon meg ilyen mondatok varrnak: „Az első csörgőre. Vegyetek egy doboz bon­bont, bár egészségtelen. Me­leg zoknira.” Igen. Pályakezdés, pici gyerek... Zsiga bácsi, ö sem volt tehetős, csak olyan- féle, akinek elég egy frissen meszelt szoba, egy ágy, egy íróasztal és néhány köny­vespolc telistele nehéz köte-, tekkel. Valamint enyhén szólva is: nem tartozott a rendmániások közé. Ha a posta környékére tévedt és épp volt nála a nyugdíjából valamennyi, akkor fogott egy rózsaszínű papírt, ráírt agy egyessel vagy kettessel kezdődő és két nullával vég­ződő számjegyet, meg egy „taktikai utasítást” azután föladta nekünk. Néha több hónapig mintha a föld nyel­te volna el, nem is találkoz­tunk, nem is járt a posta környékén ... Mégis vala­hogy mindig éreztük féltő gondoskodását. Hasonló rózsaszínű cédu­lát kerestem, csak épp olyant, amilyennek mind­három szelvénye megvan. Szégyellmvalóan kicsi szá­mot írtam rá. Egy idős asz- szony címére megy. Nyug­díjas édesanyámnak. Sajnos nem utasíthatom, hagy ne tegye, s fogadok: nagy ré­széből ajándékot vesz az unokáinak. „Támogatás.” Ahogy az árakat nézegetem karácsony előtt, remélem, hogy sok mai pályakezdőnek van sok zsi- gabácsija. Bár az ifjoncok — mint akkor mi is — csak kibírnák ilyen rózsaszínű cetlik nélkül. Azon viszont megint egyszer végképp el vagyok akadva, hogy az öregemberek meg az öreg­asszonyok, akiknek esetleg még egy bántóan kicsiny összeget sem visz a postás, vajon mit tesznek? Kemény munkájuk után jól megér­demelt nyugdíjukkal. Mit tesznek? Hallgatok egy másik öregasszonyt. Számolgat, örül a decem­bernek. Jó hónap az. Azt számolgatja: az ünnepek tá­ján egy hetet az egyik fiá­nál tölt, egy hetet a másik­nál. Az egy fél hónap. Te­hát fele lesz a villanyszám­la, fele lesz a gázszámla. Ennivalóm sem kell költeni. Száz szónak is egy a vége: megmarad a nyugdíj fele, sőt, ha ügyesen osztja be a dolgokat, talán a háromne­gyede is. Ezt kifundálva egészen jó­kedvű lesz. Én is bíztatom: igazán jól kalkulált. De egyik pillanatról a másikra elhervad a mosolya. Azt diinnyögi, hogy megette a fene az egészet. Két jóbará­tom galambszelíd édesanyja olyant mond, amilyent tán még soha ... Még a rosseb is kicsúszik a száján. Lasan kitudom: nem tet­szik neki, hagy ilyeténkép­pen jó hónap a december. Attól fél: máskor is elhódít­ja ez az okos kalkuláció, aztán a praktikum kedvéért utazik majd el egyik vagy másik fiához, nem pedig szénetetből. Ezt meg előbb- utóbb ők is észreveszik, az­tán oda a náluk sok évtize­des családi melegség, s át­veszi az uralmat a józan számítás. „Megyek, mert az nekem spórolás. Nem jön­nek, mert azt nem bírja pénzzel a mama.” Nem nagyon féltem őket ettől. Mégis kedvetlen le­szek. Hátha... Az ördög nem alszik ... Ficorog a zsebemben a postára viendő rózsaszínű cédula. Inkább elköszönök és megyek az aranykürtös intézménybe. Ezen is túl vagyunk. A naptárból ki is pipálom a vastagra sikeredett önfigyel­meztetést: anyagi ügyek rendezése. Luthár Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents