Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-10 / 238. szám
2 Somogyi Néplap 1985. október 10., csütörtök AZ OLASZ HAJÓ ÚJRA SZABAD Á PFSZ elhatárolja magát A hónap végén alakul meg az új portugál kormány. A képen: Eanes államfő (jobbról) tanácskozik a legtöbb szavazatot kapott Szociáldemokrata Párt vezetőjével, Cavaco SHvával'. (Telefotó: — AP—MTI—KS) FRANCIA SZOCIALISTÁK Merre megy a Rövid haladék Az utolsó nekirugaszkodás — így értékeli a legtöbb szakértő a közép-amerikai válság megoldása érdekében tevékenykedő, úgynevezett contadora-csoport legújabb diplomáciai erőfeszítését, amely arra irányul, hogy kimozdítsa a holtpontról az évek óta veszélyesen húzódó krízis rendezési folyamatát. A mostani próbálkozás színhelye a panamai főváros, ahol [Mexikó, Panama, Venezuela és Kolumbia, valamint öt karibi állam külügyminiszterei tanácskoznak arról, van-e egyáltalán még esély a robbanással fenyegető helyzet legalább átmeneti javítására. Azzal ugyanis egyre kevésbé áltathatják imagukat az 1983 elején létrejött közvetítő csoport tagjai, hogy átfogó, minden fél részére kielégítő javaslatot dolgozhatnak ki. Az eddigi indítványok — emlékezhetünk megbuktak az Egyesült^ Államok /merev ellenállásán, s a jelek szerint nem sokkal több a remény a nemrégiben átfogalmazott, s az ENSZ közgyűlésén előterjesztendő tervezet elfogadtatására sem. Annak ellenére, hogy szinte minden ,,finomítás”, változtatás az amerikai igények fokozott figyelembe vételét tükrözte. Az eredeti béketerv például a külföldi katonai jelenlét teljes megszüntetését irányozta elő, míg a mostani tervezet pusztán a „tanácsadók fokozatos kivonását” említi, s nem ejt szót a térségben rendezett, s a feszültséget igencsak növelő hadgyakorlatok kérdéséről sem. Mire juthatnak hát ilyen előjelek mellett a panamavárosi tanácskozás résztvevői? Erkölcsileg mindenképpen segítséget jelent, hogy maguk mögött érezhetik a latin-amerikai térség legtöbb államának támogatását. Ezt bizonyítja, hogy a contado- ra-csoporthoz nemrégiben négy újabb ország csatlakozott a közvetítő csatornák kiszélesítése céljából. (Ennek az úgynevezett „limai csoportnak” Peru, Argentína, Brazília és Uruguay a tagja.) Ami a konkrét feladatot illeti: a politikusok megvitatják a legkiélezettebb térségben, a nicaraguai— hondurasi határövezetben kiújult összecsapások problémáját, valamint azt a mana- guai javaslatot, hogy hozzanak létre különbizottságot az ellenforradalmi erők támadásainak kivizsgálására. Mindenesetre egyre többen figyelmeztetnek, hogy amennyiben a megújított béketerv, illetve a mostani panamai találkozó is kudarccal végződik, akkor szinte kilátástalan tovább folytatni a diplomáciai kötélhúzást. Ezt tükrözi az a bejelentés, amelyben a contadora-tagál- lamok november végét szabták meg végső határidőként a fáradtságos kompromisz- szumkeresésben, hozzátéve, hogy sikertelenség esetén — legalábbis átmenetileg — szüneteltetni fogják erőfeszítéseiket. Elekes Éva Betitimo Craxi olasz miniszterein ok kedd este újra tainácskoaatit Giul'io Andreotti! kiüliügy- és Giovanni Spaidolinli hadügyminiszterrel és Amaldo Forlani miniszterelnök-helyettessel , hogy megvitassa velük a palesztin szélsőségesek által elíraibolt olasz hájóval kapcsolatos legújabb fejleményekét és a további tennivalókat. Az olasz kormányfő tanácskozott Maxwell Ra'bb- bel, az Egyesült Államok római nagyikövetével. Maxwell Ratob a negyvenperoes megbeszélés után újságíróknak azt mondta: csupán értesüléseket cserélt az olasz miniszter elnökkel a pilllá- naltnyi helyzetről. Az ANSA olasz hírügynökség közölte, hogy Olaszország az események idején szorosain tartja a kapcsolatot az Egyesült Államokkal washingtoni nagykövetségén kérészitől. A legfrissebb értesülések szerint a