Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-07 / 262. szám
5 Barátság hídja — tizenharmadszor A bőség zavaró zavara A nemzetközi fotókiállításról, amely tizenharmadik alkalommal teszi közzé a beérkezett képeket, már magabiztosan mondhatjiík: hagyománya van. A Barátság hídja az idén is jól reprezentálja azt a figyelmet, amelyet a világ sok táján tanúsítanak a Latinca művelődési központ fotó- klubjának munkája iránt. A katalógus szerint összesen 1184 alkotás érkezett a felhívásra, és a bíráló bizottság négy híján háromszázat talált érdemesnek arra, hogy a közönség elé tárja. Három kategóriában versenyezhettek a pályázók. Ezek egyike a háború befejezésének, a fasizmus felett aratott győzelemnek 40. évfordulója jegyében készült téma volt. Ezen kiviül kötetlen témában és diakategóriában osztottak ki díjakat. A kiállított képekről szólva nem minősítés, inkább személyes megállapítás, hogy elsősorban hagyományos technikával készült fotókat láttunk. Ezék között is uralkodó helyet foglalnak el azok a képek, amelyek a festészettől örökölt műfaj kereteiben tesznek kísérletet az alkotói mondanivaló megfogalmazására. Az ezeken kívül eső képek változatossá teszik a kiállítást. Láthattunk néhány olyan fotót is, amelyik nem a közelmúltban készült. Ez természetesen nemcsak akkor válik problematikussá, amikor — ma — évtizedekkel korábbi életérzéseket, megfogalma- zási formákat látunk viszont. Ezt főként a kötött témájú képeknél tapasztalhattuk, amelyek többsége még a szimpla dokumentáció elvárható színvonalát sem érték el. Közöttük V. Ny, Ka- csur Földünk című díjnyertes képe a bizonyíték: új szemlélettel is elő lehet adni a témát, ráadásul úgy, hogy a nézők mentesek legyenek a déja vu-érzettől, s az ötlet szakmai tudással is ötvöződjék. A képek művészi értéke relatív. A különböző törekvések fölismerése és feldolgozása a befogadótól is függ. Azonban nem szubjektív megítélés dolga, hogy a sikeres fotókiállításhoz nem elegendő a sok jó kép. Üjabb művészi indíttatást követel ugyanis ’ a bemutató rendezése. Az, hogy egy kép milyen környezetbe kerül a tablóra, mi van mellette, honnan és mennyi fényt kap, mindez látszólag apróság. A rendezés azonban művészi pluszt hordozhat, nagyobb lehet az esztétikai élmény, hitelesebb és kifejezőbb a művészi mondanivaló. A kiállításrendezőknek sajnos nem sikerült azt az érzetet kelteniük a látogatókban, hogy a képek sorrendjét, logikáját, egymás- mellettiségét valamifajta törődés és figyelem alapozta volna meg. Képtelen ötletnek tartjuk például a fotókat üveglap alá zsugorítani. A nagy fények visszaverődése miatt gyakran kell a nézőnek „pózt” váltania, ha az egész képet a maga valóságában akarja látni. Aggasztóbb a helyzet a meny- nyiséggel. Háromszáz fotót i— egy időben — képtelen bemutatni a Somogyi Képtár. Képeket egymás fölé akasztani „bűn” a néző ellen, s a képek „sűrűsége” is zavarja az élményt, lehetetlenné teszi az áttekintőképességet. Ha a zsűri ennyi képet fogadott el, az jó, de akkor okosabb lett volna két helyen, a kategóriák szétválasztásával megrendezni a kiállítást. Sem a mondanivaló közelsége, sem a technikai színvonal, sem a tartalom nem kötődik logikusan a rendezésben. A színes képek illogikus „besorolása” meg egyenesen zavarja a néző egyébként gazdag élménytárát. Ám ezzel felemás helyzet adódott. AviszKacsur: Földünk szatérő motívumokat tartalmazó hasonló mondanivaló- jú képek nagy távolságra kerültek egymástól (például a motorversenyzés, a bohóc- motívum, a lakótelep stb.). Sajnálatos, hogy ebben a felfogásban értékes képek a rendezési kompozícióhiány áldozatául esnek. Érdemes volna jobban figyelni arra, hogy az örömmel tapasztalt mennyiség ne menjen a minőség rovására. A somogyi fotóklub híre és szakmai munkája garancia arra, hogy a mostani hiányosságoktól mentesítheti magát. Végül még egy megjegyzés. Nem szerencsés megoldás a megnyitón, ha a színvonalas bevezető után lekapcsolják a lámpákat, s diákat vetítenek, amelyekből nem lehet tudni, hogy kié, mi a címe. Ez is rendezési hiba volt. Varga István Az első kategóriában serleget nyert: Kacsur Viktor N. (Szovjetunió). A fotókiállítás érmét nyerték: Avde- lenkó A. B. (Szovjetunió), Csonka Béla (Magyarország), Scegelman Z. Wladimiro- vich (Szovjetunió). A Nép- művelődési Intézet különdí- ját nyerte: Eduárd Tevosov (Szovjetunió). A XIII. A Barátság hídja érmét nyerte kollekciójáért a Photo Stúdió Liepaja (Szovjetunió). A kötetlen kategóriában serleget nyert:* Halbauer Wemer (Ausztria). A kiállíWerner: Varázslat táls érmét kapta: Viktor Kutc- herov (Szovjetunió), Valery F edorenkó (Szovjetunió), Janis Gluzds (Szovjetunió). A Fotóművészek Szövetségének érmét nyerte: Villarreal Juan (Argentína), a Népművelési Intézet különdíját: Glaiman Viktor (Argentína), a Fotó című lap érmét Vérét Lionel (Franciaország). A Barátság hídja érmét kapta kollekciójáért a Buenos Aires-i fotóklub (Argentína). A dia-kategóriában serleget nyert: Mayer Kari (Ausztria), a kiállítás érmét Sperer Henrich (Ausztria), Roberto Fiorentino (Argentína), Plohberger W. (Ausztria). A Barátság hídja érmét legjobb kollekciójáért a helsinki fotóklub (Finnország) kapta. 1985. november 7., csütörtök A hét közepére torlódott ünnepnapokon múzeumok, kiállítótermek várják látogatóikat, klubok invitálnak társas összejövetelekre. Bizonyára nagy érdeklődésre tart majd számot a fotóművészet kedvelői között két kiállítás. A Barátság hídja nemzetközi fotókiállítás a Somogyi Képtárban, Robert Capa gyűjteményes fotókiállítása pedig a Latinca Sándor Művelődési Központban tekinthető meg. A nagy októberi szocialista forradalom címmel könyvkiállítás várja az Édosz művelődési ház vendégeit. Ugyanitt még láthatók a Szőnyi István és a Vajda Lajos műveiből készült reprodukciók gyűjteménye. Kecskeméti Sándor keramikusművész gondolkodásra késztető alkotásait a Kaposvári Galériában tekinthetik meg az iparművészet kedvelői. A Somogy-megyei Múzeum kiállítótermeiben időszakos és állandó kiállítások várják a látogatókat. Az első emeleten Régészeti kutatások Somogyiban és Somogyi pásztorm űvészet címmel látható két tárlat. Martyn Ferenc festőművész alkotásai ugyanitt tekinthetők meg. A második emeleti folyosón válogatást láthatunk a múzeum képzőművészeti gyűjteményéből. A Latinca Sándor emlékkiállítás az emlékmúzeumban bepillantást ad a 19-es somogyi, forradalmár életébe, munkásságába. „Ámyjátéktól a filmszínházig” címmel mozitörténeti kiállítás, valamint a Dokumentum Filmstúdió időszakos kiállítása várja az érdeklődőket Kaposváron a Mozimúzeumban. Vidékről érkező vendégeink is bizonyára szívesen megtekintik majd a Rámahegyi Riippl-Római emlékmúzeum állandó kiállítását, melynek címe: Festmények, századfordulós lakásbelsők a művész egykori otthonában. A kap ossz e n t jakab i bencés apátság feltárt romjai és a kőtár régmúlt történelmünk maradványait őrzik a jelen embere számára. Érdemes megtekinteni! A társas összejövetelek, klubprogramok ezekben a napokban is várják vendégeiket. Ma és holnap családi estet rendeznek a marcali helyőrségi művelődési otthonban. Zenélő csütörtök és társastánc várja ugyancsak ma a muzsika és a ritmus kedvelőit a kaposvári Kilián György Ifjúsági házban. Nyugdíjas pedagógusok klubjának résztvevői pénteken délután fél ötkor találkozhatnak a Latinca Sándor Művelődési Központban. Még két napig gyönyörködhetünk igen tiszta nyugati égnél a kaposvári csillagvizsgálóiban a Merkur bolygóban és a Tauridák meteorrajában — melyek 9-én adják a legtöbb meteort, mi- koris óránként 9—15 fényes, sárgás árnyalatú, maga után kondenzcsifcszerű nyomot hagyó meteor lesz megfigyelhető. Végezetül pedig még egy kiállításra hívjuk fel a tárlatlátogatók figyelmét. A megyei pedagógus képzőművészek kiállítását 9-én, hétfőn kilenc órakor nyitják meg a Kilián György ifjúsági házban. Egy nappal később, vasárnap 17 órai kezdettel Finn-est keretében vendégeink lesznek ugyanitt Las- si Nummi, Tuomo Lahdel- ma, Ulla Hauhia Nagy, Tajo Jormatainen és Ritta Majenen. Az esten közreműködik a Munkácsy Mihály gimnázium kamarakórusa Dorogi István karnagy vezetésével. A műsort finn táncház zátja. Megjelent az MSZMP XIII. kongresszusának jegyzőkönyve Megjelent a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának jegyzőkönyve. A Kossuth könyvkiadó gondozásában kiadott kötet tartalmazza a központi bizottság előzetes jelentését a kongresszus küldötteinek, a Központi Bizottság beszámolóját, a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését. A könyv közli Kádár János és Gyenes András szóbeli kiegészítőjét, időrendben valamennyi felszólalás szerkesztett szövegét, valamint a vita-összefoglalót. A kötetben olvasható a kongresszus határozata, a Magyar Szocialista Munkáspárt szervezeti szabályzata, a párt újonnan megválasztott vezető szerveinek névsora, a kongresszuson képviselt testvérpártoik üdvözlete, a függelékben pedig a kongresszus küldöttségeinek és a külföldi delegációk vezetőinek névsora. János-passió a Laíinca-házban Bach zenéjének halhatatlansága A Bach-évfordulóra emlékezve tűzite műsorra az Országos Filharmónia zenekari hangversenysorozatában kedden este a zeneszerző egyik legnagyobb oratóriumát, a kétrészes, jóval több, mint két órás, hatvannyolc tételből álló művét, a János- passiót. A pécsi szimfonikus zenekar, a Nevelők Háza kamarakórusa és a Janus Pannonius Tudományegyetem vegyeskarának előadásában hallottuk a művet. A János-passió keletkezési ideje 1722—1723-ra tehető. Ősbemutatója 1723-ban volt a híres lipcsei Tamás-temp- 1 ómban. Szövege Bachnak a János evangélium 18. és 19. részéből vett anyagára, valamint egy hamburgi költő, Brockes passiószövetgére épül. Bach passióformája három rétegű. Az elsőbe tartozik az evangélium szövege. Voltaképpen ez a műforma tárgya, amelyet a racitatívók és a turbák (a tömeg hangja) jelenít meg. A második a közösség hangja, a korái; a harmadik a komponista hangja, az ária. Végül a nyitó- és záró kórus keretezi ezt, amelyben ötvöződik az egyéni invenció és a közösség hangja. A hatalmas műben az evangélista reci- tatívói mellett a kórusé a főszerep. Ebben van a zenemű sajátos, egyedi varázsa is. A tételek különböző hangulatát, drámaiságát jól érzékeltette az előadói apparátus; bár a nyitó kórus kissé nehézkesen indult, a tétel monumentalitását, elevenségét mégis sikerült a zenekarnak és a kórusnak hűen tolmácsolnia. Kifejező és szép volt a tenor szólista, az evangélista: Hans Dieter Seibel szereplése, ő adta a mű gerincét, „összekötő szövegét”. Pontos, technikailag jól felkészült tenorszólót hallottunk tőle, jól érthető szövegmondással. Muzikalitását mindvégig éreztük; hangjának gazdag árnyalatait megcsillantotta a cselekmény különböző fordulataiban. Szép kontrasztja volt ennek Pilátus, Kuncz László, aki árnyaltan szép, tömör hangzással énekelt a kóróssal egybekötött áriákban is. Hálás szerepe volt az alt- énekesnék, amelyet Jeremiás Margit vállalt dús, tömör színnel, a mély regiszterekben is érthető szöveg- mondással. Képességei különösen a második alt-áriánál érvényesültek szépen, amikor a viola da gaimba kíséret lágy hangja mellett mély fájdalommal hajlik alá a dallam. Mindössze két szopránária csendült fel a műben Andor Éva tolmácsolásában, érzelmi gazdagsággal, lírai szépséggel, de sajnos nem mindig tiszta into- nácóival és kissé túlzott vib- rátókkal. Marci s Demeter — Jézus szerepében — kevés mondandójában is tömör, fegyelmezett és kifejező volt. A zenekar hiteles, barokk hangulatú játéka feledtette velünk a vonósok helyenként pontatlan ritmusait, és nem egységes belépéseit. Kiemelkedően szép volt a fafúvók játéka. A varázslatos fuvola- és oboaszólók, amelyeket Barth István és Kircsi László tolmácsolt muzikálisan, hitelesen és fegyelmezett barokk játékstílusban. Ez érvényesült a második szoprán ária aláfestésénél is. Szép színekkel gazdagította a zenekari hangzást a lant, a viola da gamba, az oboa játéka. A főszerep természetesen a nagyszerű vegyeskaré volt (házigazda Tillai Aurél). Kár, hogy tömör, szép hangzásukból a rossz akusztika miatt kevesebbet hallottunk. Pontos, jól felkészült és szép, árnyalt, fegyelmezett éneklést produkált az énekkar. Az előadást mesterien tartotta össze Werner Jacob karmester — magabiztos vezénylési technikával, páratlan felkészültséggel. Az együttes bensőséges hangulatot teremtett színvonalas előadásával. A záró koráit ráadásként meg kellett ismételniük. Méltó megemlékezés volt ez az előadás Bach születésének 300. évfordulója alkalmából. Kőhalmi Erika
