Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-04 / 233. szám
1985. október 4., péntek Somogyi Néplap 5 KÍSÉRLETI OSZTÁLYOK Az időgép ügyes navigátorai Az újfajta, alkotó egyéniséget fejlesztő iskola hatásáról sokat hallottam már. A múzeumi foglalkozások vezetői, a könyvtárosok azt mesélték: a. toldisok talpra- esettebbek, szívesebben elmondják a véleményüket, jó a kifejezőkészségük. Hogyan válhat ilyenné egy gyerek? Közelebb visz a válaszhoz, ha b^kukucskáiunk egy osztályba. Ötödikes művészetismeret, az órát Garami Atti- láné vezeti. Zümmög, surrog az időgép, utasokra vár. A teremben nagy a nyüzsgés. Hogyan juthatnánk el az őskorba a magdalénai kultúrához? Az1 ifjú navigátorok találgatják az időt, a leszállás helyét. Végül sikerül minden adatot összeszedni és megérkezünk az ősemberek közé. Nem támadnak meg minket? — aggodalmaskodik az egyik kisfiú. Este az altamirai barlangban körülülik a tüzet és mindenki élményeiről mesél: mit látott, kivel beszélgetett. „Amint nagyban sétálgatok, gyűjtögetek” ... kezdi kalandját az egyik. Sokan vadászélményeikről számolnak be. Hogyan pofozták fel a nagy medvét, hogyan „zúdítottak kőzáport” a rettentő fenevadra. Versengenek a szóhozjutásért, mutogatva, egymás szavába vágva idézik az elképzelt pillanatokat. S fantáziaszüleményeikből lépésről lépésre kibontakozik az ősember élete. Elbeszéléseikben a legtermészetesebben bukkannak fel a korra jellemző szavak: horda, marokkő, szakóca, zsákmányoló ember. Szó esik a barlangrajzokról, s innen már csak egy lépés kell a varázslatig. Körbeállnak, táncolnak, tapsolnak, dobolnak, miközben a megválasztott sámán égre szegezett tekintettel kiáltja: „Nagy szellem, segítsd meg a bátor harcosokat.”. Sajnos vége az órának, vége a csodának. Van, aki sértődötten távozik, mert az ő ötletének megvalósítására, vagy a meséjére már nem maradt idő. Zsibongva tolulnak ki a barlanggá varázsolt tanteremből, s talán észre sem vették, hogy közben mennyit tanultak, s hogy a füzetükbe bekerültek a legfontosabb adatok. Már várják a következő találkozást, amikor közös bar- langrajzot alkotnak majd. Garaminé, aki a gyerekekkel együtt izgulta, kuporogta, tűz mellett melegedte végig az órát, kipirulva újságolja: — Pedig ezzel az osztály- lyal még csak három hete vagyok együtt! Ök idén léptek be a kísérletbe. Egy-két óráig gátlásosak voltak, alig akartak megszólalni. Nem is szabad erőltetni, idővel kinyílnak, előbb-utóbb mindenkit elragad a közös játék öröme. — Honnan tudják ezt a rengeteg dolgot, amit itt a meséikbe beleszőttek? — Otthon el kell olvasniuk az ötödikes történelem- könyvből, az olvasókönyvből, esetenként más szakmunkákból a megfelelő fejezetet, s aki ezt elmulasztja, az persze. nem tud érdemben bekapcsolódni a mesélésbe. Itt az órán tulajdonképpen az otthon elsajátított anyag aktivizálása történik, itt él- ményszerűen találkoznak a művészetekkel. A témakör lezárása után feladatlapot írnak, addigra tudniuk kell például egyszerűbb ritmusok lejegyzését, vagy ismertetniük kell az ősikori festékanyagok eredetét. Magam is megirigylem az itt tanulókat. Nyoma sincs a padokban szorongásnak, a felszólítástól való rettegésnek. Attól sem kell félniük, hogy elgémberedik a lábuk, kiugrándozhatják magukat Művészetismeret órán az osztály az elképzelt tűz köré kuporodva eleveníti fel az őskor emberének életmódját, kultúráját. Középpontban a vizuális nevelés tanulás közben. Lemezt is hallgattak, erről azonban megtudom, ez nem toldis specialitás. A mongol és indián sámánénekek a központilag kiadott, hivatalos ötödik osztályos zeneválogatásból hangzottak fel. Vajon a, mindenki számára hozzáférhető lemezt miért nem használják segédanyagként minden iskolában? A termelő műhelyekben is ötödikeseket találok. Az osztály egyik fele most éppen a VBKM részére szerel össze BK—4-es sorkapcsolókat. Az elnevezés nékem nem sokat mond, így az egyik fiútól kérek tájékoztatást. — Bakelit házba tesszük bele a fémtesteket — magyarázza szakértelemmel. — Ebben fog menni a vezeték, hogy ne rázza meg á villanyszerelőt. — Mindenki mást csinál? — Szalagmunkában dolgozunk, mindenki más munkafolyamatot végez — mondja egy lófarkos kislány, s fel se emeli a fejét a kezében tartott apró csavarokról — Közben lehet cserélni a szerepeket, ilyenkor a brigádvezetőnek kell szólni. — Illetve a helyettesének, mert ő most épp hiányzik — mondja a munkavezető. — A gyerekek maguk szavazták meg, hogy melyik társukat javasolják erre a posztra. Idővel mindenki megtanulja az összes munkafolyamatot. A sor végén ül a két meós, akik ellenőrzés után dobozokba csomagolják a kész munkadarabokat. A fedélre rákerül, hogy melyik osztály készítette, hogy ha az üzemi meózás során baj adódna, tudják, melyik csoport a felelős. A könyvkötő műhelyben a foglalkozást vezető szakmunkás elárulja: nem mindenki dolgozik egyforma lelkesedéssel. A személyiségformálás céljából mindenkinek minden munkafolyamatot el kell sajátítani, holott más iránt érdeklődnének a fiúk és más iránt a lányok. Kevésbé egyhangú, látványosabb munka talán jobban meghozná a diákok kedvét. Persze, nemigen lehet válogatni a lehetőségek között. Mezőgazdasági munkára a körülmények miatt nincs mód, és meg kell becsülni minden kínálkozó megrendelést. (Folytatjuk.) Tersztyánszky Krisztina Somogyudvarhelyen a művelődési házban szombaton este nyolc órakor kezdődik a szüreti bál. Ezen a napon, Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központban a szekszárdi Médium együttes ad zenét az este nyolc órakor kezdődő ifjúsági táncesthez. Ugyanitt hétfőn délután hat órai kezdettel Sziklai Gáborné, az UNITEGH Ipari Szövetkezet alelnöke, az országos Béketanács tagja tart előadást szolidaritási gyűlés keretében. Kórushangversenyben gyönyörködhet a közönség szombaton délután hat órai kezdettel a boglárlellei Vikár Béla Művelődési Házban. Fellépnek az MGV, Alsdorf, Broicher, Siedlung NSZK férfikar és a bogiári vegyeskar. Vaszilij Szinajszkij karmester, a fiatal szovjet nemzedék egyik jelentős zenei egyénisége az 1983-ban megrendezésre kerülő nemzetközi Karaján-karmesterverseny első helyezettje, a Lett rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának művészeti vezetője dirigál azon a szerda esti hangversenyen, melyet a Latinca Sándor Művelődési Központban fél nyolc órai kezdettel hallgathat a közönség. A koncerten fellép Liana Iszakadze szovjet hegedűművésznő, aki David OjsztraJh mesteriskolájában tanult és Párizsban — 1965- ben megnyerte a Marguerite Lang—Jacques Thibaud-yer- senyt, majd harmadik helyezést ért el a IV. Moszkvai Csajkovszkij versenyen. Mindkét zeneművész jelentős külföldi vendégszereplések után lép fel Magyarországon. A régészet és a néprajz iránt érdeklődőket várja szombaton és hétfőn a múzeum. Holnap délelőtt fél tízkor gyerekeket, felnőtteket csalogat a múzeumi matiné. Egri Ildikó és Honti Szilvia előadás, játék és beszélgetés formájában ismerteti meg a jelenlévőikkel az őskor művészetét. Két filmet is láthat a közönség: A barlangrajzoktól az ABC-ig és a Bronzkori művészet címmel. Ezen a délelőttön 10 órakor Dr. Költő László A természettudomány és a régészet kapcsolatáról tart előadást. Andrásfalvi Bertalan a dél-dunántúli magyar parasztság életformájának változásával ismerteti meg a hallgatóságot hétfőn délután öt órai kezdettel. Ugyancsak hétfőn este hét órakor Csorba Győző irodalmi estjére várják a hallgatóságot a megyei könyvtár előadótermében. A tanító- és óvónőképző főiskolák művésztanárai képzőművészeti kiállítása látható csütörtöktől a Somogyi Képtárban. Szakmai tanácskozás kezdődött Kaposváron Rómeótól Big papáig Kállai Ferenc 60 éves Kétnapos országos tanácskozás kezdődött tegnap a Kaposvári Tanítóképző Főiskolán. A találkozón azok a szakemberek vesznek részt, akik hazánk tanító- és óvónőképző intézeteiben vizuális neveléssel foglalkoznak. A tanácskozást Szövényi Zsolt, a Művelődési Minisztérium Egyetemi és Főiskolai Főosztályának osztályvezetője nyitotta meg a MTESZ székházban. Mindenekelőtt köszönetét fejezte ki a kaposvári tanítóképzőnek, mert vállalták, hogy az országban első ízben helyet adnak az évek óta tervezett tanácskozásnak. Előadásában jónéhány továbbgondolásra, megvitatásra szánt témát vetett fel a hallgatóságnak. Elsőként a kisdiákok oldaláról közelítette meg a vizuális nevelés problematikáját. Felhívta a figyelmet arra, hogy az iskoláknak nem szabad kiölni a gyermekekből a velük született sókoldalúságot, a világhoz való alkotó viszonyt. Hangsúlyozta az óvodai és iskolai nevelés folyamatosságának, a napközis tevékenységnek, az anyagformálás sokszínűségének jelentőségét. A felsőoktatásról szólva kiemelt jelentőséget tulajdonított az anyag- és eszközismeret, a bábozás, a betűírás és a műértés oktatásának, valamint annak, hogy a két intézménytípus egységes szellemiségre, közös törzsre építse a vizuális képzést. Végül reményét fejezte ki, hogy a mostani tanácskozás és kiállítás jó alkalom lesz az önképzésre, s további tapasztalatcserék, közös alkotótáborok kiindulási pontja lesz. A vitaindítót követően Lettner Sándor főiskolai docens, főigazgató helyettes beszélt a képzőművészetek szerepéről a hallgatók vizuális nevelésében, Elmondta, hogy a nevelés még mindig erősen festészetre és grafikára orientált, s az egyéb műfajok, mint például a plasztika, a tárgykultúra vagy az építészet háttéribe szorulnak. Megemlítette, hogy a jövőre bevezetésre kerülő új tantervet előkészítő munkacsoport nagy figyelmet fordít arra, hogy az alapismeretek mellett több műfajjal, s a rajzon belül is többféle stílussal ismerkedhessenek meg a hallgatók. A továbbiakban Giczy János, a Soproni Óvónőképző Intézet tanára szólt a gyermekábrázolásról és az óvodai vizuális nevelés kérdéseiről. Majd a résztvevők filmet láthattak a legkisebbek tevékenységéről. Ezután a szakemberek megtekintették a főiskolán rendezett kiállításokat: a gyakorló iskola kísérleti rajztagozatos osztályainak első évi termését, az idei nagyatádi gyermek és és ifjúsági képzőművészeti tábor résztvevőinek, valamint a főiskola hallgatóinak a munkáit. A tanácskozás ma folytatódik. T. K. Kállai Ferenc A nők iskolájában Az 1981-ben megjelent Ki kicsoda? című yaskos kötet három sorban írja le Kállai Ferenc pályafutását: ,,1945 — Szabad Színház. 1946 — Belvárosi Színház. 