Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-06 / 261. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november 6., szerda Hazaérkezett az Oláh István vezette katonai küldöttség Oláh István hadseregtá- barnak, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén 'hiivaltalos, baráti látogatást tett a Színia! Arab Köztársaságban. Kuvait államban, majd az Indiai Köztársaságba», kedden hazaérkezett Budapestre. A magyar katonai küldöttség repülőgépe útban Delhiből Budapestre leszállt Moszkváiban, ahol a sereme-- tyevói repülőtéren a delegációt fogadta Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnoka.. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón jelen volt Rajnai Sándor, hazánk moszkvai nagyikövete. J. Urban a közkegyelemről Kedvezően fogadták a javaslatot „A lengyel hatóságok kedvezően fogadták azt a javaslatot, hogy emberiességi megfontolásból bocsássák szabadon a politikai okokból fogva tartott személyeket” — jelentette ki kedden Urban lengyel kormányszóvivő. Amint már jelentettük, a Lengyel Hazafias Nemzeti Űjjászülebési Mozgalom (PRON) elnöksége indítványozta a közelmúltban a nem köztörvényes bűncselekmények miatt fogva tartott személyek szabadon bocsátását. Jerzy Unban szóvivő keddi sajtóértekezletén utalást tett arra, hogy a várható közkegyelem nem vonatkoznék visszaesőkre. Unban közlése szerint Lengyelországban jelenleg 368 személyt tartanak őrizetben nem köztörvényes bűncselekmény miatt, közülük 277 előzetes letartóztatásban van, a többi büntetését tölti. Szó esett a sajtóértekezleten egy diáik tragikus halálesetéről. Október 19-én az észak-lengyelországi Olsz- tyn városában egy rendőr- járőr a kijózanítóba kísérte Marcin Antonowicz 19 éves ittas diákot. A fiú menet közben kiugrott a rendőrségi teherautóból, koponyaalapi törést szenvedett és meghalt. A kormányszóvivő nyomatékkai leszögezte: a nyomozás eddigi eredményei kizárják a gyilkosság bármilyen formáját. Kedd esti kommentár Visszaszámlálás Gén f előtt Két héttel a genfi csúcs- találkozó lelőtt érthető módon fölélénkültek a szovjet—amerikai kapcsolatok. Valóságos világpolitikai szenzáció, hogy Ronald Reagan elnök interjút adott iaz Izvesztyijának, s az események krónikájához tartozik George Shultz amerikai külügyminiszter, valamint Robert McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó moszkvai tárgyalása. Semmi kétség: Mihail Gorbacsov és Reagan elnök két naposra tervezett genfi eszmecseréit igyekeznek ^mindkét oldalon meszemenöen előkészíteni. Ha ßevardnadze és Shultz hétfőn lezajlott, nyolc óra hosszat tartó, valamint Gorbacsov és Shultz keddi tárgyalására gondolunk, világosan láthatjuk: egyik fél sem kíméli idejét és energiáját a csúcstalálkozón terítékre kerülő témák előzetes áttekintésében. Más kérdés, hogy amint megkezdődött a (visszaszámlálás, s közeleg a genfi párbeszéd, úgy körvonalazódnak a szovjet és |az amerikai tárgyalási pozícióban kitapintható alapvető különbségek. Reagan elnök például (— noha maga Is „különleges jelentőségűnek” tartja a küszöbön álló csúcsot ■—, laz Izvesztyijában előszeretettel foglalkozott a Szovjetunió által elfogadhatatlannak ítélt nukleáris leszerelési javaslatokkal. Ebből arra lehet következtetni, hogy az új szovjet indítványok csak oly mértékben találtak kedvező fogadtatásra a IF ehér Házban, amilyen mértékben egyoldalú előnyökhöz juttatják az Egyesült Államokat. A kölcsönösségről Washington — egyelőre — hallani sem akar. Márpedig Genfben éppen a kompromisszumokra épülő fegyverzetcsökkentési és leszerelési megoldásokra kellene a figyelmet összpontosítani. Ügy tűnik, a világűr mi- litarizálása ügyében sem sikerült közelíteni az álláspontokat. Márpedig az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés ÍSDI) magyarul Reagan űrfegyverkezési programja, „a fő akadály a szovjet—amerikai viszony és az egész nemzetközi helyzet javításában”. Ha figyelemmel kísérjük a legújabb szovjet kezdeményezéseket és a magas szintű moszkvai megnyilatkozásokat, az a tanulság kínálkozik, hogy ebben a témakörben a Szovjetunió semmiféle alkura nem hajlandó: az .űrfegyverkezési verseny folytatásának amerikai hang- súlyozása megkérdőjelezi a nukleáris fegyverzetcsökkentés és leszerelés esélyeit. Genfben a válsággócokról is kifejti tmajd nézeteit Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan. Csakhogy a washingtoni értelmezés másutt keresi a feszültséggócokat, mint a moszkrxLi. Kérdés, hogy a hátra lévő két hétben sikerül-e közelíteni az ezzel ösz- szefüggő nézeteket? Mindent egybevetve, amilyen örvendetes világpolitikai ssemény a szovjet—amerikai csúcstalálkozó, olyan elhamarkodottnak tűnik minden fajta túlzott várakozás vele kapcsolatban. Kétségtelen, hogy rendkívüli fontosságú a bizalom helyreállítása szempontjából, s olyan folyamatot indíthat meg, amely nemcsak Moszkva és Washington, hanem az egész világ számára meghatározó lehet. Egyelőre azonban nemcsak a Genfig vezető, hanem az onnan folytatódó út is igencsak göröngyösnek tűnik. Gyapay Dénes 3qpán kormánynyilatkozat Nem áll szándékában a háborús bűnösök rehabilitálása A japán kormánynak nem áll szándékában a háborús bűnösök rehabilitálása. Na- kaszone miniszterelnök azért látogatoitt el a Jaszukuni- szentélyibe, hogy általánosságban tisztelegjen a sziget- országi háborús halottak emléke előtt, és a látogatás nem irányult a japán háborús bűnösök tisztára mosására. Japán elfogadta — és elfogadja — a háború után létrehozott tokiói nemzset- közi katonai bíróság ítéleteit. Mindezt az a hivatalos nyilaltkozai; hangoztatta, amelyet; a Niaikjaszone-kormány kedden hozott nyilvánosságra. A kabinet azt követőén kényszerült erre a lépésre, hogy egyrészt a, környező országok — mindenekelőtt Kína —, másrészt az ellenzéki pártok rendkívül élesen elítélték a Jaszukuni- szemtélyben tett miniszterelnöki látogatást. Azt állították, hogy a háborús halottak, köztük háborús bűnösök emlékét őrző sintodsta szentély felkeresésével Na- kaszone és kormánya kísérletet tett Japán háborús szerepének kendőzésére és — mint fogalmazták — a mili- tajrizmus újjáélesztésére. Nalkaszone Jászuk iro az első japán miniszterelnök vollt az elmúlt négy évtizedben, aki — augusztus közepén — hivatalosnak nevezett látogatást tett a Tokió központjában levő szentélyben, számos minisztere kíséretében. A kabinet nem kívánja rendszeressé tenni a szentélyben teendő hivatalos miniszterelnöki látogatásokat, s a mindenkori kormányfőnek kell döntenie arról, vajon hivatalos minőségben felkeresi-e a Jaszu- ku ni -szentélyt, vagy nem — szögezte le a dokumentum, amelynek ez a része megfigyelőik szerint azt kívánta jelezni: a bírálatok ellenére a kormány hivatalosan nem hajlandó deklarálni a hasonló látogatások jövőbeni elvetését. A kormányzó konzervatívok legjobboildalibb körei közvetve felszólították Nákaszone Jaszuhi rőt, hogy — úgymond — ne hajítson fejet a kínai nyomás előtt. A Jiasziufcuni-szentély mintegy két és fél millió japán háborús halott emlékét őrzi, köztü|k Tozso Hidéki tábornokét — aki a második világháború alatt Japán miniszterelnöke volt —, valamint több más háborús bűnösét. Esetükben olyan háborús bűnösökről van szó, akiket a tokiói nemzetközi katopáii bíróság a háború után halálra, vagy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt. Guatemalái választások Sgyik jelölt sem szerzett abszolút többséget A vasárnapi guatemialai elnökválasztáson legtöbb szavazatot kapott jelölt, a . kereszténydemokrata Vinicio Cerezo felszólította legerősebb ellenfelét, hogy önként lépjen vissza és ne rendezzék meg a törvény által előírt második fordulót. Jorge Carpio visszautasította ezt, de helyi politikai .körökben nem tartják kizártnak, hogy a pártok között hamarosan megkezdődő tárgyalásokon megállapodás születik az újabb szavazás elkerüléséről. Cerezo mér ígéretet tett arra, hogy ebben az esetben koalíciós kormányt fog létrehozni. A vasárnapi választáson leadott szavazatok mintegy felének összegezése megerősíti: egyik jelölt sem szerezte meg a megválasztáshoz szükséges abszolút többséget. Ezért kerülhet sor december 8-án újabb választásra a közép-amerikai országban. Az első részeredmények szerint Vinidio Cerezo a szavazatok 39 százalékát, Jorge Carpio, a Nemzeti Centrista Unió jelöltje pedig 21 százalékát mondhatja magáénak. Megkezdődött Thälmann gyilkosának pere Kedden az NSZK-beli Kre- feldben megkezdődött Ernst Thälmann egyik gyilkosának pere, Thälmann a Német Kommunista Párt vezetője volt a harmincas évek Németországában. A nácik nem sokkal Hitler hatalomra jutása után a bűdbenwatldi koncentrációs táborba záratták, ahol 1944. augusztus 17-e éjszakáján egy SS-különítmény Hitler parancsára meggyilkolta. Az egyik tettes, egy SS-őr- mester, a most 74 éves Wolfgang Otto kiléte rögtön a háború után kiderült. Thälmann egyik fogolytársa vallomásában az elsők közt nevezte meg, de a perre csak most került sor. A bíróság épülete előtt tüntetők követelték, hogy derítsék ki a teljes igazságot Thälmann haláláról, és arról, miért húzódott nemzedékeken át a per megindítása. A gyilkos megbüntetését követelő kampányban .részt vett Thälmann lánya is, aki az NDK-bán él. Megszökött a CIA fogságából és sajtókonferencián számolt be Washingtonban meghurcoltatásáról egy szovjet diplomata, akit Rómában raboltak el a CIA, az amerikai központi hírszerző ügynökség emberei. Vitalij jurcsenko elrablása miatt a Szovjetunió washingtoni nagykövetsége hivatalos jegyzékben tiltakozott az Egyesült Államok kormányánál. Megszökött a CIÁ fogságából Vitalij Jurcsenko Az amerikai sajtó az elmúlt napokban szenzációs tálalásban közölte, hogy Jurcsenko, aki szerintük a szovjet felderítés vezető munkatársa volt, önként jelentkezett Rómában a CIA képviseleténél és — amerikai tartózkodása idején — „rendkívül értékes felvilágosításokat” adott az állítólagos szovjet felderítő tevékenységről az Egyesült Államokban. A Szovjetunió washingtoni nagykövetsége hétfőn délután váratlanul sajtó- konferenciát hívott össze, s ezen mutatták be a megjelent újságíróknak Jurcsen- kót. aki több hónapos fogság után megszökött a CIA őrizetéből Jurcsenko elmondotta, hogy augusztus elején hivatalos küldetésben járt Rómában, s számára ismeretlen személyek a nyílt utcán rabolták el. öntudatlan állapotban szállították az Egyesült Államokiba, ahol teljes elszigeteltségben tartották és különböző gyógyszerekkel és kábítószerekkel folytatott kezelésnek vetették alá. Bár józan pillanataiban szüntelenül követelte, hogy haladéktalanul kapcsolatba léphessen a szovjet hatóságokkal, ezt megtagadták tőle és erőszakos módszerekkel próbáltak hírszerzési adatokat kicsikarni belőle. Jurcsenko korábban a washingtoni szovjet nagykövetségen biztonsági tisztként teljesített szolgálatot, ezzel összefüggő tevékenységéről a sajtókonferencián sem adott