Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

1985. november 1., péntek Somogyi Néplap 5 DRAMATURG ÉS RENDEZŐ __________^ K ét arc a mozimúzeumból Főszereplői voltaik a poli­tikai filmmapok rendezvény­sorozatnak Somogybán; mindketten meghatározó személyiségei — olyanok, akik karaktert képesek adni egy alkotóműhelynek — a magyar filmgyártás egyik legmarkánsabb ágának, a híradó- és dokumentumfilm- sitúdiónak. Gere Mara fődramaturg nevét körülbelül kétszázszor olvashattuk eddig a film­vásznon. Ö mondta: — Túli azon, hogy az iga­zat mondjuk filmjeinkkel, „rögeszmésen” ragaszko­dunk ahhoz: a máról a mai embernek itthon szóljunk. Ez nem zárja ki azt, hogy mondandónk nie lenne érvé­nyes más égtájakon is; ezt fesztiválokon a visszhangból érzékeljük, mérjük. Igaz- mondási, humanizmus: ez kö­telező, ha nálunk kezd for­gatásba egy stáib. Filmjeink kordokumentumok, amelyek az utánunk következő nem­zedékeknek is készülnek. — Hol húzható meg a ha­tárvonal a stúdióból kikerült alkotások és más dokumen- tairisták imiunkái között? Mi­ben különböznek filmjeik? — A mi alkotásaink szo­ciografikus fogantatásúak. Sorolok néhány példát: Mi, büszke magyarok, A mi is­kolánk, A mi családunk Ma­gyar Józseftől, Protokoll sze­rint Féhéri Tamástól, Kilen­cedik emelet Gyarmathy Lí­viától. Igyekszünk ezekkel diagnosztizálni egy-egy kór­tünetet társadalmi betegsé- gaimkből. És örülünk, ha be­mutatásuk után megmozdüL- valarni. Hisszük, hogy A mi iskolánk is hozzájárult azok­hoz a változásokhoz, amelyek az iskolaügy, a pedagógusok megbecsülése, a tehetségek támogatása terén végbemen­tek. Azt is elmondhatom., hogy mi akikor csinálunk filmet jelenségről, személyről vagy műalkotásról, ha új szem­pontot,, új megközelítési mó­dot találunk 'témánkhoz. — Munkaitársaikon kívül kik készítenek még a stúdió­ban filmet? — Nyitott stúdió a miénk. Olyannyira igaz ez, hogy ne­1970-től terveztem a Nürn- berg-fitmet, 1982-ben sike­rült megvalósítanom. S ha ezt megcsináltam, magától adódott: rajzoljuk meg a per rekonstruálásával^ ere­deti felvételiek segítségével a magyar háborús bűnösök ar­culatát is. Ezt nagyon rövid ■idő alatt sikerült bemutatás­ra kész állapotba tennem. Sok ankét tanulsága volt számomra az, hogy a fiata­lok nem tudnak mit kezdeni 'történelmünknek sötét idő­szakával, ismereteik is alig vannak ezekről az évekről. Nekem elvem, hogy az új nemzedékeknek meg kell is­merniük történelmünket, csák így alakulhat ki azo­nosságtudatuk. — E szándékának eredmé­nye külföldön sem maradt elismerés nélkül; az Egon Erwin Kisch-díj bizonyítja. Mi a 'legjellemzőbb az ön munkájára? — Nehéz kérdés, mert én nemcsak e témakörben ké­szítettem filmeket. Az Autó- versenyzők is az én „gyer­mekem”. De hogy ne kerül­jük meg a kérdést: aki tör­ténelmi idokumentumfilmet csinál, az voltaképpen puzz­le-játékot játszik. Részletek­ből állítja össze az egészet. Mindehhez azonban sajátos látásmód, komipozíciós kész­ség és rengeteg ötlet kell. Leskó László vés rendezők egy-egy ná­lunk készült kisfiúim j ük alap­ján fogtak játékfilmhez. Zolnay Pál Fotográfiája, Sza­bó István több alkotása, Gyarmathy Lívia filmjei is példát szolgáltatnak erre. Róna Péter filmrendező. A lexikon, amelyet több mint tíz évvel ezelőtt szerkesztet­tek, még elég keveset közöl róla. Ezerkilencszáznegy- venfoen született. Volt a sze­gedi színház segédrendezője, főiskolás színháziirendező- szákon, .televíziós, film- híradós. Vádbeszéd című al­kotása a miskolci fesztivál és a lipcsei fesztivál díjait nyerté, a politikai filmnapok programjában Protest song 77 című rövidfilmje és A magyar nép nevében című „egész estési” dokumentum- filmje szerepelt. Mindkettő óriási sikerrel. — Negyvenöt éves. A há­borúról szinte emlékei sem lehetnek. A Nürnberg 1946, A magyar nép nevében cí­mű filmjeinek témája mégis ez. Miért? — A náci főbűnösök nürn­bergi perében a film elő­ször szerepelt mint corpus delicti, mint bizonyítás .„bűn­jel”. A Vádbeszéd című, vi­etnami témájú munkámban szembesítem az ott történ­teket a nürnbergi per egyik szálával, s a történtekben azonosságot mutatok ki. Űj bemutatótermet nyitott a Képcsarnok Bernáth Aurél emlékére A megyeszékhefly központ­jában a Csokonai utca.1 8. szám alatt tegnap délelőtt átad ták a Képcsarnok Vál­lalat új kaposvári bemutató­termét, melyet Bernáth Aurélról, Somogy neves fes­tőszülöttéről nevezték élt Az előtérben Gern Katalin 'szobrászművész alkotása idé­zi a névadó emlékét, a port­ré mellett Bernáth Aurél önarckép lányommal című festményét helyezték el. Az Ady Endre utcai bolt­ból átköltöztetett bemutató­terem nemcsak nevében vál­tozott meg; a Vaszary te­rem örökébe lépett új üzlet alalpterütete csaknem két­szerese a korábbinak, s a kétszázötvennyolc négyzet­méternyi területen bővül a kereskedetteni forgalomba ke­rült képző- és iparművészeti alkotások választéka is. Köteles István,, a Képcsar­nok Vállalat igazgatója az avatóünnepségen, elmondta: a mintegy hétmillió forintos beruházás a vállliallait orszá­gos üzlethálózata fejlesztésé­nek fontos mérföldköve, a következő években csupán a meglevő .bemutatótermek korszerűsítésére töreksze­nek. Jogos igénykén t számon tartják a somogyi Balaton- parton egy új bolt 'létesítését -is. Az 1949-ban .létrejött vál­lalat huszonnyolc bolttal rendelkezik, néhány megyé­ben két városiban is nyitot­tak bemutatótermet. A vál­lalat üzletei tavaly az első háromnegyed évben kétszáz- hetvenötmidllió forint érték­ben forgalmaztak képző- és iparművészeti alkotásokat, az idén eddig háromszázhar- mincötmill|l,ió forint értékű műalkotás talált gazdára. A képző- és iparművészek a bevételből tavaly százbar- mincmilliltió forintot kaptak, az idén százhatvanmillió a részesedésük. A kaposvári Bernáth te­rem szép kivitelezése a Tanépat dicséri. A belső épí­tészeti kialakítást Horváth Péter Kornél és Csonka La­jos tervezte meg. kötődő, Hódmezővásárhe­lyen élő fiatal festőművész a város szellemi örökségét sajátos romantikus stílus je­gyekkel gazdagítja. Rend­szeres résztvevője a szegedi nyári tárlatoknak, ott több­ször kapott már elismerést; szereplője a vásárhelyi őszi tártatoknak is. 'Első díjat ér­demelt a sporttémájú Ezüst igerely országos pályázaton. Munkái megtalálhatók a szentesi, 'kisteleki közintéz­ményekben., jelenleg a haj­dúböszörményi művelődési házba készít egy negyven 'négyzetméteres pannót. A Képcsarnok Vállalat évente mintegy százhatvam kiállítást rendez bemutató­termeiben. Kaposváron az új üzlet megnyitásával egy- időben Kéri László festőmű­vész alkotásaival ismerked­hetnék meg az érdeklődők. Az apai ágon Somagyhoz HÉTVÉGI tájoló A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pont ma este hat órakor szerkesztői estre várja az érdeklődőket, melyen a Ti- szatáj című irodalmi folyó­irat mutatkozik be. Az est vendége Vörös László fő- szerkesztő, valamint Annus József és Olasz Sándor, a lap munkatársa, házigazdája pedig dr. Laczkó András, a Somogy főszerkesztője lesz. Az ifjúsági ház adott ott­hont a Táncsics Mihály gim­názium tanulói kiállításának is. A Somogy Megyei Mú­zeumiban Muray Róbert ter­mészetfestő kiállítása e hét végén .még megtekinthető. Ma délután a Somogyi Képtárban Kiss László, a Művelődési Minisztérium munkatársa nyitja meg a XIII. barátság hídja című nemzetközi fotókiállítást, amelyet a keddi napokon öt órától a kiállítás diaanyagá­nak a vetítése követ. A mozimúzeumban ren­dezték meg a Mafilm Hír­adó- és Dokumentumfilm­stúdió munkáját bemutató kiállítást. Fotók, díjak, okle­velek szemléltetik a stúdió működését. A barcsiak figyelmébe ajánljuk a holnap este nyolc órakor kezdődő Harmincasok klubja című rendezvényt. A műsor vendége Nagy Ban- dó András lesz. Vasárnap este ifjúsági táncesten szó­rakozhat a közönség; köz­reműködik a Pax együttes. Marcaliban a szovjet film- napok keretében holnap a Harctéri regény című, vasár­nap pedig a Jazzbolondok című film látható a hely­őrségi művelődési otthon­ban. A nagyatádi Gábor Andor Művelődési Központban hol­nap ismét megrendezik a fiatalok házát. Négy órától a programban ügyességi ve­télkedő, rajzfilmvetítés, tv- játékibajnokság, valamint az előző hasonló rendezvényen készített fotók kiállítása sze­repel. Este hat órakor Tám