Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-05 / 234. szám

Néplap 1985. október 5., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A kísérleti osztályok A jövő iskolája felé — Mit vár a pedagógia a szentlőrünci kezdeményezés­től? — kérdeztük Bernáth Józsefet, a Kaposvári Taní­tóképző Főiskola főigazgató­ját, a kísérlet egyik vezető szakértőijét. — A kísérlet elsősorban ar­ra hivatott, hogy tapasztala­tokat hozzon felszínre az is­kola modernizációjával kap­csolatosan. Az 1978Jas új ne­velési és oktatási program­nak már több pontján érez­hető a kísérlet (hatása1, pél­dául a minimum követel­mény bevezetése. A Baranya megyei iskolát másfél év alatt tízezernyi látogató ke­reste fel, igen sokan külföld­ről is, Kubától Japánig a világ minden részéből. Arról is tudunk, hogy Moszkvában szentlőrinci mintára komplex tantárgyi kísérlet indítására került sor. — Miért van szükség az adaptációkra? Hiszen úgy tudom, a Toldi utcai mellett idén Balatonszabadiiban is kísérleti osztályt indítottak. — Egy iskola nem elég a módszer kikísérletezéséihez. Szükség van bizonyítékokra, hogy a szentlőrindi modell eltérő viszonyok között is kiterjeszthető, például, mint a Toldi iskola esetében, egy nagyobb város munkáslakta negyedében, vagy egy falu­ban, erre példa Balatonsza- badi. Egyébként más me­gyékben, például Békésben is több iskola lép be kísér­letbe. Hogy hány helyen ér­demes a szemtlőrtnci modellt adaptációs programnak ki­tenni? Ahány minta van, településtípusok és egyéb szempontok szerint. így le­het az egyszeri kísérlet eset­legességeit kiszűrni, újonnan felmerülő kérdésekre vá­laszt találni, és kollégákra lelni az újonnan belépő is­kolák tantestületében. Persze csak nagy felelősséggel sza­bad belekezdeni, szigorú tárgyi és személyi feltételek biztosításával. Kaposváron — nagy örömünkre — a városi és a megyei vezetők kezdet­től fogva anyagi és erkölcsi támogatásban részesítik a kísérletet. — A Toldi utcai adaptá­cióban sikerült eddig tovább­lépni ? — Egyáltalán - nem sza­bad lebecsülni az itt taní­tó pedagógusok munkáját. Igaz, (hogy az alapokat Szent- lőrincről vették át, ezek más körülmények közötti megva­lósítása azonban már megkö­veteli az alkotó részvételt. Különösen nehéz a munka azokkal az osztályokkal, amelyek csak felső 'tagozat­ban lépnek be a programba. A Toldi utcában sokat vál­toztatnak, tökéletesítenek, fejlesztik az eredeti modellt. Módosították például a ter­melőmunka jellegét, az érté­kelést rendszert. Ezektől az újításoktól Szentlőrinc is so­kat vár. Elképzelhető, hogy az átvételben valami jőhban sikerül, mint az eredetiben, hiszen itt már nem kell fog­lalkozni az alapok kimunká­lásával, s így több i dő marad a pedagógiai közvetítés gya­korlatára. — Sokan vitatják, hogy a gyerekeket érdemes-e, sza­bad-e kísérletezésnek kiten­ni? — Ezt a tévhitet el kel-1 oszlatnom: nem a gyerekek­kel kísérletezünk, hanem azokkal a viszonyokkal, ame­lyek között folyik a ^nevelé­sük, oktatásuk. Az iskolakor­szerűsítés gyakorlatában egy­re inkább át kell térnünk arra, hogy előre elgondolt, és a gyakorlatnak csak utóbb kitett reformok helyett a modernizálás alulról kibon­takozó, termékeny folyamat legyen. A vezetésnek arra kell ösztönöznie az egyes tantestületeket, hogy ki-ki gondolkozzon. Mi az, amit a maga területén jobbíthatna, s a legértékesebb törekvése­ket kell támogatni, tovább­adni. Egy ilyen nagyobb kí­sérlet is hozzájárul, hogy a minden utasítást felülről vár ró passzivitás helyett — a A könyvkötőműhelyben most éppen a lapokat válogatják össze a diákok. Mindenkinek minden munkafolyam alttal meg keli ismerkednie. gazdasági élethez hasonlóan — a töprengő, felelős gon­dolkodásra, az innovatív ma­gatartásra bátorítson a peda­gógustársadalomban. — 1981-ben, az országos távlati tudományos kutatási terv részeként az ön veze­tésével megindult a középis­kolai továbbfejlesztésre vo­natkozó kutatás. — A gyakorlati szakembe­rekből és tudósokból álló kutatócsoport 1984-re kör­vonalazta a szenitlőninci is­kola folytatásának megfelelő egységes és differenciált kö­zépiskola tervét. Elkészült az alapképzés, a foglalkozta­tási rend, a tantárgyi rend­szer. Azóta Gáspár László vezetésével a követelmények körvonalazásán és a szakmai tantárgyak tartalmi kitölté­sén dolgoznak. Az új, gim­náziumot, szakközépiskolát és szakmunkásképző intéze­tet egyaránt helyettesítő is­kolatípus egységesebb - és korszerűbb alapműveltséget fog adni. Szentlőrincen már készülődnek az indításra, mi­re a szükséges négy tante­rem megépül, valószínűleg a koncepció is kész lesz. — Somogybán is előbb- utóbb gondolkodunk a kísér­let szerves folytatásán. Ad­dig, amíg ez sikerül, a meg­levő középiskolákat kell föl­készíteni, hogy a Toldiban végzett gyerekeket az újat A férfi ,az indulás előtt ne­gyed órával lépett be a fül­kébe. Nem volt szögletes a mozgása, mégis azt az érze­tet keltette az utasokban. Megbiccentette a fejét, elhe­lyezte diplomatatáskáját a csomagtartón és leült. Hal- szálkás, szürke öltönyéhez piros inget, szabályosan kö­tött nyakkendőt viselt. Egy azok közül, akik még tudtak nyakkendőt kötni, és öltözé­kükhöz feltétlenül hozzátar­tozónak érzik ezt a kiegészí­tő, nyelvszerű selymet, A férfi otthonosan, de nem hangsúlyozott komfortérzet­tel húzta elő belsőszebéből a fésűjét. Még dús, de már szürkébe játszó kemény szá­lú barna hajában enélkül is látszottak a reggeli fésülkö- dés barázdái. Gyorsan, taka­rékos mozdulatokkal dolgo­zott, majd a fésű tompa felé­vel „megerősítette jogaiban’* azt a hullámot, mely a hom­loka fölött mélyült a hajába. Markáns, vöröses arcán egy pillanatra áttetszett valami, talán a jól végzett tevékeny­ség délibáb-öröme, Mintha ismerős lett volna. De csak akkor gyűlt ki a kis lámpa útitársainak agyában, ami­kor a szerelvény megmoc­cant, s a váratlan rándulás után húzni kezdett kifelé a Déliből. Talán a határozott mozdulat, amellyel a táskája után nyúlt, mondom, talán a mozdulat idézte meg benne Gary Coopert. Az egykori amerikai sztár született újjá szabályosságában, markáns- ságában. A férfi táskájában ott volt minden, ami egy rövidebb utazáshoz „feltétlenül” szük­séges. Így egy kis termosz, benne illatos, gőzölgő kávé, celofánban két vékony szelet kenyér, közötte vaj, szalámi, paprika. Ugyanazokkal a ta­karékos mozdulatokkal evett, amelyeket már más tevé­kenység közben láthattak útitársai. A termosz záróku­pakjából néha kortyintott egyet. Evett, de senki sem lett éhes az étkezésétől. A morzsákat összes'öpörgette és szalvétájával együtt a sze- méttertályba rakta. Elpakolt. Aztán zsebkendőt vett elő, kibomlani hagyta, majd használat után szabályos sar- kosra hajtva vágta zsebre. Újságot vett elő. A heti hu­morlapot. Végigolvasta, a ka­rikatúrákat sem hagyva ki. Egyszer sem mosolygott, pe­dig Radványi Barna abban a számban ...! A férfi közelében nem csi­cseregtek az óvodáskorú gye­rekek. Addig mímelték az al­vást, amíg elszunnyadtak. Biológusok megfigyelték; ref­lex a háziállatoknál idegen­ben, zavaró körülmények kö­zött alvásba menekülni. Van ilyen reflex az embernél is? A férfi egyenesen ült, gerinc- görbülés nélkül. Lyukacsos mintájú nyári cipőjét vizs- gálgatta. Amikor a kalauz benyitott, a férfi szemében mintha valami azonosság­érzet villant volna. Fémes színű szeme volt, krómozott acélként csillant. A kalauz mintha tisztelettel emelte volna sapkájához a kezét, amikor az igazolványába pil­lantott. Pedig nem emelte .., A férfi nemsokára készü­lődni kezdett. Takarékos mozdulatokkal, szinte gépie­sen. Markáns, Gary Cooper-i arca valahogy keményebbé vált; a vöröses bőrbe mélyült barázdák feszesebbre rajzol­ták. Közeledjünk a tornyáról, bőrgyáráról ismert tolnai nagyközséghez. Ott szállt le. Fejét