Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-21 / 273. szám

1985. november 21., csütörtök

A FINN LÍRA KÖVETE

Somogyi Néplap

Szeretném megőrizni a boldogságot

Hallgattam vitáját, érvelését, meditációját, párbeszédét önmagával és egy Csontváiy-képpel. A taor- minlai vidék túlfűtött színeit, a festőgéniusz nyughatatlan lelkét,' az alkotás és élmény együttesét hordozta magáiban a vers. S megragadta benne azt a közöset, mely nyeM és etnikai különbségtétel nélkül a művészeteken át közvetíti az üzenetet „létektőQ-léleikig”.

Lassi Nummi finn költő tolmácsolta anyanyelvén lírájának egy-agy darabját azon a baráti találkozón, amelynek a közelmúltban adott otthont a Kilián György Ifjúsági és Űttörő- műveljődiési Központ. Négy hete múlt már akkor, hogy a hazáját képviselő delegáció tagjaiként, s mint a Finn Pen-Club elnöke részt vett a budapesti kulturális fórum munkájában. Költeményeiből a finom lelki rezdüléseket, mélységes humánumot magába olvasztó ember portréja rajzolódott ki. Költői életútja, pályája a Suomi földjén élő irodalmi élet majd fél évszázados történetét is közelebb hozza. Lassi Nuimmi annak a költönem- zedéknek egyik legkiválóbb képviselőije, amely az ötvenes évek elején — nyugati

hatásra — szinte máról holnapra eltemette a kötött versformát és szabad versben fogalmazta meg karának és nemzedékének életérzését.

Az íróként és publicistaként egyaránt ismert költő élső kötete 1949-ben jelent meg, ezt követően még további 11 látott napvilágot. A Gilgames eposz, a Kalevala és Az ember tragédiája mély hatást tett a pályakezdő fiatalemberre. Későbbi munkáiban is minduntalan felbukkannak az emberiség létének, a népek történetének és az egyéni sorsok alakulásának kérdései.

Témái: a boldogság keresése, a fájdalom, az erőszak kivédése, a szerelem, az élet-halál gondolata.

Líráját oly mélyen áthatja a zeneiség, mintha dallam szóiéiba meg versben. Mikor agy diáklány azt kérdezte tőle, hogy miért lett költő, máért ír, ezt válaszolta : „Szeretném megragadni és megőrizni a boldogságot, az örömet. Szeretném legyőzni a bajt. Ha kezemben a boldogság, szeretném azt továbbvinni. Ha félelemmel, bámatttal találkozom, megpróbálom tudatosítani, hogy ne kelljen félnem tőié.” Emberként és költőként azonos feladatot vall magáénak; a béke megőrzését. „Az élet szembefordul a halállal” — fogalmazta meg egyik versében a kétségek közt vívódó ember optimizmusát.

Mint hazájának követe, a kulturális fórum munkájában iá a .közös nyelv” megteremtését, a kis nyelvi közösségek irodalmának és ezen keresztül életének megismertetését, a nagy nyelvek áramkörébe való bekapcsolását, s minél gyakoribb találkozót, véleménycserét javasolt a testvériség, a béke megőrzése érdekében.

0. B.

Kiállítás

a Toldi utcai iskolában

Fanfasztiku* világ

Múzeumok új szerzeményei

Számos értékes műtárgy- gyal, képző- és iparművészeti alkotással gazdagodtak múzeumaink az elmúlt hónapokban.

A Magyar Nemzeti Muzeum gyűjteményébe került egyebek között az a történeti forrásértékkel is bíró káveskészlet, amely a magyar reformkor egyik IpfmetoKlo egyéniségének, Teleki lónak a tulajdona volt. Az író és politikus Teleki 1848 szeptemberétől volt a torra- daimi kormány párizsi követe- itt tartózkodása során, eav párizsi műhelyben készült megrendelésére az a porcelánkészlet, *

Teleki-család tagjait ábrázoló fotók láthatók. A fotográfiával díszített porcelán akkoriban új és divatos iparművészeti eljárás volt fTan- naországban; a kávékiöntot

Teleki László portré^, a iozzá tartozó csészékét a család idősebb tagjainak ke- ie a cukortartót pedig egy >öi arckép ékesíti. Az utób- ú — a feltételezésék szerint — Teleki kedvesének, Orczy >árónőnek a portréja, s mint lyen, az egyetlen ismert áb •ázolás a bárónőről A készet Teleki volt jószágigazga- őjának egy leszármazottjáéi került a múzeumba.

Ugyancsak az elmúlt idő- zakban vásárolta meg a mu- ieum azt az ékszeregyuttest, melyet Mária Lujza, Na- wleon császár második fele- ége kapott férjétől ajánlókba, s amelyet koronázáskor viselt. A nyakék és a -ét fülönfüggő utóélete is érlelkes: Mária Lujza hármaik házasságából származó nostobalányától került Ma- yarországra.

