Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-30 / 281. szám
4 Somogyi Néplap 1985. november 30., szombat Műszaki központ a Déli pályaudvaron A Déli pályaudvar vontatási telepén nemrég készült el az új műszaki bázis. így a dízel- és villanymozdonyok nagyjavítását, karbantartását, kisebb javítását és a szervizmunkákat is korszerű, fedett csarnokban végezhetik el a szakemberek. Naponta 80 mozdonyt vizsgálnak át. Az új létesítmény a környezetvédelmi követelményeknek is megfelel; olyan berendezéssel látták el, amely megakadályozza az olajszennyeződés csatornahálózatba kerülését. Képünk a javítócsarnokban készült. A közömbösség ára A balatonszemesi vasútállomás oly, an, mintha egy Markiin játékvasút/ kelléke volna. Régi épülete jól illik a környezetbe, a peron kőkockáit ki tudja hány láb taposta mór. Az állomásfő- nök, Kiss István községéért aggódó és tenni is tudó ember. Számos társadalmi megbízatása mellett mégiscsak elsősortban vasutas.. Büszke a tiszta állomásépületre, és büszke a tizenhét éve épült restire, a sínek alatt átvezető aluljáróra. Illetve: ez utóbbira már nem annyira. Sőt, a nyár óta számos keserű percet, rossz éjszakát okozott neki ez az aluljáró. — A Balaton-parton, bár állandóan felújítja, korszerűsíti az állomásokat, az Épület- és Hídfenntartó Főnökség, mégsem az ilyen pályaudvar a jellemző, mint a miénk — kezdi a történetet. — Az aluljárónk pedig egyenesen követendő példa volt. Másutt megelégedtek a nyersbeton falakkal, ha nagyon alaposak voltak, rávertek egy kis jellegtelen-szürke vakolatot, és kész. A miénk süttői mészkőlapókkal volt burkolva, könnyű volt tisztán tartani, és szép volt. Rosszízű ez a múlt idő. Nem is értem, mi indokolja, amíg meg nem pillantom az aluljárót. A hatvanszor-hatvanas burkolólapok törötten fityegnek a falon. Vállmagasságig alig találni ép darabot... — Május végén kezdődött ä folytatja Kiss István. — Ismeretlen tettesek előbb hat lapot törtek össze. Azonnal jeleztük a főnökségnek, hogy javítsák ki. Mire másnap megérkeztek a munkások a pótlapokkal, már tizennyolc törött burkolóelemet találtunk, s patthelyzet alakult ki. Ugyanis mindössze hat mészkőlap volt tartalékban, így lehetetlenné vált a javítás. A munkások dolguk végezetlen utaztak vissza Kaposvárra, megbeszélni a további teendőket. Mi pedig vártunk. Azok, ákik remek szórakozásnak tartották az aluljáró burkolatát összetörni, viszont nem vártak. Rombolták, értelmetlenül és céltalanul. Éjszaka, mikor a diszkók és más vendéglátó egységek bezártak, az italtól erős fiúk egy-egy jól irányzott rúgással tovább törték a súlyos mészkő lapokat. A vasutasok és a szemesi lakosak közül jó párat éjszakánként lesben álltak, s el is fogtak néhány fiatalt. — Hozzánk még a nyár elején érkezett az első feljelentés — mondta Ónodi Gábor, siófoki rendőr hadnagy. — Előbb ismeretlen tettesek ellen, később már névvel. A jogszabályok szerint az okozott kár nem haladta meg a szabálysértés fogalmát, intézkedésre át is adtuk az illetékes tanácsoknak. Hogy a további rombolást megakadályozzuk, járőreink éjszakánként többször ellenőrizték az aluljáró környékét, de a vandálokat nem sikerült tetten érnünk. Mintha csak megérezték volna, eltűntek az éjszakában ... A kár közben nőtt és nőtt. November hetedikén már száznegyven kőlap volt törött, s az emberek, akik az aluljárón igyekeztek a partra, felháborodottan csóválták a fejüket. Tenni azonban nem tettek semmit. — Nemrégiben a közterület-felügyelet két alkalmazottja jött hozzám protestálni, hogy a szemesi bazársor építése miatt kivágtak egy fát — mondja Kiss István. — Persze, hogy kivágták. Mit is tettek volna? Építsék köréje az épületet? Inkább ezt nézzék meg, mondtam, és megmutattam nekik az aluljárót. — Valamit mondtak a fiúk, hogy Szemesen összetörték az aluljárót — ^mondja Elek János, a közterület felügyelet vezetője, mikor' találkoztunk. A Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanács vb-titkárának, Berkes Lászlónak a szobájában beszélgettünk. A titkár elmondta, hogy a közterületfelügyelethez tizenkét község tartozik, hét ember járja mindennap a területet. Feladataik közé tartozik — többék között — a köztisztaság ellenőrzése, a közterületen való rongálások jelzése. — Az aluljáró nem közterület — mondta a vb-titkár —, az a vasúté. A társadalmi tulajdon