Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
1985. november 7., csütörtök Somogyi Néplap 11 Fejezetek a helytállásról Mindent, ami magyar, ami a miénk Április 4-e Érdemrenddel tüntették ki munkássága elismeréséül Szűcs Imre nyugdíjast, a csökölyi termelőszövetkezet személyzeti előadóját. Monológ és párbeszéd Az én sorsom, életinidulá- som hasonló sokakéhoz Mezőtúrom. 1914 máraiusá'ban születtem és szeptember elsejét meghalt az édesapám a szerb frontom. Öt, a szegény napszámos embert, csalk anyám1 szavaiból ismertem: ott maradt fiatal özvegyen, sohsem ment többet férjhez, bejárónő, takarítónő volt úriházaknál, így nevelt fel. Együtt, egymásért voltunk. Érthető, hogy korán elkezdtem dolgozni én is. Tizennégy éves koromban már liibapásztor voltam, aztán Mesterszálláson kanász. Jó mindenes voltam, három év után a cselédkönyvembe azt írta az uraság, ajánl mindenkinek, mert becsülettel végzem a munkám. Kertész szerettem volna lenni, csináltam is ezt egy orvosnál, de tanulni ezt sohsem tanulhattam... Aztán voltam kubikus, dolgoztam a MÁV-mál, tex- tilművekben, végül aztán Mezőtúron a városhoz kerültem altisztnek, kézbesítőnek. Ott már jó volt, mert a dobolásért tíz százalékot fizették. Innen vittek el hariminchat- ban katonának. Nem volt rossz dolgom, tisztiszakács lettem. Mert hogy ketten voltunk édesanyámmal, én már gyerekkoromban megtanultam főzni, és ha csak egy mód van rá, a mai napig vasárnap ón főzök, nem a feleségem. Szerettem, élég az hozzá! Tulajdonképpen néhány hónapot leszámítva ettől kezdve agyfolytában katona voltam egészen negyvennégy októberéig, Úgy kerültem haza, hogy visszavonuláskor néhányan ott maradtunk a vonalban és bevártuk a szovjet csapatokat. Átálltunk. Így már negyvennégy decemberében otthon voltam Mezőtúron. Már akkor megalakítottuk a kommunista pártot, s a könyvemben csak azért van 1945 írva, mert akkor decemberiben még nem volt tagkönyv. A városnál otthagytam' az altiszti állásomat, mert összevesztünk, azt akarták a szociáldemokrata pártba lépjek. Mondtam én már elköteleztem magam, és elmentem a hűtőházihoz fizikai munkásnak ... Nem akarom a szót szaporítani, röviden mondom, később felvásárló lettem, aztán pénztáros, pérttit- kár — egyszóval negyvenhétben a választásikor Fegyver - néken mér kormánybiztos voltam. Két év múlva elküldték a Műszaki és Gazdasági Akadémiára. A szorgalmammal olyannyira megtaláltam a helyemet, hogy még le sem telt egészen a két óv, kineveztek az élelmezés- ügyi minisztérium káderképző .iskolája vezetőjének. Augusztus 31-én fejeződött be a tanév az akadémián és szeptember elsején indulná kellett a káderképzőnek. Gyorsan kellett csélékedni, kellettek a vezetők a mező- gazdaságnak ... Egy a valamikori kaposvári járási tanácsnál készült minősítést olvasok Szűcs Imréről. Ilyen megállapítások bukkannak élő a sűrűn gépelt sorokból: „teljesítőképessége rendkívül nagy, szorgalma példamutató, kiemelkedő érdemei vannak a szakemberellátás javításában. Ismerős, a megye mezőgazdaságában ma is aktívan dolgozó, többnyire vezető emberék nevét idézi, akiknek indításánál, ösztöndíj szervezésénél közreműködött. — Szerettem mindig az emjbexéket, szerettem támogatni a tehetségesnek ígér- kezők első lépéseit... — Lehetséges, hogy ennek a gyökere a hajdani káder- képző iskolához nyúlik vissza? Elgondolkodva bólogat. — Bizonyára része van benne. Csak persze azután még igen kanyargós volt az utam. Ügy hozta a sors, hogy a Szűcs elvtársat — mondja magáról derűsen — minidig oda szólították, ahol szorult a hurok, valami baj volt. Voltam vállalatvezető a szigetvári konzervgyárban, ahová abban az időben még a nagyatádi is hozzátartozott, aztán elkerültem Da- ránypusztára vezetőnek. Na ennek örültem, mert ez már közelállt a gyerekkori kertészkedési vágyamhoz. Abban a levendulatelepítésben az én kezem munkája 'is benne van ... De a gyakori újrakezdés ezzel még nem ért véget, mert innen, kerültem a kaposvári járási tanácshoz. Személyzetis lettem, csoportvezető. Innen mentem nyugdíjba. — Nyugdíjba? — a szobába lépő elnök, Balogh Imre közbeszól. — Nem voltál te egy napot sem még igazi nyugdíjas! — Az igjaz, azóta itt vagyok személyzetis. Meg mindenes. Az az igazság, hogy kell is ez a kis nyugdíj- kiegészítést mert hiába voltam én annyifelé vezető ember, szegjény maradtam, két- ezerhatszáz forint a nyugdíjam. — Ennyi évtizeden át nem fáradt bele a személyzeti munka nem mindig hálás tennivalóiba? — Nem! Emberi módon, szépen mindenkinek meg lehet, sőt meg is kell mondani a gyengéit, mert ezzel nagy bukásoktól lehet megmenteni. Igényt tartok erre az én esetemben is. — Ha a saját életét kellene minősíteni, mit írna róla? Sdk diioptriás szemüvegét igazgatja, megvonja a vállát, szemmel láthatóan zavarta jön a kérdéstől. — Mondhatom helyetted ? — szól közbe Balogh Imre. — Én úgy .mondonám Imre bácsi, hogy sikeres volt a te életed. Sikeres, még pedig azért, mert igen nagy dolog, hogy akármerre jártál, mindenütt szeretteik. És ezt kevés ember éri el. Vörös Márta Kiváló kollégium Csurgón CSALÁDIAS LÉGKÖR Ünnepélyes keretek között adták át tegnap a Kiváló kollégium címet Csurgón a Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola Zrínyi Ilona leány- kollégiumának. Dr. Balassa Tibornak, a megyei tanács elnökhelyettesének köszöntő szavai után Mórócz János, a KISZ KB munkatársa adta át a zászlót, majd a kollégium lakóinak műsora zárta az ünnepélyes rendezvényt. Az elmúlt évek munkájáról, eredményeiről kérdeztük a kitüntetés kapcsán Földházi Jánosnét, a kollégium vezetőjét. — Többéves munkánkat értékelve Ítélte nekünk ezt a címet a KISZ KB és a Művelődési Minisztérium. A korábbi évékben is voltak szép eredmények: a megyei versenymozgalomban négyszer nyertünk arany és egyszer ezüst oklevélét. A marxista akadémiánk és a diáktanácsunk lis megkapta á KISZ KB dicsérő oklevelét. A kiváló kollégiumi cím mögött nagy munka van: a közösségeink felelősségteljes tevékenységén kívül nagy szerepe volt a korábbi diáfcta- nácselnököknek: Ködmön Ritának, Turnár Anikónak és Elek Anikónak. A diáktanács néhány tagja — Berencsi Éva elnök, Karádii Móniika sajtófelelős, valamint König Andrea jegyzőkönyvvezető — a kollégiumi tevékenységről egymás szavába vágva mesélt. — Százhatvanan lakunk együtt — kezdte a „tájékoztatást” Berencsi Éva —, de évek óta nem kellett fegyelmi 'tárgyalást tartani. Diák- tanácsunknak nagy az önállósága és számos döntési jogköre van, Kollégiumunk egyik legfőbb érdeme, hogy eredményes a világnézeti nevelés. Naprakész tájékozottságunkat segíti az is, hogy minden hálónak külön járatunk napilapot. — Háromhetente tartunk sajtófoglalkozást, amelyen az aktuális politikai témákat beszéljük meg — vette át a szót Karáidi Mónika —, de a két marxista körünk előadásait lis nagy érdeklődés kíséri. A marxista diákaka- démiánk a szocializmus építésének negyven éves történetével foglalkozik. Az előadók a pártbizottsági munkatársak. — A Hazafias Népfront irányításával dolgozik a béke csoportunk: eddigi munkájának leglátványosabb eredménye az október 17-i békefelvonúlás volt — segíti ki a lányok által készített beszámolót a kollégiumvezető. — A béke nagygyűlést fáklyás felvonulás, polbeat koncert követte és táncház zárta. A fáklyás menethez sokan csatlakoztak, több mint félezer ember ,nyilvánította ki a béke iránti vágyát — emlékezett Berencsi Éva. A diákok lelkesen beszéltek a környezetvédő csoport munkájáról, a sportrendezvényékről, az ünnepekhez kőERKEL EMLEKEZETE „A fenségestől kezdve a népiesig, a paloták komoly méltóságától, a tragikum gyászától elkezdve a puszták méla ábrándozásáig, mindent feltalálunk Erkel dalművében, ami magyar, ami a miénk ... A két világrészt meghódíthatta volna, de ő nem akart másnak alkotni, mint a nemzetnek ...” Jókai ünnepi szónoklatában hangzottak el a fenti szavak 1888. december 16-án a Pesti Vigadó hangversenytermében, az idős Erkel Ferencet köszöntő estén, amikor a magyar zenei élet a 78 esztendős mester karmesteri pályafutásának ötveneszten- dős jubileumát ünnepelte. A magyar nemzeti opera megteremtőjének élete átívelt a teljes 19. századon, s abban maradéktalanul betöltötte hivatását. Erkel Ferenc 175 esztendővel ezelőtt, 1810. november 7-én született. Háborúkkal terhes korszak elején jár ekkor a világ. És bár Erkel minden hangos nyilvánosságot kerülő, szűkszavú, befelé forduló alkotó volt, nem kerülhette el, hogy részt ne vállaljon a század sodró szellemi életének vonulatában. Tizenhétévesen grófi zenemester volt Kolozsvárott, ahol zongoristaként először lépett a nyilvánosság elé, s ahova Pozsonyból, az ország akkori fővároséból került. Pozsony, a közeli Bécs kulturális hatását hordozó város, Erkel középiskolás éveinek színtere a klasz- szikus műveltséget jelentette számára. Kolozsvár azonban, Erdély fővárosa, amely a lassan kibontakozó nemzeti operaművészet egyik fellegvára volt, a magyar operakultúrára és népdalkincsre irányította a fiatal Erkel figyelmét. A zenei műveltség e kétféle hatásával felfegyverkezve került Pestre, ahol először a Magyar Színjátszó Társaságnak, majd a Pesti Városi Német Színháznak, 1838-ban pedig mér az első magyar nyelven játszó pesti színháznak, az akkoriban épült Nemzeti Színháznak volt a karmestere. Már két évvel később, 1840-ben bemutatják első operáját, a Bátori Máriát a Nemzetiben. A legszerencsésebb időben. A század közepének évei pezsgő szellemi életet hoztak a magyar közéletbe. A nemzeti kultúra egyszeriben közüggyé lett, a művészet és az irodalom mindinkább a nemzeti lét és tudat alapvető megnyilatkozási formájává vált. Ilymó- don egyre sürgetőbb lett a megkésett magyar nemzeti opera ügye is. A Bátori Mátődő kedves megemlékezésekről, a diákbálokról és a mindig közönségsikert arató önkormányzati napókról. Szívesen emlékezték az úgynevezett szecska-avatóra — az elsősök beiktatására —, a karácsonyi ünnepségre, a tavaszi farsangra, és a minden ■évben megrendezett zenei találkozókra. Ezeket gyakran a helyi ipari és mezőgazda- sági szakmunkásképző intézet kollégiumával közösen szervezték. iMit jelent hát számukra a kiváló kollégiumi cím? — A tavalyi „sikertelenség” nem tört le bennünket — mondta Berencsi Éva. — Az idén újult lelkesedéssel, és nagy lendülettel dolgoztunk a címért. — Ezt a címet nemcsak megszerezni volt fontos, az igazi cél: megtartani, és továbbra is színvonalas munkát végezni — fűzte hozzá König Andrea. — Büs2Íkék vagyunk arra, hogy a csurgóiak is örülnék a kitüntetésünknek, üdvözlő szavaik, elismerésük jól esett minden kollégiumi lakónak. Volt kollégisták meleghangú levelei . kerültek elő a kollégiumvezető fiókjából. A sorok között az is kiolvasható: nem könnyű elszakadni ettől a közösségtől. Tamási Rita ria és a még inkább a négy esztendővel később, szinte az 1848-as európai forradalmi hullám előestéjén bemutatott Hunyadi László politikai és művészeti vonatkozásban egyaránt forradalmi mozzanat volt a magyar szellemi életben. Különösen, mert történelmi aktualitásán túl végre európai rangú magyar zenemű szólalt meg az operaszínpadon. A fejlett drámai építkezésről, gazdag jellemformálásról, a magyar népdalkincs értékeit differenciáltan a szimfonikus építkezésbe ültető zenei szerkesztésmód tanúskodó műalkotás méltán vonta magára a magyar, sőt az osztrák zenei közélet figyelmét. A 48-as szabadságharc kitörése, majd leverése, az ezt követő évek politikai légköre hosszú hallgatásra kényszerítette Erkelt. Újabb történelmi operája, a Bánk bán csak tizenhét évvel később készült el. Ez a nemzetre hulló gyászban fogant mű olyan diadalt jelentett a magyar opera fejlődésében, amelyhez fogható azóta sem született hazai kultúránkban. A nagyjelenetek magyar folklórelemekből építkező zenei anyagában, a jellemfestés finomságában és ben- sőségességében, a dramaturgiai egység kidolgozottságában Erkel olyan csúcsra emelte a magyar operát, hogy művészi és politikai tekintélye egyaránt neves kortársához, a fiatal Verdiéhez vált hasonlatossá. Mert Erkel — miként Verdi is —, politikus zeneszerző volt, aki tehetségét a nemzeti