Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-02 / 258. szám

2 Somogyi Néplap 1085. november 2. srtmbat Események címszavakban Vasárnap: Moszkvában Mihail Gor­bacsov találkozik Rad- zsiv Gandhival. —'Ma­gyar—osztrák külügymi­niszteri tárgyalások. — Sevairdnadze Havanná­ban. Hétfő: Nyilvánosságra hozzák az SZKP újjászerikesz- tett programtervezetét. — Az olasz kormányvál­ság Craxi hivatalban maradásával oldódik meg. — Portugáliában Caváci Silva kisebbségi kabinetet alakít. Kedd: Erich Honecker buda­pesti látogatása. — A NATO nukleáris tervező bizottságának brüsszeli összejövetele. Szerda: Husszein—Arafat talál­kozó Ammanban. — Bejrútban kiszabadulnak a szovjet túszok. — Ugandában felborul a tűzszünet, kiújulnak a harcok. — A dél-Afri- kai pótválasztásokon a szélsőségesek törnek elő­re. Csütörtök: Kádár János megkezdi látogatását Nagy-Britan- niában. — Mengisztu moszkvai útja. — Rea­gan szovjet újságírók­nak nyilatkozik a genfi csúcsértekezletről. — Megemlékeznek Indiá­ban Indira Gandhi meg­gyilkolásának első év­fordulóján. Péntek: Genfben egy héttel meg­hosszabbítják a szovjet —amerikai tárgyalások harmadik fordulóját. — A budapesti európai kul­turális fórumon befejezi vitáját az első két mun­kabizottság. A hét három kérdése Hogyan alakul a gen­fi csúcs közeledtével a szov­jet—amerikai viszony? Beléptünk a november hó­nlapba, a csúcsértekezlet ha­vába. Elkezdődött a politi­kai visszaszámlálás, hiszen csak bő két és fél hét vá- laszít el a genfi Gorbacsov— Reagan találkozótól. A jelen­legi helyzetben önmagában is kiemelkedően fontos ese­mény jelentőségét növeli, hogy hat esztendei szünet Után ismét felélénkülhet a legmagialsjáhb szintű szov­jet—amerikai párbeszéd. A csúcs lótóközeibe kerü­lése tovább fokozza a diplo­mácia tempóját. A hét fi­gyelemreméltó fejleményei közé tartozik, hogy Reagan szovjet újságírókat fogadott a Fehér Házban; Kennedy óta ő volt az első amerikai elnök, aki ilyen, közvetlen nyilatkozatot adott. Meg­egyezési szándékairól szólt, s egyes kommentárok sze­rint ily módon akarta ellen­súlyozni azt a hatást, ame­lyet a Time magazinnak adott Gorbacsov-interjú vál­tott ki. Köziben, ugyancsak ame­rikai kérésre egy héttel meg­hosszabbították az űrfegy­verkezés megakadályozásáról válamint a nukleáris fegy­verek korlátozásáról folyta­tott genfi szovjet—amerikai megbeszélések harmadik for­dulóját. Az indok, hogy még a csúcs előtt le akarják ten­ni az asztalra a szovjet ja­vaslatokra vonatkozó ameri­kai választ. Moszkva azt in­dítványozta, hogy vegyék elejét az űrfegyverkezésnek, ugyanakkor radikális módon, jelentős mértékben, akár 50 százalékkal is csökkentsék a meglévő nukleáris fegyver- készleteket. Az amerikai vá­A hét elején Havannában tett hivatalos baráti látogatást Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter (balra). A ké­pen Fidel Castróval látható az esemény egy kötetlen pil­lanatában Elnökválasztást tartottak Tanzániában. A képen a le­köszönő, nagy tiszteletnek örvendő államfő, Julius Nyerere adja le szavazatát lasz hivatalos formában mqg nem ismeretes, de washing­toni lapértesülések úgy vé­lik, hogy az Egyesült Álla­mok elsősorban a szárazföldi indítású nehézrafcéták terü­letén kíván nagyarányú csökkentést. Ez első hallo­másra rokonszenvesen han­gozhat, csakhogy a szovjet rakiétöerők, a becslések sze­rint 72, az amerikaiak csu­pán 49 százalékban alapo­zódnak e fegyverekre. Az „egyenlő” csökkentés tehát egyenlőtlenséget rejtene ma­gában, folytatódnának az amerikai előnyszerzési pró­bálkozások. Egy-két napon belül talán már többet tud­hatunk, miután Shultz kül­ügyminiszter Moszkvába uta­zik, ahol — amerikai beje­lentések szerint — már a csúcs esetleges záródoku­mentumát is egyeztetni sze­retné a szovjet féllel. Viták közepette, a remé­nyek és a realitások jegyé­ben kezdődött meg a „visz- szaszámiláiás ...” <D—, _ nyék vannak a Közel-Kele­ten? Az el 1 entétvonalak keresz- tül-kasul barázdálják a Kö­zel-Keletet, a válságon belül számos „mellékválság” je­lentkezik. Lezajlottak a jor- dónáiai uralkodó és Arafat 'tárgyalásai s jóllehet elhang­zott néhány célzatosan derű­látónak tűnő nyilatkozat, a jelek mély ellentétekre utal­nák. A palesztin vezető ugyanakkor egy meg nem nevezett országot vádolt az­zal, hogy a PFSZ számlájá­ra az kövétte el a hajóelté- rífést. Libanonban mintha közelednének egy rendezés­hez, a megbeszélések egy­mást követik Bejrútiban s a békéltetésben nagy szerepet vállaló Szíriá fővárosában, Damaszkuszban. A zöld vo­nal szomszédságából viszont változatlanul összecsapások híre érkezik s lehet találgat­ni, hogy a kialakuló rende­zést megelőző pozícióharcok folynak, vagy a csatározások már a kibontakozás remény­telenségét fejezik ki. Min­denesetre pozitív tény, hogy A közel-keleti rendezés és főképp a palesztinok jövője volt a központi témája annak a megbeszélésnek, amelyet Am­manban folytatott Husszein jordán király (szemben balról) és Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője Néhány nap múlva per kezdődik a krefeldi bíróság előtt. A nyugatnémet vá­rosban 74 éves Wolfgang Otto ül majd a vádlottak padján, aki leányiskolái ne­velő tanárként (!) vonult nyugállományba, de elő­zőleg SS szakaszvezetőként a buchenwaldi koncentrá­ciós táborban tevékenyke­dett. 1944. augusztus 17- én, amikor Himmler sze­mélyes parancsára a baut- zeni börtönből a lágerbe szállították a fizikailag meggyötört Ernst Thäl- mant. a Német Kommunis­ta Párt elnökét, ő vezette azt a halálbrigádot, amely Ideje végzett a legendás hírű munkásvezetővel. Más há­borús bűntettek is terhelik számláját. Jó ideig úgy tűnt, hogy elkerülheti a felelősségre- vcmást, pedig Thálman öz­vegye s az NDK-ban élő lánya újra meg újra köve­telte a bírósági tárgyalás lefolytatását. Az NSZK igazságszolgáltatásának malmai azonban ezúttal lassan őröltek s csak 41 évvel a gyilkosság után ke­rülhet sor a felelősségre vonásra. A per azonban bonyo­lultnak ígérkezik, a tanúk ugyanis azóta kiestek... A koronatanú (aki életében több ízben is megtette val­lomását) Marian Zgoda, a tábor egykori lengyel fog­lya, s a gyilkosság szem­tanúja, 1967-ben távozott az élők sorából. A védelem nyilván a ta­núk ftávollétére fog hivat­kozni. Pedig igazán nem rajtuk múlt, hogy már nem lehetnek jelen... R. E. végre visszanyerhették sza­badságukat a túszul ejtett szovjet állampolgárok, Úgy tűnik ennek érdekében min­den józan erő fellépett a szélsőségekkel szemben. Korábban több szó esett róla, hogy Szaúd-Arábiában részleges csúcsot tartanak, a hét legjelentősebb arab or­szág részvételével. Üjabban 'elhallgattak ezék a találga­tások: a Közel-Kelet térsé­gében manapság egy biztos tényező jelentkezik, a bi­zonytalanság. Mi jellemzi a dél-af­rikai helyzet alakulását? A rendkívüli állapot hó­napjainak eddigi mérlege csaknem négyszáz halott, va­gyis