Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-19 / 271. szám

1985. november 19., kedd Somogyi Néplap 3 A városi közlekedés „óriásai” Tizenkettőt számolnak a zöld fény alatt Csurgót találomra választotta A mérnök lépcsői Nők a keres­kedelemben Magyarországon hozzáve­tőlegesen négyszáz ezer nő dolgozik raa a kereskede­lemiben. Ügy tartják: megle­hetősen rossz körülmények között. A baj jószerivel már ak­kor kezdődik, amikor az új üzlet felépül. Nyitás előtt ugyanis kiderül; kicsi a mozgástér a raktár. Így pél­dául az italok egy része lá­dástul kiszorul az eladótér­be aholl a vevők kénytelenek kerülgetni, de az eladók is mérgelődnek miatta. Ám e tekintetben az öreg üzletek­ben sem jolbb a helyzet. Éveikkel ezelőtt kezdődött a konténer-program. A ke­reskedelemszervezők azit val­lották: ez a szállítási és rak­tározási módszer lényegesen megkönnyíti az eladók mun­káját. A cukorral, liszttel, só­val, darával, morzsával telt nehéz „dobozt” csak be kell tolni az eladótérbe, s máris vevőközeibe kerül. A konté­ner azonban nem terjedt el eléggé. Sokféle áru ömleszt­ve érkezik a boltokba, ma­guk az eladók emelgetik, méricskélik, töltik zacskók­ba. Továbbá, mivel az árak majdnem naponta változnak — hiszen mind több termék lesz szabadáras —, újra és újra kell árazni az egyes cik- kóket. Ez a munka többnyi­re hétvégekre esik; a „keres­kedőnek” hétvégi otthoni munkáját is nehezíti. Egyál­talán: még soha senki nem számolta ki, hogy az, eladók voltaképpen hány kilót emel­nek naponta. A kereskede­lem gépesítése igen hiányos, sok helyütt már a pénztár­gépek is elavulták. Mindenesetre, a kereske­delemben dolgozó nők közül sokan éppen a nehéz fizikai munkára hivatkozva változ­tatnak munkahelyet. A mun­kaerővándorlás megközelítő­leg 40 százalékos. Különösen sok a szakképzett kereskedő, aki hátait fordít e pályánák, s jónéhányuk másutt, szak­képzetlen dolgozóként áll munkába. Az elvándorlás okai között szerepel a kedvezőtlen mun­kaidőbeosztás, a nem mindig kielégítő szociális körülmé­nyek, és nem utolsósorban az alacsony jövedelem. El­sődleges — például vegyi — szakmai ártalom nincs a ke­reskedelemben, de feltűnően sok az ízületi, az idegi és az érrendszeri megbetegedés, ami évtizedek során fejlődik ki. Hogyan igyekeznek mind­ezeken segíteni? A szociális körülményeken a vállalatok általában csak azzal tudnak javítani, hogy közétkeztetést biztosítanak, hogy hévízi beutalójegyeket osztanak szét a dolgozók kö­zött A létszámhiányt — fő­ként a nagy forgalmat hozó ünnepek előtt — nyugdíja­sok foglalkoztatásával pró­bálják csökkenteni. A kereskedelemiben 4770 forint az átlagjövedelem. Azt tartják, ez nincs arányban az elvégzendő munkával. Az új kereskedelmi beruházások hitellel terheltek, ezért a költ­ségek is jócskán megemel­kedtek, a jelenlegi 8—10 szá­zalékos árrés néha csak a működésre elegendő, haszon alig van belőle. A kereske­dők szerint a kereskedelmi váHMaitokiait jobban kellene támogatni, kivételes pénz­ügyi szabályozókkal is, an­nak ellenére, hogy már most is élveznek bizonyos kedvez­ményeket. Sőt, szerintük az árrést is tovább kellene nö­velni. Ezeket az igényeket a kereskedők szakszervezete, a KPVDSZ is támogatja, kielé­gítésüket a továbblépés felté­telének tartja. A megoldás nehéz, mivel az a fogyasztói árakat is érintheti. De a kereskedők, és különösen a „kereskedő- nők” helyzetét könnyíteni kellene. H. T. A kaposvári helyi autó­busz-pályaudvar hivalkodó elnevezés a valósághoz ké­pest A Városi buszközleke­dés méreteihez viszonyítva ugyancsak szűkre tervezett épületben a vezető apró iro­dája és a gépkocsivezetők pi­henője kapott helyet. Aho­gyan ők mondják: ha ketten bejönnek, háromnak ki kell menni a helyiségből. Nyáron ezért libkább a