Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-21 / 273. szám
2 Somogyi Néplap 1985. november 21., csütörtök BEFEJEZŐDÖTT A CSÚCSTALÁLKOZÓ Egy diktátor halálára Szovjet—amerikai csúcstalálkozó Genfben. szovjet, balra az amerikai delegáció. Felvétel az egyik plenáris ülésről: jobbra a (Telefotó: AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) Gorbacsov álláspontja egy Washingtoniba szóló meghívásra kapcsolatban, a szóyiv ő azt felelte, hogy majd az illetékes ad választ. Az Afganisztánra vonatkozó kérdésékikel kapcsolatban a szovjet szóvivő hangoztatta: a Szovjetunió a helyzet békés, tárgyalásos rendezésének híve, s e tárgyalások — az ENSZ főtitkárának védnöksége alatt — jelenleg is folynak. A Szovjetunió korlátozott katonai segítséget nyújt az ellenfor- radalinárok által támadott törvényes afgán kormánynak, és igen jelentős gazdasági segítséget is ad: élelmiszert, sőt ivóvizet szállít az országiba, amelynek vizét is mérgezik a kívülről, a pakisztáni határon át küldött bandák. A politikai rendezés, a szovjet csapatok kivonása akkor lehetséges, ha e határon nem veszélyeztetik majd Afganisztán törvényes kormányát. A behatóan folyó szovjet —amerikai tárgyalásokról várhatóan csak csütörtök délelőtt tájékoztatnak majd a félek. Ez tűnt ki Larry Speakesnek, a Fehér Ház szóvivőjének szerda déli tájékoztatásából. Az amerikai szóvivő nem tudott nyilatkozni arról, milyen időpontban és milyen keretek között tájékoztat az amerikai küldöttség. Megerősítette ugyanakkor, hogy Ronald Reagan csütörtökön 13 óra után az eredeti tervéknek megfelelően Brüsz- szelbe repül, hogy a NATO- szövetségeseket informálja genfi tárgyalásairól. A szerdai forduló megkezdése előtt Mihail Gorbacsov újságírók kérdéseire kijelentette: „Élénk eszmecserét folytatunk minden kérdésről”, amihez Ronald Reagan hozzátette: „hasznos vitát”. Az SZKP főtitkára hangoztatta: „Nyílt, tárgyszerű, felelős megbeszéléseket tartunk, amelyek fontosak a szovjet, az amerikai nép és más népek szempontjából.” Ronald Reagan megfogalmazása szerint: „Sóik minden választ el bennünket egymástól, de a világ könnyebben lélegzik, hogy itt vagyunk és tárgyalunk. Nézet- eltéréseink komolyak, ám komoly a szándékunk is e nézeteltérések csökkentésére.” Az amerikai szóvivő — a két fél megállapodásainak megfelelően — nem adott tájékoztatást a tárgyalások tartalmáról, azok esetleges eredményeiről. Felhívta a figyelmet arra, hogy a két vezető politikus immár ösz- szesen több mint 3 órás négyszemközti tárgyalásait előzetesen ugyan (ilyen hosz- szú időtartamban) nem tervezték, mindamellett a behatóbb eszmecserékre mindkét fél számított. Dairy Speakes, a Fehér Ház szóvivője — hangsúlyozva, hogy szovjet szóvivő- kollégájával egyetértésben beszél —, szerdán este közölte: „Széles területeken egyetértés volt abban, hogy mit közöljünk a megvitatott kérdésekről, más terhieteken ébben további tárgyalásokra van szükség” Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan megbízáséiból a küldöttségek tagjai tovább tanácskoznak és a késő esti óráikban tesznek jelentést a díszvacsorán résztvevő küldöttségvezetők- nék, ákik azután meghozzák a végső döntéseket. Az SZKP KB főtitkára és az amerikai elnök dönt arról is, hogy a fej lemén yéket hogyan, mikor és imilyem formában hozzák nyilvánosságra. Amint a tájékoztatásból kitűnt, a szerda délutáni utolsó tárgyalási forduló lényegében ismét Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan kü- lönmegfoeszélése volt. Egyidejűleg külügyminisztereik és más szakértők külön tanácskozták, majd a forduló végén jelentést tették a kül- döttsógvezetőknék. Azok további tárgyalásokkal bízták meg őket. A szóvivő semmi részlettel nem kívánt szolgálni arról, hogy születték-e gyakorlati megállapodások és milyenek. * * * Szerdán Genfben Raisza Gorbacsova és