Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-28 / 279. szám
1985. november 28., csütörtök Somogyi Néplap 5 Este a „lecsóban” A „lecsóban” v-agy tisztes nevén a nagyatádi konzervgyár Radnóti Miklós ifjúsági klubjában a házigazda Horváth Imre, az üzemi KISZ-bizottság titkára hely- lyel kínál Javasolja, húzódjunk meg aprócska irodájukban, mert mór szerel Szabó Gyuszi, a diszkós, s néhány perc múlva itt a klubban egymás szavát sem fogjuk érteni. — Végül is miért hívják a fiatalok a klubot „lecsónak”? — A gyár miatt. A környéken így becézik az üzemet, aztán valahogy ráragadt a klubra is. A gyors népszerűség jele lenne? Valószínűleg. Valaha volt az ebédlőben egy klubnak kikiáltott sarok, de azt érthetően nem érezték a magukénak a fiatalok. Szót kértek hát emiatt is az ifjúsági parlamenten. A válasz: ha találnak maguknak egy megfelelő zugot, s azt átrendezik, hát semminek sincs akadály. — A gyárat kétezer főt foglalkoztató üzemnek tervezték — meséli a KISZ- titkár. — Ennyien persze soha nem voltunk. Az öltözők viszont ennyi emberre készültek. Számoltunk, mérlegeltünk, majd előálltunk a javaslattal: egy női öltözőt meg lehetne szüntetni, azrt átalakítanánk. A gyár pénzt adott mi pedig munkához láttunk. 1982. május elsején már itt tartottuk a majálist. Horn Tibor, a gyár tizenkilenc éves villanyszerelője, a klub vezetője meséli, hogy a városiban gyorsan hírük ment. Előbb persze csak a diszkónak. S mert máshova nem mehetnek a nagyatádi fiatalok, hált hozzájuk igyekeztek bejutni. — Mit tehettünk? Kénytelen-kelletlen kinyitottuk az ajtót a többi fiatal előtt is. Viszont ma már nemcsak a diszkó kedvéért jönnek. A helyettes klubvezető, Kiss György sem konzervgyári, a nagyatádi nyomda kéziszedő csoportjának vezetője. — Mi hozza ide a gyáron kívülieket? — A változatosság. A szombat diszkós nap, de minden szerdára ígérünk valami érdekességet. Tartottunk már aerobik-tanfolya- mot, most szalontánc-iskolát hirdettünk. Ha arra volt igény, Berkes! Andrást hívtuk író-olvasó találkozóra, de beszélgettünk már szakemberekkel a lakáshoz jutás lehetőségeiről, a takarékosságról, éppúgy, mint orvosi kérdésékről. Tabu téma nincs1, s csak akkor hívunk valakit, ha a közösség akarja. Előadás nélkül sem üresek a szerda estéink. Van számítógépünk, színes televíziónk, videojátékunk, filmvetítőnk, sportolhatunk, szóval mindenki azt csinál, amihez kedve van. — Minden második hétfőn filmvetítést tartunk — veszi át a szót Horváth Imre, s mindjárt hozzáfűzi, hogy jövőre ha törik, ha szakad vásárolnak egy képmagnót is. Hogy miből? Többek között az ifjúsági szövetkezetük jövedelméből. Erről már a klub bárpultjánál beszélgettem Seres Istvánnal, aki fiatal kora ellenére kénytelen volt megválni a gyártól: rokkantnyugdíjas, de a szíve azért visszahúzza, ezért vállalta az ifjúsági szövetkezet vezetését is. — Az áfésznól nagyot néztek, amikor elmondtuk, hqgy mit akarunk, mert ilyenre még nem volt példá. Estémként száahúsz fiatal zsúfolódik nálunk. Időnként meginnának egy üdítőt, ennének egy szendvicset. így alakult meg a szövetkezet, melynek az áfész szállítja az árut, a j.övedelmen pedig osztozunk. A nyereségből pótoljuk a poharaikat, jutalmazzuk a srácokat, vagy éppen valamilyen nagyobb felszerelés vásárlásába szál- lünk be. Persze nem szabad valami nagy nyereségre gondolni, az árakat a gyerekek zsebéhez, kellett • méreteznünk. Lassan hét óra lesz. Egy- re-másra jönnek a fiatalok. Fekete Csaba, az egyik rendező, egyébként a gyár segédmunkása, már az arcokról sorolja, hogy ki honnan jön. Ez a Danuviából, az Naigykorpádról, ő Lábodról. a. másik meg a cérnagyárból ... A klub előtt jugoszláv rendszámú gépkocsi. — A klub híre sokfelé eljutott. De végül is azért csak a gyár klubja ez. A fiataloké, a szocialista brigádoké, a nyugdíjasoké is. Hiszen a hét nemcsak három estéből áll. Emlékszem, néhány éve nagy visszhangot kiváltott riportban számolt be az egyik ifjúsági lapunk a nagyatádi fiatalok szórakozási lehetőségeiről a presz- szók asztalai mellett. Persze akkor még nem volt a „lecsó”, akkor még senki sem mondhatta: az elmúlt két éviben kétszer érdemelték ki a kiváló ifjúsági klub címet. Nagy Jenő A kiállítás tablói az ősi bortermeléstől napjainkig számolnak be a szőlőkultúra fejlődéséről, a változó kertészeti és borászati eszközökről. Pozsony környékén a rómaiak honosították meg a szőlő- és bortermelést, amikor Marcus Aurelius császár engedélyezte légionáriusainak, hogy ott szőlőt telepítsenek. A IV. Béla király idejében született szerződés arról tanúskodik, hogy albban az időben főleg a kolostorok lakói foglalkoztak szőlőmívelés- sel. Egy másik irat szerint III. Endre király rendelt bort Pozsonyiból, A szőlő- és bortermelés a XVIII. és XIX. századiban jelentős helyet foglalt el a vidék mezőgazdaságában. A második világháború pusztításai, az ültetvények elhanyagolása miatt Szlovákia szőlőterülete 1950-re 12 ezer hektárra csökkent. A folyamatos telepítések során ez ma már több mint 34 ezerre nőtt. A zamatos Pozsony vidéki borok között a traminitől kezdve a szilivániin és a riz- lingen keresztül a kékfran• Dániellel, ezzel a, mindig mosolygó, szőke óriással egy mosogatólefolyóba való műanyag cső Ihozott lösszé ßz emberélet útjának felén. Vagy kétharmadán? Háromnegyedén? Hiszen ki tudja, meddig élünk ezen á földön, ahol folyik a békeharc meg a mosogatólefolyó, és infarktust lehet kapni, de egy kétforintos műanyag csövet nem. Igen, ú cső hozott össze Dániellel. — iNyugodj meg! — ölelt át barátom, Béla, amikor látta, hogy könnyezve állok a műanyagáruház kirakata előtt. — Nem érdemes kínlódni öregem! Elváltok és kész. — IMosf nem erről van szó! — ragadtam meg a kezét. s— Egy cső! Egy cső hiányzik! )— ÍÉs elmeséltem neki, hogy ikifolyik a lefolyó, mert valami elrepedt, valami bagatell, a jövőnk, az életünk: egy cső. Igaz, hogy már húsz napja lakom a hétszázezer forintos új lakásPozsonyi borászok kiállítása Eltűnt idők emlékei között--------------------------------------------------------------------------------------------r — D ÁNIEL, TE CSODÁS! ban, és örökké semmi se tart, de ezt laz alattam lakó nem érti. Folyton a Sors szimfóniát kopogja fel a seprűmyéllel. — ISemmi baj! — fogta át a vállam Béla sóhajaim után v— Majd Dániel segít. Ha barátom azt mondja, hogy 'Szézám, tárulj — és a metróból feljön egy szellem, hogy megmondja a jövő heti lottószámokat, akkor sem döbbentem volna meg jobban, mint Dániel lakásába lépve. Polcok padlótól a mennyezetig, és a polcokon széles fejű hatos facsavartól