Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-04 / 259. szám

1985. november 4., hétfő Somogyi Néplap 5 Hatósági gyógyszerellenőrzés 1927-ben szerveztek meg Magyarországon az Országos Köziegészségügyi Intézetben a hatósági gyógyszerellenőr • zést, 1933-tbam a világon az elsők között vezették be ná­lunk a gyógyszerek kötelező törzskönyvezését. A napok­ban Kaposváron járt dr. Ba­yer litván egyetemi tanár, vele beszélgettünk a hatásá­gi gyógyszerelienőrzés nem­zetközi kapcsolatairól, arról a témáról, amiről a TIT So­mogy Megyei Szervezete egészségügyi szakosztályának tudományos ülésén előadást tartott. — Hazánk az elsők között rendezte a hatósági gyógy- szerelHenőrzést. Az első év­ben a gyógyszerek kilencven­négy százaléka nem felelt meg a követelményeknek, két év múlva már csak ti­zennégy százalék. A gyógy­szeriparáról híres Németor­szágban a II. világháború előtt nem volt hatósági gyógyszerellienőrzésf, az NDK- ban 1949-ben, az NSZK-ban pedig csak a hatvanas évek elején szervezték meg. Csu­pán az érdekesség kedvéért említem: az NSZK-ban ugyanáz a jelenség játszó­dott le a gyógyszerek minő­sítésében a hatvanas évek­ben, mint nálunk harminc évvel korábban ... — Hazánkban az új gyógy­szerek bevezetése, forgalma­zása mennyii időt vesz igény­be? — A kutatási időt nem számítva aránylag rövid időn belül forgalomba kerülnek az Új gyógyszerek, néha azon­ban elhúzódhatnak a vizs­gálatok, mert nagyon szigo­rúak az előírások. A gyógyszergyárak a kí­sérleti szakasz után jelent­keznék az Országos Gyógy­szerészeti Intézetnél, s ott alapos vizsgálattal döntenek arról, hogy a gyógyászat próbájának is alávethetik-e az új hajtóanyagokat. — Az edlmopdattakiból és a tapasztalatok aláján kitűnik: a magyar gyógyszerek biz­tonságosak, nem kell félnünk olyan gy ógyszerbotrtáiny t ól, amilyenekről olykor a nyu­gati sajtó cikkezik. — A gyógyszerek bizton­sága Viszonylagos. Ártalmat­lan gyógyszer ugyanis nincs. Az nem gyógyszer, ami ár­talmatlan. Egészségügyi kor­mányzatunk mindent meg­tesz annak érdekében, hogy csák olyan gyógyszerek ke- rülhessenék forgalomba, amelyeknek minden oldalról bizonyították a hatását. Amikor még Magyarorszá­gon népbetegségnek számí­tott a tüdőbáj, elfogadott és hatékony gyógyszernek'bizo­nyult a Streptomicin, de tudtuk róla, hogy súlyos* mel­lékhatásai lehetnek. Ezzel számolnunk kellett A leg­fontosabbnak azt tartottuk, hogy ne haljanak meg em­berek ezrei íbc-ben, s ez a gyógyszer volt a tüdőbaj egyedüli gyógyszere. — A mai gyógyszeresdo­bozokon olykor olvashatjuk, Kaposvári kísérlet Kötet jelent meg a főiskola tudományos munkáiból A kaposvári komplex anyanyelvi kísérletet összeg­ző kötet látott napvilágot az Eötvös Laránd Tudomány- egyetem nyelvtudományi dolgozatainak sorozatában. A kiadvány reprezentálja a so­mogyi főiskolán végzett tu­dományos tevékenység ered­ményeit. A kísérlet célját, alapvető elméleti és gyakorlati irány­vonalait Bellyei László is­merteti, aki a kiadvány szer­kesztői feladatait is vállalta. A kísérleti ,tantervét még 1973-ban állították össze: eb­ből sok minden átkerült az 1978-as újba. Így határozták meg az integrált, komplex anyanyelvi nevelés általános célrendszerét: „Az alsó tago­zatos anyanyelvi oktatásnak az