palesztin szélsőségesek csoportja tizenkét főből áli és holland turistacsoportnak álcázva juthattak fel a fedélzetre, kivéve vezetőijüket, aki viszont egy görög hajóüzem képviselőijének adta ki magát Később Eszmait Abdel- Megid külügyminiszter közölte: a palesztin osztag megadta magát. Az utasok százai sértetlenek és szabadok. Mint Patak Károly, az MTI kairói tudósítója jelen- tettte, a hajót a miniszter szerint négytagú csoport kerítette hatalmába. Valamennyien elhagyhatják Egyiptomot. Magabiztos hangnemben folytatódott szerdán a kormányzó brit konzervatív párt kongresszusa Blackpoolban. Azzal a hagyománnyal, hogy önnön tevékenységét nem szemléli önkritikusan, a párt ezúttal sem szakított. A pénzügyi és adóvitában például Nigel Lawson, a kincstár gazdája — akinek monetarizmusát általában felelőssé teszik a tragikus arányokat öltő munkanélküliségért — kijelentette, büszke mindarra, amit a kormány a gazdaságban végzett. Érvei között szokás szerint az infláció leszorítása szerepelt az első helyen. Utalt még a „maximális növekedésre”, amit Nagy-Britannia a recesszióból való kilábalás köziben versenytársaihoz képest elért, a munkanélküliséget pedig azzal intézte el, hogy a probléma „nem zárható rövidre” — az állásokat majd magától teremti meg egy montaninál szabadabb és vállalkozóbb piac. A külügyminiszter nyilatkozatéit közép-európai idő szerint 16.15 órakor publi- káHták. Eszmat Abdel-Megid szerint a túszdráma negyedórával előhb fejeződött be. Utalt a külügyminiszter arra is, hogy a fegyveresek „a Palesztinái felszabadítási szervezet egyik képviselőjének, feltételek nélkül adták meg magúkat”. A szerdai nap folyamán a PFSZ-megbízóit telefonon beszéljt a gerillákkal, s megadta nekik mindazokat az ismertető jeleket, amelyekben megbízhattak. Az egyiptomi diplomácia vezetője a nap folyamán tárgyalt az Egyesült Államok, Olaszország, Angilia, Nyuga:t-Nérmetország és Svájc nagykövetével. Az említett országoknak mind voltak állampolgárai a túszok között. Eszmat Abdel-Megid még korábban azt mondotta, hogy Egyiptominak semmi köze a válsághoz, azt az érintett hatalmaknak kell majd rendezniük. A diplomaták tevékenységét, kormányuk Izraellel folytatott alkudozásénak részleteit nem ismerik. Most az egyiptomi külügyminiszter országának tulajdonította „több mint négyszáz ember életének megmentését”. Izraelben a PFSZ-képyi- selő közbelépését bizonyítéknak vonultatják fel arra, hogy a PFSZ-nek — amely maiga is elhatárolódott az akciótól — állítólag vallóban köze lett volna az incidenshez. A honvédelmi vitában a kongresszus újból igent mondott a brit nukleáris rakétaerő korszerűsítésének (Trident-)progranyjára, de a hagyományos fegyverzet erősítésére is. Heseltine hadügyminiszter az elért sikerek között említette meg a nukleáris leszerelési mozgalom akcióinak kivédését, a manőverező rofootrepűlőgépek sima próbaútjait, az új rakétabázisok előkészítését. A Szovjetunió által kezdeményezett tárgyalásokról semmit sem mondott, viszont a genfi tárgyalások tényét megintcsak a NATO-katonapolitika szilárdságának tudta be. Heseltine beszédének elhangzásával egyidejűleg tudódott ki egy Gallup-közvé- leménykutatásból, hogy a brit lakosság 64 százaléka ellenzi a Trident-rakéták megvásárlását, és 53 százaléka véli úgy: a kormány túl sokat költ fegyverkezésre. A ritka .kivételektől eltekintve a francia szocialisták kongresszusainak előkészületei inkább emlékeztetnek egy választási kampányra, mint egy politikai számvetés előmunkálataira. A pénteken Toulouse-ban nyíló tanácskozás sem kivétel: egész Franciaországon végigcsaptok a .belső vetélkedés hullámai, s a kongresszusi terembe már kimerítő csaták után vonulnak új ütközetre a küldöttek. Ez természetesen nem különösebben jó jel a ma