függetlenség, a re- formeszmék szolgálatába állította. „Bánk és Tibolc gránitalakjával protestált az elnyomás ellen, a kiegyezés illúzióját Dózsa szellemének felidézésével, a politikai hit- szegést Brankovics tragédiájának hangjaival bélyegezte meg, és a konszolidáció A nemzetközi kulturális kapcsolatok, valamint a múzeumok közötti széles körű együttműködés eredményeként a világ több országéban rendeznek bemutatót rendszeresen a hazai múzeumok anyagából. Az egyik legnagyobb „művészeti csereforgalmat” lebonyolító intézmény, a Szépművészeti Múzeum az önálló kiállítások mellett számos műtárgyat kölcsönöz egy-egy külföldi társintézmény tárlatához, valamint a nemzetközi kiállításokhoz. Az idén egyebek között a leningrádi Ermitázsban, a moszkvai Puskin Múzeumban, Berlinben, Washingtonban, Chicagóban és Luga- nóban láthatott reprezentatív válogatást a közönség a múzeum gyűjteményéből. A Szépművészeti Múzeum régi grafikai anyagból ösz- szeállított rajzbemutató — amelyet eddig az amerikai fővárosiban és Chicagóban mutatták be nagy sikerrel — jelenleg Los Angelesben látható. A száz remekműből — többek között Leonardo, Raffaello, Correggio, Rembrandt és Dürer-alkotások- ból — válogatott tárlat az év végén érkezik vissza. November 8-tól már Nüm- bergben látható az a Galériával közös kiállítás, amelynek júniustól a híres luga- nói Thyssen—iBomemissza- gyűjtemény adott otthont. A két hazai intézmény legkiemelkedőbb darabjainak bemutatóján 46 kép vesz részt: mintegy háromnegyed részük a régi és a modern képtár remekműve, így Tiepolo, Dürer, Delacroix, Manet és Gauguin alkotásai. A Mesterművek magyar múzeumokból című tárlatnak ábrándiképeibe beleszőtte a Névtelen hősök honvédsirató muzsiikáiját” — írta róla Németh Amadé, az egyik legkiválóbb Erkel-kutató. Három emberöltő telt el Erkel halála óta. Művei ma- randandóak, és ma már klasszikusai a magyar operakultúrának, még ha a Hunyadi Lászlón és a Bánk bánon kívül a mai generáció nem is ismeri többi alkotását. (Főként a Névtelen hősök hiányát érzi fájdalmasnak zenei közéletünk.) Még kevésbé ismert, hogy Erkel kora egyik legkiválóbb pianistája volt. Karmesteri, zenekarnevelői, pedagógiai munkássága, a Budapesti Filharmóniai Társaság megalapításának jelentősége is alig-alig kerül szóba. Pedig a 19. század kimagasló magyar muzsikusa nélkül' al i-gha beszélhetnénk ma magyar operakultúráról; az ő előkészítő tevékenysége nélkül hogyan is ereszthetett volna termő gyökeret a német zenekultúrán nevelkedett, s a hazait egyébként is nehezen befogadó zenekultúránk talajában Bartók és Kodály ,/tiszta forrásból” táplálkozó muzsikája? Szomory György januárig a nürnbergi Nemzeti Múzeum ad ideiglenes otthont. December végéiig vendégszerepei külföldön a múzeum mindeddig csak itthon kiállított híres alkotása; Courbet Birkózók című munkája is. A francia művész egyik főművét a Mont- peilier-i Courbet-életműki- állításira kérték ki az intézménytől. A következő hetekben utazik a Frankfurt am Main-i antik és reneszánsz kiállításra a múzeum hat velencei és padovai kis bronzszobra, valamint a leideni XVII. századi holland csendéletfestészetet áttekintő kiállításra a képtár két festménye. A jövő év első félében a tervek szerint egyebek között Monet- és Kokosohka- alkotásokat kölcsönöz majd a múzeum. A madridi Kortárs Művészetek Múzeumában rendezendő Monet-kiál- lításra a festő frissen restaurált Virágzó almafák című művét, Washingtonba és San Franciscóban pedig az impresszionizmus egy évtizedét átfogó kiállításra a Trouville-i kikötő című képét küldik. 1986 második felében egyébek között Japánba, az NSZK-ta, Amerikába és az NDK-ba kölcsönöznek világhírű alkotásokat. Októbertől Tokióban az El Greco munkáiból rendezett tárlaton látható majd az Angyali üdvözlet című festmény, novembertől pedig a tübingeni Toulouse-Lautrec monografikus kiállításra küldik ki a festő két művét: a Moulin Rouge című rajzot és az Ezek a hölgyek című festményt. Külföldön is bemutatják a Szépművészeti Múzeum műkincseit