rongálása pedig a rendőrségre tartozik. Én nem is tudtam róla, hogy ilyen nagy kárt okozták Szemesen. Ha jelezték volna, bizonyosan megtaláltuk volna «. a módját, hogy elfogjuk a .tetteseket, és elvegyük a kedvüket a további rombolástól. Hja jelezték volna. De nem tették! Sem a közterület- felügyelet dolgozói, sem mások. Beszélték róla — egymás között — fel is voltak háborodva, mondták: biztosan pesti huligánok, ezek a fiatalok nem bírnak magukkal, bezzeg, az én időmben... A kár most meghaladja a félmillió forintot A javíthatatlan lapokait le kell verni, új burkolatot kell készíteni. Igaz, maradhatna a kopasz beton -is. Mert minek szép aluljáró oda, ahol nem tudják megbecsülni? Klie Ágnes Piaci körkép Messziről jött m m W W . mm Wr tojasartoro A csípős reggelen néhány cikk ára még denmesztőbben hatott a kaposvári hetipiacon, 24 forint volt a valamirevaló karfiol kilója, 8 egy csomó vegyes zöldség. Kecsegtetőbbnek látszott a 8 forintos fejes és 12-ért a lila káposzta. Ennyiért kellette magát a kel is. A szolid káposztaárhoz képest bosszantóan drága volt a savanyított apró káposzta. Volt, áhiol egy bögrényiért is 20-at kértek. A fagytól töpörödött „lecsópaprikát” 5- ért is adták, a kicsit is szem- revalót azonban 20-ra tartották. A Zöldértnél már hegyes, erős primőr paprikát kínáltak 3 forintos darabáron. Főzőhagymát 12—14, burgonyát 6-ért mértek. A fővárosi ár feléért, 50 forintért vehettünk egy kiló fokhagymát és szárazbabot. Meglepően mutatós körtét árultak 20—24-ért. Bőséges volt a kínálat almából. 12— 14-ért fogyott az apraja, 20- ért a java. A szőlőkedvelőket korántsem csak a 35 forintos ár riasztotta el a vásárlástól... Hasonlóképp a vevők közönye rontotta a 16 forintos naspolyát árulók kedvét. Színesítette még a választékot a 22-ért tukmált hecsedli és a 30—35 forintos gesztenye. Ha igaz, hogy a sütőtök zamatát a dér adja meg, akkor nagyon finomak lehették a 6 forintra tartott gerezdek. A tojásárakat egy celldö- mölki magánfelvásárló törte meg. Ügy látszik, feléjük jobb a tyúkok tojókedve, mert a szállítási távolság ellenére is „csak” 3,50-et kért a szép házi tojás darabjáért. Nagy volt a felhozatal konyhakész baromfiból. Egy tisztított tyúk 160—200 forintot kóstált. Egy csirke 100—120-at. Ez csaknem kétszerese az élőbaromfi árának. Rossz viccnek látszott 440 forintot kérni egy tisztított kacsáért. Hosszú sor állt a 22 forintos friss balatoni keszegért. B. F. JANUÁRTÓL SZIGORÚBB SZABÁLYOZÁS Közveszélyes munkakerülők ellen Idézet az Alkotmányból: „A Magyar Népköztársaság biztosítja állampolgárainak a munkához való jogot, valamint a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást.” A munkához való jog nemcsak egyoldalúan az emberek egyéni érdekeit védi. Ez a jog egyben' kötelesség is. Minden munkaképes személynek dolgoznia kell, méghozzá tehetsége, képességei szerint. Az életben mindig is akadnak olyanok, akik fittyet hánynak mindennemű törvényre. -A közveszélyes munkakerülés azért bűncselekmény, mert a dologtalanság könnyen bűnelkövetésre serként. Nyilvánvaló, hogy az, akinek megfelelő jövedelme nincs, előbb-utóbb valamilyen bűncselekmény útján próbálja a létfenntartásához szükséges javakat előteremteni. Nem vonható viszont felelősségre például az, akinek legális megélhetési forrása (totó-, lottónyereménye stb.) van. A Somogy Megyei Bíróságon dr. Szollár Pál tájékoztatott bennünket a megyei tapasztalatokról. A közveszélyes munkakerülést több mint húsz évig azonosan szabályozta a régi és a hatályos büntető törvénykönyv^ azonban csak igen kevés személyt vontak felelősségre az országban. Többnyire a csavargó, főként cigány származású, bejegyzett munka- viszony nélküli lumpen embereket. Éppen ezért időszerűvé vált, hogy módosítsák a rendelkezést. Az Elnöki Tanács január 1-én hatályba lépett törvényerejű rendelete részben módosította a jelenleg is hatályban levő Btk. szövegét. A javító-nevelő munkára ítélés mellé megalkotta a szigorított javító-nevelő munka intézményét. A javító-nevelő munka azt jelentette, hogy a vádlott köteles volt a bíróság által kijelölt munkahelyen és munkakörben meghatározott ideig dolgozni úgy, hogy munkabérének 5—30 százalékát levonták az állam javára. A munkára kötelezett mozgási szabadságában nem volt korlátozva. Ha a büntetést szabadságvesztésre kellett