Franciaországot kormányzó párt számára, különös tekintettel airra, hogy már csak néhány hónap van hátra a nemzet- gyűlési — igazi — Választásokig, amelyék után viszont a várakozás szerint már nem lesz kormányzópárt, legalábbis a parlamentiben. A jelenlegi esélyek szerint ugyanis a jobboldali pártok győzelmére lehet számítani tavasszal, s ez alaposán bonyolíthatja a szocialista párt jelöltjeként ál lmfő vé választott Francois Mitterrand helyzetét — annak ellenére, hogy az alkotmány szerint mandátuma még két esztendőre szól a tavaszi voksolás után Üs. Néhány hónappal a sorsdöntő választási csaták előtt más pártokiban általában a teljes egység a jelszó, mindenkit a fedélzetre szólít a közös cél, a győzelem kivívása vagy az előző siker megőrzése. A szocialista párt azonban másként működik. Ez a Vita és az irányzatok pártja, a különböző csoportok meglehetősen sokszínű konglomerátuma. így is született — Francois Mitterrand politikusi művészetének sajátos termékeként — 1971-ben, a Párizs-kör- nyékii Épinay-ben rendezett kongresszuson, miután elődeit lejáratták a Guy Moliet-kormány gyarmati kalandjai, de Gaulle hata- 1 ómra jutásának előkészítésében vállalt lépések, a kom- munistaellenesség hagyományai. Épinayben a Guy Molilet-fél'e SFIO örökébe lépett Szocialista Párt, továbbá az úgynevezett CERES tanulmányi központ, illetve Francois Mitterrand Köztársasági Intézmények Konvenciója nevű csoportosulása fogott össze, hogy végre ütőképes szocialista politikai szervezetet hozzon létre. 1974-ben csatlakozott hozzájuk a PSU, az Egyesült Szo- diallista Párt egy része is, élén Michel Rocard-ral. Mitterrand élképzelése az volt, hogy a párt 'baloldali hitelét csak az adhatja visz- sza, ha közösen lép fel a kommunistáikkal — és ez a legjobb eszköz arra is, hogy a baloldalon belül a maga javára fordítsa az erőviszonyokat, majd ennék eredményeként vereséget mérjen a jobboldalira. Ennek a tervnek letéteményeseként választották az új párt első titkárává. A sikér egyik biztosítéka az volt, hogy a párt soraiban megőrizhesse azokat a sokféléi jött erőket, amelyek létrehozták, tömegeit adták. Ezt a célt szolgálta az irányzatok játéka. A párt működési szabályának ugyanis alapvető eleme, hogy kongresszusainak küldötteit az általuk benyújtott határozati javaslatokra — prograim- doikumentumókra — jutó vaksok arányában választják. A kongresszuson aztán vagy megegyezés — szintézis — jön létre, a különböző határozati javaslatok hívei között, ami közös szöveget és pártegységet jelenít, vagy többségre és kisebbségre szakad a párt. Ebben az utóbbi esetben a párt parlamentjének tekinthető íigaz- gatőbizottsáigban minden irányzat arányosan képviseltetheti magát, de a pértap- parátust irányító titkárságban csak a többség képviselői foglalnak helyet és így ellenőrzik a szervezet egészének tevékenységét. Eddig csak néhány évben alakult ki egység: közvetlenül Épinay után, illetve a szocialisták választási győzelmét követően. Különben vagy a balszárnyat alkotó GERES, vagy a túl ambiciózusnak tekintett Rocard hívei kerültek kisebbségbe. Pártszakadásra mégsem ke - rült sor, mert közös érdek volt a kisebbségiek számára is a szocialista táborhoz való tartozás. Ezúttal ismét Michel Rocard volt az „egységbontó” — a párt mitterrandista többségével szembeszegezte a maga saját „határozati javaslatát”, és az a párton belül a voksok csaknem egy- harmadát szerezte meg. Így a toulouse-i kongresszus résztvevőinek majd egyhar- mada Michel Rocard híveiből áll, márpedig közismert, milyen éles küzdelmet vívott ez a politikus Mittererandnal szetóben 1980 őszén a szocialista elnökjelöltség elnyeréséért. Ma sem titok, hogy ebbéli ambícióit nem adta fel. Rocard mindigis kétségbevonta a baloldali egység politikájának jogosságát, és most, hogy az egység már fel is bomlott, ezt mintegy utólagos igazolásának tekinti. Külön határozati javaslatának lényege különben annak hangsúlyozása, hogy a szocialista kormányzat — értsd: Mitterrand — 1981ben hibás, túlságosan nagylelkű gazdaságpolitikát folytatott. Nem kétséges, hogy tézisei nagy vitát váltanak majd ki Toulouse-ban, s nem lesz könnyű létrehozni a szocialisták többsége által remélt „szintézist”. Ez már csak azért is bonyolultnak tűnik, mivel a mai államfőt kellene közös nevezőre hozni azzal a politikussal, aki utána szeretne az Elysée-palota lakója lenni — és jól tudja, hogy erre ezután is csak a szocialisták támogatásával törhet. Brit konzervatívok kongresszusa Japán—kínai közeledés Szovjet—amerikai leszerelésről A japán kormány a Kínával támadt diplomáciai vfr- szály elsimítására sebltében Pekingibe küldte a külügyminisztérium ázsiai osiztá- lyénialk vezetőjét, tekintettel a csütörtökön kezdődő japán—'kínai külügyminiszteri megbeszéléseikre. A két ország kapcsolatait az mérgesítette el, hogy Na- ikaszone Jaszuhiro miniszterelnök augusztus közepén hivatalos minőségben felkereste a tokiói Jaszukunii- szentélyrt, amely a korábbi államvallás, a sintóizmus, egyben pedig a szigetországi háborús halottak legfőbb fcegyhelyének számít. A japán ellenzék szerint Nalka- szane ezzel megsértette a politika és a vallás szétválasztását kimondó alkotmányt, a környező országokban. pedig úgy értékelték, hogy a látogatással a kormányfő olajat öntött a japán miililtoirizmus felélesztését célzó erőfeszítések tüzére. Pékinigben és más kínai városokban tüntetésieket rendeztek, s a tüntetőket — főleg diákokat — támogatásáról biztosította a kínai külügyminisztérium, amely a napokban a pekingi japán 'nagykövetséghez „a kínai nép érzelmeinek megsértése miatt” kemény hangú tiltakozást is eljuttatott. Tokióban nyomatékosan hangoztatták, hogy Kína „félreértette” a szentélyben tett látogatást, és . annak a reménynek adtok hangot, hogy az nem árnyékolja be Abe Sintoro japán és Vu Hszüe-csíen „kínai külügyiminiszter peikingi tárgyalásait, amelyek az első hivaltaüols külügyminiszteri megbeszéléseket jelentik a két ország között. Az Egyesült Államok lehetségesnek tartja a tárgyalásokat a most előterjesztett szovjet atomleszerelési javaslatok alapján, s az a véleménye, hogy azok „tartalmaznak pozitív elemeket is”, ugyanakkor azonban egyoldalú előnyöket biztosítanak a Szovjetunió számára. Ezt Washington első, mértékadó, de nem hivatalos összefoglaló válaszaként magát megnevezni nem akaró magas rangú kormánytisztviselő mondotta kedden újságíróknak a Fehér Házban. Értékelése szerint a Szovjetunió kész ugyan a hadászati támadó fegyverek számának jelentős csökkentésére, az így végrehajtandó csökkentés „növelné a szovjet fél képességét első csapás mérésére”. Ez a feltételezés ráadásul abból indul ki, hogy az Egyesült Államok csupán szárazföldi és tengeri telepítésű hadászati eszközei körében hajtaná végre a csökkentést, és érintetlenül hagyná Nyugat-Euró- pába telepített előretolt eszközeit. A szovjet javaslat viszont minden olyan eszköz egységes csökkentését javasolja, amely elérheti a másik fél területét. A kormány- tisztviselő szavai szerint a Nyugat-Európába telepített amerikai atomeszközök „nem jelentenek igazán veszélyt” a Szovjetunió számára. Az amerikai kormánytisztviselő azt is kijelentette, hogy a szovjet javaslat „megfosztaná az Egyesült Államokat az olyan fegyverek kifejlesztésétől, mint például az új típusú, tengeri indítású Trident rakéta, a tervezett Midgetman rakéta”, viszont a Szovjetunió állítólag már kipróbálás alatt álló új rakétái telepíthetőek lennének. A tisztségviselő kifogásolta a szovjet javaslatban foglalt ellenőrzési elgondolásokat is.