rövid, sarkos mozdu­lattal megbiccentette. A két óvodáskorú kisgye­rek anyja akkor azt mondta halkan, inkább csak magá­nak: „Revizor...” A két óvodáskorú kisgye­rek felébredt és enni kért. Leskó László megülető nyitottsággal fo­gadják, értékeljék erős rend­szerszemléletű műveltségü­ket, sok-könyvű, felfedező tanulási módjukat. Azt hiszem, ez az a nyi­tottság, amit minden józanul gondolkodó embertől elvár­hatunk. Türelmet és tisztele­tet érdemelnek azok, akik esetleg az apróbb kudarcokat is vállalva próbálkoznak, hogy milyen újítással termé­kenyíthetnék meg a jövő is­koláját. Talán a módszert, a tartalmat nem sikerül el­ső pillanatban jól eltalálni, de a kísértet lényege . épp ebben rejlik: napról napra fölmérni az eredményeket, korrigálni, jobbítani, kriti­kusan nézni önmagunkat és egymást, szívesen megválni az elavulttól és bátran vál­lalói az újat. Ha a Toldi is­kola lelkes fiatal pedagógu­sainak sikerül ezt a kezde­ményező, mindig megújulni képes szemléletet átplántálni növendékeikbe, akkor már nem volt hiába. Tersztyánszky Krisztina Filmfül történet Ha nem lenne olyannyira elcsépelt napjaink sajtójá­ban az effajta megoldás, hogy: film(fül) történet, nyugodt szívvel használtam volna zárójelet, hiszen a rá­dió kedden befejeződött ti­zenhét részes monstre soro­zata a világ rockfilm törté­netéről adott átfogó képet. Ritkaság, hogy ilyen terjede­lemben jár körül egy témát a rádió. A képtelen rockfilm tör­ténet összeállítója, Barát Jó­zsef, minden alkalommal el tudta érni műsorával azt, hogy a mai harmincasok ugyancsak figyeljék és vár­ják a következő jelentkezé­sét. Ez természetesen nem csak a témaválasztás követ­kezménye, mert gondoljuk csak meg: az ötvenes évek végének sok vihart kavart jampecei, vagy a hatvanas évék Beatles meghatározta nemzedéke mára már békés családapa, családanya. Ezt a megváltozott helyzetet tör­ténetiségében fogta meg a szerkesztés, anélkül, hogy rá­nyomta volna bélyegét a munkára. Az efféle műso­rokra jellemző — és mnid- ezideig úgy tetszett, kikerül­hetetlen — a nosztalgia. Se­gítségére volt ebben az, hogy meghívott vendégei sem menték bele soha ebbe a zsákutcába. A befejező rész azonban már nem hordta magában a megszépített múlt mindent rózsaszínre festő veszélyét, hiszen napjainkról volt szó. A rockfilm történetét tár­gyaló műsor oda érkezett ugyanis, ahol tárgya jelen­leg tart. Mindnyájan tudjuk: ez a videó. A képmagnó és a' számítógép egy rendszer­be kapcsolásával olyan új műfaj születésének lehettünk tanúi, mint a video-clip. Ta­lán kévésünkben tudatosult eddig az az áttörés, amely utoljára talán a hangosfilm megjelenésekor volt. Olyan neves művészeket szólalta­tott meg a műsor, mint Michelangelo Antonioni, aki kezdetben idegenkedett az új kifejezési formától, de fölismerését mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy jelenleg harmadik helyén szerepel a video-clip Top­listáján ötperces alkotásával, és nagyon reméli, hogy föl­jebb is kerül még. Igaz, ép­pen ellenkező véleményt vall az elektronika filmbe való betöréséről rendezőtársa, Sergio Leone, a Volt egyszer­egy vadnyugat alkotója, aki továbbra is az emberi intel­ligenciára és szívre akar tá­maszkodni alkotásaiban. Az eltérő vizuális világokon be­lül azonban mélyebb ellent­mondások is rejlenek a két nézetben. Nekünk, — és erre is -a műsor hívta föl a figyelmün­ket — nem szabad szemet hánynunk és késlekednünk az új befogadásában. Igaz, a világ jelenleg körülbelül öt­ven milliónyi videokészüléke közül mintegy negyvenezer van hazánkban, számolnunk kell azzal, hogy terjedése fölgyorsul. Nem szabad abba a hibába esnünk, hogy a horror és szexfilmek szint­jére, és szegényes ízlésvilá­gára süllyesztjük a képmag­nót, hiszen értelmes, jó' íz­lésű ember kezében olyan kultúraközvetítő szerepe le­het a videónak, amelyet ma még nem is tudunk pontosan érzékelni, csak