Somogyi Néplap, 1985. november (41. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-02 / 258. szám
4 Somogyi Néplap 1985. november 2., szombat Agy velő — rántott májjal Nem véletlenül adtam ezt a címet ennek a jegyzetnek, mert la ikaposvári Park étteremben kedden este valóban ezt tálalták nekem a vacsora ímellé. Igaz, egy vi- deoprogram keretében. Még meg sem rendeltem jaz ételt, amikor egy fiatalember lépett az asztalomhoz, és 20 forintot kasszírozott tőlem belépődíj fejében. Ezt követően kivilágosodott a televízió képernyője, s megjelent a főcím: „Mad Fax”. Az utána következő másfél órában elképesztő látványt produkáltak a nagyérdemű közönségnek. A valószínűleg Ausztráliában játszódó országúti horrorfilm, egy motoros banda rém- és gaztetteit illusztrálta, természetesen színesben és horror kivitelben. A banda arra specializálta magát, ihogy ártatlan és gyanútlan autósokat támadott meg \az országúton, a megállított kocsikat baltával, vasrúddal, láncokkal felis- merhetetlenségig összezúzták, a hölgy utasokat természetesen |mind a húszán megerőszakolták és a férfi kísérőnek általában szétverték a fejét. Üvegcserepek, lángoló autók, leszakított kézfej, szirénázás, üvöltés és halálhörgés, szadizmus és terror, \ez 'áradt a kaposvári park étterem esti programjából. A mellettem levő asztalnál két huszonéves fiú eléggé hangosan adott tanúbizonyságot öröméről. „Odanézz, édesapám, mekkorát bevágott neki! \Kemény gyerekek ezek, bárcsak nekem is ilyen motorom lenne!” Mire tó másik: „Én is ott let- ■ tem (volna a csávók között, mert ez a szőke csaj, akit az országút mentén megerőszakoltak, nekem is jól jött volna.” Az étteremben többnyire fiatalok voltak. Időnként átkóválygott a táncparkett közepén két 16 év körüli lány, akikben ahogy lépteiket elnéztem, több volt a vodka, mint a Coca-cola. Nem erénycsőszként akarok tetszelegni az olvasó előtt, mert jómagam is a fiatal korosztályba sorolom magam. De ami sok, az tényleg sok. A napilapok híradásaiban, a rendőrségi jelentésekben naponta olvasni lehet garázda, erőszakos bűn- cselekményekről, esztelen vandalizmusról, ártatlan emberek megbecstelenítésé- ről. Mindehhez csak újabb ötletet lés utánpótlást adnak az jlyen videprogramok. Jómagam szemtanúja voltam annak, amikor Budapesten a rendőrség egyik akcióosztálya horror, sőt újfasiszta tartalmú kétes filmalkotásokat |kobzott el az éjszakában. Nem tudom, hogy az illetékesek mennyire figyelnek oda a kaposvári programokra. Illetve tudom, mert felhívtam a Somogy Megyei Vendéglátó Vállalatot, ahol Kővári \Tibor elmondta, hogy a Szabadság parki étteremnek van engedélyei!) wideoműsorokra. Árra a kérdésemre, hogy szokták-e ellenőrizni ezeket a programokat, a válasz ez volt: „Én nem ellenőrzőm, legföljebb a munkatársaim.” Ügy tűnik, hogy az ellenőrzés korántsem hatékony, s erre nemcsak a vendéglátó szakembereknek kellene odafigyelni. Bánki Árpád KAPOSVÁRI TÖRTÉNETEK A kockázatot vállalni kell A Kutasi Állami Gazdaságiban a kétszázim'illiiós termelési érték egynegyedét, ötvenmillióit a gyümölcsös hoz- zia. Egy jó évben 800 vagon tertmlésit szedhetnek, melynek hatvanöt százaléka alma. — Mijt hozott az Ildiéi termés á tavalyi jégverés, a rendkívüli tél és a nyári szárazság után? Kirkovics István, a gazdaság igazgatója nem panaszkodik. Piedig lenne rá ólra. — A gyümölcsösben a meggy hozta azt, amire számítottunk. Szilvából a vártnak csák a fele termett meg, s az alma sem remekelt. Míg korábban egy láda súlya elérte a tizenkilenc kilót, addig ma 'jó, ha tizenhat—tizenhét kilóval számolhatunk, mert hiányzott a nedvesség. — Egyszóval: ráfizettek az állmára? — Nekünk még minidig nyereséges a'z alma, bár nem annyira, minit a korábbi években: Most nagyobb gonkat kellett fordítani a metszésre, a permetezésre s ez legkeveséb hatmillió forintot vitt el — A nyírséghez hasonlóan így nem gondolnak az ágazat megszüntetésére ? — Szó sem léhét róla! A gyümölcsfa olyan, mint az állattartásban az istálló. Ha felszámolnánk az állattenyésztést, veszendőbe menne az épületék és a berendezések értéke. A gazdaság sok pénzt féktete|fct a telepítésekbe, s ezzel elköteleztük magunkat az alma mellett. A gyümölcs nem olyan, mint a gabonatermesztés. Ha ma nem megy a . búza, akkor kukoricát vetek, tartják sok helyen. Nálunk ezt nem lehet megtenni, Csaik egyet cslinálHazai lakókocsi, a Mecsek-280 iNégyszamélyes utánfutó lakókocsi sorozaitgyártását kezdte meg pécsi üzemében a Fannonautó Vállalat. A „MecSék—:280”-nak nevezett új guruló kempingházikó viszonylag olcsó árához képest nagy belső terű. A kényelmes lakókocsiból a piackutatás szerint pillanatnyilag ezerre van kereslet, s a me- csékalj'i válillalat évente há- romszáziat képes összeszerelni. hátunk: vállaljuk a kockázatot. Másrészt Kiskorpádon van egy nagy hűtőházunk, kétszáz vagon termést ott tárolhatunk, kivárhatjuk a piaci viszonyok kedvezőbbre fordulását. Bár az idén nem panaszkodhatunk a kereslet hiányára. — A szüret idején gond a betakarítás is, mert imlinid kevesebb a munkáskéz. Kutason is áll ez? — Diákok nélkül nálunk is nehezen menne. Általában hairimiinc—harmincötezer di- ákimmikanappall számolunk egy^egy őszön. Kilenc—tíz iskolával van szaros kapcsolatunk, ezeknek a diákjai rendszeresen segítenek. — Az idén „szedd és vidd” mozglalmat is hirdettek. — Kísérletként vezettük be; mindenki annyi almát szedhet kilónként hat forintért, amennyit csak akar. Ez jó volt nekünk is, meg a jelentkezőiknek is, hiszen Olyan almát vihettek haza, amilyet a télen csak 18—20 forintért kaphatnának. Mi pedig megtaláltuk a nyereségünket, még akkor is, ha a maradékot nekünk kellett leszedni vagy a hullott almát fölszedni. Nagy Jenő Donner János hagyatéka Jómódú mecénásai mindig akadtak a városnak. Volt, aki nagyobb összeget, házat vagy hintökot, még olyan is akadt, aki qgy eg|ész utcát hagyott Kaposvárra. De olyan ember, aki egy egész városrészt adott volna, csak egy volt, egy Gráoból ideszármazott serfőzőmester, Donner János. Igaz, hogy ő csak a nevét adta, és azt sem egészen önszántából. Köztudott, hogy a kaposváriak mindig is szerettek iszogatni, Jó bor és egyéb ital volt is bőven, de jó sorból, bizony, hiány mutatkozott. Volt ugyan a városnak egy sörfőzdéje a Vár utca végén- levő uradalmi majorban (a későbbi „distznőcsár- da” helyén), de ennek itala nem elégítette ki a kaposváriak kényes ízlését. Már csak azért sem, ment a városban sok siváb élt, ezek pedig, ha jó sört akartak inni, Grácfoa küldtek egy-egy fogatot. A hosszú út miatt nem egyszer előfordult, hogy a sör elfogyott, -mielőtt ha- zazént volna, Gondolta a jó Donner János, hogy ha a kaposváriak annyira kedvelik a sá-rga .-italt, megérné a városkáiban egy sörfőzde építése. 1857-ben- pedig -megvásárolta. a Kapóstól délre eső, értéktelennek tartott bozótos, dombos területet, és ott fölépítette a várospész első lakóházát (a Zrínyi utca 22— 24. számút), szembe vele pedig a sörfőzdét. Szép ház volt. Barokk a teteje, díszes a homlokzlata, faragott tölgyfából a kiapuja. A boltozatos bejárat alatt saópmívű kút- ház. Ez volt a Donner-iház. Nagy társzekerek hozták Gráoból a sörfőzéshez szükséges üstöiket, kádakat, szűrőiket, keverőket. S ekkor jött a meglepetés: megvolt a sör-ház, működési engedélyt meg nem kapott Donner János. A sörfőzés ugyanis a kaposvári tiszttartó kizárólagos joga' volt. Mit tegyen hát Donner János, ha sörfőzéshez engedélyt nem kap? Kocsmát nyitott a sorházban, lakóházát pedig eladta a kincstárnak laktanya céljára. Ha a söre nem is, de a kocsmája híres lett. Jó sramlizenét játszott itt a Kózler bandája. Kialakult a donineri asztal- társaság, a jó humorú Németh Károly tiszti főorvos vezetésével. A szomszédban, a „tűzolt-óbertben.” Prasszer Gyula fogadós bűvészmutatEllopott eltartottak, ébredő rokonok Az eltartási szerződések pontosan rögzítik az eltartók és az eltartották jógáit, kötelességéit. Nagyon gyakran mindkét fél megelégedésére télnék a hónapok, az évek, az idősek és a fiatalok között. Aká-dnak azonban másféle példáik is. Ha a család föleszmél Kovács-ék békében, sőt barátságiban élték idős szomszédaikkal, Kiss-sékkel. Gyalkrlan elbeszélgettek velük a kerítésen át, sőt alkalmanként, ha nehéz munkát kellett végezni a ház körül; Kovács úr átszállladt segíteni az öregeknek. Kiss néni egy napon rosszul létrt, s bekerült a 'kórházba. Kovácsék iá látogatási napákon autóba ülték, s bevüttak Kiss bácsit a várolsiba. Ök is pakoltak a' beteg mámának -egy kis gyümölcsöt, süteményt. Nem volt semmi hátsó szándékuk, csupán sajnálták az idős házaspárt, akire sóha senki nem nyitotta rá az ajtót. A mamát a kórházban sem látogatta rajtuk kívül senki. Kovácsék — amíg a mama a kórházban volt — át-átug- rottak déliidőiben a szomszédba Kiss bácsihoz egy kis kóstolóval. Végre hazatérhetett a beteg mama, de fölkelni nem igen tudott. Egy alkalommal — épp látogatóban voltak náluk — így szólt az idős asszony Ková- csiékihaz: — Maguk olyan rendesek, s imi ezt semmivel nem tudjuk viszonozni. Azt beszéltük a papával, hogy jó lenne talán vailaim ilyen szerződést kötnünk, hogy halálunk után legalább miagukra maradjon a ház, meg amink van. A dolog azonban félben maradt, mert Kiss néni állapota súlyosbodott, sőt az idős asszony hamarosan meg is hallt. Csak később, hónapok múltán készítették el a megállapodásit. Kiss bácsival. Ezután csupán néhány nap télit, el, amikor —váratlanul beállítottak Kissékihez a rokonok. írógéppel érkeztek, mert neszét vették a „ki- semmizésüknek”. Kiss bácsinak italokat ibevertek, hosz- szú életet kívántak, majd amikor már kellőképpen „el- gyöngülít”, aláírattak vele egy végrendeletet, amelyben mindent rájuk hagy. S, hogy az ügy tovább ne bonyolódjon, kocsiba rakták az idős embert és elvitték magukkal. Ezek után Kovácsaiknak a bírósághoz kéllett fordulniuk az öreg és a saját érdekükben. Kiss bácsit közben teljesen összezavarták az események, de nem annyira, hogy az ügy kivizsgálása során ne ismerje fel Kovács uröjt, s ne mondja határozottan rámutatva: — Ő volt jó hozzám, öt akaJrom az eltartómnak ... Jó szomszédság török átok Másfél szobás, előszofbás udvari bérlakásban élt az idős asszony, egyedül. Nagy néntiniek se rökonla, se ... Ismerőse az persze volt. Sok, sőt — minit később kiderült — túl sok is. Vele azonos udvarban lakott a Kerekes család: apa, anya és a fiú, áki épp nőisülés előtt állt. Nagy néni agyvérzést kapott, s kórházba került. Ke^ rekesnié gyakran meglátoványaival sízórakoztatta a közönséget. Ha a városiak jó) akartak szórakozni, csak azt mondták: „Átmegyünk a Donnerhoz.” így maradt rajta a Kapóson túli földeken a Donner név. Donner János hosszú életű volt. Mint városibíró sokáig szolgálta városrészének érdekelt. Kiparcélllázta a megvásárolt földeket; hamarosan szép házak, utcák hirdették a donner.iék szorgalmát. 1906-ban felépült az iskola és a Donneryáros -— mint mondjták: „Kaposvár Tabán- ja” — önálló életet kezdett élni. Önálló tűzoltótéstület alakult, sportegyesül«!., később pedig a Széchenyi Társaskör. Aztán előjöttek azzal a képtelen elképzeléssel is a domneri városatyák: nem tűrik el; hogy városrészük Kaposvár „mostohagyermeke” legyen, elválnak Kaposvártól, és Sziédhanyiváros néven önálló nagyközséggé alakulnak. Senkii sem vette komolyan a tervet, talán -még maguk a donneriak sem. Az újság így élcettődött velük: „Kaposvár város lenni hogy mer? Miikor mellette fekszik IDonner? Donnerwetter! Ha így megy tovább Kaposvár részekre bomlik. A városból, nevének megfelelően, csák a Kapos- csiatoirna és a Vár Utca marad meg. Erre a kettőre pedig igazán szüksége van egy szépen fejlődő nagyközségnek” — írta Fekete Tivadar. Változott az idő, változtak a körülmények. Száz év alatt a Donner utcái felikúsztak a zselici dombokra, a szép szőlők és gyümölcsösök közé. A városrész Kaposvár kertvárosává fejlődött. Azt hiszem, hogy a mai donneriák már nem cserélnék el a házukat a belváros egyetlen lakásával sem. A Donner név meg úgy meggyöfceresedett a köztudatban, hogy létjogosultságát senkii sem vonja kétségbe. Dévai József PIACI KORKÉP Őszi választék A kaposvári piacon tegnap szép, sárga fejű krizantémot kínáltak lépten-nyo- mon. Ára azonban borsos volt. A virágárak ugyancsak felszöktek, mivel az árusok kihasználva a lehetőséget, szálát negyven-öt- ven forintért kínálták. Hiányzott a napfény, a fóliasátrak alatt nem nyílhatott ki a krizantém. (Abim- bós virágút némi önmérséklettel- harmincöt forintért gajtta, s egyszer meg lis említette neki, hogy a fia épp most nősül, jó lenne egy eltartási szerződést kötnliük Nagy nénivel. Legalább, ha hazamegy, ő sem lesz egyedül, a gyerekek majd szépen a gondját viselik. Szó szqt követett, mígnem az asz- szoiny is beleegyezett. Miire a kórházból hazaengedték, a fiatalok kissé átrendezték a lakását, s beköltöztek. Az elején nem vollt köztük nézet- eltérés. Gyakran együtt ettek, nézték a tévét. Az id ülnek azonban egy idő után kezdett Vége szakadni. A fiatalasszony teherbe esett, in- gerülltéblbé válf. Nagy .néni fülébe pedig a jó szomszédok kezdték mind többet duruzsolni : — Magát -ezek nem becsülik meg! Magának mindennap rántott csirkét kérne ennie, hiszen beengedte őket a lakásába! Ily en és éhhez hasonló előkészítések — na és az agyvérzésből visszamaradó meggyengült idegzet — megtette hatását. Kezdték mindennapossá válni a nézeteltérések, melyek egy lidő után veszekedéssé fajultak. Bizalmatlanság, gyűlölet fészkelte be magát a lakásba. Nagy némi idegállapota egyre romlott. A fiatalok egy cérnán a nyalkába akasztották a lakás kulcsát, hogy el ne veszítse. A marna azonban néha így sem találta meg a kulcsot, s előfordulhat, hogy órákat" ácsorgott az aj tó előtt a téli hidegben, s azt kiabálta: — Kizártok engem! Nem engednek b,e! A jó szomszédok egyike fölvitte magához, ott altatta, s kökben is szította a gyűlölet tüzét az asszonyban. A fiatalokra acsarkodóit, s azt hitte, ezzel az idős asszonynak használ. A dolog addig fajul|t, mígnem teljesen lehetetlenné vált az együttlakás. A fiatalasszony az idiegi izgalmak hatására elvetélt, a marna gondolkodása még jobban lellaissuit. Végül a fiataloknak el kellett költözniük. A kedélyek lecsillapodtak, s Nagy nénivel azóta nem törődik sénki. Magára maradit, mint zátonyra futott csónak. A jó szomszédok most már csak azt nem értik, hogy mégis miitől boldogtalan? Gyarmati László árusították.) Jottányit sem engedtek az árból, s a nép vette, mert mit tehetne mást: halottak napján virág nélkül nem mehetnek ki a temetőbe. A hétvégi piac meghatározó áruja a virág volt. Kevés zöldséget árultak, a sárgarépa csomója öt-nyolc forint volt, a zöldpetrezselyem csokra két forint. Tizennégy és harminc forint között kínálták a dércsípte paprikát, a káposzta ára hat, a karfiolé tizenihat forint volt. A Zöldiért-standon nyolc forintért kínálták az apró szemű almát, a kistermelők tíz-tizenhat forintért. Az Alexander-körte ára húsz forint volt, a saláta fejenként öt-hét forintba került. A baromfipiacon egy tyúk árválkodott csak a kosárban ; száznegyven forintot kért érte tulajdonosa. Mellette két néma kacsa — háromszázötven forintot kértek darabjáért. A barna héjú „maszek” tojásnak már, csak az emléke volt kilenc órakor, amúgy négy forintért kelt el, a fehér héjú tojás ára három forint volt. Szép gesztenyét kínáltak egy helyen, kilóját harmincöt forintért. Színes színfolt a felfűzött, sárga és piros aprópaprika, füzérét húsz forintért kínálták, de vevőt remélve, tízre is leengedték az árát. A fokhagyma, nagyságtól függően három-négy forintba került. A burgonya ára hat forint volt, de kevés helyen árulták. Véget ért a gombaszezon. Most pucolt kacsát árultak ott, háromszáz-háromszáz- ötven forintért. A tyúk százötven forint volt. A sava- nyúkáposztát poharanként tizenkét forintért mérték, a levesbe való tészta grammja egy forint volt. —s K. Á. \