járdán ácso- rogtaik-beszélgettek, most azonban beszorulnák az épü­letbe. Nagy Zoltán, az autóbusz- álltomás vezetőije a napi for­dában, azaz vezénylésben harmlindkét gépkocsivezető­vel dolgozik. A városban, na­ponta 1263 tjárat közlekedik, nem minden nehézség nél­kül. — A legzsúfoltabb járat a 12-es, naponta legalább ti­zenötezer ember utazik ezen a vonalon — mondja Nagy Zoltán. — öt csüklótsautóbusz és esetenként egy kisegítő já­rat szállítja itt az utasakat. Ha valamilyen műszaki hi­ba mliatt szóló gépjárművet kelll ideiglenesen forgalomba állítanunk, rögtön jönnek a telefonok, mi történt, megbo­londultunk talán, hogy eny- nyi embernek ekkora buszt küldtünk? . — Az utas az utas — sum­máz Szabó László gépkocsi- vezető, aki tizenötödik éve dolgozik a VofJámnál. — Bár­mit mond vagy ítész, igaza van. Néha ugyan döbbenten állunk egy-egy 'kirívó meg­nyilvánulás előtt, de szeren­csére az ilyenek eltűnőben vannak. Előfordult, hogy va­laki, a beálló busz vezető­jét leköpte, mert pár per­cet késett, de 'az is megesik, hogy jóregigelittel, jónapottal köszöntik az embert. Vuncs György évék óta a 12-as vonalon teljesít szolgá­latot. Hajnalban ébreszti a vekker. Az ellátási körzet falvai­ban rendlbetette egységeit a tabi fogyasztási szövetkezet — tíz év alatt például tizen­két felvásárlóhelyet építettek —, így azokon a települé­seken, ahol a . szövetkezeti tagság zöme éli, jó ideig nem lesz igondija a lakosságnak az alapvétő Cikkek beszerzésé­vel. Tengődön vendéglőt épí­tettek az adón. Sajnos, az ot­tani víz egészségügyi okok miatt nem alkalmas arra, hogy a 800 ezer forintos költ­séggel épült egységben mo­sogatásira felhasználják, ah­hoz meg nem kapott hozzá- járulást az áfész, hogy Tab- ról szállított vizet használ­jon erre a célra ... Mint Egyed László, a fo­gyasztási szövetkezet elnöke — A család már -hozzászo­kott a korai felkelésekhez, de az óra nem tud „láhujjhe- igyen” csörögni, -gyakran föl­zavarom ők-et — mondja a -gépkocsivezető. — Fél ötkor indul -az első járat, addig a műszáki -ellenőrzést végzem el a telepen. Hat éve ugyan­azzal a busszál -járóik, isme­rem minden porcikáját, így nem szükséges annyira körbe- bolhiásznom. 'Megbízható, öreg jószág. A vezényléstől -függő­en hosszú, illetve rövid a műszák. Az autóbuszvezetők havonta 182 órát Ikötelesek dolgozni', átlagban 230 órát, a kaposvári közlekedésben ő pedig 250 órát teljesítenek. Viuncs György kiváló dol­gozó, elnyerte a KISZ KB dicsérő oklevelét is. Hivatá­sának érzi a foglalkozását, nem csupán -munkában el­töltött időnek. — A gépkocsivezetőnek van is rangja, meg nincs is — mondja Szabó László —; pél­dául évek óta sérelmezzük, hogy nálunk, 'bár van túlóra, mert kell, szükség van rá mégsi-ncs, -azaz nem a meg­felelő pótlékkal fizetik. A MÁV-nál már elismerték, en­gedélyezték a hivatalos túl­órát. Nálunk hiába bombáz­zuk a -szakszervezetet, áll a doilog. Szabó László ugyancsak közelről szemléli a dolgokat, a szákszervezeti bizottság tagja. — Az a -baj, hogy hiába indul naponta harminckét autóbusz a városiban, a köz­lekedés feltételei nincsenek megteremtve. Az már biztos, hogy ha még a tél előtt nem szüntetik meg a Beloiannisz utcában az útszűkületet, le­hetetlen lesz ott busszal el­haladni. A menetidőt sem tudjuk -rendesen tartani, a csúcsidőben a Honvéd utcai lámpák úgy megfognak 'ben­nünket, hogy tizenegyperces menetidőből egykettőre húsz perc lesz.-tájékoztatott: a következő években a városi jogú nagy­község ellátási gondjain igyekszenek enyhíteni keres- kedeilirmi és venidéglátóegysé- geik fejlesztésével. A - köz­pontban tevő, 2. számú ABC annak idején — csaknem húsz -évvel -ezelőtt — kisebb igények kielégítésére épült, ám az akkori 600 ezer fo­rintnyi havi forgalom mosta­nára meghaladta a 2 millió forintot, s halaszthatatlanná vált az üzílet átépítése, bő­vítése. — Mihelyt megkapjuk az építési engedélyt, munkához lift a brigádunk. Amíg ennél ä boltnál tartanak a munkák, a vasbolltban és a ikultúrcikk- boltfoan is árusítunk olyan cikkeket, amelyeket eddig az — Tizenkettőig tudok elszá­molni a zöld fény alatt — folytatja Nagy Tibor, beszél­getőtársaim közül a iegfiata- lajbb buszvezető —, ha har­madiknak állók be a várako­zóik közé, más dolgom nem is igen tvan, mert -biztos nem tudok átcsúszni a 'kereszte­ződésben. Most már egymás szavába vágva sorolják a hiány ókat. A pályaudvarról nem tehet indítani rendesen a buszo­kat, szanaszét parkolnak, vá­rakoznak a járművek, a for­galmi szolgálattevő azt sem látja, bejöttbe vagy sem a járat.-Há valamely műszaki hiba adódik, a gépkocsivezető nem tudja időben óríesiísná a forgalmistát. A Dózsa György utcai megállóból öt—tíz per­cig is eltart, míg a busz 'ki tud fordulni, így aztán az in­dulási -idő betartása csak a holdban létezik. Szidják az emberek a Volánt, s néha, bizony, joggal. De 'mindenki­nek csa-k addig sürgős,, a dol­ga, amíg meg nem látja a buszt, utána már ráér. — Sok időnk nincs a pi­henésre sem — mondja Sza­bó László, mintegy befejezé­sül. — Rendélet szabályozza, mennyi időt tölthetünk el tengelyen. Tíz óránál többet nem vezethetünk, die a szol­gálati Idő lehet 14 óra is. A legrosszabb a délelőtti „üres­járat”. Hiába van a pihenő­ben színes tévé, sakk, -túl ki­csi -a 'helyiség, be se férünk mindannyian. — Azért ezek az órák sem eseménytelenek — nevet Nagy Zoltán. — Ilyenkor tu­dunk a problémákról szót ej­teni, no meg, ha úgy adó­dik, ilyenkor beszélnek „író­gépbe” is! — Ja, az a fegyelmi tár­gyalás — vidulnak a sofőrök is. — Szerencsére nem sok van belőle! Klie Ágnes ABC-ben vásárolt a 'lakosság- Igyekszünk az átépítés ide­jét rövidre fogni, hogy mi­előbb nyithassunk és -lehető­leg 'minél kisebb legy en a forgalomkiesés... Tataiak most -nincs presz- szója, az épület ugyanis, amelyet erre a oéllra bérel­tek és szerződéses üzemel­tetésre kiadtak, -az idei föld­rengéskor erősen megrongá­lódott; -emiatt be kellett zár­ni. Abban a -vendéglátóegy­ségben, amelynek megvalósí­tásával -a következő év-ékben számolnák, presszó is lesz és a vendéglő konyháján há­romszáz vendégnek főzhet­nek ma,'jd. Hárommillió fo­rintot fektet a beruházásba az áfész, ugyanennyit ígért a tabi tanács, s ekkora ösz­Ha tehette volna, ácsnak tanul. Az apai szigor azon­ban nem engedte. Az ács fiának mást kellett válasz­tania, mert elég az, ha az apa megtanulta, mit jelent esőben, szélben, izzasztó nap- sütésiben dolgozni a szabad ég alatt. A törökszentmikló­si fiú kőfaragónak készült, aztán a véletlen úgy hozta, hogy mégis a csongrádi fa­ipari szakközépiskola diákja lett, on-nain már az első esz­tendőben el akarták taná­csolni, mert nehezen ment neki a tanulás, a közösséget sem tudta elfogadni. Ki gon­dolta volna akikor, hogy eb­ből a legényből harminc­éves korára kiváló faipari mérnök lesz? Ez a titulus illeti meg néhány hónapja Tóth Miklóst, a Sefag csur­gói faipari üzemmérnökét. Kerülné a beszélgetést, mert — mint mondja — nem csinált ő semmi különöset, csupán a munkáját végzi tisztességgel, s ez így van rendjén. Hogy rosszul indult a szakmával való jegy-esség? — Szó ami szó, matema­tikából meg fizikából szé­gyenletesen gyöngén álltam. Tóth Miklós De fejembe vettem a felvé­telit. Csak azért is meg akar­tam mutatni, hogy viszem valamire. Édesanyám meg­halt, apám más városban la­kott, én meg hol az egyik nővéremnél voltam, hol a másiknál. Semmi segítségre nem számíthattam. Az egye­temi évek alatt munkát vál­laltam; takarítani jártunk, hogy legyen zsebpénzünk. Szép év-ek