Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-05 / 260. szám

1985. november 5., kedd Somogyi Néplap 5 Füstmentes órákat! Becslések szerint hazánk­ban mintegy négy millió ak­tív dohányos van. S a töb­biek? Nos, ők ingyen jutnak az „élvezetekhez”, hiszen otthon munkahelyen, isko­lában, szórakozóhelyeken, sőt nemegyszer még az egészségügyi intézmények­ben is kénytelenek beszívni a mások cigarettájából fel­szálló füsitöt. Bár a dohány­zás ártalmassága egyértel­műen bizonyított, e szenve­dély rabjainak többsége nem akar vagy ha akar is, nem képes leszokni. S ha arra kérjük az ilyen embert, hogy ne gyújtson rá nem dohány­zók jelenlétében, zárt he­lyen, némelyik egyenesén felháborodik, s emberi jo­gait emlegeti, mondván, mindenki úgy rongálja az egészségét, ahogy akarja, el­végre ez magánügy. De vajon tényleg magán­ügy? A jalpán televízió ná­lunk is bemutatásra kerülő filmje szerint nem. A Ma­gyar Televízió október 20-i Delta című műsorában lát­ható film a világon egyedül­álló, meggyőző kísérletekkel bizonyítja, hogy a passzív dohányosok ugyanolyan ve­szélyben vannaik, mint az aktívak. A kézben vagy a hamutartóban füstölgő ciga­retta ugyanis alacsonyabb hőmérsékleten, tökéletle­nebbül ég, mint amit éppen szívnak, ezért több, az egész­ségre káros anyagot bocsát ki. így, amíg a dohányzó ember fiziológiai mutatói alig vagy egyáltalán nem változnak, addig a vele egy szobában lévő nemdohányzó, csak a más füstjét szívó embernek például a vérnyo­mása, pulzusa megugrik, rossz a közérzete, fáj a feje. A Delta, a japán példát követve, meghirdeti a füst­mentes órák mozgalmát: az­az, hogy a munkahelyeken a dohányosok naponta kétszer egy órát egyáltalán ne do­hányozzanak. A mozgalom népszerűsítésére, a szakmai tanácsadásra az Országos Egészségnevelési Intézet vál­lalkozott, amelynek szak­emberei a közelmúltban ki­dolgoztak egy dohányzás el­leni nevelési tervjavaslatot. A tervezett szakmai vélemé­nyezés most folyik. Az igen részletes, minden korcso­portra kiterjedő program cél­ja, hogy 2000-re érezhető mértékben csökkentse a do­hányzók számát. E munkát tehát hosszú távra tervezik, az eddigi „tűzoltó munka” ugyanis nem hozott ered­ményt. A szakértőik szerint a dohányzásellenes magatartás kialakítását már csecsemő­korban kell kezdeni. Hiszen mii várható később attól a kisgyermektől, aki szeretett anyukáján és apukáján meg­szokta a dohányszagot? Nyil­vánvalóan követendő példá­nak fogadja el a dohányzást, s igen könnyen rászokik majd. Később pedig már hi­ába próbálja meggyőzni bár­ki is, hogy a saját, a gyer­mekei és az egész közösség egészségét veszélyezteti ez­zel, tehát szökjön le. Néha sikerül, de többnyire sajnos nlem. A szakemberek szerint azonban nem ilyen egyszerű a dolog, hiszen, ha a kis­gyermek nem sajátítja el — mert nincs módja rá — a másók iránti felelősségérzés képességét, úgy felnőtt korá­ban a dohányzásban épp úgy önzővé válik, mint az élet más területein, s rosszul ér­telmezett emberi jogának vélve, azébtis dohányozni fog. A probléma tehát igen összetett s ez magával hoz­za, hogy több szakterület képviselőinek — .többek kö­zött pedagógusoknak, egész­ségügyieknek, szociológu­soknak, pszichológusok­nak, sőt a család, a társa­dalom — összefogására, kö­vetkezetes munkájára lesz szükség ahhoz, hogy 2000-re jóval kevesebben dohányoz­zanak, minit napjainkban. Miklós Éva Szakmunkások lesznek Kaposváron, az 503. sz. Ipari Szakmun­kásképző Intézetben kilencszáz fiatal tanul. Huszonhárom szakma közül választottak, akik ide kerültek. Még mindig „sláger” az autószerelő, a karosszérialakatos és a mű­szerész pálya. Az elsőévesek az iskola kor­szerűen felszerelt tanműhelyében ismerked­hetnek meg az alapfogásokkal. Később pe­dig már az üzemekben sajátítják el az ismereteket. Igazolta Széchenyi reményeit „...Mikor Akadémiánk felállíttaték” Pozsony adott otthont száz- hatvan évvel ezelőtt, 1825. novemberében a magyar or­szággyűlésnek/ amelyen a nemzeti függetlenségért és polgári haladásért harcolóik igyekeztek közös útba találni. Felsőbüikti Nagy Pál nagyha­tású beszédében fejtegette: ideje már, hogy a nemzetet fenntartó anyanyelv fejlesz­tésére a leggazdagabbak is áldozzanak. Ekkor állt fel Széchenyi István, és birtokai egyévi jövedelmét ajánlotta fel a Magyar Tudós Társa­ság — mai nevén a Magyar Tudományos Akadémia — alapítására. Példáját több arisztokrata követte, így még az országgyűlés folyamán 250 ezer ezüsitforintot ajánlattak fel. Az Akadémia megalapí­tása azt is jelentette, hogy Pesit egy kis német városból a magyar kulturális élet központija, irodalmi város lett. Az egységes kultúra ki­bontakozása pedig fontos lé­pés volt a nemzetté válás ki- teljesedéséhez. A Magyar Tudós Társa­ság alakuló ülését 1830. no­vember 17-én tartotta. Itt Teleki Józsefet elnökké, Szé­chenyi Istvánt, pedig alelnök- ké választották. Az alapsza­bályok értelmében elsősorban a nyelv- és irodalomtudo­mányokat pártolta az Akadé­mia, de 1832-ben már meg­alakult a miatemiaitikaii és ter­mészettudományi szakosztály is. A reformkor pezsgése be­hatolt a Duna-pantá új palo­tába is. A virágkorát élő irodalom vezéralakjai, Vö­rösmarty, Bajza, Toldy sza­va érvényesült mind az egyes tudományokban kifejeződő eszmei tartalom, mind a tes­tület tagjainak megválogátá- s!a szempontjából. A Tudományos Akadémia tehát működésének első évei­ben is fontos szerepet ját­szott, igazolva Széchenyi re­ményeit. A külföldi tanul- mányutakat is megjárt, szé­les látókörű, korszerűen gaz­dálkodó nagybirtokos felis­merte, hogy a fennálló feu­dális politikai rendszer vál­ságba jutott; és mélységes hazaszeretete, felelősségérzete arra ösztönözte Széchenyit, hogy tettekkel segítse hazá­ja felemelkedését. A magyar nyelv és kultúra ügyének tu­datos harcosaként tisztában volt azzal, hogy az anyanyelv jagaliinak kiharcolása elenged­hetetlen feltétele a nemzeti függeitlemség kivívásának. A szabadság és függetlenség iránti vágyódásában így írt már 1821-ben naplójába: „ ... az Austriai Monarchiá­nak és Magyar Országnak hi­bája, hogy az Isten harag­jában kapcsolta össze”. A reformkorszak — benne Széchenyi nagyhatású művei is — a közelgő forradalmat érleli. A haladás hívei egy­re többet akarnak elérni. 1842-ben sokan már úgy gon­dolják, hogy az erős és füg­getlen Magyarország létrejöt­téhez iskolákra, gyárakra van szükség, inkább, mint tudós Akadémiára. Széchenyi az 1842. november 27-i aka­démiai közgyűlésen vitába száll e gondolattal, mond­ván : „vegyük a dolgokat mint azok vannak, és nem mint azoknak lenmiölk kelle­ne” — vagyis gondoljuk vé­gig józanul, hogy 1825-ben az Akadémia alapítása volt a reálisan lehetséges lépés a nemzeti önállóság felé veze­tő úton. „Hadd mutassam- tehát meg, hogy kivételes állá­sunknál fogva sem egyéb, sem másképp működő inté­zet nem volt oly sürgetőleg napirenden akkor, miikor Akadémiánk felálMttaték, mint éppen Akadémiánk” — hangsúlyozza nehézkes, vere­tes nyelvén Széchenyi, de ő legalább felismeri, és figyel­mezteti is kiortársaliit arra, hogy „veszély, nagy veszély fenyegeti még mindig sőt nö- vebedőleg fajiénik nyelvét, s ezáltal nemzetiségünket, mi­nél drágább kincsünk nincs. Itt azért ideje, végire tisztá­ba jöjjön: oly drága, de oly annyira kényes kincset, mint nemzetiség, miképp lehessen őrizni, ápolni .. Ódon hangulatú mondatok, de máig szóló tanulságukra tisztelettel emlékezünk. TV-NÉZŐ Pom-Pom-Pom-Pom... Négy Pom és három pont után a csábító királyné, ma­dame Pompadour neve kö­vetkezik Deo Fali népszerű operettjének egyik közismert dalában. Az egész művet szombaton este sugározta a televízió Seregi László ren­dezésében, T.iboldy Máriáival a címszerepben ... Az elmúlt héten keresve sem találtam olyan alkotást, amely hétköznapjaink erőfe­szítéseit, konfliktusait, vala­melyik generáció sorskérdé­sét, életünk boldog pillana­tait mutatta volna be művé­szi eszközökkel. Nézzük csak! Nagyon örültem a Kosztolá­nyi regényéből készült Pa­csirtának, a fiatalok jó ha látják az 1963-ban készült filmet. Tanulhatunk is belő­le, ahogy Honbré de Balzac Betti némi című regényéből készült csehszlovák tévé- filmjéből is. A klasszikusok folyamatos jelenléte az élő irodalom mellett nemcsak szükséges, hanem nélkülöz­hetetlen is. Ám a napjaink­ról szóló történeteket nem pótolhatják. Egy egészen friss, mai té­májú film is akadt: igaz, amerikai. A Texasi élet, alig múlt négy éves, furcsa egy szülemény, az amerikai film­ipar dolgá, hogy megítéljék, szükség volt-e rá. Ám arról a magyar filmátvevők dön­töttek, hogy m eg vesszük-e, avagy sem. Paródiának véltem az el­ső komoly képsorok után és még később is bíztam ben­ne, hogy nem kell komolyan venni ezt a nevetséges, fes- tékszínűem véres történetet, ám nem következett be a várt fordulat. Csupán bosz- szankodtam, gondolom, sok nézőtársammal együltt. Aztán jött a két csábító nő! XV. Lajos szépséges, ka­oér arája, madame Pompa­dour és addig néztem, amíg bele nem szeretteim Tiboldy Máriába, akii számos külföl­di nagy siker után az első bábért learathatta Leo Fall muzsikájának fülbemászó dallamaival, a fortélyos asz- szony jellemének megrajzo­lásával. Hány gárdatiszt só­várgott Madame Pompadour kegyeiért, hányán és hányán sóhajtoztak az őrségben a palotában, hogy bár csak aj­taja előtt strázsálhatmának! Aim Madame Pomipadouron múlott, ki lesz a szerencsés fickó, aki éjszaka nemcsak a védelemről gondoskodik, hanem támad is ... A száz- egy éve született Szép Ernő Tóth Manyijának sem kellett a szomszédiba mennie bá­torságért, rámenősségént — ám az ő szerelme gyermeki­en naiv, tiszta, ahogy meg­rajzolta a költő, író, dráma­író, a Lila ákác című szerel­mi históriájában. A József­városi Színiház előadásában vasárnap este került képer­nyőre Giricz Mátyás rende­zésében a főszerepet reme­kül formáló Vándor Évával. Szép Ernő neve nem isme­retlen a kaposvári színházba­rátok körében, nagy siker volt a Patika című színmű­ve tízegynéhány esztendeje a Csliky Gergely Színháziban. Hogy mennyire szükség van a képernyőn is a színházra, azt egy példával bizonyítom. A társaságban, amely vasár­nap este úgy döntött — kérésemre —, hogy Lila akácot nézzük, egy