Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-13 / 266. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november 13., szerda Puccskísérlet Libériában Feltételek Már megszoktuk, hogy ni- caraguából az utóbbi időben komor alaphangú jelentések érkeznek, Daniel Ortega leg­utóbbi rádióbeszéde csak újabb sötét tónussal „gazda­gította” az eddigi benyomá­sokat. A nicaraguai elnök bejelentése, hogy Managua nem írja alá a Contadora- csoport módosított béketerve­zetét, lehűti azokat az amúgy sem túlságosan megalapozott vágyakat, amelyek szerint a közeli jövőben lehetséges lenne a közép-amerikai vál­ság békés megoldása. S eb­ben nem a látszólag negatív döntést hozó Nicaragua a hibás. Az érintett országokban ezekben a. napokban kell színt vallaniuk: elfogadják-e a szeptember közepén nyil­vánosságra hozott módosított békeokmányt. Ismeretes, hogy a Contadora-országok (Mexikó, Panama, Venezue­la, Kolumbia) már huzamo­sabb ideje próbálkoznak ki­törni az ördögi körből, azaz létrehozni egy mindenki szá­mára előnyös rendezési ter­vet Közép-Amerikában. Első javaslatijukat több mint egy éve ismertették. A sors külö­nös fintora, hogy azt az ok­mányt csak Nicaragua volt hajlandó változatlan formá­ban aláírni. Egészen a mostani mana- guai nyilatkozatig úgy tűnt, hogy a békés építőmunkára vágyó sandinista vezetés kész ellátni kézjegyével az erőtel­jesen megváltoztatott, és számára közel sem előnyös tervezetet is, ám Managuá- ban végül is elzárkóztak et­től. (Az első dokumentum még valamennyi külföldi erő kivonásáról, és az összes hadgyakorlat betiltásáról be­szélt, míg az utóbbi csak az erők fokozatos kivonásáról tesz említést, s nem foglal egyértelműen állást a had­gyakorlatok ügyében sem.) Ennek ismeretében már nem nevezhetjük meglepőnek a nicaraguai lépést, amelyet feltehetően az a felismerés diktált, hogy a térségbeli amerikai jelenlét felszámolá­sa nélkül nem lehet szó a béke és biztonság megterem­téséről. Annál is inkább, mivel fokozódik a Nicara­guára nehezedő washingtoni nyomás, amely a belső ellen­zék aktivizálódásával páro­sul. Mindennél beszédesebb például az a tény, hogy az amerikai kongresszus a kö­zelmúltban 27 millió dolláros segélyt szavazott meg az él- lenforradalmároknak, akik amúgy is megismétlődő tá­madásokat intéznek a törvé­nyes kormány ellen. Ebben a fenyegető helyzetben telje­sen nyilvánvaló, hogy Nica­ragua nem. vállalhatja fegy­verzetének csökkentését, il­letve, hogy leállítsa fegyver­vásárlásait. Ezzel a saját biztonsága kerülne veszélybe. Katonai puccskísérlet kez­dődött kedden a nyugat-af­rikai Libériáiban. Nyugati hírügynökségek jelentése sze­rint az önmagát „Hazafias Erőiknek” nevező csoport ve­zetőije, Thomas Quiwonkpa egy magánkézben levő rádió­ban közű élményt olvasott fel, amelyben azt állította, hogy „átvették a hatalmat”. A tábornok, aki 1983-ig a libériái fegyveres erők fő- parancsnoka volt „szabad és tisztésséges” választások megtartását sürgette. Felszó­lította a fegyveres erők, a rendőrség és a biztonsági szolgálat tagjait, hogy csat­lakozzanak a „Hazafias Eiők”-böz. Quiwonkpa sze­rint Samuel Doe libériái el­nök tartózkodási helye is­meretlen. A fővárosban ked­den reggel fegyver-ropogást lehetett hallani az elnöki re­zidencia környékén; szürkü­lettől hajnalig kijárási tilal­mait vezettek be. Az ENSZ Közgyűlés ülés­szakán hétfőn megkezdődött az úgynevezett afgán hely­zetről szóló vita. A kérdés napirendre tűzését évek óta a nyugati hatalmak erősza­kolják ki. A