minden „(hétköznapra” három-négy agyonlőtt, halá­losan megsebesített fekete áldozat jut S a helyzet ja­vulás helyett tovább rosz- szabbodik, újabb nagyváro­sokra terjesztették ki a rend­kívüli állapotot, ami egyben fokozza a tömegtiltakozást. Ilyen körülmények között tartottak a héten pótválasz­tásokat a Dél-Afrikai Köz­társaságban, szigorúan „fe­hér” alapon, csak fehérek szavazhatták és képviselői­ket a fehér parlamentbe küldték. Ebből a szempont­ból nem volt igazi tét, s a Bothia vezette nemzeti párt abszolút többségét sem fe­nyegethette veszély. A Botha pártjából kivált Herstige (az afrikáner kife­jezés magyarra fordítva „igazit” jelent) nemzeti párt a pótváüasztásokon jelentő­sen növelte szavazóinak szá­mát s beküldhette első kép­viselőjét a parlamentibe. Minden jel arra mutat, hogy a dél-afrikai fehér kisebb­ség jó része képtelen tudo­másul venni a történelem figyelmeztetését. Erre valla­nak a pótválasztási eredmé­nyek és a fekete költő, Mo- loise törvénytelen kivégzése. A dél-afrikai barométerek pedig a politikai viharokfo- kozódását jelezhetik. Réti Ervin Az SZKP szervezeti szabályzatának tervezete Módosító javaslat Moszkvában. nyilvános - ságria hozták és a pártszer­vezetek elé terjesztik az SZIKP szervezeti szabályza­tának a javasolt módosítá­sokkal kiegészített terveze­tét, amelyet a Központi Bi­zottság legutóbbi, október 15—i ülésén hagytak jóvá. A javasolt módosítások lé­nyege egyfelől, hogy tovább szélesítsék a párton belüli demokráciát, fejlesszék a kommunisták, valamennyi párltszervezet, elsősorban alapszervezet kezdeménye- zőkiészségét és aktivitását, másfelől pedig növeljék a közügyék eldöntésében rájuk háruló felelősséget. Az okmány szerint az SZiKP a szovjet nép tápasz­talt harci élcsapata, amely önkéntes alapon, a szovjet munkásosztály, kolhozpa- riaSiZtság és értelmiség legki­válóbb, legöntudatosabb ré­szét egyesíti. A szervezeti szabályzat tervezete rámu­tat, hogy az SZKP osztály- lényegénél és ideológiájánál fogva a munkásosztály párt­ja marad, de az egész nép pártjává vált. A párt a népért létezik és a népet szolgálja. A társa­dalmi-politikai szervezet ma- gas/aibb formája, a politikái rendszer magva, a szovjet társadalom vezető és irányí­tó ereje. A párt határozza meg az országfejlesztés fő irányát, biztosítja a nép al­kotó tevékenységének irá­nyítását, megadja a szerve­zettség, a tervszerűség és a célratörés jellegét a végső cél, a kommunizmus győ­zelme elérésiéért vívott harc­ban — hangsúlyozza az ok­mány. Az okmány szerint az SZiKP a nemzetközi kommu­nista mozgalom alkotó ré­sze. Szilárdam kitart a pro­letár, szocialista internacio­nalizmus kipróbált marxis­ta-leninista elvei mellett, igyekszik aktíván előmozdí­taná a testvéri szocialista or­szágok együttműködésének és öisszefiarrdttságának meg­szilárdítását, a szocialista vi­lágrendszer erősítését, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, szolidáris azokká! a népek­kel, amelyek a nemzeti és a társadalmi felszabadulásért, az imperializmus ellen, a béke fenmmáradásáért har­colnak. A javasolt módosítások, amint azt az SZKP KB ok­tóberi ülésén megállapítot­ták, lehetővé teszik, hogy a párt fő irányvonalának és irányelveinek Valóraváltá- sában növekedjék a párttag tekintélye, súlya, politikai és szervező szerepe, felelőssége. Shultz Moszkvába indul Shultz amerikai külügymi­niszter szerint az Egyesült Államok „magabiztosan, rea- ÍJislta