Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-10 / 263. szám

1985. november 10., vasárnap

Somogyi Néplap

5

Tanácsadó szolgálat- családoknak

A vöröskereszt kaposvári szervezetének égisze allatt

családvédelmi tanácsadó szolgálat működik november 11-től Kaposváron. Kéthetente, hétfői napokon délután négy óráitól, várják a szakemberek a rászorulókat a szervezet Lenin utcai

székhazában.

Dr. lttzés Balázs gyermek- orvos és Szabó János, a vöröskereszt kaposvári szervezetének a titkára a társadalmi aktívákat összefogó „stáb” irányítója.

— A család működésében keletkezett zavarok mielőbbi megszüntetésére alakult kis csoport csupán a tanácsadást tekinti feladatának. Nem kívánunk' újabb hivatalt létrehozni, de szeretnénk megelőzni azokat a családi feszültségeket, amelyek végülis oda vezetnek,

hogy már csak a hivatal intézkedhet. Megvan a feladata a gyámügynek, a válások esetén a bíróságnak, az idősekről gondoskodó intézetnek is. A családvédelmi tanácsadó szolgálat valamennyi korosztályra kiterjedően megpróbál hatékonyan közreműködni a házastársak között keletkezett összeütközések feloldásában, a gyereknevelésben, az elhanyagolt öregek fölkarolásában. — így ismertették programjukét.

A társadalmi aktívák közül védőnők, tanítók, tanárok, gyógypedagógusok,

pszichológusok, jogászok, orvosok válalták, hogy közreműködnek a családvédelmi szolgálatban.

Dr. lttzés Balázs a megyékben működő tanácsadók

példája nyomán elmondta:

— Szegeden a válások- száma jelentősen csőikként azóta, hogy a megromlott családi kapcsolat helyreállítására lehetőség nyílt a társadalmi szolgálat segítségével.

A családi kapcsolatok a gyerekek viselkedésében is tükröződnek, ezekről javarészit a pedagógusok és az orvosok tudnak. Bőven van teendőjük ilyen esetekben. A szakemberek szélesebb összefogásával munkájuk hatékonysága nőhet.

— Nincsen recept az emberi kapcsolatok rendezésére.

— vallja dr. lttzés Balázs.

— Alternatívákat adunk a nálunk jelentkezőknek, hogyan próbálják megoldani gondjaikat; ezekre a lehetőségekre hívjuk fel a figyelmüket.

— A vöröskereszt kaposvári városi szervezete a szolgálat létrehozója és működtetője. Csak helyi lakosok fordulhatnák a szolgálathoz?

, — Szabó János; — Természetesen mindenki, aki megkeres bennünket, számíthat ügyének támogatósára. Levélben is megkereshetnék bennünket, s egy későbbi időpontban megszervezhetjük a személyes találkozásit is.

A hétfőtől működő családi tanácsadó szolgálat számít a vöröskeresztes aktivisták jelzéseire, mert nem minden rászoruló él a lehetőséggel. Erre számítva igyekszenek enyhíteni a családok belső gondjain, a magányosok szorongató helyzetén.

H. B.

Pedagógusok tárlata Kaposváron

akik a szépre úgy nevelnek, hogy alkotják is azt; akik maguk is gazdagítják kulturális világunkat.

A rendező szervek — a pedagógusszakszervezet és az ifjúsági ház — hatvanhá- rom helyre küldött meghívót a megyében élő, alkotó rajztanároknak. Az érdeklődés felülmúlta a várakozást: a kiállításon harminchét tanár hetvennyolc alkotását láthatják a látogatók. A kiállítók többsége somogyi általános iskolákban tanít, de akad köztük középiskolai és főiskolai oktató, sőt nyugdíjas is. A stílusban és tematikában egyaránt változatos anyagot ismerősen csengő nevek — Leitner Sándor, Kertész Sándor, Ti- bol László, Farkas Béla, Farkas Károly, László Levente, Szirmayné Bayer Erzsébet, Bagó Bertalan — fémjelzik; emellett találkozhatunk eddig kevésbé ismert művésztanárok alkotásaival is.

A megye pedagógus képzőművészei most másodízben állnak ilyen nagyszabású közös tárlattal a közönség elé. A zsűri véleménye szerint ez az anyag jóval színvonalasabb, mint az öt évvel ezelőtti. A szervezők azt tervezik, hogy az összegyűjtött képeket a megye több városában, esetleg üzemekben, intézményekben is kiállítják.

T. K.

A megyei pedagógus- szaíkszervezet küldöttértekezlete alkalmából tegnap művésztanárok képeiből nyílt kiállítás a kaposvári Kilián György Ifjúsági és Üitörő-művelődési Központban.

Az ünnepségen a város- környéki pedagóguskórus adott rövid műsort, Zimre József vezényletével, majd

Fiala Melinda, a Táncsics gimnázium tanulója Nagy László versét szavialta el.

