Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-28 / 253. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap — AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP3A XLI. évfolyam, 253. szám Ara: 1,80 Ft 1985. október 28., hétfő Az SZKP űj programja Losonczi Pál haza­érkezett New Yorkból Emberi zenénk Negyven éve már, hogy Kodály Zoltán A magyar ze­nei nevelésről címmel meg­tartotta híres programadó beszédét, amelyben mind­máig érvényes elveket és koncepciót körvonalazott. Ze­nepedagógia alapelvei nem­csak a szűkén vett zenei ne­velés, hanem társadalmunk összérdekei szempontjából is hangsúlyosak. Öncélú jubi­leumi méltatás helyett in­kább tekintsük át, mit hoz­tak ez ügyben az eltelt év­tizedek? Bizonyára szép eredményeket is, de ha a meghirdetett alapelvek szel­lemében minden zökkenő­mentesen fejlődött volna, ak­kor mem kellett volna a kö­zelmúltban a Magyar Kodály Zőltán Társaságnak egy elke­seredett hangú, de tartalmá­ban reális „nyílt levelet” ki­adnia. A 40 évvel ezelőtti előadás, még inkább a mos­tani .vnyílt levél” képet ad iskolai énék-zene oktatásunk­ról. Az igazi hiányosság azonban nem kizárólag a ze­nei nevelésben keresendő. A zenei nevelés ugyanis nem lehet öncélú iskoláinkban, hanem — a „nyílt levél” szavaival — „a teljes ember kialakításának” egyik fontos területe. E tantárgy, de tulajdon­képpen valamennyi művé­szeti jellegű iskolai stúdium — az irodalom, a képzőmű­vészetek — egyik fő értékét éppen az adja, hogy nem egyszerűen tantárgyak. Meg­felelő érzelmi hatásukkal a teljesebb emberi személyi­ségfejlődést, jellemalakulást is befolyásolják. Az elengedhetetlen szak­mai és társadalmi cselekvési programhoz alkalmas kiindu­lópont lehet e „nyílt levél” is (bár például az iskolai óraszámok jelenlegi módosí­tására kevés a valós remény és lehetőség). Az ének-zene óraszámának növelése — mint külsőséges megoldás — helyett föltehetőleg inkább valamilyen új típusú, egye­temes esztétikai tárgynak, mint lényegi megoldásnak lenne inkább reális esélye egy jövőbeli oktatási reform alkalmával. Az igazi gond nem ott van, ahol az iskolai oktatás előírt részét jelenti az ének­zene, tehát nem az általános iskolákban, a gimnáziumok­ban, a zenei és óvónőképző szakközépiskolákban. A többi szakközépiskolában és vala­mennyi szakmunkásképző is­kolában fontos ez, ahol a mai magyar diákifjúság 75— 80 százaléka tanul. Elsősor­ban a jövendő magyar mun­kásosztály gerincét, utánpót­lását adó szakmunkástanu­lókról van szó. Érthető te­hát, hogy miért fontos a Stúdió ’85 által is bemuta­tott, de a szakemberek előtt részleteiben is ismert kísér­let, s mindaz, ami a szak­munkástanulók ének-zenei, de összességében komplex műveltségi nevelését kívánja hatásosabbá tenni. A zenei jubileum alkal­mából nemcsak a zenén kell elgondolkodnunk. Kodály magasztos szándékait nem azok méltatásával, hanem azok megvalósításával tisztel­hetjük leginkább. Inkább le­gyen eggyel kevesebb Ko­dály-emlékszobor, de helyet­te ezerrel több zeneileg, esz­tétikailag, emberileg az ö szellemében nevelt fiatal — ennek bizonyára maga a Mester örülne a legjobban! Bárdi László „Az SZKP harmadik programja másítani szerkesz­tésében — az ország társa­dalmi-gazdasági fejlődésé­nek meggyorsítása alapján — előirányozza a szocializ­mus tervszerű és mindenol­dalú tökéletesítését, a szov­jet társadalom haladását a kommunizmus felé. Ez a békéért és a társadalmi ha­ladásért folytatott küzdelem programja” — hangzik az SZKP új szerkesztésű prog­ramtervezete, amelyet — mint már jelentettük — a szombati szovjet sajtó ho­zott nyilvánosságra. Az okmány rámutat, hogy a társadalmi felszabadulás világtörténelmi folyamata, amely a nagy októberrel kezdődött, a német fasizmus és a japán mili tarizmus szétzúzása után meghozta a kizsákmányolok hatalmánbk megdöntését Európa, Ázsia,, majd pedig Amerika számos országálban. A szocializmus, amely elsődlegesen a Szov­jetunióban vált valósággá, világrendszer lett. Az új társadalom felépítésének miarxista—leninista elmélete gyakorlatilag nemzetközi méretekben igazolódott, s a szocializmus földünk hatal­mas térségéin jutott érvény­re, országok egész csoport­jának példáján szemlélétes módon igazolódott vitatha- tatillan fölénye, a kommunis­ta civilizáció létrehozásának útjára százmillióik léptek. Újabb és újabb népek von­ják meg bizalmukat a kapi­talizmustól, nem kívánják vele összekapcsolni fejlődé­sük távlatait, szívósán von­zódnak a társadalmi beren­dezkedés olyan típusához, az olyan társadalmi viszonyok­hoz, amelyek a szocialista országokban már kialakul­ták. A program a Szovjetunió kommunista távlatait jelle­mezve rámutat, hogy az SZKP végső célja: a kom­munizmus felépítése a Szov­jetunióban. Az okmány sze­rint „a szocializmus és a kommunizmus az egységes kommunista formáció két egymás után következő sza­kasza. A kettő között nincs éles határ: a szocializmus fejlesztése lehetőségeinek és fölényének minél teljesebb kibontakoztatása, a rá jel­lemző általános kommunista elvek erősítése jelenti a tár­sadalom tényleges előreha­ladását a kommunizmus felé.” „A kommunizmus osztály- nélküli társadalmi rend, ahol a termelőeszközök egységes össznépi tulajdonban van­nak, a társadalom valameny- nyi tagja teljes szociális egyenlőséget élv ez, ahol az emberek sokoldalú fejlődé­sével egyidejűleg a tudo­mány és a technika szünte­len fejlesztése alapján nö­vekednek , a termelőerőik, ahol bőven buzog a társa­dalmi gazdaság valamennyi forrása és megvalósul a ma- gosztos élv: ^Mindenki ké­pességei szerint, mindenki­nek szükségletei szerint.« A kommunizmus a szabad és öntudatos dolgozók kitűnően szervezett közössége, ahol érvényesül a társadalmi ön­igazgatás, a társadalom ja­vára végzett munka min­denki számára elsőrendű létszükségletté, felismert szükségszerűséggé válik, ahol minden egyes ember képes­ségeit a nép szempontjából a legnagyobb haszonnal gyü- mölcsöztetdk.” Az SZKP új szerkesztésű programtervezete meghatá­rozza a párt gazdasági Stra­tégiáját, szociális politikáját, a szovjet társadalom politi­kai rendszere fejlesztésének, az eszmei nevelőmunkának, az oktatásnak, valamint a tudomány és a kultúra te­rén kifejtendő , tevékenység­nek a feladatait. Az okmány kifejti, hogy az SZKP mi­lyen feladatokat tűzött ki nemzetközi síkon, a békéért és a társadalmi haladásért vívott küzdelemben a párt- politika fő célkitűzéseiként Ezek a következők: biztosí­tani kell a kedvező külső feltételeket ahhoz, hogy tö­kéletesedjék a szocialista társadalom, és továbblépés történjék a kommunizmus felé a Szovjetunióban; ki kell küszöbölni a világhá­ború veszélyét, el kell érni az általános biztonságot és a leszerelést; a Szovjetunió­nak szüntelenül szélesítenie és bővítenie kell együttmű­ködését a testvéri szocialis­ta országokkal, mindenkép­pen elő kell mozdítani a szocialista világrendszer erő­södését és fejlődését; fej­leszteni kell az egyenrangú, baráti kapcsolatokat a fel­szabadult országokkal; a Szovjetuniónak fenn kell tartania és fejlesztenie kell kapcsolatait a tőkés álla­mokkal a békés egymás mellett élés, valamint a ha­tékony és kölcsönösen elő­nyös együttműködés alap­ján; ápolni kell az interna­cionalista szolidaritást a kommunista és a forradal­mi-demokratikus pártokkal, a nemzétközi munkásmoz­galommal, a népek nemzeti- felszabadító harcával — hangoztatja az okmány, majd kiemeli: „Az SZKP-nak a külpoliti­kai kérdésekkel kapcsolatos álláspontja egyesíti magában a szovjet nép érdekeinek szi­lárd védelmét, az imperializ­mus agresszív politikájával való határozott szembehe- lyezkedést és a párbeszédre, a nemzetközi kérdések konstruktív megoldását cél­zó tárgyalásokra való kész­séget” — hangoztatja az ok­mány. „Nincs magasabb ren­dű és felelősségteljesebb kül­detés, mint a béke megőrzé­se és erősítése, az agresszió és a militarizmus erőinek megfékezése — a mai és az elkövetkező nemzedékek éle­tének nevében. A szocializ­mus eszménye a háborútól és a fegyverektől mentes vi­lág.” A szocialista országokkal való