Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-21 / 247. szám
1985. október 21., hétfő Somogyi Néplap 3 Ismét a művezetők ÉPÍTŐK KÜLDÖTTÉRTEKEZLETE Uj szervezeti felépítéssel — régi célokért Ősrégi, ám ma is keményen csattanó — mert többnyire igaz — aforizma: „A művezető? Két cintányér között a levegő ..De komolyabbra fordítva a szót: „A művezetők az igazgatást képviselik a műhelyekben, de feladataik nincsenek pontosan meghatározva és keresetük gyakran kisebb, mint a munkásaiké. Túlzás nélkül állítható, hogy ők az ipar mostoha- gyermekei”. Az idézet egy angol szaklapból való s jelzi, hogy a művezetőkérdés Angliában — és gyaníthatóan másutt is — éppen olyan gond, mint nálunk. Való igaz: időnként rangos intézmények, hivatalok, szervezetek és testületek foglalkoznak a művezetőkkel, tagadhatatlanul jobbító szándékkal, okos felismerésekből kiindulva, ám meglepően naiv hittel. Mert ha egyszer felismert tény például, hogy a vállalatok belső irányítási rendszerében — pontosabban a munkahelyek hierarchiájában — a felelősség „felfelé” fokozatosan növekszik, „lefelé” meg csökken; következésképpen ha az is tény, hogy az alsó szinteken egyre nagyobb az ellenőrzés szerepe és emiatt létrejön a „túlellenőrzött”, a minimális döntési szabadsággal és felelősséggel dolgozók jelentős rétege, akkor ugyan mi okból hihető, hogy például kormányrendelettel enyhíthető a művezető-társadalom megannyi gondja-ibaja? Ahol a művezető több millió forintos termelési programmal dolgozik, de nincs joga kivételezni például egy 200 forint értékű munkaköpenyt; ahol ugyanez a művezető, egy nem túlságosain jelentős, ám tetemes normaidőt rabló gyártási műveletet csak nagy titokban ésszerűsíthet —• mert hát mit szólna a technológiai osztály? ... — nos, ott mit segíthet bármiféle rendelet ? Figyelmeztető jelek sorozata arra int, hogy a művezetőprobléma önmagában nem kezelhető, ment leválasztha- tatlan a vállalat belső irányítási rendszeréről és felelősségmegosztási mechanizmusáról. Micsoda lehetetlen helyzet: a művezető felelős ugyan a műhelyterv, a kiszabott normaóra-terv teljesítéséért, de többnyire semmi kapcsolata nincs a gyár- táselőkészítéssel. A művezető, úgymond kulcsember. Ám e „kulcsember” lényegében nem válogathatja meg a munkatársait, érdemlegesen nem jutalmazhat és nem büntethet. (Illetve, ami az utóbbi illeti, dehogynem! Minden művezető önálló joga a szóbeli figyelmeztetés. Az írásbeli figyelmeztetéshez már adminisztratív egyeztetések kellenek, a fegyelmi eljárás javasolható, az elbocsátási jog pedig egyszerűen képtelenség.) Mondom: a művezető, állítólag, kulcsember, ám évtizedek óta és manapság is olyan fizetségért dolgozik, ami önmagában is oka a művezetőgárda tagadhatatlan felhígulásának. Korábban többen is úgy vélték, hogy az ösztönzőbb bérezés, a differenciáltabb anyagi elismerés egyik nagy akadálya, hogy a művezetői teljesítmények nem mérhetők megbízhatóan. Mert például nehezen vagy éppen sehogysem mérhető, hogy a művezetők milyen szervezési erőfeszítéseket tesznek csoportjuk teljesítményének növeléséért, vagy hogy mennyiben járulnak hozzá — a szokványos rutin- feladatok elvégzésén túl — az úgynevezett jó munkahelyi légkör kialakításához. A vállalati belső ösztönzési rendszer az efféle „teljesítményeket” képtelen egzakt módon mérni és a jövedelmekkel honorálni. Most kommentáljam, hogy ha ez így igaz, akikor a vállalati vezetőség ugyan miféle szegénységi — emberismeretből csakis elégtelenül minősíthető — bizonyítványt állít ki önmagáról? Csoda-e, ha ilyen körülmények között a művezetőknek mindössze elenyésző hányada próbál csak valami módon kitörni e sakk-matt helyzetből? Ezt hivatalos felmérések bizonyítják. A többség fásult-fáradt belenyugvással viseli az önállótlanság állapotát, ám