Dr. Horváth Sándor, a megyei pártbizottság osztályvezetője nyitotta meg a tárlatot. Beszédében elmondta : a megyei pedagógus képzőművészek kiállítása tehetségről, emberi kiteljesedésről árulkodik; arról, hogy az oktatás minden napjaiban is felszabadulhatnak alkotó erők, gondolatok. Külön figyelmet szentelt a fiatal tehetségeknek; mint mondotta, az ő munkájukra kiváltképpen érdemes figyelni, biztosítva számukra az egyéni bemutatkozás lehetőségét is. Hahigsúlyozta: megbecsüléssel kell tekintenünk azokra a tehetséges emberekre,

A házsor mögött lassan elbújt a nap, söté- tebbek lettek a falak. Itt is, ott is, mozaikszerű- en, mintha kirakós játék volna, igyúltak ki a fények az ablakokban, s ahogy az est palástja szétterült, egyre több ablak világított.

— Barátságos itt — mondta a fiú, mert hosszú volt már a csönd.

— Vicces — szólalt meg a Ilány is.

A fiú tizenöt éves volt, a lány majdnem‘annyi.

— Te ... — a fiú folytatni akarta, de elhallgatott. A bal keze kisujja a lány kezéhez ért. Arra gondolt, hogy la másik oldalon kellene ülnie, aztán felnevetett.

— Mi .van? — A lány nem vette el a kezét, de a hangjában szemrehányás érződött.

— Arra gondoltam, hogy ilyen közel még nem ültünk egymáshoz.

Erre aztán arrébb húzódott a (tány.

A régi helyükön ültek, egy füves löszpadon.

— Az ablakok r, iatt van — mondta a fiú. - Most biztonságban érzed ..'agad.

— Hülye vagy.

A fiú nem válaszolt, csend volt, a lány magára haragudott, amiért megbántotta a fiút.

— Ne'haragudj!

— Azt akarod, hogy a

csillagokról beszéljek?

Most alig látni őket. Halványabbak.

— Az ablakok miatt.

— Igen, az ablakok miatt. Nem figyelted meg? Minél több itt a ház, annál halványabbak a csillagok.

— Tegnap költöztek be.

A fiú nem válaszolt, hallgattak, de újra összeért a kezük.

— Azért ez is szép — mondta végre a lány, mert úgy vélte, hogy a beköltözés a fiú szerint nem illik ehhez a hangulathoz.

— Szebb — mondta a fiú. — Mert más.

— Minden más szebb?

— Nem tudom. Talán igen.

— Furcsa.

— Mi furcsa?

— Hogy nem ismerjük őket.

— A lakókat?

— Igen.

— Lehet, hogy van köztük ismerős.

— Lehet.

Megint hallgattak egy sort. Tücsök ciripelt a közelben.

— Nézd — mondta a fiú —, abban a lakásban egy Che Guevara kép van a falon.

— És milyen nagy!

— /Poszter — magyarázta a fiú. — Nálunk ezt nem árulják.

— Sokféle posztert lehet kapni.

— De ezt nem. Aktot igen, iChe Guevarát nem. Pedig jó lenne szerezni egyet!

— Hova tennénk?

A fiú nem felelt. Csak egy idő múlva szólalt meg:

— Rohadt ügy.

— Micsoda?

— Hogy csak az ablakokat látjuk. Nem tudjuk, hogy melyik mögött ki van.

— Te mindig kimondod, amire gondolsz?

— Többnyire.

— Tudod, én most szeretnék becsöngetni a lakásokba. Oda, ahol ég a villany.

— Szerinted mit szólnának hozzá?

— Nem értenék.

— Szerintem a szomszédok sem ismerik egymást.

A válluk is összeért. Nem mertek megmozdulni.

— Jó veled — mondta egy idő múlva alig hallhatóan a fiú, és a bal karját a lány vállára emelte. Régóta készült erre a mozdulatra, de most szégyellte, amit mondott és sutának érezte magát. — Kívánlak! — jelentette ki, mintegy bizonyságául annak, hogy megveti a szentimentaliz- must.

— Nem hiszem — mondta a lány. — Ezt az utóbbit nem hiszem.

— De tapasztalt vagy!

A lány kibújt a karja

alól. A fiú zavarában hátradőlt ia fűvön.

— A srácok most kiröhögnének.

— Nézd — mondta a lány —, ott a földszinten kikönyökölt valaki.

— Zavar?

— Nem. De azért ülj fel... Úgy.

— Egyedül van a szivar.

— Biztos dolgozik a felesége.

A munkám éltet

Üzemekben, hivatalokban, vállalatoknál, az utcai pavilonokban csaknem száz könyvbizományos kínálja változatos és színes könyvkészletét. A legfrissebb tájékoztatók — a havonta megjelenő könyvvilóg — alapján válogatják össze az igényeknek megfelelő könyveket. Munkájukat elbivatottsággal — sokszor mostoha körülmények között —, szakszervezeti tevékenységként végzik.

