Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-10 / 238. szám

2 Somogyi Néplap 1985. október 10., csütörtök AZ OLASZ HAJÓ ÚJRA SZABAD Á PFSZ elhatárolja magát A hónap végén alakul meg az új portugál kormány. A képen: Eanes államfő (jobb­ról) tanácskozik a legtöbb szavazatot kapott Szociáldemokrata Párt vezetőjével, Cavaco SHvával'. (Telefotó: — AP—MTI—KS) FRANCIA SZOCIALISTÁK Merre megy a Rövid haladék Az utolsó nekirugaszkodás — így értékeli a legtöbb szakértő a közép-amerikai válság megoldása érdekében tevékenykedő, úgynevezett contadora-csoport legújabb diplomáciai erőfeszítését, amely arra irányul, hogy ki­mozdítsa a holtpontról az évek óta veszélyesen húzódó krízis rendezési folyamatát. A mostani próbálkozás szín­helye a panamai főváros, ahol [Mexikó, Panama, Vene­zuela és Kolumbia, valamint öt karibi állam külügymi­niszterei tanácskoznak arról, van-e egyáltalán még esély a robbanással fenyegető helyzet legalább átmeneti ja­vítására. Azzal ugyanis egyre ke­vésbé áltathatják imagukat az 1983 elején létrejött köz­vetítő csoport tagjai, hogy átfogó, minden fél részére kielégítő javaslatot dolgoz­hatnak ki. Az eddigi indít­ványok — emlékezhetünk megbuktak az Egyesült^ Ál­lamok /merev ellenállásán, s a jelek szerint nem sokkal több a remény a nemrégiben átfogalmazott, s az ENSZ közgyűlésén előterjesztendő tervezet elfogadtatására sem. Annak ellenére, hogy szinte minden ,,finomítás”, változtatás az amerikai igé­nyek fokozott figyelembe vé­telét tükrözte. Az eredeti béketerv például a külföldi katonai jelenlét teljes meg­szüntetését irányozta elő, míg a mostani tervezet pusz­tán a „tanácsadók fokozatos kivonását” említi, s nem ejt szót a térségben rendezett, s a feszültséget igencsak növe­lő hadgyakorlatok kérdéséről sem. Mire juthatnak hát ilyen előjelek mellett a panama­városi tanácskozás résztve­vői? Erkölcsileg mindenkép­pen segítséget jelent, hogy maguk mögött érezhetik a latin-amerikai térség legtöbb államának támogatását. Ezt bizonyítja, hogy a contado- ra-csoporthoz nemrégiben négy újabb ország csatlako­zott a közvetítő csatornák kiszélesítése céljából. (Ennek az úgynevezett „limai cso­portnak” Peru, Argentína, Brazília és Uruguay a tag­ja.) Ami a konkrét felada­tot illeti: a politikusok meg­vitatják a legkiélezettebb térségben, a nicaraguai— hondurasi határövezetben kiújult összecsapások problé­máját, valamint azt a mana- guai javaslatot, hogy hozza­nak létre különbizottságot az ellenforradalmi erők támadá­sainak kivizsgálására. Mindenesetre egyre többen figyelmeztetnek, hogy amennyiben a megújított bé­keterv, illetve a mostani pa­namai találkozó is kudarccal végződik, akkor szinte kilá­tástalan tovább folytatni a diplomáciai kötélhúzást. Ezt tükrözi az a bejelentés, amelyben a contadora-tagál- lamok november végét szab­ták meg végső határidőként a fáradtságos kompromisz- szumkeresésben, hozzátéve, hogy sikertelenség esetén — legalábbis átmenetileg — szüneteltetni fogják erőfeszí­téseiket. Elekes Éva Betitimo Craxi olasz mi­niszterein ok kedd este újra tainácskoaatit Giul'io And­reotti! kiüliügy- és Giovanni Spaidolinli hadügyminiszterrel és Amaldo Forlani minisz­terelnök-helyettessel , hogy megvitassa velük a palesztin szélsőségesek által elíraibolt olasz hájóval kapcsolatos legújabb fejleményekét és a további tennivalókat. Az olasz kormányfő ta­nácskozott Maxwell Ra'bb- bel, az Egyesült Államok római nagyikövetével. Max­well Ratob a negyvenperoes megbeszélés után újságírók­nak azt mondta: csupán ér­tesüléseket cserélt az olasz miniszter elnökkel a pilllá- naltnyi helyzetről. Az ANSA olasz hírügy­nökség közölte, hogy Olasz­ország az események idején szorosain tartja a kapcsola­tot az Egyesült Államokkal washingtoni nagykövetségén kérészitől. A legfrissebb értesülések szerint a palesztin szélsősé­gesek csoportja tizenkét fő­ből áli és holland turista­csoportnak álcázva juthat­tak fel a fedélzetre, kivéve vezetőijüket, aki viszont egy görög hajóüzem képviselőijé­nek adta ki magát Később Eszmait Abdel- Megid külügyminiszter kö­zölte: a palesztin osztag megadta magát. Az utasok százai sértetlenek és szaba­dok. Mint Patak Károly, az MTI kairói tudósítója jelen- tettte, a hajót a miniszter szerint négytagú csoport ke­rítette hatalmába. Vala­mennyien elhagyhatják Egyiptomot. Magabiztos hangnemben folytatódott szerdán a kor­mányzó brit konzervatív párt kongresszusa Blackpoolban. Azzal a hagyománnyal, hogy önnön tevékenységét nem szemléli önkritikusan, a párt ezúttal sem szakított. A pénzügyi és adóvitában például Nigel Lawson, a kincstár gazdája — akinek monetarizmusát általában fe­lelőssé teszik a tragikus ará­nyokat öltő munkanélkülisé­gért — kijelentette, büszke mindarra, amit a kormány a gazdaságban végzett. Érvei között szokás szerint az inf­láció leszorítása szerepelt az első helyen. Utalt még a „maximális növekedésre”, amit Nagy-Britannia a re­cesszióból való kilábalás köz­iben versenytársaihoz képest elért, a munkanélküliséget pedig azzal intézte el, hogy a probléma „nem zárható rövidre” — az állásokat majd magától teremti meg egy montaninál szabadabb és vál­lalkozóbb piac. A külügyminiszter nyilat­kozatéit közép-európai idő szerint 16.15 órakor publi- káHták. Eszmat Abdel-Megid szerint a túszdráma negyed­órával előhb fejeződött be. Utalt a külügyminiszter arra is, hogy a fegyveresek „a Palesztinái felszabadítási szervezet egyik képviselőjé­nek, feltételek nélkül adták meg magúkat”. A szerdai nap folyamán a PFSZ-megbízóit telefonon beszéljt a gerillákkal, s meg­adta nekik mindazokat az ismertető jeleket, amelyek­ben megbízhattak. Az egyiptomi diplomácia vezetője a nap folyamán tárgyalt az Egyesült Álla­mok, Olaszország, Angilia, Nyuga:t-Nérmetország és Svájc nagykövetével. Az említett országoknak mind voltak állampolgárai a túszok kö­zött. Eszmat Abdel-Megid még korábban azt mondotta, hogy Egyiptominak semmi köze a válsághoz, azt az érintett hatalmaknak kell majd ren­dezniük. A diplomaták te­vékenységét, kormányuk Iz­raellel folytatott alkudozásé­nak részleteit nem ismerik. Most az egyiptomi külügy­miniszter országának tulaj­donította „több mint négy­száz ember életének meg­mentését”. Izraelben a PFSZ-képyi- selő közbelépését bizonyíték­nak vonultatják fel arra, hogy a PFSZ-nek — amely maiga is elhatárolódott az akciótól — állítólag vallóban köze lett volna az incidens­hez. A honvédelmi vitában a kongresszus újból igent mondott a brit nukleáris ra­kétaerő korszerűsítésének (Trident-)progranyjára, de a hagyományos fegyverzet erő­sítésére is. Heseltine hadügy­miniszter az elért sikerek kö­zött említette meg a nukleá­ris leszerelési mozgalom ak­cióinak kivédését, a manőve­rező rofootrepűlőgépek sima próbaútjait, az új rakétabázi­sok előkészítését. A Szovjet­unió által kezdeményezett tárgyalásokról semmit sem mondott, viszont a genfi tár­gyalások tényét megintcsak a NATO-katonapolitika szi­lárdságának tudta be. Heseltine beszédének el­hangzásával egyidejűleg tu­dódott ki egy Gallup-közvé- leménykutatásból, hogy a brit lakosság 64 százaléka el­lenzi a Trident-rakéták meg­vásárlását, és 53 százaléka véli úgy: a kormány túl so­kat költ fegyverkezésre. A ritka .kivételektől elte­kintve a francia szocialisták kongresszusainak előkészü­letei inkább emlékeztetnek egy választási kampányra, mint egy politikai számve­tés előmunkálataira. A pén­teken Toulouse-ban nyíló ta­nácskozás sem kivétel: egész Franciaországon végigcsaptok a .belső vetélkedés hullámai, s a kongresszusi terembe már kimerítő csaták után vonul­nak új ütközetre a küldöt­tek. Ez természetesen nem kü­lönösebben jó jel a ma Fran­ciaországot kormányzó