mostani ülésszakon a vita megnyitóján Szahibzada Jakub Han pakisztáni kül­ügyminiszter elutasította a közvetlen tárgyalásokat Af­ganisztánnal. A miniszter Ugyanakkor az afgán bel- ügyeket és a más országok­kal kötött megállapodásait figyelmen kívül hagyva olyan határozat-tervezetet terjesztett az ülésszak elé. amely követeli a szovjet csa­Egyes források szerint a puccskísérlet vezetője két évvel ezelőtt Libériából az Egyesült Államokba távozott és menedéket kért, miután az akkori puccskísérletben való részvétele miatt lesze­relték a hadseregből. A mos­tani puccskísérletről érkezett híreket kedden megerősítette a washingtoni külügyminisz­térium szóvivője. Libériát az 1980-as puccs óta, amelyet az állítólag most megdöntött Sámuel Doe vezetésével hajtottak végre, katonák irányították. Októ­berben általános választáso­kat tartottak, amelyekből Sámuel Doe került ki győz­tesen. Több ellenzéki párt azt állította, hogy a választá­sok nem voltak tisztessége­sek és közölték, képviselőik nem vesznek részt az új tör­vényhozás munkájában. Doe-t januárban kellene be­iktatni elnöki hivatalába és ezután hívnák össze az új libériái törvényhozást. patok kivonását Afganisz­tánból. Afganisztán állandó ENSZ- képviselője elítélte a pa­kisztáni álláspontot, s meg­bélyegezte az Egyesült Ál­lamokat, amiért pénzzel és fegyverrel támogatja a tör­vényes kormány ellen har­coló ellenforradalmi bandá­kat. Az indiai 'képviselő fel­szólalásában elítélte az „af­gán kérdés” vitára bocsátá­sát, s hangoztatta, a tér­ségben kialakult helyzetet valamennyi félnek közvet­len tárgyalásokon kell meg­vitatnia. Két autóbusz összeütközött Róma közelében, legalább hét ember meghalt és több mint húsz megsebesült Az „afgán kérdés" vitája „Ritái választjuk..." NATO berkekben az a szó­lás járja, hogy ha beindul­tak a nagy fegyverkezési programok, nyugodtan lehet a leszerelésről beszélni, s ha új hangsúlyokat kap a fegy- verzetkorlátozás, sürgősen jó fegyverüzleteket kell kötni. November első napjaiban megmutatkozott, hogyan mű­ködik ez a gyakorlatban. Elő­ször a Pentagon döntött egy francia katonai hírközlő rendszer megrendelése mel­lett, majd Párizs sietve visz- szakanyarodott a közös nyu­gat-európai harcigép-prog- ramhoz. „Ritát választjuk” — kö­zölték az amerikaiak novem­ber 5-én, pontot, téve egy szenvedélyes francia—brit vitára. „Rita” — francia jel­zése egy bonyolult harctéri hírközlési rendszernek, amellyel az amerikai hadse­reg 25 hadosztályát fogják felszerelni. Ez nyolcezer hor­dozható rádió adó-vevőké­szüléket, 1400 mini-telefon­központot és 25 ezer tábori (telefonkészüléket jelent. A „Rita”, amely a brit „Ptar- m'igan”-nel állt versenyben, hétjegyű hívószámokkal dol­gozik, automatikusan jelzi az „előfizető” megjelenését a harccselekmények színhe­lyén, de nem árulja él an­nak helyét, az állomások ki­esése esetén a rendszer át­rendeződik. Alkalmas térké­pek, harctéri vázlatok, terv­rajzok továbbítására, auto­matikus kódolású és az el­lenfél 'kezébe kerülve „oko­san elromlik”. A készülék gyártója a fran­cia Thomson—CSF, amely együttműködik az amerikai GTE-vei. A 4,3 milliárd dol­láros rendelés öt évre szól, s a befolyó összeg mintegy 70 százalékát az amerikai mam- mutcég kapja,, amelynek 185 000 alkalmazottja van, 17 országban működnek üzemei és 1984-ben 14,5 milliárd dolláros forgalmat bonyolí­tott le A Pentagon választásának különleges jelentőséget ad, hogy Margaret Thatcher brit miniszterelnök levélben kér­te Ronald