átváltoztatni .akkor kétnapi javító-nevelő munka felelt meg egynapi szabadságvesz- téiS’ü'Sik A január 1-től bevezetett szigorított javító-nevelő munkánál viszont a bíróság csak arról rendelkezik, hogy az illetőt mennyi időre ítéli el. A munkahelyi kijelölése már büntetésvégrehajtási feladat. A szigorított javító-nevelő munkát ugyanis az elítélt az ország meghatározott településein végzi. Szabadidejében is köteles a településen tartózkodni, s azt csák hétvégeken hagyhatja el. Az elítéltek közös szálláson láknák, őrzésüket a büntetővégrehajtás látja el. A számukra kijelölt — főként nehéz fizikai — munkát kötelesek elvégezni. Ha a szigorított javító-nevelő munkát szükséges átváltoztatni, akkor egy nap munka egy nap szabadságvesztéssel egyenértékű. Szigorított javító-nevelő munka jelenleg csak a közveszélyes munkakerülés vétségéért szabható ki. Most már felelősségre vonható az a személy is, aki tartósan — legalább hat hónapig — munkakerülő életmódot folytat. Tehát nem szükséges előfeltétel az, hogy két éven belül közveszélyes munkakerülésért felelősségre vonják. A Legfelsőbb Bíróság iránymutatása szerint a köz- veszélyes munkakerülő csak munkaképes személy — 16 év feletti fiatalkorú, 60 év alatti nő, 70 év alatti férfi — lehet. Ha valaki rokkant, attól is elvárható, hogy munkaképessége arányában dolgozzon, ha megfelelő munkát talál (falun ez nehezebb) . Nem ritka eset, hogy némelyek szüleikkel, rokonaikkal, házastársukkal tartatják el magukat, pedig egészségesék. Munkavégzéshez nem sok kedvük van, viszont rendszeresen csavarognak, be-betérnék a szórakozóhelyekre, s ott nem kevés pénzt költenek. Az ilyen élősdi emberek gyakran alkalmi munkák vállalásával igyekeznek leplezni életmódjukat. Az új irányelvek szerint azonban ilyenkor azt kell megvizsgálni, hogy az esetenként végzett alkalmi munkáért kapott pénz fedezi-e a költségeiket? Valakinek elég lehet egy hónapban kétezer forint is, ha viszont naponta elver százkétszáz forintot, akkor abból aligha futja minderre. Leáldozóban van néhány rejtőzködő munkakerülő csillaga is. Az említett irány- mutatás ugyanis előírja, hogy nemcsak a csavargó, lumpen személyeket kell figyelemmel kísérni, hanem azokat is, akiknek személyi igazolványában található ugyan munkaheyi bejegyzés, de nem állnak munkaviszonyban, életszínvonaluk mégis igen magas. A szükséges pénzt ugyanis minderre különféle üzleteléssel, üzérkedéssel, üzletszerű kéjelgéssel, kerítéssel és hasonló ügyeskedésekkel szerzik. Január óta többszörösére emelkedett a munkakerülésért bíróság elé állítottak száma. Somogybán például augusztus 31-ig hetven személyt ítéltek el. Ez elsősorban a rendőrség, az ügyészség nagyobb figyelmének köszönhető. A bíróság elé azonban, főként a bejegyzett munkaviszony nélküliek kerülnek. A másik réteget — mivel bejegyzett munkaviszonya van, életszínvonala esetenként magas — igen nehéz leleplezni, felelősségre vonni, holott veszélyessége a társadalomra igen nagy. Az elítélteknek több mint a felét Kaposváron vonták felelősségre. A kis területű Barcson például huszonegyet, a Balaton-parti Siófokon kettőt, a szintén tóparttal rendelkező marcali körzetben pedig hatot. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nyaranta a Balaton mellett sokkal több ügyeskedő munkakerülő gyűlik össze. A következőkben erre nagyobb gondot kell fordítani: nem szabad „bedőlni” a személyi igazolványba bejegyzett fiktív munkaviszonynak. Szükség van rá, hogy körültekintőbben felderítsék a valós megélhetési forrást. Ehhez azonban nemcsak a nyomozó szervek éberségére lesz szükség, hanem esetenként a becsületesen dolgozók segítségére is. Gy. L. Régi szövőgépek hasznosítása Gazdára talált a Pápai Textilgyár 150 régi szövőgépe, ametyet a rekonstrukció során korszerűbbel váltottak fel, A század elején üzembe helyezett masinákat a gyár műhelyében felújították, majd pedig hirdetésben ajánlották fel megvételre. Az első jelentkező a csetényi termelőszövetkezet volt, és Bakonynánán egy használaton kívüli épületben 30 géppel berendezte kis üzemét, amely a tsz asszonyainak folyamatos munkát ad. A ’ tapasztalatok olyan jók, hogy most újabb gépeket igényeltek. Mintegy 100 szövőgép kis vállalkozásokhoz került, volt szövőnők, szövőmesterek, zömmel családtagjaikkal hoztak létre gazdasági munkaközösségeket.