hatvan centiméteres lila cipőfűzőig és fenyőzöld xyla- dekortól alumínium függönykarnisig millió apró hiánycikk vibrált a szemem előtt. — Honnan? — dadogtam Dánielre, amikor fellocsolt. — Honnan ez a kincsesbánya? A mosolygó, szőke óriás leültetett. — Jegyezd |meg, barátom — mondá l—, a hiánygazdálkodás sem tökéletes. Valahol valami mindig van. És ne akkor vásárolj valamit, amikor kell, hanem amikor van. Mert ami van, az egyszer kell, de ami kell, az egyszer sincs. Ez a hosszú élet titka. — Ezzel kezembe nyomta a műanyag csövet, mert neki az is volt, és utamra bocsátott. Mint Béla barátomtól megtudtam, Dániel húsz évvel ezelőtt nyolc darab tízfilléres rajzlappal alapozta meg a gyűjteményét, és ma már a környező országokból turista- csoportok indulnak a Kakas utca hat bébe, hogy a belépődíj ellenében megnézzék, milyen lesz a jövő. Néhány hete azonban rossz híreket hozott Béla. Dánielt szörnyű csalódás érte. Kiderült. hogy a menyasszonya csupán érdekházasságot akart kötni vele, hogy egy gumikarikát szerezhessen az autószifonjába. — 'Menjünk! — mondtam balsejtelmektől gyötrően Bélának. — Vigasztaljuk meg szegény barátunkat! Félelmem jogos volt. Mire odaértünk, Dániel ajtaját éppen felfeszítették a rendőrök. berohantunk, és az utolsó pillanatban sikerült levágni a vékony zsinóron függő szőke óriást. A földre fektettük, alig lélegzett, de élt. — Gyorsan! Mesterséges légzést! — kiáltotta Béla, de a megérkező orvos lába a földbe gyökerezett, úgy bámulta szegény barátunk nyakát. — !Uramisten! — dadogta. — Tudják maguk, mióta keresek ilyen műanyag madzagot? Ki volt az a barbár, aki levágta? Nógrádi Gábor litikai készülék”. Pedig ez a készülék a múzeum régészeti tudományos műhelyének új kutatási állomása. Dr. Költő László vegyészmérnök-régész világos magyarázata nyomán egy csapásra érthetővé világosodik: az eljárás. Azt is megtudjuk, hogy dr. Kis Varga Miklóssal, a Debreceni Atommagkutató Intézet fizikusával együttműködve sok új és értékes régészeti megállapításhoz jutottak. Milyen egyszerű! A radioaktív izotóppal besugárzott tárgy gerjesztett állapotba kerül, és a fölvett energia visszasugárzásának mérésével következtetni lehet a leletek elemi összetételére. így sikerült fölfedezniük olyan fémbevonatokat, melyeket korábban ezüstnek véltek, pedig valójában fényes ón volt. Az egykor avar birodalom különböző vidékeiről származó leletekből megállapították, hogy a birodalomban nem egyetlen „kagáni műhely” dolgozott, hanem több kisebb-nagyobb műhely munkálkodott. Olaszország régészei ezzel az eljárással kerámiai műhelyek meghatározására és azonosítására is képesek. Az eljárás lehetőséget ad a leletek korának, időrendjének megállapítására, a készítési technológiára. Büszkék lehetünk arra, hogy hazánkban a somogyi múzeum alkalmazta tömegesen elsőként ezt a tudományos eljárást, A régészeten bélül is tágul tehát a természettudományos vizsgálatok lehetősége. A mezőgazdasági főiskolával folytatott kísérletso- rozat, dr. Költő László és dr. Csapó János munkája még a kutatás állapotában van, talán hamarosan szenzációvá válik: a csontok aminosav mérése alapján keresik az abszolút kormeghatározási módszereket. Jeles munka folyik a múzeum csendes munkatermében. Még termékenyebb munkáról adhatnék hírt, ha használaton kívüli röntgen- készülékhez vagy egy rönt- genemissziós analizátorhoz juthatnának törekvő régészeink. Kellner Bernét kosig sok fajtát találunk. Különösen keresettek a Nyitra hercege elnevezésű fehér- és vörösborok. Érdekesség, hogy Franciaország után 1825-iben Pozsonyban készült az első pezsgő. A Budapestre látogató szőlősgazdák bizonyára sok érdekességet találnak majd a december 15-ig nyitva tartó kiállításon. Érdemes fölkeresni a rendezvényt a helyszín miatt is. A festői szépségű Vajdahunyad várában lévő felújított Mező- gazdasági Múzeum építészeti és szakmai látnivalói is bizonyára megragadják majd a látogatók figyelmét Felső képünk: romantikus környezetben várja látogatóit a Mezőgazdasági Múzeum. Alsó képünkön: A nemrég megújult Vajdahunyad vára ad otthont a Szőlészet és borászat Csehszlovákiában című kiállításnak. Élénk hangú lányosztály tódul be „A ’KÖZJÓNAK” emelt egykori vármegyeház kapuján. Középiskolásak lehetnek. A boltíves^ visszhan- gos kapu alatt kissé elcsendesednek, csizmájuk nyoma ott maraid a frissen mosott márványlépcsőkön. Tanáruk lép be elsőként a múzeum új régészeti kiállítására, és magyarázatba kezd. Halkan, okosan szól, érdeklődő lánygyűrű veszi körül. Elindulnak együtt a kivilágított tárlók sora előtt, és gondolatban visszafelé lépkednek a történelemben az időszámításunk előtti 250 000 évig, az őskori, a kelta, a római és az avar emlékek között. Rácsodálkoznak az ősember hatalmas csontozató ellenfeleinek maradványaira és megmosolyogják az ősök osont- és kőeszközeinek kezdetlegességét. Né- hányan megdicsérik a ba- latcxnendrédi újkőkori edény nemes vonalait. Két lány néhány ügyes vonallal megörökíti vázlatfüzetében. TöbX. századi bronz övbujtató a vörsi temetőből ben találgatják, hogyan kerülhetett Zamárdiiba a Földközi-tengerben honos, fényes hátú Tryton csiga. Elismerően szólnák a somogy- acsai bronzkori mécses- edény maiságáról, modernségéről. De az igazi sikert a kelta nyak- és karperecek adják. A mozgó illusztrátorok már rajzolják a II—III. századból való szőlősgyöröki sírleletet és a ságvári sírokban talált IV—V- századbeli gyönyörű üveg- és ékszerkészleteket. A szomszédos tárló előtt arról folyik a vita, hogy fölvennék-e ma a hácsbéndekpusztai germán ékszereket. Az avar kori ékszereknél már nincs vita, egyöntetű a lányok véleménye, hogy a zamárdi színes nyakláncok, ékszerek és Övveretek „felülmúlják a maiakat”. Nem kisebb tetszést aratnak a míves középkori pártatűk a kaposvári 61-es útról és a honfoglaló magyar asszonyok szép vonalú ékszerei. Érdemtelenül átsiklik a figyelem a sarokban szerényen meghúzódó fényképes tablón, mely a restaurátorok újrateremtő munkájáról ad hírt. A látogatók egy pillantást sem vetnek annak a komplikált gépteremndk a képére sem, melynek felirata „Röntgenemissziós anaA megújult Vajdahunyad várban A köztudatban Csehszlovákia úgy szerepel, mint a világ egyik első sörtermelő és -fogyasztó országa. Kevésbé ismert, hogy jelentős a bortermelése is. Dél-Mor- vaországon és Kelet-Szlová- kián kívül különösen a pozsonyi borvidéken találunk kiterjedt szőlőskerteket. Ez utóbbiról ad szemléltető képet a Szőlészet és borászat Csehszlovákiában című kiállítás Budapesten, a Mező- gazdasági Múzeum épületében. Tabu nincs