Reagant, járjon közben, hogy az Egyesült Államok a „Ptarmigan” mel­lett döntsön. Margaret Thatcher a jelek szerint hiába hivatkozott arra, hogy London milyen kitűnő szövetséges — a pénz­ügyi feltételek a francia rendszer mellett szóltak. Thomson 4,3 milliárd dollárt kért, Plessey viszont 7,4 mil- liárdot. Az amerikaiak tehát jobban jártak a francia meg­oldással, arról nem is szólva, hogy a 'kutatás-fejlesztés vo­nalán még fél milliárd dol­lárt takarítottak meg. Bár Washington hangoz­tatta, hogy nem politikai döntésről van szó, Angliában felháborodásba átmenő elé­gedetlenség követte az ame­rikai elhatározást. London úgy látta, hogy hasztalan kö­telezte el magát az amerikai Trident program mellett (amerikai Trident rakétákkal váltják fel a brit tenger­alattjárókon az elavult Po- larisókat), hiába állt az ame­rikai „csillagháborús” prog­ram mellé, Washington nem honorálta ezt az alázatot. Ehhez járult a nyugat­európai közös harcigép ügye, amely november 8-án új for­dulatot vett Még 1983-ban Nagy-Britannia, Franciaor­szág, az NSZK, Olaszország és Spanyolország vezérkari főnökei elhatározták: az öt ország technikai lehetőségei­nek egyesítésével a 90-es Folytatódik a sztrájk. A nyugatnémet Lufthansa légitársa­ság több száz dolgozója tüntet Frankfurtban magasabb bé­reket követelve (Telefotó — AP—MTI—KS) Béke-posta h ivata I „Béke-postahivatal” nyílt Washington .központjában, a Fehér Ház közelében: a bé­kéért küzdő nők egyik szer­vezete állított itt fel sátrat, hogy átvegye és az elnök irodájához továbbítsa azo­kat az üzeneteket, amelyek megegyezést sürgetnek a jö­vő heti genfi csúcstalálko­zón, arra szólítják fel Rea­gant, -hogy tanúsítson kész­séget a leszerelési kérdések kompromisszumos megoldá­sára. A „béke-postahivatal” egyike azoknak a megnyi­latkozásoknak, amelyekkel az amerikai közvélemény széles rétegei szólítják fel Reagan elnököt arra, hogy ne politikai propagandára, hanem tényleges megállapo­dásokra igyekezzék felhasz­nálni találkozóját Mihail Gorbacsovval. A genfi ta­lálkozó kezdetéig hátralévő napokban számos akcióra kerül sor: gyűléseket, tün­tetéseket, felvonulásokat rendeznek az Egyesült Álla­mokban, levelek, táviratok ezreit kívánják eljuttatni a Fehér Házba. Az idén Nöbel-békedíjjal kitüntetett „Nemzetközi or­vosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért”, ame­évekre létrehoznak egy olyan harci repülőgépet, amely elég „nehéz” lesz az angoloknak és a nyugatné­meteknek, ugyanakkor elég „könnyű” a franciáiknak ré­szint harcászati alkalmazás­ra, részint anyahajon való elhelyezésre. Francia fenn­tartások miatt a négy másik ország úgy döntött 1985 augusztusában, hogy önálló­an, Párizs nélkül valósítja meg a tervet. Amikor azután Kohl kanceLlár bizonyos „súlyengedményeket” tett, Francois Mitterrand novem­ber 8-án közölte: Franciaor­szág 10„ de legalább öt szá­zalékkal hajlandó részt ven­ni a közös programban. Nyomban hozzátette, hogy bizonyos francia programot ugyanakkor „megnyit” a többiek előtt... Az egy repülőgépből így lesz kettő: egy közös harci- gép, amelyhez hozzájárul Franciaország, és egy fran­cia gép, amelyben részt vál­lalnak a „négyek”. Persze szó sincs a verseny­társak megbékéléséről, hiszen most a brit Westland és a francia Dauphin lép a szőri- tóba: rakétákat, radarokat, helikoptereket kell eladni Indiának. A fegyverüzletben nincs megállás. P. S. rikai tagozata, az „Orvosok a társadalmi felelősségért” nevű szervezet képviseleté­ben 367 orvos, köztük több világhírű tudós hétfőn nyílt levélben fordult a találkozó résztvevőihez. Az orvosok azt sürgetik, hogy a Szov­jetunió és az Egyesült Álla­mok állapodjanak meg a nukleáris fegyvertár nagy­arányú csökkentéséről, a nukleáris fegyverkísérletek felfüggesztéséről és a világ­űr fegyvermentesítéséről. A csoport képviselői kedden személyesen kívánják átadni felhívásukat Reagan elnök­nek. Az osztrák szocialisták ed­digi vonalát erősítette meg Fred Sinowatz pártelnök az SPÖ kongresszusán. A kan­cellár kedden tartott beszá­molójában egyszerre ajánlott fel párbeszédet a párttól balra álló társadalmi moz­galmaknak és a polgári-jobb­oldali elienzéknék. Az SPÖ már nem régi típusú osz- tálypárlt, hanem a társada­lom „széles középrétegeit” kívánja tömöríteni — han­goztatta. A hétszázezres tagságú tö- megpárt több vezető tiszt­ségviselőijének korrupciós ügyéire célozva a pártelnök- kancellár aláhúzta a szemé­lyes és közéleti tisztesség je­lentőségét, s óvott a szemlé­lettől, hogy a párttagság egy­ben jogcím kiváltságokra. Pentagon­jelentés Heitvenoldalas jelentést ké­szített Reagan elnök számá­ra a csúcstalálkozó küszöbén a Pentagon az állítólagos szovjet „szerződésszegések­ről”. Az amerikai hadügy­minisztérium azt akarja bi­zonyítani, hogy a Szovjet­unió nem tartja meg a 'két ország között fennálló fegy­verzetkorlátozási és leszere­lési szerződéseket. Mint em­lékezetes, a Pentagon koráb­ban arra akarta kihasználni a hasonló vádakat, hogy — egyebek között — engedélyt kapjon a SALT—2 szerző­désben foglalt korlátozások túllépésére, a kölcsönös meg­állapodásban meghatározott harcászati rakéták számá­nak megnövelésére. A jelentés szerzője a The Washington Post szerint Ri­chard Perle hadügyi állam­titkár, a Pentagon egyik ve­zető héjája. Perle még egy jelentést készít arról, hogy mi legyen Washington vála­sza az állítólagos szerződés­szegésékre, s értesülések sze­rint ebben ismét javasolni fogja, hogy az Egyesült Ál­lamok növelje 'harcászati ra­kétáinak számát, lépje túl a SALT—2 szerződésben enge­délyezett kereteket. A Fehér Ház nem szándé­kozik közzétenni a Pentagon által készített jelentést a csúcstalálkozó élőtt, s amint a The Washington Post megírja, az amerikai „vá­laszlépések” tervezetét is csupán a genfi megbeszélé­sek után kapja meg. Perle egyébként Fred Ikle hadügyminiszterhelyettessel együtt 'tagja lesz a Reagan elnököt Genfibe elkísérő ame­rikai küldöttségnek. Nem 'lesz jelen viszont Caspar Weinberger hadügyminisz­ter, holott korábbi értesülé­sek szerint jelezte, hogy el alkarja kísérni az elnököt. Weinberger távolmaradását most azzal igyekeznek ma­gyarázni, hogy nincs szükség jelenlétére, mivel a genfi megbeszélésen nem várható különösebb döntés a leszere­lés kérdéseiben. A kancellár élesen bírálta az ellenzéki néppárt körei­ben is tapasztalható újkon- zanvátív irányiatokat, ame­lyet emberellenesnek neve­zett. Sinowatz végül a sajtó előtt közölte, hogy nincs szó kormányát alakításról. (Nyílt titok, hogy Kurt Stey­rer egészségügyi és környe­zetvédelmi miniszter, aki az SPÖ jelöltje a májusi köz- társasági elnökválasztásra, inkább előbb, mint utóbb visszaadja tárcáját.) Az SOPÖ ma végetérő kongresszusán egyébként a legnagyobb érdeklődést a párt nőszervezetének javalla­ta kelti, amely — a párttag­ság arányában — a tisztsé­gék egytharmadát a nőknek igényli. Sinowatz arról be­szélt, hogy e célt „folyama­tosan lehet majd elérni”. Fred Sinowatz kongresszusi beszéde Nemzeti párbeszéd

Next

/
Thumbnails
Contents