Nancy Reagan jelenlétében ünnepélyes kerételk közt lerakták a Nemzetközi Vöröskereszt leendő genfi múzeumának alapkövét. A szervezetét Henri Dunant genfi polgár 1863-ban alapította. A jelképes aillapkőbe harcim nyelvű — orosz, angol és francia — üzenetet tartalmazó kapszulát helyeztek. Az üzenetet aláírta Raisza Gorbacsova, Nancy Reaglan és Ursula Furgler, a Svájci Államszövetség elnökének felesége. A genfi múzeum kiállítási anyaga — amelynek összeállításában a Szovjet Vörös- kereszt és Vörös Félhold Társaságok Szövetsége is tevékeny szerepet vállalt — a mozgalom történetét fogja bemutatni. • • • Uralkodó témája a szovjet sajtónak, így a szerdai moszkvai lapoknak is a kedden kezdődött Gorbacsov— Reagani csűcstallállkozó. Az újságök címoldalukon közük a négyszemköz, illetve kíséretük körében tárgyaló politiusok képét, ám a: megbeszéléseken ellhang;- zottakról a két fél közötti megállapodás értelmében egyelőre nem adnak érdemi tájékoztatást. Mint a Pravda tudósítói megállapítják, a megbeszélések idejére nem azért mondtak ki részleges hírzárlatot Genfben, mert meg akarják fosztani a közvéleményt a világszerte óriási érdeklődéssel várt találkozó híreitől. Egyszerűen arról van szó, hogy a szovjet és az amerikai vezető megbeszélésein szereplő témák nagyon komolyak, az álláspontok .közelítése távolról sem egyszerű. Így érthető, hogy a résztvevők mentesíteni kívánják magukat attól a tehertől, amely a világsajtóban tálalt „szenzációs hírekből”, különböző találgatásokból fakad. Ezért a vezető szovjet napilap, anélkül, hogy találgatásokba bocsátkozna, csupán annyit állapít meg az első nap tapasztalatait összegezve, hogy egy szovjet—amerikai kézfogás, bármilyen jelentős is legyen, önmagában azért még kevés. A Pravdához hasonlóan kommentálja a csúcstalálkozó végéig elrendelt hírzárlaés az Egyesült Államok kölcsönösen függenek egymástól, így nem hagyhatjuk figyelmen kívül egymás érdekeit és politikánk alakításakor figyelembe kell vennünk más országok és népek érdekeit”. Az amerikai hírközlési eszközök kedden igen nagy terjedelemben foglalkoztak a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozóval, a két fél képviselői által elrendelt hírzárlat következtében azonban nem közölhettek érdemi értesüléseket s a találgatások, előzetes kommentárok száma is csökkent. A nagy televíziós hálózatok általában hétfő esti híradóik felét szentelték a genfi jelentéseknek, s főként azt emelték ki, hogy Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan nemcsak első négy- szemközti megbeszélésén lépte túl jelentősen az előre meghatározott időt, hanem délután külön megbeszélést is tartott. Ezt általában jó jelnek tekintették a tudósítók, idézve a két fél szóvivődnek szűkszavú kommentárjait is. Változatlanul az volt azonban a vélemény, hogy Genfben nem születhet nagyobb szabású megállapodás a leszerelési kérdésekről, mert a két fél álláspontja továbbra is jelentős mértékben eltér, mindenekelőtt az űrfegyverkezés tekintetében. Szerdán Genfben Raisza Gorbacsova és Nancy Reagan jelenlétében lerakták a nemzetközi Vöröskereszt leendő múzeumának alapkövét. (Telefotó: AP—MTI—KS) tot szerdia esti számálban az Izvesztyija. „A munka, amelynek kedvéért a két hatalom vezetői találkoznak, ezáltal mentesül a fölösleges zpvaró momentumoktól. Ezekből amúgy is több mint elegendő halmozódott fel a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Genf éLlenfiel/ai pedig szívesen hoznának létre újabbakat, éppen ezekben, a napokban. Az ilyen emberekből bőségesen akad a nyugat egyes köreiben^ különösen magáiban az Egyesült Államokban — írja a lap. A két vezető találkozását hűen leírva a lap közli, hogy Mihail Gorbacsov első szavai a gépkocsinál ezek voltak: „ön könnyen öltözött fel; ne fázzék meg, mert nem lesz kivel tárgyalásokat folytatnom”. E pillanatban nem voltak jelen a tolmácsok, í|gy Reagan elnök csak egy mosollyal válászalhatoltt az orosz szavakra’. Több, mint hat év után így találkozott először a két nagyhatalom két vezetője. Az amerikai képviselet épületében, még néhány újságíró jelenlétében Gorbacsov főtitkár a következő szavakkal: kezdte a beszélgetést: „nagy jelentőséget tulaj.donátunk_a genfi találkozónak. tudatában vagyunk annak, hogy a Szovjetunió Felipe González spanyol miniszterelnök „szomorú történelmi emléknek” nevezte Francisco Franco csaknem 40 éves uralkodását. Olyannak, amely még sokáig „elkíséri” a spanyol valóságot. Európában az Ibériai-félsziget két országában tombolt legtovább a fasizmus, a terror. A portugáliai Salazar teremtette rendszert 1974-ben az áprilisi forradalom buktatta meg, és amikor Franco 1975 november 20-án elhunyt, a spanyol diktatúra felett .'s megkondult a lélekharang. A diktátor halála Spanyol- ország legsötétebb újkori korszákéit zárta le. Az 1936 —39-es, egymillió áldozatot követelő polgárháború után betiltották a politikai pártokat, kegyetlenül üldözték, börtönbe .vetették, kivégezték a kommunistákat és a baloldali hazafiak tízezreit. Akik a köztársaság oldalán harcoltak — százezerszámra kényszerültek elhagyni hazájukat. Franco egyszemélyi hatalma átszőtte Spanyolország állami, gazdasági, társadalmi életének minden területét. Hitler és Mussolini legjobb barátja megállította a történelem óráját. Tíz évvel ezelőtti halálát követően, János Károly király lett .az államfő. Az akkor 37 éves uralkodó — annak ellenére, hogy Franco védőszárnya alatt nevelkedett — megértette az idők szavát. Kezdeményezője, formálója és aktív szereplője volt a demokratikus átalakításnak. Adolfo Suarez miniszter elnökkel együtt, történelmi érdemeket szerzett abban, hogy a társadalmi és a politikai élet halaszthatatlan reformja viszonylag rövid idő alatt és vér nélkül zajlott le. A spanyol nép az 1976. decemberi népszavazáson 94 százalékos többséggel követelőén dgen-t mondott erre a folyamatra. Legalizálták a politikai pártokat, közitük a kommunista pártot. Eltörölték a cenzúrát, valósággá vált a sajtó- és a -gyülekezési szabadság, a sztrájkjog. A reakció még újira meg újra próbálkozott — az 1981. februári puccskísérlet volt a legveszélyesebb —, a jobboldal azonban már nem tudta megállítani a polgári demokratikus átalakulási folyamatot. Közben az ország balrato- lódása felgyorsult. A spanyolok változás iránti igényét jelezte, hogy hét évvel a diktátor halála után a korábban a barikád másik oldalán harcoló szocialista párt került hatalomra. Addigra már Spanyolország rendezte diplomáciai kapcsolatait valamennyi szocialista országgal. Az út azonban nem lett Szerda esti kommentár Elhalasztott ítélet A tárgyalóterem zsúfolásig megtelt, ß ,családtagokon és hivatalból érintett személyekén kívül újságírók tucatjai is Ibejutottak a bíróság épületébe. \Az izgalom, a felfokozott érdeklődés oka világos volt: az eredeti menetrend szerint tegnap kellett volna ítéletet hirdetni Manilában az jßv eleje óta húzódó Aquino-perben. Amint azt a feltételes mód használata is jelzi, erre végül nem került sor. A legfelsőbb bíróság úgy döntött, hogy |egyelőre elhalasztja az ítélethozatalt. Vagyis továbbra is bizonytalan, mi lesz a sorsa a Fülöp-szigetek legnevesebb ellenzéki vezetője, Benigno Aquino szenátor meggyilkolása kapcsán törvény elé állított 26 vádlottnak, köztük Fabian Ver tábornoknak, ía hadsereg korábbi főparancsnokának. A bírósági indoklás szerint a halasztásra azért volt szükség, hogy alaposan kivizsgáljanak egy időközben benyújtott semmisségi keresetet, amely azt állította, hogy a tanúkihallgatások során nem mérlegeltek kellő súllyal minden rendelkezésre álló bizonyítékot, is \hogy a testület célja io \jelek szerint a vádlottak tisztára mosása. Valójában azonban