tizenéves lányka tisztességgel megkér­dezte: — Film lesz? — Nem — feleltem — színházi közvetítés. Nélküle néztük végig a darabot, sajnálom. Talán, ha közben olvasott... Horányi Barna Külföldi ösztöndíjas képzés A napokban jelent meg a Művelődési Minisztérium pá­lyázati félhívásia, amelyet külföldi ösztöndíjra az 1986 —87-es és az 1987—88-as tanévre a szocialista orszá­gok egyetemeire hirdetett meg. Az erről szóló tájékoz­tató füzeteket — amelyek tartalmazzák a választható szakokat, a pályázat módját és idejét, valamint feltétele­it —, továbbá a jelentkezési lápokat, valamennyi közép­iskolába, egyetemre, illetve érdekelt intézményekhez el­juttatták már. A külföldi ösztöndíjas képzésről, valamint a követ­kező tanév lehetőségeiről és új vonásairól Szilasy Attila, a Művelődési Minisztérium osztályvezetője tájékoztatta az MTI munkatársát. Mint elmondta, a szocialista or­szágokban folytatott egyete­mi tanulmányoknak hazánk­ban immár több mint három évtizedes hagyományai van­nak. Az elmúlt időszakban .több mint hatezer magyar fiatal szerzett diplomát a Szovjetunióban és a többi szocialista államban, és je­lenleg is mintegy másfélez­ren tanulnak a baráti or­szágokban. A társadalmi, gazdasági élet szinte minden területén, nagy számmal dol­goznák olyan szakemberek, akik a környező országokban végezték, s szakmai tudásu­kat, magas szintű nyelvis­meretüket haszonnal alkal­mazzák munkájukban, a termelésben. A külföldi kép­zés kezdettől fogva nemcsak hazánk gazdaságában játszik nagy szerepet, hanem a szo­cialista országok közötti együttműködés fejlesztésé­ben is. Csakúgy, mint az elmúlt időszakban az idén is első­sorban azokra a műszaki, agrár, orvos és társadalom- tudományi szakokra lehet je­lentkezni, amelyek hazai egyetemeken nem találhatók meg, illetve azokra a speciá­lis területekre, amelyek is­meretét az illető ország egyetemein igen magas szín­vonalon lehet élsajátítani. A jövő tanévtől tovább bővül a választható szakok köre: így például a Szovjet­unióba a robottechnikával, az elektronikus számítógé­pekkel és elektronikus egész­ségügyi berendezésekkel, a hő- és atomerőművek építé­sével és a csillagászati geo­déziával kapcsolatos felső­fokú tanulmányokra is lehet már jelentkezni. A következő tanévtől az eddigiekhez képest nagyobb számban hirdették meg a különböző tanári szakokat is: egyebek között nyelv és irodalom, történelem, mate­matika, fizilka, kémia és bio­lógia tanári képzésre lehet jelentkezni. A felvételi kérelmeket 1985. december 7-ig kell be­nyújtani a tájékoztató füzet­ben közölt feltételek alapján, a felvételi vizsgáikat pedig jövő év elején tartják meg. A pályázatom való részvétel nem zárja ki, illetve nem helyettesíti a hazai felsőok­tatási intézménybe történő jelentkezést, attól független, így sikertelen felvételi ese­tén ugyanabban a tanévben hazai intézménybe is lehet jelentkezni. A külföldi képzés költsé­geit a magyar állam vállal­ja: az utóbbi években jelen­tős' összegeket fordítottak a külföldön tanuló ösztöndíja­sok szociális ellátásának ja­vítására, emelkedett az alap­ösztöndíj, a tanulmányi ösz­töndíj, s új juttatási formá­kat vezettek be. A végzett hallgatók elhelyezkedéséről is gondoskodnak: ezt segíti egyébként az is, hogy 1985- től —• új vonásként — a kül­földön tanulók is köthetnek az egyes vállalatokkal társa­dalmi szerződést.

Next

/
Thumbnails
Contents