1948 — Nemzeti Színház.” Utána 18 soros lista következik szerepeinek felsorolásával. Mit mutat ez a két szám: Egyrészt azt, hogy Kállai Ferenc hűséges alkat: 40 éves színészi pályafutása során mindössze három színház tagja volt. Másrészt, hogy rendkívül sok szerepet játszott ezalatt Rómeótól Coriólanusig, Csongortól Falstaffig. Most hatvanéves születésnapján — melyet október negyedikén tölt be — próbáljuk kissé kibővíteni a fenti három sort, amely egy nagy színész jelentős pályafutását rejti magában. 1945: Both Béla, a félszabadulás napjait követően színészeket toborzott a ligetben megnyíló Szabad Színházhoz. Sok fiatal, a pálya küszöbére érkező színészt szerződtetett: Horváth Tivadart, Soós Lajost, s egy ismeretlen pályakezdőt, aki mindössze két hónapig járt a színiakadémiára: Kállai Ferenc. A felvételin Babits Mihály Imádság háború után című versét szavalta, s Both Béla azonnal meglátta benne a színészt. 1946: A Belvárosi Színház tagja lett. Bárdos Arthur a kiváló igazgató, rendező, színházi író felfigyelt Kállaira. Bárdoshoz került, aki először Gáspár Margit Új Isten Thóbában című nagysikerű darabjában bízott rá feladatot, majd a mélyvízbe dobta, és Rómeó szerepét adta Kállai Ferencnek. Balázs Béla a premier után többek közt ezt írta: „Kállai Rómeójáról még sokszor fognak írni, mert még sokszor fogja játszani... A bimbóban még benne alszanak a festett szirmok, érezzük a jövendő virág illatát .. 1948: Kállai Ferencet a Nemzeti Színház szerződtette. Ekkor már egy ismert és érett színész játszotta el azokat a sokat emlegetett sikeres, szép szerepeket, mint Noszty Feri, Csongor, Borisz (Osztrovszkij Viharában) vagy Frank a Warrenné mesterségében. De sorolhatnám tovább alakításait, ezeket azonban bárki megtalálhatja a lexikonban, vagy ha látta, felidézheti emlékezetében. Ahogy ő mondja: „Nekem voltaképp nincs szerepköröm. Jósorsomnak köszönhetem, hogy mindenkor másmásféle szerepeket osztottak rám... ily módon nyílt alkalmam arra, hogy többféle arculatomat mutassam meg a színen”. Régi és mostani önmagáról így vall: „Harminc éves karomig Mikszáth hályogko- vácsához hasonlóan dolgoztam, játszottam, olykor én is bicskával operáltam. Ma már másként látom a pályát, tudom,, hogy a színészet nemcsak önfeledt lobogás, hanem mértani pontosságú munka, s ez — ha jó a légkör — már folyamatában boldogító ... A színészet — hosszútávfutás. Kezdetben van az exhibicionizmus, s valami nagy, buzgó akarás. Aztán minél több évet tölt el az ember a pályán, annál nagyobb felelősségtudattal, félelemmel lép a színpadra.” Az évek során a hősszerelmesből karakterszínész vált. Alakításait Kossuth-díj, érdemes és kiváló művész cím jutalmazta, s szinte minden évad tartogatott számára egy-egy nagy feladatot Volponétól Sir John Falstaffig. Az elmúlt évadban két nagy alakítás fűződött nevéhez. Az egyik Gorkij Jegor Bulicsovja, mely mint a kritika írta „Kállai jutalomjátékává vált”, monumentális, egy tömbből faragott Bulicsovja sokáig emlékezetes marad. A másik nagy siker: a Tartuffe Or- gon szerepe, amelyben megejtő gyermekségbe oltotta iaz elképesztő hiszékenységet és az atyai despotizmust, s művészetének szinte minden színét felvillantotta Mo- liére darabjának kiugró sikerű. előadásában. Most, hatvanadik születésnapján szép ajándékot kapott színházától: Tennesse Williams Macska a forró bádogtetőn című híres drámájában Big papát, a halálos beteg családfőt alakítja. De ez az ajándék nemcsak az övé. A próbákat látva úgy látszik: Kállai Ferenc születésnapján mi, nézők is gazdagabbak leszünk:, egy nagy színész ajándékoz meg bennünket pályája csúcsán újabb nagy alakításával. Kárpáti György