sokkal valószínűbb, hogy a halasztás mögött tömény politikai megfontolások jrejtőznek. Az Aquino-per, s a nyomában kirobbant elemi erejű tiltakozóhullám ugyanis napjainkig ia távol-keleti állam egyik legsúlyosabb belpolitikai válságforrása, olyan probléma, amely akár hosszabb távon is meghatározhatja Marcos elnök jövőjét. Ha ia tábornok és társai felmentések, vagy átlátszóan enyhe ítéletekkel való elmarasztalása mellett dönt (pontosabban, ha közvetett módon erre készteti az Ítélkezni hivatott bírákat), azt kockáztatja, hogy újból beindul töretlen. Franco halála nagyjából egybeesett a világgazdasági válság kirobbanásával, annak Spanyolországra gyakorolt hatásával. A jobboldal ezt a tényt elhallgatja, s a „'bezzeg Franco idejében” jelszóval /igyekszik a „régi szép idők” nosztalgiáját erősíteni. Elsősorban a hetvenes évek elején még kétségtelenül jóval alacsonyabb munkanélküliséget, a sokkal jobb közbiztonságot, a lassúbb ütemű inflációt 'hozza fel példaként. Igaz, ezt a lehetőséget — mind az igényekhez, mind a reális reményekhez képest — nem használták Ibi teljesen, A -magát szocialistának nev-ező González-kormány hozott néhány lényeges intézkedést. Többek között felemelte az alacsony nyugdíjat, csökkentette a munkaidőt, megállapította a minimális béreket. De a széles rétegek körülményéit alapvetően javító intézkedésekre nem került sor. Sőt, néhány alapvető kérdésben a kormány messze eltávolodott választási ígéreteitől. Tovább nőtt a munkanélküliség, amely ma az aktív lakosság 23 százalékát érinti. (1975- ben 2 százalék.) A korábban lázongó körzetek, például a baszkoké, némi önkormányzatot 'kaptak, ám a politikai terrorizmus fennmaradt, s ezzel a Gonzál-ez-kormány sem tud mit kezdeni. A kabinet a külpolitikában pedig jobban igazodik a washingtoni igényekhez, mint öt évvel ezélőtt Suarez tette Ma már egyértelmű, hogy a spanyolokat legjobban foglalkoztató NATO-kérdésíben homlokegyenest más politikát folytat, mint amit a hatalomra kerülésekor ígért: mindenáron a NATO-thoz való, az előző kormány idején megkezdett csatlakozás szükségességéről igyekszik meggyőzni az ügyben népszavazásra váró millióikat. Spanyolország kilépett korábbi elszigeteltségéből. Olyannyira, hogy januártól hivatalosan is tagja lesz a Közös Piacnak. De hogy mikor érzi a lakosság az ettől várt és ígért előnyöket — az a jövő kérdése. Mint aiz is, hogy -enyhítik-e a hazai nagytőke, valamint a nemzetközi monopóliumok Spanyolországra gyakorolt nyomásált, ami egyelőre, úgy tűnik, a közös piaci csatlakozás közvetlen következménye. Történelmi távlatból nézve ez a röpke -tíz év gyökeres változásokat hozott Spanyol- országban. A balratolódás folyamata azonban az utóbbi években megtorpant, s éppen azóta, hogy a szocialista párt vette át a kormánypálcát az ibériai országban. Király Ferenc a tüntetések sorozata, s — ami pozíciója szempontjából legalább olyan fontos — magára vvonhatja az Egyesült Államok neheztelését is. Hiszen a legfőbb szövetségesnek, Washingtonnak az lenne az íérdeke, hogy az elhúzódó válság ne robbantással fejeződjön be, mivel akkor veszélybe kerülne az amerikai támaszpontok biztonsága is. 1 Ha viszont az elnök enged a közvélemény követelésének, s nem áll útjába a komolyabb ítéleteknek, akkor azt kockáztatja, hogy ellene fordul a hadsereg felső vezetése. Érthető tehát, hogy a jelenlegi helyzetben az időhúzás, vagyis p halasztás bizonyult a legcélszerűbb kiút- nak. iKülönösen, hogy Marcos, engedve a fokozódó belső és külső nyomásnak, nemrég bejelentette: a tervezettnél jóval korábban, 1986 januárjában elnökválasztásokat tartanak, amelyen újabb hat esztendővel szeretné meghosszabbítani megbízatását. Márpedig a voksolásig hátralévő néhány hetes kampányidőszakban Marcos el akarja kerülni, hogy még az ítéletek tehertételét is viselnie kelljen. Sz. G.