voltaik azok. Alighanem azért, mert na­gyon jó közösség alakult ki. Szerveztem egy fotókl-ubot, ez m,a már országszerte is­mert ... Azt miesléttiifc Tóth Miklósiról, hogy rajong a munkájáért, merít azt csinálhatja, amihez kedve van. A gyár főmérnö­kiétől tudom, hogy sokáig nem tudták betölteni a gyárt­mányfejlesztői állást. Ma Tóth Miklós feladata a gyár­tás előkészítése, a fejlesztés. szeggel járul -hozzá a M-eszöv is. Az új egység a kányái út leágazásánál, a most parkoló­nak használt területen épül föl, s lahogyan jelenleg a Csa­logány vendéglőben, itt is mód nyílik közétkeztetésre. — Sok új ház épült az utóbbi években Tab észak- nyugati 'részén, s a követke­ző évek feladata lesz, hogy ott egy 300 négyzetméter alapterületű kis ABC-t épít­sünk — mondta Egyed László. — Így lehetőség nyíl­na arra, hogy a forgalmat „kihúzzuk” a nagyközség köz­pontjából, s az ott lakóknak nem kellene olylan sokat gya­logolniuk azért, hogy besze­rezzék napi fogyasztási cik­keiket. Ha a központi ABC és az Új vendéglátóegység átépíté­sén, illetve fölépítésén kívül telik rá, ezt a kis-ABC-t is megvalósítják. Egyelőre azonban úgy -tetszik, hogy csak az -előbbi kettőre futja a pénzből. H. F. Szerencsés találkozás. Az át­lagosnál jobb felkészültségű, kutató és újat kereső fiatal­ember, nem véletlenül lett kiváló mérnök, a csurgói gyár megbecsült dolgozója. Pedig ez sem kezdődött si­mán. — Találomra jöttem Csur­góra. A dékáni hivatalban toifüiggiesizteltték a lehetséges munkahelyek listáját. A sor elején volt Csurgó. Gondol­tam mindegy, hogy hová megy először az ember. Fél évet szántaim Csurgóra, és tessék, már az ötödik éve itt lakom. Azt mondják: ki­megy a mérnök az életbe, és nem ka-p a végzettségének megfelelő feladatot. Én mást tapasztaltam. Ha az ember dolgozni akar, talál magának megfelelő foglalatosságot. A főmérnök Kocsis Miklós és az igazgató Geleta Ferenc is mesélte: Tóth Miklós, ha nincs más dolga, akkor a műhelyiben kísérletezik. Ré­szese volt a rákodólapgyár- tás megszervezésének a kor­szerű ajtók, ablakok kísér­letezésének. Előttem a So­mogyi Műszaki Szemle IX. évfolyamának 2. száma. Az együk cikk szerzője Tóth Miklós. Félkész lépcsők gyártásának a lehetőségéről írt tanulmányt, s ezzel az MTESZ-pál yázaton első dí­jat nyert. Ha nem is úgy, ahogy elképzelte, si-keres ter­mék lett a csurgói félkész lépcső. — Nem adtam föl, hiszen a közelmúltban fejeződött be egy tízmillió forintos beru­házás a gyárban. Egy NSZK- gyártmányú szélfességiboltíó présgép üzembe állításával ragasztott talpfákat készí­tünk. A jobb kihasználás ér­dekében ismét szó lehet a lépcsőgyártásról. Geleta Ferenc mesélte, hogy meglehetősen éles ver­seny alakult ki a hazai fa- üzemék között, mert például az ablakgyártáshoz kétszer akkora kapacitást hoztak létre az országban, mint amekkora a kereslet. Csak akkor lelhet maradni a pia­con, ha új termékkel jelent­keznek. Ehhez pedig a jó minőség szükséges. Tóth Miklós szerint meg kell ta­lálni a jobbítás lehetőségét, s ez már önmagáiban is iz­galmas feladat. — Az új dolgozóknak mindig van ellenségük. Ho­gyan fogadják a kollégák az ötleteit? — Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Legalábbis hiszek abban, hogy így van. S hogyan vélekednek a kollégák? Mondják, ma még ritka az olyan szakember, aki este kilenckor azért ro­han be az irodájába, mert eszébe jutott valami, s azt papírra akarja vetni. Tóth Miklós ilyen ember. Az már senkit sem lep meg, hogy egyre-másra nyer az alkotó ifjúság pályázaton, hogy tár­sadalmi munkáiban játszó­teret, étteremfelújítást ter­vez. ö azt vallja: ez a ter­mészetes. Nagy Jenő Kevés pénzből, átgondoltan Fejlesztési tervek a tabi áfésznál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents