Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-24 / 250. szám

4 Somogyi Néplap 1985. október 24., csütörtök Bús a busa Csalódnunk kell, ha a népdalok derékig vízben já­ró szegény halászainak mun­káját keressük a siófoki halgazdaság marcali tározó­jánál. A busák nagy bána­tára a lehalászás október eleje Óta tart, de szakadozott hálók helyett korszerű gé­pek végzik a munkát, gép húzza a hálót, és markoló rakja teherautóra, s a zsák­mány sem dallbeli petre­zselyemgyökér, hanem „bu­sás” ez a haszon. Termé­szetesen azért embert pró­báló munka, a süvöltő szél­ben hamar fázni kezd a vá­rosi meleghez szokott kíván­csiskodó. — Ugyan, ma nagyon jó idő van — mondja Szabó István ágazatvezető, miköz­ben gyakorlott mozdulatok­kal végzi a nagy csöbör hal «lazsálását, hogy szállítható legyen. — Ilyenkor minden nap dolgozunk, nincs szünet — mondja az ágazat vezetője. Ez a halászati technika az úgynevezett külső thalágyas halászat. A lényege az, hogy a tóból a partra húzzuk a halat, és onnan emeljük ki. — Milyen halakat tenyész­tenek? — A marcali tározó négy­százhúsz hektárnyi területén zömmel busát telepítünk, körülbelül az állomány tíz ponty győz meg éppen ben­nünket, egy halász alig tud­ja kiemelni. — Tavaly tavasszal húsz dekagramm körüli lehetett, amikor betelepítettük — mondja Szabó István. — Van-e piaca a busá­nak? — Mi kizárólag exportra szállítunk. A Szovjetunióba és Iránba megy a lefagyasz­tott hall. — Milyen munka vár az idény befejezése után a ha­lászokra? — Hat fő állású alkalma­zottal dolgozunk, amikor végzünk a lehalászással, a téli munka előkészületei kö­vetkeznek, hiszen kezdődik a lékelés, a jégvágós. V. I. százaléka ponty. A tározó a Balaton vízminőségének védelmében létesült, és mint szervesanyag visszatartó kö­zeg, igen jelentős környezet­kímélő hatása van. Két éve létesült ez a melléküzem, a mostani halászat egyben a legelső, hiszen két éves idő­közönként halászható a te­rület. A tározó vízminősége megfelel az előírásoknak, a halak kiválasztását táplálko­zásuk határozza meg. Ter­mészetes körülmények közé kerülve semmilyen táplálé­kot nem kapnak. Az extenzív tartás ered­ményességéről egy hatalmas Spanyolország Spanyolország felett min­dig süt a nap. Ez a vendég­csalogató mondat az utazási irodák fő jelszava. Az ibé­riai ország valóban nem pa­naszkodhat az időjárásra, hi­szen — elsősorban a Földkö­zi-tenger partján — télén is 20—22 fok van, s hétágról süt a nap. A természetnek ez az ado­mánya ezentúl nem csupán az évi 40 millió turistát szol­gálja, hanem fontos helyet kap majd az ország energia- gondjainak enyhítéséiben. A spanyol kormány nemrég fo­gadta el azt a tízéves ener­giafejlesztési programot, amelyben jelentős szerepet szánnak a napenergia hasz­nosításának is. Az elképzelések szerint a ■ 90-es évek közepére átrajzo­lódik Spanyolország energia- térképe. A villamosáram ter­melésében a vezető hely to­Pácban — hordár nélkül Magamba szállva el'sme- rem, mostanában többször is megesett, hogy bosszantó je­lenségek láttán türelmetlen sietséggel általánosítottam. „Ez a mi ifjúságunk?” kér­deztem magamtól, amikor dülöngélő fiatalokat képtelen voltam visszatartani garáz­daságuktól, a drága szemét- tárolók döntögetésétől és szétzúzásától: amikor süldő lányok világos nappal, a vá­ros közepén kanászok mód­jára, alpári hangon vagány- kodtak: amikor egészséges fiatalokat láttam üldögélni az autóbuszon merev közöm­bösséggel, mellettük pedig áldott állapotú asszony áll­dogálva, kapaszkodva im- bolygott. „Mi lesz ezekből?” sóhajtottam a ki nem mon­dott kérdést, látván punk- taréjú, cigarettázó és köpkö­dő legénykék füstölgését. Csak vonakodva és kétkedve tudtam egyeztetni az anyju­kat betegágyban forgató, mo­só, takarító, főző diákról szállongó híreket az öregeket a járdáról kíméletlenül le­szorító kamaszok hangos hetykeségével, a parkokban és utcákon társadalmi fel­ajánlásban virágokat ültető és ápoló ifiúkat-ilányokat, a zsenge fácskák röhögő tör­delőivei: a matematikai ver­senyek remdk ifjú koponyáit, a versmondó széplelkeket a Zöldfa vendéglő lépcsőin in­gadozva botorkáló tanulók képével. Pedig mindnyájan léteznek, még különbek is és züllöttebbek is, és nem is akárhol, hanem itt, közöt­tünk. Az is velem esett meg, amit most elmondok. Nem­rég két tekintélyes súlyú és .méretű bőrönddel utaztam a déli gyorsvonattal Budapest­re. Bár a taxi pontosan meg­jelent házunk előtt, mégis ag­gódva induiltam, mert tud­tam, hogy a kaposvári állo­máson nincs hordár. A kö­rülbelül 25 kilós bőröndöket egészségi okok miatt nem emelgethetem, felszállni sem tudok velük. Azt pedig nem tudhattam előre, hogy az ál­lomás előtt sorakozó autóbu­szok miatt talpalatnyi hely sincs a „kikötésre”, s a sza­bálytalanul megálló taxis egy pillanat alatt kirakja cso­magjaimat a vasúti posta elé, majd villámgyorsan el­tűnik. Mit tehettem volna? Elin­dultam a vasúti vakvilágnak segtíséget keresni. Valami­lyen „jótündér” elém vará­zsolt három olajos ruhájú, szálfatermetű legényt, egy alacsonyabb iratcsomóit cipe­lő idősebbel. Segítségüket kértem szorult helyzetem­ben. Egymásra néztek, bólin­tottak, s egyikük megjegyez­te:,, Az ebéd várhat pár per­cig”. A legmagasabb meg­kérdezte: „Hol a csomag?” Köv'ettek az utcára. A ma­gas legény felkapta a súlyo­sabbik bőröndöt, mint egy praliné® dobozt, és úgy lé­pett fel csomagostul a vonat lépcsőjére, mint egy baleri­na. Társa követte a másik csomaggal. Bevitték nehéz poggyászomat és fölltették a csomagtartóra. „Itt jó lesz?” — kérdezték. És máris in­dult kifelé. Pénztárcámhoz nyúltam, a magas legény azonban eltolta a kezemet. „Segíteni hívott bennünket, nem?” Hiába szabadkoztam, eltűntek az állomás forgata­gában. Gondolatban hálásan szorí­tom meg erős kezüket, s egy darabig nem általánosítom elmarasztaló véleményemet a mai fiatalokról. Kellner Bernát Eredményes meliorációs program A VI. ötéves terv idősza­kában — nem végleges ada­tok szerint — mintegy 10,5- 11 milliárd forintot költöttek a földék komplex védelmére- javítására, az úgynevezett meliorációra. Több mint 600 ezer hektár kapott szakszerű kezelést, ebből 500 ezer hek­táron az Agrober szervezé­sében végezték a munkákat. A tapasztalatok kedvezőek: a „felújított” területeken emelkednek a hozamok, és a mezőgazdák számítása sze­rint viszonylag rövid idő alatt megtérülnek majd a befektetések. A kiadások je­lentős részét — hozzávetőleg 6,3 milliárd forintot — álla­mi támogatásból fedezték. Az Agrober szakemberei­nek összesítése szerint 16 tér­ségben került sor átfogó, komplex meliorációra. Ré­gebben e munka egyes ele­meit egymástól elkülönítve végezték, s emiatt az ered­mények elmaradtak a vára­kozásién. 1980 óta egy-egy na­gyobb tájkörzetben, térség­ben a talajvédelem és -javí­tás valamennyi részmunká­ját végrehajtják, ideértve a talaj vízgazdálkodásának ja­vításával kapcsolatos tenni­valókat is. Ily módon a szó szoros értelmében átformál­ják a termőterületet, meg­előzve a talaj pusztulását, a szél. illetve a víz okozta rombolásit, és például a bel­vizek okozta károkat. Ilyen meggondolások alapján avat­koztak be a szakemberek a Bodrog-köz térségében, ahol a termőterület két évtized alatt 20-25 százalékkal csök­kent, egyebek között az el- vizesedés miatt. Nagyszabású munkák színhelye a Marcal- völgye, Csongrád és Békés megye területe is. A melioráció máris jelentős sikereket hozott. A Körös­völgyi munkák után, 39 ezer hektár átlagában számolva, s az úgynevezett gabonaegy- ségbeU*,.mérve hektáronként 3,2 tonnáról öt tonnára nőtt a termés. A Mártély—Ti­sza—Maraszug 9 ezer hektá­ros övezetében négyről 5,2 tonnára emelkedett a gabo- naegységben mért eredmény, de hasonló sikereket mutat­nak a más területekről ér­kező jelentések is. A melio­ráció a számítások szerint 4-7 év alatt kifizetődik. A- megtérülés azért viszonylag Az ország tizenöt pulyka­termelő gazdasága, valamint a baromfi-feldolgozó vállala­tok vezetői, szakemberei a jövő évi pulykatenyésztésről tanácskoztak szerdán Nád­udvaron. Mészáros Sándor, a Vörös Csillag Termelőszövetkezet elnökhelyettese elmondotta: a mostani megállapodások szerint a gazdaságok 1986- ban hazánkban minden ed- diginál több — 3,8 millió — broilerpulykát akarnak felne­velni. A piáci igényekhez ilyen gyors, mert nemcsak a hozam növekedik, hanem jobban hasznosul a mű­trágya, könnyebb lesz a ta­laj művelés és a szállítás is. A művelési költségekben tíz százalékos megtakarítást mu­tatnak ki a már elvégzett meliorációs beruházások színhelyén. A következő években 13 térségben dolgoznak majd a meliorációs vállalkozók. Nagy munka lesz a Balaton víz­gyűjtőjén előirányzott prog­ram; ez jövőre kezdődik, és nemcsak a mezőgazdasági üzemeknek kínál majd elő­nyöket. Hozzásegít például a Balaton vízminőségének javí­tásához, a kistermelőknek pe­dig a rendezettebb vízgazdál­kodásból és talajvédelemből származik majd hasznuk. igazodva változtatnak a kí­nálati arányokon: másfél millió nagytestű, úgynevezett gigant pulykát terveznek át­adni a feldolgozó vállalatok­nak, csaknem kétszer annyit, mint 1985-ben. Jövőre már a nádudvariak álltai összefogott rendszer valamennyi gazda­sága foglalkozik gibant-puly- ka neveléssel. E baromfiból — melynek kakasai általá­ban 13—15 kiló vágósúlyban kerülnek a feldolgozóba — jól exportálható konyhakész termékék készülnek. Pulykatenyésztési tanácskozás Á napenergia adománya vábbra is a széné lesz, de az olaj és a gáz szerepe a je­lenlegi 17 százalékról min­tegy 4 százalékra csökken. Ezzel egyidőben az atomerő­művek részaránya meghá­romszorozódik és eléri a har­minc százalékot. Ugyanakkor — ha még sta­tiszta szerepben is — az energiatermelés színpadán megjelenik a nap. Spanyolor­szág azon európai országok közé tartozik, ahol a nap hő­energiájának hasznosításá­val végzett kísérleteknek kedvező ■ tapasztalatai van­nak, a spanyol berendezések, műszerek fejlettsége megha­ladja az európai átlagot. Igaz, ma még csak mintegy negyvenezer négyzetméter napernyő gyűjti, alakítja át a napsugarakat, de tíz év múlva már csaknem kétmil. lió négyzétmétenrel számol­nak. A madridi egyetem szakemberei szerint a hasz­nosítás lehetőségei és terüle. tei szinte korlátlanok. Az Almeriában évek óta működő napenergiai központ 80 méteres tornyán elhelye­zett 275 napsugárgyűjtő, Európa egyik legkorsze­rűbb ilyen jellegű be­rendezése. Ez a „napka­zán” elsősorban a városok, városrészék fűtésének, me­legvíz szolgáltatásának kísér­leti centruma. Az itteni tu­dományos megfigyelések ki­egészülnék azokkal a tapasz, tálatokkal, amelyéket a „ház­tájikból” szerezték. Az or­szág különböző részein ugyanis — összesen — már több mint tízezer családi há­zat fűtenék napelemmel. Ezek eltérő iklimatilkai vi­szonyok között működnek, így a tapasztalatok is sokré­tűek. Az Alcorconfoan és a Mé- ridában levő kísérleti köz­pontok a napenergia közvet. len villamosárammá történő átalakításának, a hőtárolás hosszú távú és biztonságos megoldásának módjait, tech­nikai és technológiai megöl, dósait kutatják. A spanyol szakemberek egységesek abban, hogy a napsugár a következő évtize­dek egyik fontos energ iafor. rása lesz. Spanyolországban a mezőgazdaság különböző területein is kísérleteznék a napelemek hasznosításával — az öntözéstől a melegházi termelésig, a növények érését gyorsító eljárásoktól az eső- csinálásig. Sőt újabban olyan területeken is hódít a nap, mint a napkaróra, napön­gyújtó, napelemlámpa gyár­tása. Mint Spanyolországban állítják: ma már nem álom, hogy egyszer majd napautók­kal, napvonatokón fogunk közlekedni. Király Ferenc Megkezdődött a halászidény

Next

/
Thumbnails
Contents