a feladata, hogy megta­nítsa a 'tanulókat anyanyel­vűnk teljesítményképes használatára', és hogy ennek segítségével az emberi tár- saidlalnmnák a magyar nyelv- területen felhalmozott infor­mációit hozzájuk közvetítse, azaz elősegítse személyisé­gük kibontakoztatását, fej­lesztését és megtanítsa őket az információ-mennyiség ta­pasztalati tényezőinek á mű­vészetekben, mindenekelőtt irodalmunkban ábrázolt és tudományos tételekben álta­lánosított jelenségeknek megismerésére és életkoruk­nak megfelelő alkotó elsajá- tísására.” Ehhez a célhoz választották a kísérlet részt­vevői módszereiket. Szirmay Endre a kreativi­tás lehetőségeit, formáit dol­gozta ki az anyanyelvi neve­lésben. Fülöp László az esz­tétikai nevelés tennivalóinak kidolgozását vállalta a kí­sérletben. Amikor komplex esztétikai nevelésről beszé­lünk — írja —, kísérleti munkánkban olyan tantár­gyak (művészeti ágiak) ösz- szefcapcsolását hangsúlyoz­zuk, amelyeknek közös té­mája az esztétikai visszatük- rözés. A tanulót képessé kell tenni a természetben és tár­sadalomiam fellelhető eszté­tikum befogadására. Schablauer Zoltánná a differenciált és csoportfog­lalkozások pedagógiai folya­matát dolgoztaiéi. Az olva­sástanítást és olvasóvá ne­velést Tóth Istvánná, az írástanítás tantárgypedagó­giai kérdéseit Kernya Róza munkálta ki. A kötetben az anyanyelvi ismeretek és a helyesírás tanításáról SZir- may Endre, a szóbeli és írás­beli kifejezőképesség tanítá­sáról dr. Bellyei László ad képet. Rózner Katalin a kez­dő fokú orosznyelvoktatás szemszögéből vizsgálta az anyamyelv szerepét a kísér­lethez. milyen mellékhatásokkal kell számolni. Néha riasztó ez... — Világszerte vita tárgya, hogy a betegeket milyen mértékben .tájékoztassuk a gyógyszerekről. Nálunk saj­nos egy helytelen intézkedés során egy ideig semmit sem közhitünk a beteggel a gyógyszerek hatásáról. Tabi László írt egy humoros cik­ket a Ludas Matyiben arról, amit ön is említett: miilyen riasztó lehet a gyógyszeres- dobozokon feltüntetett javal­lat Nyilván már észrevet­ték, hogy egyre több gyógy­szerhez mellékelünk ú jból a beteghez szóló ismertetőt, s fölhívjuk a figyelmet arra is, ha ilyet tapasztalnak, for­duljanak ismét orvoshoz. — Néha bosszantó, hogy nem jutunk a fölült gyógy­szerhez a patikában. — Nem vagyak illetékes, hogy erről beszéljek, de azt elmondhatom, a legtöbb eset­ben külföldi alapanyaghiány miatt fordul elő gyógyszerhi­ány. Az impoirtlehetőségek a gyógyszeripart is érintik. Né­ha pedig a csomagolóanyag hiányzik. A kalcium-pezsgő- tabletta azért hiányzott hosz- szabb ideig a gyógyszertárak­ból, mer(t a házai gyár, ahol az allumíniumdoboizokat ké­szítették, külföldre szállította kurrens cikkét. A hazai gyógyszeripar nagyon le van terhelve. — Milyen új gyógyszerek bevezetésére kerül sor a kö­zeljövőben? Erre a kérdésünkre dr. Paál Tamás, az Országos Gyógy­szerészeti Intézet főigazgató­ján egyetemi tanár vála­szolt. — Évente olyan hatvan— nyolcvan új gyógyszer kerül forgalomba Magyarországon. Javarészt hazaiak, de kül­földről is vásárolunk. Ebben az évben és jövőre elsősor­ban a szív- és érrendsze­ri megbetegedések gyógyítá­sára szolgáló újdonságokat hozzuk forgalomba. És egy olyan gyógyszert, amit a gyomorsavtúltengésben szen­vedőknek javasolnak majd az orvosok. Az orvosok, gyógy­szerészék szintén bekapcso­lódnak a gyógyszerel ljen őrzés folyamatába. A somogyi gyógyszerésziek e téren is példásan kiveszik részüket a munkából. • Horányi Barna Geraszimov és Tolsztoj Az iskalatelevízió Kamera műsorának stábja tavaly megfigyelője volt a világhí­rű szovjet színész—rende­ző—pedagógus. SzeTgej Gera­szimov munkájának. Ennek a nem mindennapi élmény­nek lehetünk tanúi a közel­jövőben, televíziónk ugyan­is két részben számol be ró­la nézőinek. Geraszimov 1906. május 2I-én született. Nehéz elhin­ni róla, hogy már 79 éves, külseje, vitalitása egyaránt cáfolja. Annyi mindent csi­nál teljes odaadással: ját­szik, rendez, forgatókönyve­ket ír, publicista és pedagó­gus. Mindemellett a Szovjet­unió Legfelsőbb' Tanácsában küldött, a Filmalkotók Szö­vetségének titkára, a Szov­jet Béketanács tagja, a Pe­dagógiai Tudományok Aka­démiájának rendes tagja. Nem ér rá megöregedni. Cseljabinszkban született, Leningrádban tanult, diplo­máját 1928-ban kapta kéz­hez. Első filmjét 1932-ben forgatta, de már 1925-foen játszott a kamerák ellőtt. Több mint fél évszázados rendezői munkássága sorárt olyan műveket alkotott, mint A tanító, a legyőzhetetlenek, Az ifjú gárda, Az újságíró, A tónál, a Csendes Don, a Vörös és Fekete. S bár a szovjet rendezők élvonalába tartozik, pedagógiai tevé­kenysége a legjelentősebb. Több mint négy évtized ailatt iskolát teremtett, mű­helyéből, ahol már az első félévben önállóságra neveli, kísérletezésre buzdítja nő- vendégéit, nagynevű művé­szek kerültek ki: Szergej Bondarcsuk, Vjacseszlav Tyihonov, Nyikolaj Ribnyi- kov, Zinaida Kirijenko, Lev Geraszimov Tolsztojként Kulidzsanov és sokan . má­sok. Minden munkájában és a magánéletében társa a színésznek és pedagógusnak egyaránt kiváló Tamara Ma­karova. Pedagógiai munkájának alaptörvénye a megértés. Legszívesebben minden nö­vendékéből valami különle­geset hozna ki. Azt vallja: minden emberből lehet szí­nész, ennél sokkal nehezebb minden színészből embert nevelni. Legutóbbi, nagyszabású alkotása — egész élete dé­delgetett álmának megvaló­sítása — a Tolsztoj életéről készült díjnyertes film, amelynek forgatókönyvíró­ja, rendezője és címszerep­lője. „Filmkrónikát akartam forgatni. Azt szerettem vol­na, hogy a néző egy ideig a Tolsztoj-ház vendége le­gyen. Közel akartam hozni a nézőkhöz ezt a nagy em­bert, és semmiképpen sem a nagyság emléüművét akar­tam megalkotni belőle” — mondotta. Óriási anyaggal gazdálkodott. Nem vádas­kodik, nem keres ia bűnösö­ket, kerüli a hatásvadász je­leneteket, mindent, ami a drámát melodrámává teheti. Meggyőződése: Lev Tolsz- • toj nem a családja, nem a „testamentum”, nem a „tolsztojánusok” elől mene­kült. Sokkal inkább űzte őt a világért érzett aggodalom. A film háttere a kor össze­omlása, a történelmi föld­rengés, a földet megmozgató megrázkódtatások. A kérdésre, miért akarta ma Lev Tolsztojt megmutat­ni, Geraszimov így vála­szolt: „Mindenekelőtt azért, mert 5 az emberi lelkiisme­ret szimbóluma. És ma na­gyon fontos felrázni a lelki­ismeretet.” A Geraszimov és Tolsztoj című műsor első részét a Kamera különkiadásaként október 29-én, kedden lát­hatjuk a 2-es programiban. 