A könyvbizományosok közül kiemelkedik széles vevőkörével és jelentős forgalmával Pintér Jánosné, aki a fegyveres erők művelődési házának előterében végzi munkáját. Ottjártunlkkor éppen a karácsonyi képeslapokat teregette ki az asztalon; a választék hamarosan számos vevőt vonzott hozzá. Szinte mindenkinek volt egy meleg szava. Az érdeklődésből kitűnt: szeretik a megszokott, barátságos arcot, nagyra értékelik Pintér néni segítőkészségét, hiszen alig akad olyan könyv, amelyet ne kérhetnének tőle.

— Üj világatlasz van? — érdeklődött egy férfi.

— Még nincs, de hamarosan beszerzőm — felelte, s a férfi az ajtóból visszakiál- tott:

— Ugye, nem tetszik elfelejteni?

— Hiszen soha nem felejt el semmit — szólt közbe megnyugtatóan egy hölgy.

Mikor csillapodott a for— És ha nincs felesége?

— Van. Különben nem kapott volna lakást. Biztos van gyereke is. Vagy gyerekei.

— Te szeretnél gyereket?

— Majd. Ha berendezem az életemet.

— Látod, ez az. Az életet nem lehet berendezni. Vagyis nem érdemes. Azért szakadnak el egymástól, mert mindenkinek a saját ablaka a fontos, ahonnan kikönyökölhet. Azzal kész.

— A lakás is fontos.

— Annyira, mint az ing. De nem úgy, mint egy saját parcella a világból.

— De okos vagy ... Nézd csak, hány új ablak van itt! Akkor váltsd meg a világot, ha neked is lesz saját ablakod.

— Én nem fogok kikönyökölni, az biztos.

— Akkor sem, ha nem leszek otthon?

— Akkor sem.

Egymásra néztek, aztán

ügyetlenül, szenvedélyt mímelve összecsókolóztak. Mindketten óvatosan nyitották ki a szemüket, és elnevették magukat.

— Biztosan sokan néznek — mondta a lány.

— De többen vannak, akik nem néznek. El tudod képzelni, hogy hány ablak van a világon?

gálám, leült egy pillanatra, s felidézte az elmúlt évekét.

— 1967-től vagyok a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat- (bizományosa; 1976-tól

nyugdíjasként dolgozom. Nyáron a szabadságok idején csak hétfőn vagyok itt, de ősztől tavaszig a forgalomtól és a könyvállománytól függően heitente többször is.

Beszélgetésünk fonalát „megzavarta” egy vevő; ő készségesen feliugrott, és segített a válogatásban.

— Az unokámnak szeretnék vásárolni. Már nem mesekönyvet, inkább ifjúsági regényt — kérte egy idősebb nő.

— Keresünk neki valamit — szólt, s a szekrényből még néhány könyvvel bővítette a kínálatot.

Három fiatal lány érkezett, mint utóbb kiderült: Pintér néni pértfogoltjai.

— Még az unokámnak félretett könyveket is odaadom nekik. Nagyon szeretem a fiatalokat. Érdeklődésüket a könyv iránt szerintem ápolni kell, hiszen ez az a kor, miikor kialakul: szeretnek-e olvasni vagy nem. S aki ifjúkorában megbarátkozik a könyvékkel, később sem tud megválni tőlük, hobbijává válik a könyvek böngészése.

— Már annyira ismerem a vevőkörömet, hogy a könyvek válogatósánál tudom, kit fog érdekelni, kinek jelent majd örömet, ha meglátja a pulton. Nemcsak az itt étkezők tartoznak a vásárlóim közé; hozzám bárki bejöhet az utcáról is. Gyakran vannak sláger könyveim, esetleg hiánycikknek számítók is, de szakkönyveket, nyelvkönyveket is megrendelek, ha igénylik.

Űjra többen jöttek vásárolni. Szinte mindenki talált megfelelő könyvet. Ki saját könyvtárát bővíti vele, ki pedig ajándéknak szánja. Nagy sikerük volt az új karácsonyi lapoknak:

— Pintér néni, holnap is lesz még ezekből ? Az idén szebbek, mint tavaly ...

Beszélgetésünkből kitűnt, hogy havonta 10—12 000 forint értékű könyvet ad el. Leltárhiánya még sohasem volt; számos vásárlója részletekben fizet.

— Mi a hobbija annak, aki fél életét könyvek között tölti?

— A másik félében is a könyv — válaszolta mosolyogva. — A családtagoknak is mindig könyvet ajándékozok. A gyerekeket szoktatni kell az olvasásihoz, a felnőttek érdeklődését pedig ki kell elégíteni. Otthonomban is legalább hatszáz kötetem van. Nagyon sokat olvasok, kedvenceim az életrajzi regények.

— Meddig szeretne még dolgozni?

— Amíg lehet. A vevőkör olyan társaságot jelent, amelyet képtelen volnék egyik napról a másikra cserbenhagyni. Ez az éltető erőm.

Tamási Rita