senki ne ítélje el őket. A jegyzetíró csak 1964-ig emlékezik vissza: akkor jelent meg a művezetők helyzetét rendezni kívánó 35. számú kormányrendelet, s a művezető-gárda azóta is egyre súlyosbodó gondokkal bajlódik. Nem vigasz, mindösz- sze csak elszigetelt helyi —■ ám azért reménykeltő — kísérlet, hogy néhány éve a dunaújvárosi kohászat vezetői próbálkoztak radikális belső intézkedésekkel a művezetők érdekében. Üjabban Miskolcról, a Lenin Kohászati Művektől érkeznek hasonló hírek, jeléül annak, hogy ez ügyben igenis a vállalatoknál kell előbbre lépni; ott kell megfelelő jogot, hatáskört, lehetőséget, egyszersmind rangot adni a művezetőknek ahhoz, hogy ne csak formálisan, beosztásuk hivatalos elnevezése szerint, de valójában is a termelést közvetlenül irányító műszaki és gazdasági vezetők legyenek. Vértes Csaba — Szakszervezetünk az eltelt időszakban is kettős féladatot látott el: igyekezett segíteni a vállalatok gazdasági tevékenységét, ugyanakkor védte a dolgozók érdekeit. A második feladatnak csak úgy tehetett eredményesen eleget, ha az elsőt is szorgalmazta. Hiszen, ha a vállalat gazdaságilag jól működött, akkor a munkások is jobban kerestek, több pénz jutott a szociális, a munkakörülmények javítására, a kulturális, a sport és az egészségügyi célokra is — mondta szombaton délelőtt dr. Fonai János, az építők szakszervezete megyebizottságának titkára az 1980. évi szak- szervezeti választások óta végzett munka értékelésekor. A 13 somogyi vállalat hétezer dolgozója képviseletében Kaposváron, az SZMT székházban gyűltek össze a küldöttek az építők szakszervezetének értekezletére, hogy megvitassák az ötéves szakszervezeti munkáról szóló beszámolót, valamint szavazzanak a megyei, illetve a kongresszusi küldöttekre. Az alapszervezeti választások a megyében rendben lezajlottak. Ezek során 380 bizalmit, 63 főbizalmit, valamint 2 vezető főbizalmit és hélyetteseiket választotta meg a tagság. Négy alap- szervnél történt tiitkárcsere, s a vállalati döntőbizottságokat is újjáválasztották. Az aktivitásra jellemző, hogy a tagság 90 százaléka vett részt a választásokon. 1980. június 28-án választatta meg az ágazati szak- szervezet a 15 tagú megye- bizottságot és a 9 munkabizottságot. Az ót év alatt fontos feladatnak tekintették a VI. ötéves terv céljainak elérését. -A gazdaságpolitikai tevékenységben kiemelkedő helyet foglalt el a tervezésben v|aló részvétel. Különösen 1984-itöil, amióta előtérbe került a több-variációs tervek készítése. A szakszervezet részt vesz a szociális tervek kidolgozásában is; ebben a legnagyobb az előrelépés. A gazdaságban végbemenő változásók nem kedveztek az építőiparnak. Előtérbe kerülitek a felújítások, s ez kedvezőtlenül hatott az 1970-es években létrehozott ölőregyártó kapacitások kihasználására. A változások a korábbinál jobban differenciálták az építőipari szervezetekét, melyek egy része nehezen birkózott, s birkózik meg az újszerű feladatokkal. Javult a beruházásokat előkészítő munka, ütemesebben halad az építési területek átadása. Az eltérő érdekek miatt azonban még mindig nem kielégítő a tervező, lebonyolító és kivitelező szervezetek közötti együttműködés, továbbra is sok áz egymásra-mutogá- tás, a felelősség áthárítása. Az utóbbi években megnőtt az igény a minőségi munka iránt. E cél érdekében vezették be 1978-ban — és alkalmazzák egyre több helyen — a minőségi bérezést. Nagy szükség van a joibb munkára, hiszen a megye építőipari szervezeteiben foglalkoztatottaik száma jelönit ősén fogy. 1980tól négyszer többen hagyták el a vállalatokat, mint az előző tervidőszakban. A legfőbb gond az, hogy az eltávozottak szinte valamennyien fizikai munkások. A beszámolót hozzászólások követték, majd a jelenlevők megszavazták a tizenegy megyei és a hét