László diaporáma- show-jáít 'láthatják, majd a programot Krisztián Ferenc közreműködésével diszkó zárja. KÖNYVESPOLC Szvák Gyula: Iván, a Félelmetes Nagy érdeklődéssel vettem kezembe Szváik Gyula leg­újabb könyvét, hiszen a szer­ző (az ELTE bölcsésztudo­mányi karának oktatója) 1982-ban, a Kossuth Kiadó­nál megjelent „Cárok és ka­landorok” című munkájával jelentős szakmai és közön­ségsikert vívott ki magának. A Gondolat Kiadó által ki­bocsátott mostani műve ugyancsak kuriózumnak szá­mít, mivel’ a hazai olvasó- közönség ezidáiig mindössze két könyvet ismerhetett IV. Iván (1533—1584) cár felet­tébb ellentmondásos szemé­lyéről és tevékenységéről. Szvák Gyiila munkája már címében is. eltér a szovjet Robert Vippier „Rettegett Iván” (1947), valamint Nagy Iván „Rettenetes Iván” (1942) című műveitől. A könyv írója bevezetőjé­ben szükségesnek tartja fi­gyelmeztetni olvasóit, hogy nem pszichodrámát vagy er- kölcsitand példázatot akart írni, hanem arra keresett választ: milyen tényezők okozták, hqgy az eredendően jó képességeikkel rendelkező IV. «Iván korának — a vér­zivataros 16. századnak — egyik iliegkegyetleme b b zsar­noka lett? Kétsé'gtelm, nem volt könnyű a kompromiitált, tendenciózus és szélsőséges nézetek tudatos elkerülése, s a könyvtárnyi szakirodalom főszereplőjeként ismert urálkodó alakjának hiteles ábrázolása. Valószínű, ép­pen, ezért tártja fontosnak bemutatni azt a közel két évszázados szakmai vitáit, amely a történészek körében az egyeduralom igenlői és elutasítói között — a kon­cepciózus forráskezelés kö­vetkeztében — kialakult A könyv írója érdekfeszí­tően idézi az 1917 utáni „Iván-kép” alakulását is, rá­mutatva;, hogy e különösen személyiség értékelése hosz- szú ideig váratott magára. Az 1930—40-es években ugyanis a cár álakjának cél- zaitos idealizálása volt meg- figyelllhető, amit Eizensitein híres. „Rettegett Iván” című filmje meggyőzően bizonyít. Ezeket a szemléleti torzulá­Magyar könyv — Románkori egyházi építé­szet Nyugat-Pannóniában címmel jelent meg dr. Valter Ilona kötete Eisenstádtban a Rötzer kiadónál. Az osztrák és szlovén szakemberek köz­sokat az SZKP XX. kong­resszusa (1956) utáni törté­netírás igyekezett maradék­talanul felszámolni. Szvák Gyula arra -törek­szik, hogy ne egyszerűen csak pold'tikatörténeti művet adjon olvasói kezébe. Ezért röviden felidézi a moszkvai fejedelemség 13—15. századi területi növekedését, gazda­sági megerősödését és az év­százados tatár hódítás poli­tikai következményeit Be­mutatja ezenkívül III. Iván (1462—1505) és Ilii. Vaszikj (1505—1533) központosítási törekvéseit, a korabeli ural- kodóosztály rétegződését, a föMtulajdon-viszonyokat és a közigazgatás intézményeit. A könyv — megítélésünk szerint — (legszínvonalasabb részeit azok a fejezetek ké­pezik, amelyek IV. Iván uralkodásának második sza­kaszát tárgyalják. A szerző megkapó 'érövéit mutatja be a korlátlan egyeduralom, a despotikus kormányzati módszerek bevezetését, a bojárellenzókfcel való kö- nyörtefllan leszámolásit, az esztelen vérengzéseket és az ,ezekhez szolgáló ürügyeket. Hasonlóan 'lebilincselő erő­vel ír a zabolátlan és kicsa- pomgó cár magánéletéréül, a lakosság megfélemilítését cél­zó intézkedésekről, az or­szág kettéosztását és az ál­talános feszültséget növelő rendaletekrőll, A könyv utolsó fejezeté­iben Szvák Gyula objektív módon teszi mérlegre IV. Iván uralkodásának történe­tét, megállapítva, hogy ezek az évtizedek a társadalmi el­lentétek pattanásig feszülő kiéleződését, szétzilált gaz­dasági életet, demoralizáló katonai vereségeket, jelentős területi veszteségeket és di­nasztikus krízist idéztek elő. Szvák Gyula objektivitásra törekvő, ok-okozati össze­függéseket kereső, lebilincse­lő síitlusban megírt könyve minden bizonnyal nagy ér­deklődésre tarthat számat nemcsak a szakemberek, ha­nem a széles olvasóközönség körében is. (Bp., Gondolat 1985. 331.) V. Molnár László Ausztriában reműködéséVel készült köte­tet szerda este mutatták be a burgenlandi fővárosban. Az ünnepségen Theodor Kery Burgenland tartományi fő­nöke méltatta a művet. \

Next

/
Thumbnails
Contents