20 órái keddettel. Egy ifjú művész az öregségről Svenda István kiállítása Mosdóson Hétfőn este a szokásos, meghitt hangulatú ünnepség keretében nyílt meg a mos­dós! tüdőgyógyintézetben Svenda István festőnek, a Munkácsy gimnázium rajz­tanárának a tárlatai A kiállítást néző látogató óhatatlanul elcsodálkozik, tudva, hogy ezek a képek egy fiatalember keze alól kerültek ki. Hiszen a fest­mények túlnyomó többségé­nek témája az öregkor, az emlékezés, őszbe hajló, rit­kuló hajú, ráncos arcú port­rék hátterében sejlik fel a múló idő által már elhomá­lyosított egykori élmény. A képek címe is legtöbbször egyértelműen ama utal: Ré­gi idők, Emlékképek, Vala­mi elmúlt, Emlékezés. Mégis úgy érzem, ez az alapmotí­vum csak egyfajta ürügy. Ürügy a képzelet játékára, a szabad asszociációikra. Hi­szen az emlékezet valahol rokon a fantáziával. Svenda sok képe pedig kiváló alka­lom arra, hogy vizuális fan­táziánkat megmozgassuk. El­A gyorsírás históriája Vetjük a betűt ,,szaporán 9 9 y_ —~y, ■ ■*4& p>-— ^-J'i——•£ fc^, z~~>7 *r £-*L-0*~2&U"b!s***~' ,^vv.w. /.''.T^j, jSPn>dr IS**: _^~­•w^ -7^-^—^%. £rf-^í sf+zz^rjx A. ^ ? ,/».*•».uu/ ... ::“ Dr. Kappa György gyorsírásos füzetlapja A gyorsírók ők; manapság, a mindenféle kép- és hang- rögizítő masinák korában is a maguk ősi módszerével ve­tik papírra azt, ami előadá­sok és felszólalások formájá­ban elhangzik. Munkájuk vallóban igen régi: kereken kétezer éves. Közvetlenül időszámítá­sunk kezdéte ellőtt étó Mar­cus Tullius TlirOi aki Ciceró­nak (i. e. 106—43), a kiváló szónokinak volt a felszabadí­tott rabszolgája, és aki a vi­lágtörténelem legelső gyors­írását — azaz a rövid jelek­kel és rövidítesekkel történő szövegrögzítésit — kidolgozta, majd általánosan elterjesz­tette. Találmánya hamarosan mesisze földre is eljutott, és például az egyházi zsinatok, az uralkodói eszmecserék summázatát rendre így tö­mörítették. (Diocletianus csá­szár például külön rendélet­ben követette meg a gyors­írók alkalmazását.) Az időik folyamán sok vál­tozata alakult ki ennek a jeüvetésmék, úgyhogy előbb- utóbb egységesíteni kellett. Az első általánosan használ­ható módszert az angol Tay­lor dolgozta ki. Az ő metó­dusának lényege a geometri­kus jelek, nevezetesen a kör és az ellipszis alkalmazása. E szabályos vonalak egy-egy meglhaitározoitt része hordoz­za a jelentéseket. A Tay lor - íéle metódus elsősorbán az angol és a francia nyelvte­rületen vált általános gya­korlattá. A másik főbb gyorsírási módszer atyja a német Ga­belsberg volt. ö a kurzív — összekapcsoló — jelrendszert fejlesztette ki. Ez zömében csak a mássalhangzókat je­löli, a magánhangzók helyé­re csupán közvetve utal. Hazánkat sem kerülte el ez a rendkívül hasznos di- vájt. Itt Gáti István dolgoz­ta ki és népszerűsítette a maga „szaporaírását” a XVLIL század vége felé. Nagy keletije a XIX. század elején, a reformkorban lett ennek a tudománynak, ami­kor a híres országgyűlések zajlottak, s ezek szónoklata­it a magúik teljességében meg kellett örökíteni. Szerencsére akkoriban már rendelkezés­re állt az imént említett „siZaporaírás” továbbfej­lesztett, jól használható vál­tozata, mégpedig Kovács Im­re 1821-ben közre adott mun­kája. Ezt aztán még ketten újították meg. Az egyik re­former Markovics Iván volt — ő 1863-ban lépett elő ter­vezetével —, a másik pedig Radnai Béla, akit manapság az egységes gyorsírás mo­dernkori atyjaként tisztel a szakma. A gyorsírókat három na­gyobb táboriba lehet besorol­ni. Az elsőbe — egyúttal a legnépesebbe — azok tartoz­nak, akik irodai alkalmazot­takként levelek szövegeit és' más efféle közlendőket vet­nek papírra, percenként át­lagosan 150 szótagos sebes­séggel. A középfoknak kate­góriájába azok sorolhatók, akli/k 200—250 szótagos sebes­séggel már jegyzőkönyvek vezetésére is alkalmasak. A legfelkészültebb gyorsírók — például a parlamentiek — akár a 450 szótagszámot is képesék elérni, vagyis elvileg a szó szer,inti jegyzés meste­rei. Miért nem lebet nélkülöz­ni a diktafonok és magneto­fonok éléktronikus viliágában sem ezéket a szótagjegyzete- II őket? Dr. Kappa György, Ma­gyarország örökös gyorsíró­bajnoka, tankönyvszerző így felel. — Azért nem ment a mag- netotfoinitekercsekre felvett szöveget előbb-ujtóbb le kell gépelni. Ha tehát az a kí­vánalom, hogy egy-egy gyű­lés, eszmecsere után közvet­lenül rendelkezésre álljon az elhangzottak írásos változa­ta, akkor a gyorsírók azon nyomban leírják, majd egy­mást váltva tüstént lediktál­ják a beszédeket. Mégpedig úgy, hogy a szokásos pon­gyolaságokat, nyelvtbotlásoikat menet közben stilizálják is. Ilyen ,tömörítő, szépítő, mégis hűségesen közvetítő szerepre csupán az emberi elme ké­pes. A. L. gondolkodunk, egy-egy szín vagy forma milyen képzete­ket támaszt bennünk? A vézna öregasszonynak csíko­sak és rongyosak az emlé­kei, egy férfinak elmosódott hullámvonalakban, megint másnak habzó, buborékszerű gömbökben öltenek testet az álmai. Az egyik zavaros, fe­kete, a másik ezüsitösien sár­ga, a harmadiké meleg, vö­röses barma. Vajon mire em­lékeznek? Vajon milyen szí­nű és formájú az öröm és a bánat, a remény és az elke­seredés ? A fiatal festő a századvégi francia költők hangszimbolikájára, A ma­gánhangzók szonettje asszo­ciációs kísérleteire emlékez­tet. iA lélektani tanulmány­nak is beillő látomásos képek mellett néhány motívum jól kivehetően időről időre visszatér a képeken. Leggyakrabban a ló — hol a visszaem­lékezések részeként, hol ön­állóan. A Rémület vad sár­ga lóarcán megfeszülnek az inak a rémülettől, kerekre nyílt szemében is pánik tük­röződik. A Riválisok két egymásnak rontó állatfigu­rája egyszerre sugall ke­csességet és lendületes erőt. Syendá nem ritkán él a montázs technikájával, figu­ráit pedig gyakran azok árnyképével sokszorozza meg. Ilyen különös megol­dású az Áthatások vagy a Lepke, amélyen a lányarc mellett szinte érezzük, ahogy a pillangó tovaillan, mert körvonalai, a filmkockákhoz hasonlóan, különböző moz­gási fázisaikban ismétlőd­nek. Újszerű megfogalmazású portréik, fantáziaszülemé­nyek,, emberi, állati és nö­vényi tanulmányok. Svenda István egyelőre kísérletezik. Próbálkozik különböző tech­nikai megoldásokkal, színek­kel és formákkal. Játszik a fantáziával, témáit többfé­léi körüljárja, keresi a leg­megfelelőbb kifejezési for­mát. S mivel ezekbe a kí­sérletekbe a fogékony nézőt is igyekszik bevonni, képei nem a passzív szemlélés, hanem az együtt gondolko­dás, az együtt játszás élmé­nyét nyújtják.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents