Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-09 / 237. szám
4 Somogyi Néplap 1985. október 9., szerda Együtt, egymásért VAKOK MEGYEI KÜLDÖTTGYŰLÉSE A csaknem 1500 somogyi vak és gyengénlátó megyei szervezete 'kétségkívül sokat tett és tesz tagjaiért. Eddig 120 sorstársuknak teremtettek munkalehetőséget. Az évek óta juttatott kedvezményes magnókra alapozva megszervezték a hangos könyvtárat. Családlátogatásaikon egyénileg is igyekeznek segíteni. Országjáró kirándulásokat szerveznek, üdülési lehetőséget biztosítanak. Az új vívmányok egyike, hogy a városi helyi járatú autóbuszon a vakok tagsági könyvük felmutatásával utazhatnak. E korántsem teljes felsorolás bizonyítja, a szervezet megteszi azt. amire lehetősége van. És mit tesznek egymásért és önmagukért a vak emberek? A szövetség egy közösséghez való tartozást jelent-e szántukra, vagy csupán lehetőséget a" különféle kedvezmények megszerzésére? Ez az önkritikus kérdésföltevés volt a vakok és gyen- génlátók tegnap Kaposváron tartott éves megyei küldött- gyűlésének legrokonszenvesebb eredménye. Kétségtelenül kényelmesebb a rászorultságot hangsúlyozni, támogatást várni, leküzdeni a gátlásokat, a korlátozottság érzését. Egyszerűbb követelményeket támasztani, mint részt vállalni a közösség életéből. A hozzászólók közül többen elmondták, hogy a szövetség ma abban tehet a legtöbbet, ha a külső segítség szervezése és az érdekképviseleti munka mellett felébreszti az igényt a korántsem anyagi természetű „önsegélyezésre”, a közösségi élet erősítésére. Dr. Bódi István, az országos szövetség főtitkára elfogadhatatlannak tartotta, hogy az életfeltételek javulásával fordított arányban áll az egymásért való munkálkodás készsége. Forró József megyei titkár beszámolójából az csendült ki, hogy a szervezet somogyi elnöksége nem elégszik meg azzal, országosan is a legeredményesebbek közé sorolják őket. A körzeti csoportok megszervezése, a tagnyilvántartás korszerűsítése, vagy a rövidesen birtokukba kerülő helyiség csak feltétele a tartalmas szervezeti életnek. A közösség pezsdítését szolgáló kezdeményezés, hogy még az idén létre szeretnénk hozni a látássérült és vak gyerekek szüleinek munka- közösségét. Ugyancsak a jó elképzelések közé tartozik a klubdélutánok és az egyes szakmai csoportok összejöveteleinek megrendezése. B F. Nincs vidámabb munka- ünnep a szüretnél. Ősi szokás ugyan az aratás végeztét is ünnepelni, de a szüret nemcsak a bállal, nemcsak a lovas-ibandériumos, pán ti i- kás-'hintóí. felvonulással válik vígsággá, hanem már munkavégzés köziben is az. Gyermekkoromban szőlő- vidókákén három nap szüreti szünetet kaptak a diákok, következésképpen mindenhol ott tüsténkedett egy sereg különféle korú gyermek. A magánkézben lévő szőlő- és bortermelés maga is mindlinkább az idősébb korosztály „aktív pihenésévé” kezd válni. Fáradságos — mondják, nem éri meg a fiataloknak. Mivel azonban öregek minidig lesznek, akik legyőzik a nehézségeket, a szőlőért sem kel'l aggódni. Végtére Noé apáink is élemedett korában tkapta az első tőkét, mintegy vigaszul az elszenvedett özönvízért, s el is ültette nyomban a kliengesztemm SZÜRET lődés szivárványhídja alatt. (Hogy igen hamar megártott néki, érthető, még nem tudott szegény a szükséges mértékletességről.) A szőlő Palesztinából terjedt el Asszíria, Perzsia, örmény- ország és Görögország felé, onn'an vitték tovább a rómaiak birödallmuk minden ilyen célra használható részében, egyebek közt a mi Pannóniánkban is. A szüret előtti hetekben különösen kedvessé teszi a tájat a seregélyék riogatása. Féle sem tréfa, mégis akad benne naiv báj. Madárcsőszök pattogtatják ostoraikat; seprűnyeleket öltöztetnek uraságolk'tól levetett tarlka tunikákba: helyenként magnetofon harsogja Pithago- rasz tételét, Gavairadossi nagyáriáját, vagy csupán a maciska dalt: „nem várok holnapig”. A seregély is éppen ezt gondolja. Ő sem vár holnapig. És mivel a seregély közösségben élő madár — elsötétül az ég, ha megjelenik a seregélyek felhője —, jaj annak a szőiőskertnék, ahová ez a csapat lecsap. Aki végigjárta már a Rajna völgyét, tudja, olyian a táj, mint valami hatványozott Dunya-■kanyar, nem túl magas, de roppant meredek hegyekkel, mélyeket végesteien végig szőlő borít. Artista mutatvány lehet megvűvélni. De megéri-e? Hiszen aimeny- nyit a bor-árakból ítélve a szőlő behozhat, annyit ezerszer könnyebb munkával megkeresnek, máshol — csodálkoztam, amikor ott jártam. Mi úgy középtájon vagyunk a nyugdíjas hobby és a mesterségbeli tudás megbecsülése között. Szerencsére még sokan akadnak, akiknek akkor is megéri a fáradozás, ha csupán ráfizetés nincs és csak azért, mert a „saját termés” mégiscsak jobb minden másnál. Bozóky Éva Érmes remények Dól-Somogy kincse az erdő és a benne élő vad. amely így, vagy úgy, de meghatározója az itteni emberek életének. A fakitermelés, -feldolgozás, a vadgazdálkodás megannyi munka- lehetőséget kínál, s ugyanakkor tisztes hasznot hoz az érintett gazdaságoknak is. A Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát együk fontos bevételi forrása a vadgazdálkodás, mert ahogy azt dr. Galamb Gábor, a vadgazdálkodási kerület igazgatója mondja: kedvezőek a természeti feltételek, így a muflon kivételével minden, hazánkban hon'os nagyvad megtalálható a területükön, s ezért szívesen jönnek a hazai, de főképpen a nyugati vadászok. A Lábod környéki szarvasok trófeái messze földön ismertek. A mostani szairvasbőgés is nem várt sikert hozott. Mikor aludt Allan Pinkerton? Tüntetőből fődetektív Címbeli kérdésünkre rögtön a blikkfangos válasz: sohasem. Legalábbis ezt kell feltételeznünk a cég reklámjelmondatából, mely szerint: „Mi soha nem alszunk!” A mondat a Pinkerton’s National Detective Agency hirdetéseiben volt olvasható. Emblémájuk is beszédesen fejezte ki hirdetésük lényegét. Az ügynökség nevének betűi egy emberi szem környékét rajzolták körül; középpontban egy gyanakvást kifejező szem, alatta a már idézett mondattal. Nem azonos Puccini szereplőjével Allan Pinkerton nem az a hűtlen hadnagyocska, aki a Pillangókisasszonyt csákó,s éjszakáik reményében álnok módon becsapta. Ez a Pinkerton százakat húzott csőbe, hogy stílusosak legyünk abban a világban, melyre leginkább a tolvajnyelv a jellemző. Történetünk főszereplője ugyanis — ha szabad ezt a kifejezést használnunk — „.klasszikus detektív” volt. A mai bűnüldözés alapjainak egyik betonozó ja. Mesterdetektív. Pedig nem úgy indult az élete, hogy a „népek kohója” korszakát élő Amerika egyik hírhedt-híres alakja lesz ... Kádárinasként dolgozott a múlt század elejének Skóciájában. Ha igaz: tanulni szeretett volna, de börtönlázadás során megrokkant apja — őr volt a glasgowi fegyházban —, és szövőnő anyja nem tudta eltartani. Korán bekapcsolódott a chartista mozgalomba, a proletariátus első szervezett politikai és társadalmi célokat kitűző akciójába. Pinkerton küldött volt a birminghami kongresszuson, ott volt a newporti tüntetésen, amikor a város börtönét megrohamozták, hogy kiszabadítsák a mozgalom szélsőséges szárnyának egyik vezetőjét. Vér folyt azon a tüntetésen, sokan meghaltak. A skót kádárnak menekülnie kellett. 1842 áprilisában titokban hajóra szállt fiatal feleségével, aki nemrég még a Joan Carfrae névre hallgatott. Chicagóban csapos szerepet vállalt kocsmában, majd a Fox River parti településre, Dundde-ba költözött. Műhelyt nyitott, kádárként ismerték az emberek. Hogy hány hordót készített el, azt nem jegyezték fel róla a krónikák. Azt viszont igen, hogy egyszer, amikor faanyagért csónakázott át a folyó közepén húzódó szigetre, gyanús nyomokat talált. Éjszakai tábortűz még ki sem hamvadt zsarátnokaira bukkant. Valószínűleg szerette volna a szigetet afféle magánparadicsomnak tudni, ezért zavarta a mások éjszakai jelenléte. Az is biztos, hogy kemény fejű skót lehetett, aki szeret a végére járni a dolgoknak. Éjszakákat őrködött a szigeten. & a Fox River, a Róka-folyó beavatta titkába. Csónakok simultak a sziget öblének partjához. Allan mester meglapult a bokrok mögött, onnan leste ki, mint csereberélik ki a pénzhamisító banda tagjai az üres papírt és a bankjegyeket egymással, hogy értékesítsék a hamisítványokat. A leleplezésük ezután már „gyerekjáték” volt. Egyes forrásmunkák szerint a kádármesterben talán az apai örökség támadt életre: idősb Pinkerton a fegyházi szolgálat előtt a glasgowi Gorbals nyomornegyedben teljesített rendőri szolgálatot. A környékszerte elhíresztelt eset után egyre többször kérték fel az éles eszű ká- dármestert arra, hogy segítsen léleplezni Dundde csirkefogóit. Egyszer Cook County sheriffje is igényelte a segítségét. Allan Pinkerton a chicagói irodájában nemcsak ezért kereste fel a törvény csillagos őrét. Visz- sza akart költözni az időközben nagyvárossá lett településre. Alapítva, 1850-ben Allan mester hamar rájött. arra. hogy a 16 00 lakosú — akkori körülmények között — nagyvárosban nemcsak kádárként keresheti meg a kenyeret családjának. Irodát nyitott, felszögelte a cégtábláját, melyen ez a hangzatos név állt: Pinkerton Nemzeti Detektív Ügynökség. A néhány ügynökkel dolgozó nyomozó iroda századunkra húszezer detektívet foglalkoztató bűnüldözési nagyüzemmé nőtte ki magát. A markáns arcú, kora szakálldivatját viselő eszes skótot néha a szülőanyja sem ismerte volna fel. Mestere volt a maszkírozás- nak, a cég jelmeztára pedig bármely hivatásos színtársulatnak dicsőségére vált volna. A fekete krónikák számos eredményes nyomozását jegyzik. Módszerévé vált, hogy álnéven, álöltözetben beállt dolgozni oda, ahol sorozatos bűntények történtek, így sikerült lelepleznie a chicagói posta dézsmálóját, Allan Pinkeriton Theodore Dennisont. Az eset nagy port vert fel, hiszen a tettes — aki a pénzküldeményeket fosztogatta — a postaigazgató unokaöccse volt. A ravasz skót kis irodáját — mely öt nyomozóval és nyolc tisztviselővel működött — hamarosan bővítette, sőt Indianában, Michigan- ben, Wiscomsinban is megnyitotta ügynökségének fiókjait. Egyik legeredményesebb embere, első munkatársa lett később a cég vezérigazgatója: George Bangs. Ő, akárcsak Allan Pinkerton, más életterületről vált detektívvé. Munkájuk volt bőven. Pénz- hamisítók, hamiskártyások, coltművészek, gyilkológéppé züllött fejvadászok, csalók buzgólkodása tette rette- getté az amerikai éjszakákat északon és délen. Puskaporos volt a levegő; küszöbön állt a polgárháború. (Folytatjuk.) Leskó László — Július 28-án jelezték az első bőgést, s rövidesen megkezdhettük a vadásztatást, ám az igazán jó időszak a szeptember 10. és 25. közötti volt — mondja az igazgató, akinek szavait a két helyettes, Heffter Tibor és Szabó János számokkal erősítik. Beszélgetésünk idejéig 82 szarvas került pusklavégre, lényegesen több, mint tavaly, amikor egész szeptemberben csak ötvenkét trófeát számolták össze. Az idei zsákmány — csaknem hetven százaléka esélyes éremre. Legkevesebb húsz aranyérmes trófeát remélnek, ami azért is jó hír, mert több bevételhez juthatnak. — Tavaly gond volt, hogy nem jött annyi külföldi vadász. mint ahány fogadására lehetőségük volt. Változott-e idén valami? — Százhúsz vendégünk volt szeptemberben. Megoldódtak a gondjaink, köszönhetően a Mavadnak és a vele kapcsolatban lévő bécsi •Jagdstiedl irodának, s kisebb részben a Vadex-nek. — A kombinát vadászházai rendkívüli szép környezetben vannak, jól felszereltek, ám a vadász félesége únhatja magát, amíg a férj a vadcsapást járja. — Különböző lehetőségekkel kísérletezünk — mondja dr. Galamb Gábor —, hogy a vadálszók kísérőinek is elfogadható programokat biztosíthassunk, szerveztünk erdei kirándulásokat, gulyás- pattit, agancs bemutatót, s ha valaki hintával akarja bejárni a vidéket annak sem mondunk nemet. Ugyanakkor remek horgászvizeink vannak, akár pecázni is tehet. Az idén, november harmadikén, Lábodon megtartjuk a Hulbertusz-napot. Ha beválik, akkor jövőre fallka lovaglással, búcsúval kötjük össze, s esetleg szüreti bálit is rendezünk. A vendégcsalogatás- hoz ma már efféle látványosságok is kellenek. Bízva abban, hogy számuk tovább növekszik. Helyreállítottuk a hencsei kastélyt, reméljük, jövőre már ide is jönnek vendégek. A szanvasibőgés éppen csak hogy véget ért, de már jelezték a dámszarvasok bar- coigását. Ha ezek vadászata is sikerrel jár, jó évet mondhatnák magúikénak a kombinát vadásztatái. N. J. Parkerdők Somogybán Megyénkben 13 bármikor látogatható — korlátlan közforgalmú — parkerdő és 15 olyan park szolgálja a kiránduló, pihenni vágyó lakosságot, melyek egyéb célokat szolgálnak: autóspihenők, lovaspályák, úttörőparkök. Amint azt Kódai Istvántól, a Somogy Megyei Tanács mezőgazdasági osztályának főelőadójától hallottuk. Fonyód környékén a 60 hektáros megyei jelentőségű természetvédelmi terület — intő jelként — beépítések, parcellázások miatt 18 hektárra szűkült. Szépen kiépített parkerdők várják az üdülőket a Bala- ton-parton Boglárlelle, Bala- toníöldvár és Balatonszent- györgy környékén. A balatoni regionális rendezési terv alapján Zamár- diban és Balatonszemesen is megkezdődnek a pankerdei beruházások, melyek csaknem 50 millió forintba kerülnek majd. Egyenlőre a központi, részüket alakítják ki, majd a fejlesztési tervek alapján a pénzügyi lehetőségekhez igazodva bővítik a területeket. A regionális terv a déli partvidéken 1 100 hektár üdülőerdő kijelölését írta elő, s ebből a felülvizsgálatokat követően csaknem ezer hektárnyi már megvalósult. Az üdüiöerdő annyiban különbözik a parkerdőtől, hogy területén nincs kiépített berendezés. csak gondosan ápolt sétalóutak hálózzák be. Sokan látogatják a somogy- vári parkerdőt, melynek a fo rga Ima a ku pavá rhegyi ása - tásokkal méginkább megnövekszik. Nagyon népszerű Kaposvár környékén a gombás—desedai, a gyertyánosi és a tokaji parkerdő, de szívesen felkeresik a Tolna megye határán levő hetényit és a barcsi borókást is. Parkerdeink — természetvédelmi területeink — döntő többségének az állapotát a Sefag ellenőrzi és gonosko- dik felszerelésük felújításáról. Évente 20—25 millió forintot költenek az időjárás és a rongálok okozta károk helyrehozatalára, kerítések, padok, vízelnyelők, utak felújítására, valamint arra, hogy a kirándulók kellemes, ápolt környezetiben tölthessenek néhány ólát. Ä TRIT EX % VALLAIATH V? NAP OK Egyes ebédlőszőr íyegek 20 SZÁZALÉK ENGEDMÉNNYEL Október 10-től — amíg a készlet tart a barcsi ruházati kisáruházban, a siófoki méteráru boltban, a Kaposvár, Május 1. utcai méteráru boltban és a DOMUS Áruházban. (88954)