sejteni. A videó még új, törékeny mű­faj, de hamarosan itt is ki­alakulnak az állandósult esz­tétikai arányok, s csak re­mélni tudjuk, hogy ebben jelentős százalék lesz a mű­vészi igénnyel megfogalma­zott mondanivalójú filmeké. Emelte a műsor értékét, és bizonyította az, hogy egy kis törődéssel hogyan lehet egymás segítségére egy ügy érdekében a kultúra két kü­lönböző színtere. A műsor­hoz kapcsolódnak ugyanis a Mátra mozi mindig a témá­hoz tartozó filmet tartott műsorán. Az ilyen együtt­működésre .máskor is volna lehetőség. Varga István­Robog a re^ r,geli gyors Művésztanárok a képtárban A vizuális neveléssel fog­lalkozó szakemberek tanács­kozásának részeként Szövé- nyi Zsolt, a Művelődési Mi­nisztérium osztályvezetője a Somogyi Képtárban nyitotta meg a tanító és óvónőképzők művésztanárainak kiállítá­sát. Csaknem félszáz alkotó, Sárospataktól Sopronig az ország minden részéből, s több, mint száz alkotás, szinte mind más műfajban. A tárlatlátogató és az ismer­tető egyaránt a bőség zava­rával küzd. Olaj, akvarell, linómetszet, fotó, montázs és más technikákkal készült képek találhatók a falakon, de láthatunk érmeket és plasztikákat is. Jó, hogy így van, hiszen mindez azt bi­zonyítja, hogy a rajzpeda­gógia jó kezekben van. A művésztanárdk kísérletez­nek, ötletekben gazdagok, más és más utakat járnak. A kiállítók között sokajk nevével most találkozik elő­ször a somogyi közönség, mások azonban már ismerő­sen csengenek. Az utóbbiak közé tartozik a lakástextil- terveiről, kelméiről közis­mert Krassói Erna, a buda­pesti tanítóképző tanára. Az iparművésznő selyemre ba­tikolt romantikus képeket, finoman ívelt, meghatóan szelíd virágtestű lányokat hozott a kiállításra. Egészen más hangulatúak Krajcsirovits Henrik szigo­rú, szinte mérnöki pontos­ságú grafikái. Figurái tanul­mánynak is belliének. Meg­döbbentően emberi Mementó című kompozíciója. A felra­vatalozott holttestet ezernyi bányász zárt, tragédiát hor­dozó, 'keserű arca veszi kö­rül. Megint más emberi vi­lág tárul ki előttünk a bajai Kovács László cigány fotóso­Krassóá Erna: Alkony -este -éjszaka rozatán, a megfáradt asszony arcában, az óvodás kislány megszeppent, mégis kissé szemtelenül 'ránkcsodálkozó hatalmas szemében. Szilágyi Imre színes 'linói a gyermek­kor varázsát, játékosságát idézik. Kaján bohócainak vi- gyorában vidámság és go­noszság keveredik. Szunyogh Ferenc grafikusművész Győr­ből hozta nagyfejű, nagysze­mű naiv fafaragásra emlé­keztető népi figuráit. Az ember mellett a kiál­lítók legfőbb témája a táj szépsége. Bihari Sándor visz- szafogott, a szürke árnyala­taiból építkező aikvarelljén Zsámbékot örökíti meg. Zsá- ky István olajfestményein tiszai tájat idéz. Fekete Bor­bála havas tájiképei nemes egyszerűségükkel gyönyör­ködtetnek. Weintrager Adolf ipokány, sötét tónusú képei a dolgos falusi embert és környezetét örökítik meg. A kiállítás külföldi vendégmű­vésze a lengyel Adolf Gwoz- dek, az olsztymi tanárképző főiskola tanára. Akvatintá­val készült grafikáin a ha­zai táj egyes elemeit ragad­ja meg szuggesztív erővel. Meglepő, hogy a művész­tanárok közül viszonylag so­kan ragaszkodnak a realista hagyományhoz, s kevesen választanak absztrakt témát, bonyolultabb megfogalma­zást. Ezek közé tartozik Cs. Uhrin Tibor meseelemdkből szőtt víziója, Makoldi Sán­dor vad, tarka olajkompo- zíciói, vagy Leitner Sándor képei: a festő, a tanító ön­vallomása, s A beavatottak, melyen Bartókot, s titkának ismerőit idézi. Néhány bronz érem és kisplasztika is gazdagítja a tárlat anyagát. Az utóbbiak iközül kiemelkedik a szom­bathelyi Sulyok József Vál­tozatok című sorozata. A három ólom szobrocskát nézve lépésről lépésre bon­takozik ki az élet: az egy­szerű tojásformábó.1 fokoza­tosan ölt testet a klasszikus kompozícióban elhelyezett, gyermekét ölében tartó anya alakja. T. K.

Next

/
Thumbnails
Contents