Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-12 / 265. szám

2 Somogyi Néplap 1985. november 12., kedd Genfbe Szentély ra. A célzás ifjúsági szerve­zetiek javaslataira vonatko­zott, hogy vizsgálják felül a nacionalista-szélsőjobbol- dali elemeket is tömörítő FPÖ-vel való együttműkö­dést, és az SPÖ szövetkez­zék inkább a baloldali zöld- és alternatív (környezetvédő) mozgalmakkal. Az SPÖ kongresszusán ma mond beszédet Fred Sino- voatz pártelnök a hosiszútávú programról, majd megvá­lasztják a párt vezető szer­veit. Fontosabb változásokra nem számítanak. Rendőrség — FBI- mintára A szombat este Brüsszel közelében egy nagy élelmi­szer-áruház ellen elkövetett újabb fegyveres banditatá- madós — kereken hat héttel két ugyanilyen rablást kö­vetően — valósággal sokkol­ta Belgium lakosságát. Általános az a vélemény, hogy a két nyelvközösség közigazgatási hatóságai alá tartozó bűnüldöző szervek együttműködésének hiánya nagyban közrejátszik a ban­ditákkal szembeni tétlensé, gében. Jean Goi miniszterelnök- helyettes, igazságügyminisz- ter, a Vallon Liberális Párt vezetője úgy nyilatkozott, hogy — az egyesült álla­mokbeli FBI mintájára — Belgiumban létre kellene hozni a terrorizmus ellen küzdő országos hatáskörű bűnügyi rendőrséget, amely nem a helyi köziga zgatás- hák, hanem a királyi fő­ügyésznek és az igazságügy- miniszternek lenne aláren­delve. Charles-Ferdinand Nothomb miniszterelnök­helyettes, belügy- és köz- igazgatási miniszter, a Val­lon Keresztényszocialista Párt egyik vezetője azonban rögtön elvette a rendőrség, illetve a csendőrség kivoná­sát a helyi közigazgatási szervek hatásköréből. Belgiumban egyébként az október 13-i választások óta folynak a kormányalakítási tárgyalások, az ügyeket a korábbi kormány ideiglenes megbízatással intézi. 3000 újságíró Egy héttel a szovjet— amerikai csúcstalálkozó előtt már újságírók százai érkeztek Genfbe a világ minden tájáról. Számuk no­vember 19-ig várhatóan 3000-re növekszik — írja a TASZSZ gienfi tudósítója az esemény iránti hatalmas ér­deklődést érzékeltetve. A csúcstalálkozó hírét mindenütt a világon öröm­mel fogadták, s abban a re­ményben, hogy csökkeni a feszültség, hathatós intézke­dések születnek a béke megszilárdítása, az emberi­ségnek a fegyverkezési haj­sza és az atomháborús fe­nyegetés terhétől való meg­szabadítása érdekében. Ha­sonló elvárásokat tapasztalt a tudósító svájci politikai és társadalmi körökben, vala­mint a Genfben székelő nemzetközi szervezetek ve­zetői részéről. Pierre Aubert svájci kül­ügyminiszter történelmi je­lentőségűnek nevezte a ta­lálkozót. A TASZSZ tudósí­tójának nyilatkozva Roger Dafflon, Genf város taná­csának tagja azt mondta, hogy a fegyverkezési hajsza valamennyi ország biztonsá­gát megkérdőjelezi. Különö­sen érzékenyen érinti a két világháborút megszenvedett Európa népeit. Véget vetni a nukleáris fegyverkezési hajszának, megakadályozni átterjesztését a világűrre — ez kell, hogy legyen a meg­beszélés kulcskérdése — je­lentette ki a TASZSZ tu­dósítójának Jean Spielman, a Svájci Munkapárt főtit­kár-helyettese, Genf kanton parlamentjének képviselő­je. A. Diechi, a nemzetközi orvosmozgalom a nukleáris háború megelőzéséért egyik tevékeny résztvevője kije­lentette: Genfben napirend­re kell tűzni a nukleáris kísérletek teljes beszünteté­sét. A genfi központú Pug- wash tudósmozgalom veze­tői szintén felhívással for­dultak a csúcstalálkozó résztvevőihez. Szorgalmaz­ták a fegyverzetek világűr- béli telepítésének betiltását, a nukleáris fegyverek radi­kális csökkentését és a kí­sértetek teljes betiltását. Nyilatkozott a TASZSZ- nak Erik Soy, az ENSZ fő­titkárának helyettese, a gen­fi ENSZ-hlvlatal igazgatója. Kijelentette: mégha az ide­ológiai nézetkülönbségek és az államközi kapcsolatban meglévő ellentétek gátolják is a megállapodást minden egyéb kérdésben, akkor is megegyezésre kell jutniuk a csúcs résztvevőinek egy dologban. Abban, hogyan akadályozzák meg a világ­katasztrófát. Kínai fiatalok egy cso­portja Japánban járt. Ez a látszatra rutin-hír önmagá­ban sem érdektelen; néhány esztendeje még a világlapok címoldalán lett volna a he­lye. A térség nagy politikai változásai nyomán maga az utazás legfeljebb két sort „érne” a nagy kommuniká­ciós börzén, ha.., Ha a kí­nai fiatalok csoportját nem fogadta volna váratlanul a Japán Császárság kormány­fője, és nem mondott volna előttük beszédet. Nem is akármilyen beszédet. A Kína felé tett rendha­gyó japán gesztus — mert nyilvánvalóan erről van szó — előtörténete a következő: Nakaszone Jaszuhiro mi­niszterelnök hivatalos láto­gatást tett még augusztus­ban a Jaszukuni-szentély- ben, és ez Kínában, sőt az egész tágabb régióban nagy felzúdulást keltett. A fővá­ros centrumában levő Jaszu- kuni ugyanis nem akármi­lyen kegyhely, hanem olyan templom, amely kifejezetten a háborús hősöknek — köz­tük nem alaptalan kínai vé­lemény szerint háborús bű­nösöknek — állít emléket. Minden minősítés vitatha­tó, de ma már világos, hogy Nakaszone ezzel elkövette a maga „bitburgi” hibáját. (Emlékezetes, hogy Reagan Bitburgban SS-sírok előtt is tisztelgett, és ez komoly viharokhoz vezetett.) Ez a távol-keleti „Bitburg-inci­dens” ráadásul nem volt előzmények nélkül való. A kínai sajtó azonnal felele­venítette az úgynevezett tankönyv-vitát. Ennek lénye­ge, hogy egy évvel koráb­ban új japán középiskolai tankönyvek jelentek meg, amelyek igyekeztek tisz­tára mosni a fasisz­ta Javán brutális kínai hódításait (Mandzsúria stb.). A szentély-ügyre Peking ré­széről maga Hu Jao-pang, a KKP főtitkára reagált, és minden jel arra vall: ez in­dította Nakaszonét arra, hogy a kínai fiatalok látogatását használja fel voltaképpen hi­vatalos bocsánatkérésre. A gesztus nem véletlen; a két nagy ország viszonya nemcsak a nemzeti érzelmek kényes régiójában romlott meg, hanem prózaibb vo­natkozásokban is. A kétol­dalú kapcsolatok pekingi mérleghiánya elérte a 3,5 milliárd dollárt, ezt pedig nemcsak megszüntetni, de mérsékelni is alig lehet. To­kió ugyanis éppen most döntött úgy, hogy a jövőben sem szenet, sem kőolajat nem importál Kínából. Mi­vel ez a dilemma gyakorla­tilag megoldhatatlan, ugyan­akkor Tokió számtalan okból ragaszkodik a nagy szom­széddal fenntartott jó vi­szonyhoz, logikus a minisz­terelnöki gesztus. A jelen és a jövő mérleghiánya ugyan megmarad, de a múlttal kap­csolatban alighanem leg­alábbis hangfogót kap az „ezentúl minden másképp volt” jeligéjű minapi japán kampány. H. E. Két kis repülőgép lezuhant az amerikai Cliffside parkban. A képen az egyik gép ron­csa látható (Telefotó — AP—MTI—KS) Sztrájkba léptek hétfőn a Lufthansa nyugatnémet légitársaság dolgozói. A képen: a jobb munkakörülményeket követelő alkalmazottak egy csoportja a frankfurti repülőtéren (Telefotó — AP—MTI—KS) Stockholmi konferencia Az Egyesült Államok és néhány szövetségese tovább­ra is fékezi az eredményes munkát a stockholmi kon­ferencián, akadályozza az erőszakról való kölcsönös lemondás javaslatának meg­tárgyalását — mutat rá a TASZSZ szovjet hírügynök­ség helyszíni tudósítója. Oleg Grinyevszkij nagy­követ, a bizalomerősítő és biztonsági intézkedésekkel, valamint a leszereléssel fog­lalkozó konferencián részt vevő szovjet küldöttség ve­zetője felszólalásában kije­lentette: az erőszakról való kölcsönös lemondást rög­zítő megállapodás kulcsfon­tosságú bizalomerősítő in­tézkedéssé válna, * amely hozzájárulna az enyhülés felélesztéséhez és a nemzet­közi politikai légkör gyöke­res megjavításához. A szo­cialista országok ez irányú javaslata éppen ezt a célt szolgálja. — Gépeltérítés. Az Ugan­dái Nemzeti Ellenállási Hadsereg (NRA) elnevezésű gerillaszervezet szóvivője hétfőn cáfolta, hogy az NRA-nak köze lenne az ugandai légitársaság gépé­nek vasárnapi eltérítéséhez. A gép a szervezet ellenőrzé­se alatt lévő területén, Ka- seséfoen szállt le. Az ugan- daiakon kívül öt nyugatné­met állampolgár is volt az eltérített gép fedélzetén. Az NRA közölte, hogy