Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-16 / 269. szám
AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSAGÁKAK LAPJA XLI. évfolyam, 269. szám Ara: 2,20 Ft 1985. november 16., szombat A becsületes párbeszédért Genf, amely 1955-ben volt utoljára kelet—nyugati csúcstalálkozó színhelye, három évtized múltán, november 19—20-án Mihali Gorbacsov és Ronald Reagan történelmi párbeszédének elindításához kínál helyet és alkalmat. Hat esztendő telt el az utolsó szovjet—amerikai csúcstalálkozó óta, s a SALT—II megállapodás- köteg, amelyet Leonyid Brezsnyev és Jimmy Carter azon az 1979-es találkozón aláírt, 1985. december 31-én lejár, anélkül, hogy hatálybalépett volna. Am a világ bizakodást merít abból, hogy hat év alatt a Szovjetunió és az Egyesült Államok hadászati fegyvertára mennyiségi értelemben változatlan maradt, ha a minőségi korlátozások nem is érvényesültek. Eurohadászati és űrhadászati vonatkozásban olyan új fejlemények jelentkeztek, amelyek 1985 folyamán szovjet—amerikai komplex tárgyalások megindítását tették szükségessé, a már működő bécsi, stockholmi és egyéb fegyverzetkorlátozási fórumok mellett. E tárgyalások fordulóponthoz értek, időszerű a politikai döntés, immár nélkülözhetetlen a csúcstalálkozó a hadászati stabilitás fenntartásához ugyanúgy, mint a tárgyalások alapvető rendeltetésének szolgálatában: a katasztrófával fenyegető fegyverkezési hajszát meg kell szüntetni a földön és meg kell akadályozni a világűrben. Tárgyalási kényszer bizalmatlanság mellett — korunk és a szovjet—amerikai viszony különös vonása. Az Egyesült Államok az egyetlen olyan ország, amely mértéktelenül meggazdagodott a legutóbbi világháborúban, jelenlegi külpolitikai célkitűzéseihez alapfeltételnek tartja a nemzetközi feszültséget, s jóllehet a kapitalista világban minden fontos területen kivívta magának a vezető szerepet, nem érez kellő felelősséget a világ sorsáért. Megkísérli ráerőszakolni a világra azt az elképzelését, hogy neki valamiféle különleges joga és sajátos kiváltsága van a történelemben. A genfi csúcstalálkozótól senki sem várja, hogy az a nagyhatalom, amely négy évtizeddel ezelőtt elsőnek nyúlt az atomfegyverhez, s ma is barbár nukleáris doktrínák bűvöletében él, az a nagyhatalom, amely ott maradt Európában és Ázsiában, hogy a szocialista világ- rendszer közelből való veszélyeztetésének lehetőségét megőrizze, — kibújjon a bőréből és békeangyallá változzék. Az Egyesült Államok — ha hinni lehet Ronald Reagannek — Genfben nem akarja megváltoztatni a „totalitárius szovjet rendszert”, s a szovjet párt első embere sem tudja két nap alatt megváltoztatni az amerikai imperializmust. De a Szovjetunió meg akarja érteni az Egyesült Államok érdekeit és gondjait, — persze ezen a téren joggal számít viszonosságra. Egyes jelekből ítélve egyik fél sem akarja, hogy a csúcstalálkozó kudarccal végződjék, de eddig csak Moszkva tette meg a megállapodáshoz vezető út rá eső részét. Mihail Gorbacsov Párizsban előterjesztett javaslatai természetesen nem maradhatnak a genfi csúcs- találkozó napirendjén kívül. A Szovjetunió semmi olyant nem indítványoz partnerének, amit ne volna kész maga is vállalni. Három moratóriummal megy Moszkva a csúcstalálkozóra, s ez a fajta ön- korlátozás is megerősíti: Genfben valóban történelmi lehetőség nyílik, s most már az Egyesült Államoktól függ, hogy a várva-várt csúcstalálkozó sikeres lesz-e vagy sem. A szovjet kezdeményezések fogadtatása a genfi találkozó küszöbén zavart és bizonytalanságot keltett Washingtonban. Vajon elhitethető-e a világgal, hogy a Szovjetunió valóban a „gonósz birodalma”, „krónikus veszélyforrás”, amelyre hivatkozva szertelen fegyverkezési politikát lehet folytatni. Az amerikai vezetés a csúcs- találkozó kérdéseiben mélységesen megosztott, de hogy ez „szabad pluralizmus”, a szerepek átgondolt megosztása, vagy leküzdhetetlen összehangolatlanság, az az utolsó pillanatig taktikai titok marad. Az óvatoskodó megfogalmazások, a csúcstalálkozó iránti várakozásokat lehűteni kívánó nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy a Reagan-kor- mány még nem döntötte el igazán, mit akar: megegyezést, vagy csupán haladékot az érdemi dialógushoz. A jó szándék hangoztatása ehhez kevés: a kormányzaton belüli viták mutatják, hogy nem is mindig őszinte. Ha el is fogadható, hogy részlet- kérdésekről nem a legmagasabb rangú állami vezetőknek kell megállapod- nlok, a csúcstalálkozón nem szabad kitérni a leginkább fontos kérdések valóban mélyreható megvitatása elől. Shultz külügyminiszternek igazat kell adni abban, hogy „az ismerkedésre a legjobb mód az országaink közötti fő problémák komoly, érdemi megvitatása”. Az amerikai vezetés érzi, hogy immár nem tudja egyszerű ismerkedésre korlátozni a csúcs- találkozót. Ha nem tud érdemit mondani a béke kérdésében, megpróbálkozik a békétlenség, például az „emberi jogok” kérdésével. Am az SZKP KB főtitkára időben jelezte: a Szovjetunió is benyújthatja saját számláját. „Am érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalá^ozót, amelytől népeink s valamennyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják?” Mihail Gorbacsov kérdése jogos, mint az a figyelmeztetése is, hogy most nem politikai „szupergladiátorok” párharcára van szükség, hanem becsületes, előítéletektől mentes párbeszédre, amelyet áthat az atomkatasztrófa veszélyétől való eltávolodás őszinte szándéka. Pirityi Sándor A kormány és a SZOT vezetőinek tanácskozása Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének és Gáspár Sándornak, a Szak- szervezetek Országos Tanácsa elnökének, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjainak vezetésével pénteken a SZOT székházéban megbeszélést tartottak a kormány és a szakszervezetek képviselői. A megbeszélésen véleményt cseréltek társadalmi-gazdasági életünk időszerű kérdéseiről, ezen belül külön figyelmet fordítottak a Magyar Szocialista Munkáspánt Központi Bizottsága november 12-i határozatából adódó közös tennivalókra. Mindkét részről hasznosnak ítélték, hogy a kormány felkérésére a SZOT elnöksége véleményezte a népgazdaság készülő VII. ötéves tervét. A kormány képviselői hangsúlyozták, hogy kellő figyelemben részesítik a szakszervezetek észrevételeit, javaslatait, és azokat a terv véglegesítése során hasznosítják. A SZOT képviselői tájékoztatást adták arról, hogy a szakszervezeti választások a résztvevők nagy aktivitása közepette folynak. A tagság megértéssel és felelősséggel szólt az ország helyzetéről, az élet- és munkakörülményék alakulásáról. A dolgozók többsége bizakodó a párt XIII. kongresszusán elfogadott törekvések valóra váltását illetően és kész részt vállalni a teendőkből. A választások során a szervezett dolgozók problémáikat, gondjaikat sem rejtették véka alá. Egyebek mellett szóltak a szénbányászat, a könnyűipar, a vasúti szállítás és más ágazatok létszámgondjairól, arról, hogy a hiányokat már nem lehet csupán a jobb munkaszervezéssel és a munka intenzitásának további fokozásával pótolni. A bányászok szabadnapjaik nagy részében Is dolgoznak, de az adott feltételek között így is nehezen tudják az igényeket kielégíteni. A könnyűiparban és a vasút területén a termelés, illetve a szállítás folyamatosságát veszélyezteti a létszámhiány. Szinte valamennyi munkahelyen kifejezték az emberek azt a kívánságukat, hogy közös munkával és erőfeszítésekkel mérsékeljük az árszínvonal elmúlt években tapasztalt növekedési ütemét. Nagy számban tették szóvá a nyugdíjak vásárlóértékének csökkenését, különösen a régen megállapított, alacsony nyugdíjjal rendelkező idős emberek feszítő gondjait. Ugyancsak számos helyen foglalkoztak a pályakezdő, családalapító fiatalok lakásgondjával, a gyermek- nevelés feltételeinek alakulásával. Széles körben nyilvánult meg a nem munkával szerzett jövedelmek szigorúbb ellenőrzésének, az állami, társadalmi szervek e téren történő eredményesebb fellépésének igénye. Mindezek mellett a dolgozók elismeréssel szóltak a kormány azon erőfeszítéseiről, amelyek a jobb, fegyelmezettebb, szervezettebb munka feltételeinek megteremtésére, a gazdaság jövedelemtermelő képességének javítására, az eredményesebb gazdálkodásra irányulnak. A kormány képviselői megköszönték az információkat és kilátásba helyezték, hogy a lehetőség határain belül azokat hasznosítani fogják. A kormány — amint ez a parlament őszi ülésszakán is elhangzott — kötelességének tartja, hogy a gazdaságirányítás fejlesztésével, konkrét programok kidolgozásával és más intézkedésekkel megfelelő feltételeket biztosítson az eredményesebb munka számára. A szakszervezetektől azt kéri, hogy a továbbiakban is támogassák a kormánynak az irányítás korszerűsítésére, a gazdasági növekedés élénkítésére, a műszaki fejlődés meggyorsítására, a rendelkezésre álló erőforrások gazdaságosabb kihasználására irányuló törekvéseit. Vegyenek aktívan részt a VII. ötéves terv céljainak és a megvalósítás feltételeinek széles körű megismertetésében és elfogadtatásában, a dolgozók mozgósításában. a végrehajtást gátló tényezők elhárításában, a tartalékok feltárásában. A megbeszélés résztvevői a továbbiakban az ez évi terv végrehajtásával és a jövő évre való felkészülés feladataival foglalkoztak, áttekintették a kialakult bérhelyzetet és megegyeztek abban, hogy erre az 1985. évi gazdasági eredmények ismeretében visszatérnek. A Hazafias Népfront elnökségi ülése A Hazafias Népfront országos elnöksége pénteken, Kállai Gyula elnökletével ülést tartott. A tanácskozáson részt vett Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke és Petrovszky István, az MSZMP KB osztályvezetője. Az elnökség kegyelettel megemlékezett közelmúltban elhunyt tagjáról, Nánási Lászlóról. Az ülésen Pozsgay Imre főtitkár tájékoztatót tartott a VIII. népfront- kongresszus előkészítéséről, majd megvitatták a ■ kongresszusi dokumentumok tervezeteit. A vitában felszólalt Asbóth Jánosné, Bartha Tibor, Fekete Gyula, Hantos János, Lehoczky Mihály, Molnár Frigyes, Sarlós István, Szilvasán Pál és V. Nagy Imre. rÁtadták az első magyar ciklotront Debrecenben Pénteken ünnepélyes keretek között átadták rendeltetésének Debrecenben a Magyar Tudományos Akadémia Atommagkutató Intézetében felépült első magyar ciklotront, a hatodik ötéves terv legnagyobb tudományos célú beruházását. Az ünnepségen részt vettek a Nemzetközi . Atomenergia Ügynökség képviselői, jelen volt a hazai és a szövget tudományos élet töhb neves személyisége. A megjelenteket Serényi Dénes, az Atommag- kutató Intézet igazgatója kö- szömjtötte, majd Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára avatta fel az új létesítményt. A debreceni ciklotron építése 1982-ben kezdődött, s létesítésére csaknem 300 millió forintot fordítottak, amihez a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség 50 millió forintot adott. A tervek szerint a berendezést harmadrészben a fizikai alapkutatásokra, további harmad-harmadrészben pedig alkalmazott kutatásokra, illetve a közvetlen gyakorlati célokra: izotóp-termelésre, ipari analitikára és besugárzásra fogják használni. Kongresszusi felhívás A KISZ Központi Bizottságának ülése Pénteken az ifjúsági szövetség székházában a KISZ Központi Bizottsága ülést tartott. Az ülésen részt vett és felszólalt Berecz János, az MSZMP KB titkára. A Központi Bizottságot Hámori Csaba első titkár tájékoztatta az MSZMP KB november 12-i üléséről. A testület ezután Szandt- ner Ivánnak, a KB titkárának előterjesztésében megvitatta és elfogadta a KISZ kongresszusi felhívását. Ez hangsúlyozza az ifjúság felelősségét, szerepét a párt politikájának valóra váltásában, szocialista hazánk gyarapításában. Kifejti, hogy hazafiságunk, hazaszeretetünk példája az, milyen választ adunk napjaink kihívására, miként állunk helyt mai, kedvezőtlenebb helyzetünkben-, milyen eredményesen veszünk részt az országépítő munkában. Az elmúlt években érezhetően nehezebbé váltak a fiatalok életkörülményei, megélhetésük feltételei. A KISZ sürgetőnek tartja és maga is cselekszik azért, hogy ezek a kedvezőtlen folyamatok megálljának. Ennek egyik alapvető feltétele a hatékonyabb, szervezettebb munka nagyobb megbecsülése. A pályakezdés, a munkába állás konfliktusait a megszerzett tudást valóban. igénylő és a teljesítmény szerint értékelt feladatok enyhítik igazán. Az ifjúságnak különösen érdekében áll, hogy a bérek és a jövedelmek az elvégzett munkával, a közterhek, az adózás a vagyoni helyzettel álljanak arányban; támogatásiban pedig azok részesüljenek, akik ténylegesen rászorulnak. Az otthonteremtés gondja a fiatalok többségét foglalkoztatja. A lakás- hozjutás minden erőfeszítés ellenére sem vált könnyebbé, növekedtek az építkezéssel. a lakásvásárlással járó terhek. Az ifjúsági szövetség — miközben sürgeti, hogy e folyamatnak szabjanak gátat — javaslatokat tesz a gondok enyhítésére. Határozottálbb lépéseket tart indokoltalak az olcsóbb és gyorsabb építési eljárások széles körű elterjesztésére, valamint az állami támogatások igazságosabb, a szociális körülményeket jobban figyelembe vevő rendszerének kialakítására. A Központi Bizottság felhívása vitára bocsátja a KISZ szervezeti szabályzatának módosítására tett javaslatot is. Pályaépítő gépek Jászkiséren, a MÄV Építő- gépjavító üzemében javítják a vasút pályarekonstrukciós munkálataiban résztvevő gépláncokat. Az idén új profillal — gépgyártással — bővül munkájuk. Osztrák— magyar közös gépgyártási együttműködés keretében elkészült a korszerű vágányszabályozó berendezés első mintapéldánya, amelyet majd további húsz gép követ. (MTI-fotó: Szabó Sándor)