felvilágosítást, de mint mondotta, munkája hasonló volt áhhoz, amit az amerikai biztonsági tisztek végeznek a diplomáciai képviseletéken. „November másodikén őreim pillanatnyi figyelmetlenségét kihasználva sikerült megszöknöm és eljutnom a szovjet nagykövetségre” — mondotta Jurcsenko. Az amerikai hírszerzés vezetői, akiket Jurcsenko sorra megnevezett, s akik a CIA apparátusában felelős beosztást töltenek be, különböző gyógyszerek adagolásával akartak tőle adatokat szerezni az állítólagos szovjet felderítő tevékenységről. Később azzal próbálkoztak, hogy állítólagos „vallomásait” a sajtóban tették közzé, s ezzel próbálták most már valódi vallomásra kényszeríteni, arra hivatkozva, hogy számára ezek után nem lehet visszaút a Szovjetunióba. Más alkalommal egymillió dollár készpénzt, évi 62 ezer dolláros fizetést, házat, 48 ezer dollár értékű bútort és egyéb járandóságokat ígértek neki, ha hajlandó a CIA „szaktanácsadójaként” működni. Jellemző a személyének tanúsított fontosságra, hogy William Casey, a CIA igazgatója személyesen is találkozott vele a kémügynökség központjában és gyakran legmagasabb rangú munkatársait bízta meg Jurcsenko „meggyőzésével”. A szovjet nagykövetség az amerikai külügyminisztériumhoz intézett jegyzékében egyebek között megállapítja: Jurcsenkót Rómáiban amerikai ügynökök rabolták el augusztus elsején, de csak október elején ismerték el hivatalosan, hogy az Egyesült Államokban van. A szovjet nagykövetség ismételt — és a nemzetközi jogi eljárásoknak megfelelő — kérései ellenére mind Jurcsenikónak, mind a nagy- követségnek lehetetlenné tették a személyes találkozást. Az amerikai közlések a jegyzék megállapítása szerint arra irányultak, hogy úgy tüntessék fel, mintha Jurcsenko elárulta volna hazáját és együttműködnék az amerikai felderítő szervekkel. „Teljességgel világos, hogy egy előre kitervelt, rendkívül embertelen akcióról van szó, amellyel az amerikai különleges szolgálat elrabolt és erőszakkal fogságban tartott egy szovjet diplomatát” — szögezi le a jegyzék, amely szerint az érdekelt amerikai szervek „nyíltan lábbal taposták az emberi jogokat, az emberi méltóságot, rendkívüli mértékben megsértették az államközi kapcsolatok és a nemzetközi jog normáit”. ,,Ez újabb konkrét megnyilvánulása az Egyesült Államok hatóságai részéről az állami szintre em^it terrorizmusnak” — szögezi le a jegyzék. Jurcsenko egyébként maga is így minősítette elrablását és fogvatartását a sajtókonferencián. A szovjet jegyzék a leghatározottabb tiltakozásit juttatja kifejezésre az ügy kapcsán, és követeli a felelős személyek azonnali, szigorú megbüntetését és az illetékes szervek hivatalos bocsánaikérését. Az NSZK-beli Hannoverben megkezdődött a nyugat-európai országok technológiai együttműködését szolgáló úgynevezett Euréka tervet megvitató konferencia Mint ismeretes, korábban ugyancsak Rómában egy szovjet újságírót raboltak el és előbb az Egyesült Államokba, majd Angliába vitték, ahonnan végülis sikerült hazatérnie. A sajtókonferenciáin egyébként a szovjet diplomata kijelentette: haladéktalanul haza akar térni családjához, amelyről az amerikai fogságban semmit sem hallott. Egyelőre nem világos, milyen magatartást tanúsítanák ezzel kapcsolatban az amerikai hatóságok. Az amerikai külügyminisztérium még hétfő este nyilatkozatban igyekezett tagadni a tényeket. A minisztérium szóvivője szerint a szovjet diplomata „önként ment az Egyesült Államokba”, s akkor hagyhatja el az ország területét, ha az amerikai kormány „meggyőződik arról, hogy döntése teljesen önkéntes”. A minisztérium egyébként elutasította a szovjet tiltakozást.