együttműködést érintő fejezet kimondja: „Az SZKP elsődleges je­lentőséget tulajdonít a Szov­jetunió és á többi szocialista ország közötti baráti kapcso­latok további fejlesztésének és erősítésének. A párt szilárd elvtársi kap­csolatokra és sokoldalú együttműködésre törekszik a Szovjetunió és a szocialista világrendszer minden állama között. Abból indul ki, hogy a szocializmus országainak összetör rőt tsága megfelel mindannyiunk saját érdekei­nek csakúgy, mint közös ér­dekeinek, és szolgálja a bé­ke és a szocialista eszmé­nyek győzelmének ügyét. Az SZKP különleges gondot for­dít a barátság átfogó erősíté­sére, a Szovjetunió és a szo­cialista közösség többi or­szágai közötti kapcsolatok fejlesztésére és tökéletesíté­sére. Ezen országok sokoldalú együttműködésének hajtó­erejét jelentik az őket irá­nyító kommunista és mun­káspártok. A testvéri orszá­gok kommunistái összefor- rottságának erősítése, és a társada 1 omi rá ny í tási gyakor­lat kölcsönös gazdagítása cél­jából az SZKp a jövőben is közreműködik a pártközi kapcsolatok szélesítésében, amelyek kiterjednék a pár­tok valamennyi szintjére a Központi Bizottságoktól az alapszervezetekig. Az SZKP ugyancsak hozzá kíván já­rulni a vélemény- és tapasz­talatcseréhez kétoldalú, ille­tőleg sokoldalú alapokon. Az SZKP továbbra is folytatja a Szovjetunió és a többi szocialista országok kö­zötti államközi kapcsolatok szilárdításának, azok egyez­ményes kereték közötti rög­zítésének, a törvényhozó szervek, a társadalmi szer­vezetek közötti .kapcsolatok fejlesztésének irányvonalát, és a politikai együttműkö­dés minden formájának to­vábbi aktivizálására törek­szik. A szovjet kommunisták szorgalmazzák a testvéri or­szágok mind hatékonyabb együttműködését a nemzet­közi színtéren, figyelembe véve mindegyikük saját ér­dekeit, illetve a közösség ál­talános érdekeit. Olyan körülmények köze­pette, amikor még létezik a NATO imperialista katonai tömbje, a párt szükségesnek tartja, hogy minden eszköz­zel elősegítse az imperializ­mus agresszív törekvéseivel szembeni kollektív védelem, a szilárd békéért és a nem­zetközi együttműködéséri vívott küzdelem eszközét je­lentő Varsói Szerződés Szer­vezete tevékenységének tö­kéletesítését. A gazdasági együttműkö­dés területén az SZKP sík- ras/.al 1 a szocialista országok anyagi összeforrottságának alapját jelentő szocialista gazdasági integráció továb­bi elmélyítéséért. A párt kü­lönösen fontosnak tartja, hogy a testvéri országok kö­vetkezetesen egyesítsék erői­ket a termelés intenzívebbé tételének, a tudományos- műszaki fejlődés felgyorsí­tásának kulcsfontosságú te­rületein, hogy együttesen oldják meg a történelmi je­lentőségű feladatot: népeik jólétének emelése, biztonsá­guk erősítése érdekében meghódítsák a tudományos- műszaki fejlődés újabb csú­csait. Az SZKP a jövőben is ak­tívan részt: vesz abban a kö­zös im,unkában, amely a test­véri országok gazdaságpoliti- kátjának egyeztetését, a nép- gazdasági szintű együttmű­ködés mechanizmusának tö­kéletesítését, a termelési koo­peráció és szakosodás elmé­lyítését, a tervkoordinációt, az előremutató tapasztalatok cseréjét, a vállalatok és egyesülések között közvetlen kapcsolatok megteremtését célozza. A párt továbbra is hozzájárul a Kölcsönös Gaz­dasági Segítség Tanácsa sze­repének növeléséhez, a gaz­dasági, tudományos-műszaki együttműködésnek kétoldalú és többoldalú keretek közötti szélesítéséhez. Hasznosnak és természetes­nek tartva a szocialista és tőkés országok közötti egyen­rangú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést, a párt egyebek között abból Indul ki, hogy a szocialista integráció fejlesztésének erő­sítenie kell a közösségnek az imperializmus ellenséges ak­cióival, a kapitalizmust sújtó gazdasági válságokkal és más negatív folyamatokkal szem­beni műszaki-gazdasági se- bezhetetlenségét. Ideológiai tekintetben az az SZKP fellép azért, hogy a testvéri országok egyesítsék erőiket a szocialista építés tapasztalatainak tanulmányo­zásában és felhasználásában, a munkásság kommunista ne­velésében. a marxista—le­ninista elmélet fejlesztésé­ben, alkotó jellegének elmé­lyítésében, megtartva termé­szetesen annak a forradalmi (Folytatás a 2. oldalon.) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke vasárnap dél­előtt hazaérkezett New Yorkból, ahol részt vett az ENSZ-lközgyűlés 40. jubi­leumi ülésszakán és az ENSZ fennállásának 40. év­fordulójával kapcsolatos megemlékezéseken. Az El­nöki Tanács elnökének kísé­retében volt Horn Gyula külügyiminisztériumi állam­Leopold Gratz osztrák szövetségi külügyminiszter Várkonyi Péter külügymi­niszter meghívására vasár­nap délután hivatalos láto­gatásra Budapestre érkezett. Az osztrák diplomácia ve­zetőjét a Ferihegyi repülő­téren vendéglátója,, Várko­nyi Péter fogadta. Jelen volt Nagy János, hazánk bécsi és Arthur Agstner, az Vasárnap a kellemes őszi időjárást kihasználva kigör­dültek a földekre a betaka­rító-, a tálajelőkészítő és a vetőgépek. Országszerte be­fejezéséhez közeledik a ku­korica törése, a cukorrépa szedése, s a gazdaságok mind jobban igyekeznek meggyor­sítani a jövő évi termést megalapozó szántást, a búza vetését. E munkálatokat ne­hezíti azonban, hogy az utóbbi hetek csapadéksze­gény időjárása miatt sokfelé száraz a föld, így gyakran eltörnek a gépek tárcsái, ki­csorbulnak az ekevasak. A jövő évi kenyérnekvaló magágyának elkészítését pe­dig sürgeti, hogy az elmúlt éjszakákon már az ország több pontján fagyott. Ezért a legtöbb gazdaságban a hétvé­gét is kihasználták az őszi munkák siettetésére. Somogybán is felgyorsul­tak az őszi mezőgazdasági munkák, a jövő évi búza magágyát a tervezett vetés- terület kilencven százalékán készítették elő, s az őszi bú­za csaknem 80 százalékát már el is vetették. Csongrád megyében, fő­ként Szeged környékén a hétvégén az egyik legsürge­tőbb feladat a fűszerpaprika szedése volt. Gyors munká­val a legtöbb háztáji ültetvé­nyen sikerült megmenteni a beérett termést a fenyegető fagyoktól, de vasárnap reg­gelre kéretlen segítőtársa is akadt a termelőknek: a fagy szüretelte le a még kinnma­titkár. Losonczi Pál fogadá­sára a Ferihegyi repülőtéren megjelent Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Katona Imre, az El­nöki Tanács titkára, Várko- nyi Péter külügyminiszter és Bányász Rezső állam­titkár, a Minisztertanács Tá­jékoztatási Hivatalának el­nöke. oszt rák Köztársaság buda­pesti nagykövete. Röviddel az érkezést kö­vetően megkezdődtek a ma­gyar—osztrák .külügyminisz­teri tárgyalások. A két or­szág diplomáciájának veze­tője áttekintette a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdéseket, va­lamint a magyar—osztrák kapcsolatok alakulását. Az eszmecserén jelen volt Nagy János és Arthur Agsitner. radt piros csövék egy részét. Az átvevőhelyeken vasárnap is fogadták a fűszernövény- szállítmányokat, amelyéknök a folyamatosan üzemelő szá­rítóüzemekbe, onnan pedig a klimatizált raktárakba ke­rülnek. Borsod megye mezőgazda- sági nagyüzemeiben is mun­kával telt el a hétvége. Va­sárnap estig az idén leara­tott százezer hektárnyi ga­bona helyén befejezték a szántást, illetve a talaj lazí­tást és sokhelyütt végeztek az őszi búza vetésével is: a tervezett vetés tér ületnék csaknem 80 százalékán ke­rült földbe a mag. A hajdúsági gazdaságok az őszi munkálatokkal most csaknem tíz nappal előbbre tartanak, mint tavaly Ilyen­kor, így a jövő évi kenyér- gabona magjának már 85— 90 százaléka a földben van. A hortobágyi szikes talajo­kon különösen nehéz a dol­ga a gépeknek, nem egy he­lyütt naponla kétszer-há- romszor is ki kellett cserélni a tárcsát, az ekevasat. Fejér megyében vasárnap már az utolsó hektáron dol­goztak a vetőgépek, a ke­nyérgabona magjának itt már 98 százaléka került a földbe, s a hátralevő terüle­ten is egy-'két nap alatt vé­geznek. Ebben a megyében a kukoricatermés csaknem két­harmada már a szárítókban van. s jó ütemben halad a cukorrépa felszedése is. Leopold Gratz Budapesten Országszerte jól halad a betakarítás

Next

/
Thumbnails
Contents