módon és konstruktív szellemben” vesz majd részt a szdvjet—amerikai csúcsta­lálkozón. A miniszter, aki ma indul Moszkvába, hogy a csúcstalálkozóról újabb meg­beszélést folytasson, csütörtö­kön délután sajtókonferen­cián fejtette ki nézeteit. Megismételte, hogy az Egyesült Államok Genfben egyaránt tárgyalni akar a leszerelés és a fegyverzet- korlátozás kérdéseiről, a két­oldalú kapcsolatokról, az em­beri jogok érvényesítéséről és arról, hogy „az államok szün­tessék meg az olyan kísér­teteket, hogy befolyásukat fegyveres erővel, vagy szub- vemóval terjesszék ki” — vagyis a Reagan elnök által a múlt héten az ENSZ-ben Amerikai kérésre egy héttel meghosszabbították a genfi leszerelési tárgyalások har­madik fordulóját, hogy az amerikaiak előterjeszthes­sék új javaslataikat. A ké­pen: a két küldöttségvezető Viktor Karpov (balról) és Max Kampelman (jobbról) fog kezet egymással „regionális problémáknak” minősített kérdésekről. Ta­gadta, hogy Washington eze­ket a .kérdéseket Valamiféle „csomagtervként” kezelné, de hangsúlyozta: „A leszerelés nagyon fontos és az ezzel összefüggő kérdések minden bizonnyal középponti helyen szerepelnek majd a genfi tárgyalásokon de nem ke­vésbé fontosak az egyéb kér­dések is”, mart a különböző témakörök sökszor „egymás­ba fonódnak”. Békéről, családról, életünkről A béke érdekében csele­kedni töibbféléképpen lehet — legalábbis ezt sugallja az UPI amerikai hírügynökség beszámolója a szovjet nőhi- zoftság küldöttségének ame­rikai útjáról. A tizenhárom szovjet asszony a Peace Links amerikai társadalmi szerve­zet közreműködésével látoga­tott el az Egyesült Államok­ba, amerfkali családokkal is­merkedett, amerikai nők tár­saságában utazott az ország különböző államaiba. Béke- mlisszió volt ez, amúgy női módra; hiszen a szokásos női témák legfeljebb áttételesen kapcsolódnák a nukleáris há­ború elhárításának problé­májához. Márpedig ezek a tárnák aligha ifctathatóak ki, ha nőik egymás között be­szélgetnék — ha mégoly tá­voli országokban élnek is! Az országjárás közepette volt elég 'idő tapasztalatokat cserélni a gyermeknevelés itt is, ott is úehéz gondjairól, a hétköznápok szokásairól, a család válságairól, válásról, de még olyan csip-csup dol­gokról is, minit a gyerekek örökös tévénézése. — Fan- .tBlszit&kus volt számomra, mennyi közös gondunk van, mennyire hasonló problémák fogÜBllkoztaitnak! — mondta Betty Bumpers, a Peace Links elnöke. A szovjet nő­ket a legjobban az lepte meg, milyen háziasak az amerikai férfiak. A szovjet nőkülldöttség és amerikai kísérőik hatalmas körutat tettek: jártak Clev- lamdfoen, Pittsburgben, Penn­sylvaniában, Adhevilleben. Az amerikai vendéglátók sze­rint az utazás, a kötetlcnlség, a hamar kialakult bizalom azt (is) tükrözte, mennyire málskónt gondolkodnak a nők, mint a férfiak. — Nem mondom, hogy jobban, de nem is rosszabbul, vliszont másképpen — mondta Bum­pers asszony, s még azt is megjegyezte: mind a férfiak, mind a nők legjobb gondola­taira szükség lesz ahhoz, hogy a világ kikeveredjen ebből a nukleáris dilemmá­ból. A látogatás üzenete egy­szerű képletben foglalható össze: kevesebb félreértés = nagyobb hizlalom. Ama a kér­désire pedig, vajon van-e a nőknek valamilyen különle­ges szerepük a béke fenntar­tásában, Sahabova asszony válaszolt: „Mi adjuk az éle­tet, és azt meg is kell őriz­ni. Ennek pedig most jött el az ideje.”

Next

/
Thumbnails
Contents