az uta­sokat — a katonák kivéte­lével — szabadon engedi. — Kenan Evren török ál­lamfő hétfőn három ázsiai országot érintő körútra in­dult. Az Egyesült Arab Emírségekben, Pakisztán­ban és Jordániában folytat — várhatóan főként gazda­sági témájú — tárgyaláso­kat. — Bagdadba érkezett az Öbölmenti Országok Együtt­működési Tanácsának ma­gas rangú küldöttsége. Utjá­nak célja az, hogy megis­merje az iraki kormány né­zeteit, mielőtt a tanács újalbb közvetítésre vállal­kozna a hatodik éve hábo­rúzó Irak és Irán között. A küldöttséget Juszef Al-Olvi ománi külügyi államminisz­ter vezeti. — Bukarestben hétfőn el­nöki rendelettel Ion Petrét, az ipari építkezések eddigi miniszterét kinevezték a Román Szocialista Köztár­saság miniszterelnök-he­lyettesévé. Felmentették egyúttal tisztségéből Stefan Andrei eddigi külügyminisz­tert és helyébe Ilié Vadu- vát, az Interparlamentáris Unió román tagozatának el­nökét, a közgazdasági aka­démia rektorát nevezték ki a román diplomácia vezető­jévé. Aki János, reménykedik... Hetek óta lázban ég egy spanyol kisfalu, Dolores la­kossága. Alicantétől néhány kilométerre az ötezret szám­láló község élete augusztus 6-án bolydult föl. Akikor ér­kezett az értesítés New Yorkból, hogy a falu egyko­ri szülöttje Manuel Juan el­hunyt, és ötmililiárd dollárt érő vagyonát a falu János (Juan) nevű lakóira hagyta. A nyilvántartás szerint 112 János él Dolores ben. Ök — nem hivatalosan — már el is osztották egymás közt a tekintélyes összeget. Csak­hogy az ügy napról napra bonyolultabbá válik. Ugyanis a végrendeletből nem derül ki egyértelműen, hogy az örökösödés csak a János ke- resztnevűefcre vagy a csalá­di nevűefcre is vonatkozik-e. Az sem világos, hogy az öt- milliárdból kaphatnak-e azok a Jánosok, akik már nem a faluban élnek, de ott szület­tek. Az is tisztázásra vár, hogy mikortól érvényes a végrendelet, mert augusztus óta minden újszülött fiút János névre kereszteltek. Sőt, az ország minden részé­ből egyre több Juan kér le­telepedési engedélyt Dolores- ben... Közben nő az önjelölt örö­kösök száma. Az egyik ügy­védi munkaközösség kihelye­zett irodát nyitott a község­ben. Az utazási irodák Já- nos-utalkat szerveznek New Yorkba, hogy a kései utódok leróhassak kegyeletüket a harmincas években kivándo­rolt — később építési vállal­kozóvá lett — egykori kő­műves sírjánál. A jog ismerői azt mond­ják : szinte megoldhatatlan­nak látszik az összeg igazsá­gos és jogszerű elosztása. Mindenesetre aki János, re­ménykedik ... Hétfőn megkezdődött az Osztrák Szocialista Párt szo­kásos évi kongresszusa. A háromnapos (tanácskozáson az SPÖ hosszú távra szóló programját vitatják meg. Et­től azt remélik, hogy segít gyarapítani a párt választói­nak csökkenő táborát. Az SPÖ 29. kongresszusán nyugati tesitvénpártok mellett jugoszláv meghívottak is je­len vannak. Az osztrák szo­cialistáit (ellentétben nagy nyugat-európai pártákkal, minit az SPD), nem tartanak fenn hivatalos kapcsolatot más szocialista országok kor­mányzó pártjaival. Leopold Gratz külügymi­niszter, az SPÖ alelnöke megnyitójában reményét fe­jezte ki, hogy a genfi csúcs­találkozón „győz a józan ész és az emberiesség eszméje”. Egyébként a tanácskozás elé terjesztett több mint 150 ha­tározati javaslat közül né­hány egyértelműen elítéli az (amerikai) űrhadviselési ter­veket, szolidaritást hirdet a forradalmi Nicaraguával és sürgeti, hogy Ausztria sza­kítson meg minden politikai és gazdasági 'kapcsolatot a faji elkülönítést alkalmazó dél-afrikai rendszerrel. Fritz Marsch, az SPÖ köz­ponti titkára beszámolójá­ban méltatta a Szocialista Internacionálé októberi bécsi leszerelési konferenciáját (amely általában a Szovjet­unió fegyver zetkorláitozási javaslatait támogatta és el­ítélte Washington űrfegyver­kezési terveit). Marsch a to­vábbiakban elismerte, hogy a Szabadság Párttal (FPÖ) kötött kormánykoalíció bi­zonyos kompromisszumokat jelent a szocialisták számá­w — HÍREK A-VILÁGBÓL

Next

/
Thumbnails
Contents