Az Iparművészeti Muzeum jalbb szerzeményei Jcözött an az a három műtárgy, mely az intézmény pravo- z,láv művészeti gyűjteme- yét egészíti ki. Az 1800 kö- üli esztendőkből származó olgár ikon, amely közepén z istenanyát és a gyermek ézust, két oldalán pedig zent Györgyöt és Szent De- letert ábrázolja, Magyaror- ságon ritkaságnak számít: z úgynevezett bolgár „trip- rchon-iskola” körből származik. A keleti egyházművé- get másik szép darabja az a is méretű, XVIII. századi 3rög ikon, amelyen különle- asen finoman megfestett ar- >k láthatók, valamint aiz 700 körüli évekből szárma- I

zó orosz festett fakereszt, amely egy házasságkötés alkalmával készült, s amelyet a házasságot kötők védőszentjei díszítenek.

A múzeum egyedülállóan gazdag habáni fajansz anyagát az idén egy 1721-ből származó csizmadia céhkan - csó, és két — 1733-as, illetve 1742-es évszámmal ellátott — habán tál gazdagította. A habámok — a német ^evangélikus mozgalmak során a XVI. században kialakult felekezet tagjai — és későbbi leszármazottaik a fazekasság, s a sokszorosított fajansz készítésének legkorábbi mesterei voltak.

A habán-műhelyből származó, s a csizmadiák címerét ábrázoló cóhkancsó érdekessége, hogy Kemstok Károly gyűjteményéből került — több áttétellel — a múzeum tulajdonába.

A Szépművészeti Múzeum grafikai gyűjteménye az idén több XX. századi alkotással gyarapodott. Egyebek között Salvador Dali négy grafikáját — a Virágok és a Sivatagi jelenet című akvatintát,

a Torreádor című litográfiát és a Konfuoius című rézkarcát —, valamint Fernand Léger neves francia festő Olvasmány című színes litográfiáját és Joan Miró spanyol művész absztrakt kompozícióját vásárolta meg a múzeum.

A Régi Képtár — az egyik legjelentősebb spanyol

anyaggal rendelkező európai képtár — idei új szerzeménye egy XVI. századi spanyol mester táblaképe, amelyen keresztelő Szent János legendájából látható egy jelenet. A Régi Képtárat gazdagítja immár Jean Pierre Norbiin, XVIII—XIX. századi francia festő két — antik mitológiából merített, szerelmi témájú, késő rokokó stílusú — ovális alakú képe, valamint egy, ebből az időszakból származó, s a polgári portréfestészetet képviselő festmény, a Triesti kereskedő képmása. A festmények jelentőségét növeli, hogy hézagpótló jellegűek: ezen irányzatok korábban nem voltak képviselve a múzeum gyű j töményében.

ötéves a kaposvári Told' Miklós utcai Általános Iskola. Ebből az alkalomból nyílt kiállítás tegnap délelőtt a tanulók képzőművészeti alkotásaiból és sportemlékeibőL Kalauzunk Takács Zoltánná rajz szakos és ifjabb Dánffy Sándor testnevelés szakos tanár volt. Mint megtudtuk, a sokféle technikát felvonultató képzőművészeti anyag a szakkörökben* és az órákon készült. Rendkívül színes és változatos témavilágot mutatnak fel. Voltaképpen komplex élménykörré bővített foglalkozások ededtné- nyei. Erről vallanak azok a munkák, amelyek zenehallgatás közben születtek: lázas, ugyanakkor elmély ültén asszociatív gyermekművészet ez. Zene, irodaiam, népművészet, korok művészete; mindez együtt jelentkezik ezen a remek kiállításon, bizonyítva, hogy nemcsak ismereteket kapnak a gyerekek, hanem élményéket is. Balladákat játszanak el, és alkotnak újjá fázisrajzokban, mintegy a vásári képmuto- gatók stílusában. A jövő évezredet képzelik el, rajzlapra. Népi énekes előadásában, majd Kodály átdolgozásában hallgatják meg a Felszállott a Páva gyönyörű dallamait,

hogy az ismert Ady-vershez társítva maguk is színekbe fogalmazzák. Olykor közösségi alkotások születnek. Három-négy gyerek munkálkodik a sikerért, a munka öröméért. Ami már visszahoz- haitaitlam, itt van néhány rajzlapon: az egykori utcakép.

A sport is szép eredményekkel büszkélkedhet. Három ágból fonódnak egységbe eredményeik. Az egyesületi sportok közül a cselgáncs emelkedik ki; a Dózsának valóságos bázisiskolája a Toldi. Nemcsak az úttörőolimpiákon, hanem más országos és területi versenyeken is hozzák a helyezéseket a gyerekek. A lövészet ugyancsak szép eredményeket ért el. Oklevelek, serlegek, diplomák igazolják ezt. A Szö- vosz-toupán a fiúk is és a lányok is elsők lettek. Az atlétika a harmadik siker- sportág itt; háromtusában a csapat kitett magáért. Most éppen a röplabdasportot fejlesztik, a Csokonai-kupában máris második és harmadik helyezést értek el. Ez az iskola jól kapcsolódik be a város sportéletébe.

Szeme előtt egy nemrégiben olvasott tárca képei lebegtek: „A vérszutykos alkaron fehéren virít egy kétmilliméteres kéz. A semmibe kapaszkodik." Hátán a megdöbbenés csontos ujjai kúsztak fölfelé, majd a tehetetlen gyűlölet és düh vágta gyomorszájon, öklendezve rohant a folyosó végére, majd újra helyet foglalt a megesett „kisleányok” között. Vajon tényleg itt a helye az abortusz-bizottság előtt, vajon tényleg válaszolnia keü az elfásult mit, miért, hogyan tovább kérdésekre? Még két tizenéves |van előtte, a lányai lehetnének. Igen, lehetnének, de harminckét évesen még nincs gyermeke. És most sem lesz.

— Jól meggondolta? — pattogtak az idős hölgy szarvai. Magához tért, mintha leforrázták volna.

Jól?! És meggondolta?! Hát hogy lehet ezt jól meggondolni? Ha egy ember harmincon túl itt ül, lehet ez a döntés jól átgondolt? Nem, nem, nem!

— Nem akarja megszülni?

— Nem akarom — bukott ki belőle a kétségbeesés.

— Volt (már abortusza?

Megadóam. intett nemet,

minden erejével küzdött azért, hogy Ia homályos függönyt szétlebbentve szemei elől tisztán és józanul szálljon szembe a három emberrel, érveikre kielégítő választ adjon, hogy egyenes derékkal hagyhassa el a küzdőteret. Sikerült: az engedélyt megadták, most már szabadon teheti tönkre az életét.

— Biztosan így kell döntenünk? — nyaggatta már napok lóta a férfit.

— Fix! — jött a kegyetlen és részvétlen válasz. — Értsd meg, egy év múlva elveszlek feleségül, de most még nem tehetem. Egyelőre a munkám nem tudna eltűrni egy bömbölő gyereket.

— Higgyél nekem, nagyon szeretnéd l— hangzott erőtlenül és esdeklőn.

— Persze szeretném, mint iráni Iaz iszlám bíróságot!

Micsoda hülye hasonlat. Éledezett a nőben a gyanakvás, de nem adta fel:

— Hiszen kettőnké, csak a mienk.

— Ki tudja?!

— Kész, ez az aljasság leterítette, nincs kérdése, nem akar már tudni semmiről. Némán az ajtó felé tolja az embert, akire életét akarta alapozni, s mint utóbb kiderült vágyai kolosszusa anyag alapokra épült. S az arc, melyre patinát égetett a napsugár, mely a világot jelentette számára szótlanul eltűnt a liftajtó mögött.

— Remélem, leszakadsz! — tört ki belőle a gyűlölet.

Néhány órája van, hogy egymaga döntsön. Magához vett egy üveg konyakot, s nyakig engedte a kádat forró vízzel. Mintha valamelyik könyvben olvasta volna, hogy ez használ. Éjfélkor, mikor már töpörödöttre áztatta sejtjeit a viz félrészegen bóklászott a fürdőszobában, /szeme megakadt <az imbolygó tükörben, saját képmásának beszélt:

— Hát ennyire nem vagy normális? Ennél okosabbnak kellene már lenned! Fuj! Hú, de tberúgtam!

Keserűen fuldokló nevetése zokogásba csapott át, de a szesz jótékony hatásaként hamar elaludt.

Már hajnalban készülődött, lődörgött a lakásban, gyomrát öklömnyivé gyűrte a boldogtalanság. Hálóing, fogkefe, törülköző, mintha útra készülődne. Ajtón ki, liften le, hitcán el. Félúton volt a kórház felé, mikor hirtelen hátraarcot csinált. Kíváncsi, kissé megbotránkozott szemek kísérték produkcióját, ö meg csak állt és mosolygott.

— Rosszul ftetszik lenni? — hallotta egy segítőkész fiatalember hangját.

— Nem, köszönöm most már nagyon jól vagyok — és majdnem felnevetett. Agyában egymást kergetve rohangáltak a gondolatok: micsoda őrültség, hogy a világ legszebb állapotát akarta megtagadni magától, hogy más határozott helyette és ő tehetetlenül hagyta! Nem, ennek vége, ő igenis akarja ezt a gyereket, senki sem veheti el tőle. S ajkai követve gondolatait hangtalanul zso- lozsmázták örömteli elhatározását.

Ahogy eredetileg megbeszélték, másnap háromkor a férfi várja őt a kórház bejáratánál. A ikíváncsiság és a bosszúvágy vezérelte a nőt, mikor úgy döntött, elmegy a találkára. Valóban várta, (kezében valami apró csomagot szorongatott.

— Fájdalomdíj — nyújtotta felé, s a szétnyílt kis bársonypámácskák között aranyfényű nyaklánc tekergőzött.

Szemét rajtafelejtette, majd kivéve a dobozból a férfi tenyerébe engedte lassan, nagyon lassan és elment. Még hallotta, amint egy cigaretta- csikk utolsót szisszent a pocsolyában. Tamási Rita

NEM AKAROM