párt számára, különös tekintettel airra, hogy már csak néhány hónap van hátra a nemzet- gyűlési — igazi — Választá­sokig, amelyék után viszont a várakozás szerint már nem lesz kormányzópárt, leg­alábbis a parlamentiben. A jelenlegi esélyek szerint ugyanis a jobboldali pártok győzelmére lehet számítani tavasszal, s ez alaposán bo­nyolíthatja a szocialista párt jelöltjeként ál lmfő vé válasz­tott Francois Mitterrand helyzetét — annak ellenére, hogy az alkotmány szerint mandátuma még két eszten­dőre szól a tavaszi voksolás után Üs. Néhány hónappal a sors­döntő választási csaták előtt más pártokiban általában a teljes egység a jelszó, min­denkit a fedélzetre szólít a közös cél, a győzelem kiví­vása vagy az előző siker megőrzése. A szocialista párt azonban másként mű­ködik. Ez a Vita és az irány­zatok pártja, a különböző csoportok meglehetősen sok­színű konglomerátuma. így is született — Francois Mitterrand politikusi művé­szetének sajátos termékeként — 1971-ben, a Párizs-kör- nyékii Épinay-ben rendezett kongresszuson, miután elő­deit lejáratták a Guy Moliet-kormány gyarmati kalandjai, de Gaulle hata- 1 ómra jutásának előkészíté­sében vállalt lépések, a kom- munistaellenesség hagyomá­nyai. Épinayben a Guy Molilet-fél'e SFIO örökébe lé­pett Szocialista Párt, továb­bá az úgynevezett CERES tanulmányi központ, illetve Francois Mitterrand Köztár­sasági Intézmények Konven­ciója nevű csoportosulása fo­gott össze, hogy végre ütő­képes szocialista politikai szervezetet hozzon létre. 1974-ben csatlakozott hozzá­juk a PSU, az Egyesült Szo- diallista Párt egy része is, élén Michel Rocard-ral. Mitterrand élképzelése az volt, hogy a párt 'baloldali hitelét csak az adhatja visz- sza, ha közösen lép fel a kommunistáikkal — és ez a legjobb eszköz arra is, hogy a baloldalon belül a maga javára fordítsa az erőviszo­nyokat, majd ennék eredmé­nyeként vereséget mérjen a jobboldalira. Ennek a terv­nek letéteményeseként vá­lasztották az új párt első tit­kárává. A sikér egyik bizto­sítéka az volt, hogy a párt soraiban megőrizhesse azo­kat a sokféléi jött erőket, amelyek létrehozták, tömege­it adták. Ezt a célt szolgálta az irányzatok játéka. A párt működési szabályának ugyanis alapvető eleme, hogy kongresszusainak küldötteit az általuk benyújtott határo­zati javaslatokra — prograim- doikumentumókra — jutó vaksok arányában választják. A kongresszuson aztán vagy megegyezés — szintézis — jön létre, a különböző ha­tározati javaslatok hívei kö­zött, ami közös szöveget és pártegységet jelenít, vagy többségre és kisebbségre szakad a párt. Ebben az utóbbi esetben a párt parla­mentjének tekinthető íigaz- gatőbizottsáigban minden irányzat arányosan képvisel­tetheti magát, de a pértap- parátust irányító titkárság­ban csak a többség képvise­lői foglalnak helyet és így ellenőrzik a szervezet egészé­nek tevékenységét. Eddig csak néhány évben alakult ki egység: közvetle­nül Épinay után, illetve a szocialisták választási győ­zelmét követően. Különben vagy a balszárnyat alkotó GERES, vagy a túl ambició­zusnak tekintett Rocard hí­vei kerültek kisebbségbe. Pártszakadásra mégsem ke - rült sor, mert közös érdek volt a kisebbségiek számára is a szocialista táborhoz va­ló tartozás. Ezúttal ismét Michel Ro­card volt az „egységbontó” — a párt mitterrandista többségével szembeszegezte a maga saját „határozati ja­vaslatát”, és az a párton be­lül a voksok csaknem egy- harmadát szerezte meg. Így a toulouse-i kongresszus résztvevőinek majd egyhar- mada Michel Rocard hívei­ből áll, márpedig közismert, milyen éles küzdelmet vívott ez a politikus Mittererandnal szetóben 1980 őszén a szocia­lista elnökjelöltség elnyeré­séért. Ma sem titok, hogy ebbéli ambícióit nem adta fel. Rocard mindigis kétség­bevonta a baloldali egység politikájának jogosságát, és most, hogy az egység már fel is bomlott, ezt mintegy utólagos igazolásának tekin­ti. Külön határozati javasla­tának lényege különben an­nak hangsúlyozása, hogy a szocialista kormányzat — értsd: Mitterrand — 1981­ben hibás, túlságosan nagy­lelkű gazdaságpolitikát foly­tatott. Nem kétséges, hogy tézisei nagy vitát váltanak majd ki Toulouse-ban, s nem lesz könnyű létrehozni a szocia­listák többsége által remélt „szintézist”. Ez már csak azért is bonyolultnak tűnik, mivel a mai államfőt kellene közös nevezőre hozni azzal a politikussal, aki utána sze­retne az Elysée-palota lakó­ja lenni — és jól tudja, hogy erre ezután is csak a szocia­listák támogatásával törhet. Brit konzervatívok kongresszusa Japán—kínai közeledés Szovjet—amerikai leszerelésről A japán kormány a Kíná­val támadt diplomáciai vfr- szály elsimítására sebltében Pekingibe küldte a külügy­minisztérium ázsiai osiztá- lyénialk vezetőjét, tekintettel a csütörtökön kezdődő ja­pán—'kínai külügyminiszteri megbeszéléseikre. A két ország kapcsolatait az mérgesítette el, hogy Na- ikaszone Jaszuhiro minisz­terelnök augusztus közepén hivatalos minőségben felke­reste a tokiói Jaszukunii- szentélyrt, amely a korábbi államvallás, a sintóizmus, egyben pedig a szigetországi háborús halottak legfőbb fcegyhelyének számít. A ja­pán ellenzék szerint Nalka- szane ezzel megsértette a politika és a vallás szétvá­lasztását kimondó alkot­mányt, a környező országok­ban. pedig úgy értékelték, hogy a látogatással a kor­mányfő olajat öntött a japán miililtoirizmus felélesztését célzó erőfeszítések tüzére. Pékinigben és más kínai vá­rosokban tüntetésieket ren­deztek, s a tüntetőket — fő­leg diákokat — támogatásá­ról biztosította a kínai kül­ügyminisztérium, amely a napokban a pekingi japán 'nagykövetséghez „a kínai nép érzelmeinek megsértése miatt” kemény hangú tilta­kozást is eljuttatott. Tokióban nyomatékosan hangoztatták, hogy Kína „félreértette” a szentélyben tett látogatást, és . annak a reménynek adtok hangot, hogy az nem árnyékolja be Abe Sintoro japán és Vu Hszüe-csíen „kínai külügyimi­niszter peikingi tárgyalásait, amelyek az első hivaltaüols külügyminiszteri megbeszé­léseket jelentik a két ország között. Az Egyesült Államok le­hetségesnek tartja a tárgya­lásokat a most előterjesztett szovjet atomleszerelési ja­vaslatok alapján, s az a vé­leménye, hogy azok „tartal­maznak pozitív elemeket is”, ugyanakkor azonban egyol­dalú előnyöket biztosítanak a Szovjetunió számára. Ezt Washington első, mértékadó, de nem hivatalos összefogla­ló válaszaként magát meg­nevezni nem akaró magas rangú kormánytisztviselő mondotta kedden újságírók­nak a Fehér Házban. Értékelése szerint a Szov­jetunió kész ugyan a hadá­szati támadó fegyverek szá­mának jelentős csökkentésé­re, az így végrehajtandó csökkentés „növelné a szov­jet fél képességét első csa­pás mérésére”. Ez a feltétele­zés ráadásul abból indul ki, hogy az Egyesült Államok csupán szárazföldi és tenge­ri telepítésű hadászati esz­közei körében hajtaná vég­re a csökkentést, és érintet­lenül hagyná Nyugat-Euró- pába telepített előretolt esz­közeit. A szovjet javaslat vi­szont minden olyan eszköz egységes csökkentését java­solja, amely elérheti a má­sik fél területét. A kormány- tisztviselő szavai szerint a Nyugat-Európába telepített amerikai atomeszközök „nem jelentenek igazán veszélyt” a Szovjetunió számára. Az amerikai kormánytiszt­viselő azt is kijelentette, hogy a szovjet javaslat „megfosztaná az Egyesült Ál­lamokat az olyan fegyverek kifejlesztésétől, mint példá­ul az új típusú, tengeri in­dítású Trident rakéta, a ter­vezett Midgetman rakéta”, viszont a Szovjetunió állító­lag már kipróbálás alatt ál­ló új rakétái telepíthetőek lennének. A tisztségviselő ki­fogásolta a szovjet javaslat­ban foglalt ellenőrzési elgon­dolásokat is.

Next

/
Thumbnails
Contents