kongresszusi küldöttet. Az értekezleten jelen volt Takács László, az építők szakszervezetének országos titkára, aki fél évszázados eredményes munkája elismeréseként jutalmat adott át a nyugdíjba vonuló dr. Fonai Jánosnak, majd röviden vázolta a központi vezetőség határozatának lényegét, mely szerint megszűnik a megyei bizottság. Nagyobb önállóságot és döntési felelősséget kapnak az alapszervezetek, melyek munkáját a megyében egy titkár segíti, aki mellett négy munkabizottság működik. Egyben bejelentette aizt is, hogy Somogy megyei titkárnak Bartos Gézát nevezték ki. Az új tisztségviselő ismentette a feladatokat és a munkabizottságok összetételét. Hosszú idő óta tart Kaposváron a tüskevári felüljáró és a hozzá kapcsolódó 61-es út korszerűsítése. A gépkocsival arra járók mostanában forgalomelterelés miatt kényszerültek lassú haládásra. Sokan szeretnék tudni, mikor készül el az út. A KÉV főépítésvezetőije, Simon György tájékoztatása szerint a munka ütemes, bár az eredeti tervekhez képesít késésben vannak. Kétkilométernyi útszakasz készül három új csomóponttal. Megszűnik a sok bosz- szúságot okozó sorompó a Kanizsái úton. A Mátyás király utcánál fénysorompó irányítja majd a forgalmat. A városi tanács beruházásában készülő Kapos-híd a 61-es utat köti majd össze a Vak Bottyán utcával, ezzel is egyszerűsítve a forgalmas helyen való áthaladást. A töltésépítésnél százezer köbméter földiét forgattak meg a munkások, és elkészültek az út betonalap-építésével is. Múlt héten a Kaposváriról kimenő utat aszfaltozták, három rétegben négyezer köbméter ú!t- burkoló anyagot terítettek A területen, mint az egyik alvállalkozó, a Dédász dolgozói a közvilágítás oszlopait helyezik át. el. A hét végén újabb terelőszigetet építettek, majd megkezdik a városba vezető út aszfaltozását a kertészettől a Vasút-közig. A hét végére várhatóan kialakítják a Mátyás király utcai csomópontot a buszfordulóval, és átadják a forgalomnak. ASZFALTOZZÁK A 61-ES UTAT Elkészült a Mátyás király utcai csomópont Az eredmények titka Az ötezer hektáron gazdálkodó siófoki November i. Termelőszövetkezetben az idén kevesebb kenyérnek- valót hordtak a magtárakba, mint várták, ez azonban mégsem volt olyan kevés, hogy ne lett volna elég a második hely eléréséhez az IKR tagjai között. Az eredményhez vezető módszerekről, a sikeres évben végzett munkáról kérdeztük a gazdaság növénytermesztési áglaza tvezetőj ét, Szobo- nya Andrást. — Miiben látják önök a siker titkát, ha egyáltalán lehet ma már titokról beszállni a növénytermesztésben? — Összes területünk egyötödén foglalkozunk bonsó- termeléssei. Első hallásra talán meglepő, hogy elsőnek a borsót említem, de ezzél kezdődik a búzatermesztés. Harmadik éve alkalmazzuk azt a módszert, hogy borsót vetünk a búza előtt. Soikan kockázatosnak tartják, hagy ilyen naigy mennyiségben termeljük, de eddig még csak jó tapaszta- látlaink voltak. — Gondolom azért azt nem lehet mondani, hogy mindenki vessen borsót, és akkor biztos a siker. — Természetesen nem, de ez mindenképpen hasznos és nálunk bevált. A föld minősége is nagyon sokat számít, és nekünk ebben szerencsénk van. — Azért az sem mindegy, milyen gépekkel dolgoznak. Tudom, ebben éppen az IKR segítségével léptek előre. — Valóban sokat köszönhetünk a rendszernek, többek között a gépeknek is, minit ah agy vetőmagvakra is rendszeres szaktanácsot kapunk. A talajelőkészítő gépeink egy részét és a hazánkban jélienileg isimert és használt legkorszerűbb IH 6200-as vetögépeket — ezekből két kettes kapcsolású van — a rendszer tagjaiként tudtuk megvenni. De szükségünk is van a jó és biztonságos gépekre, hiszen a vetőmag'termelés csak akkor gazdaságos, ha jó az előkészítés, a vetés. Ezekkel a gépekkel pedig egyenletes veftésmélységet és így egyenletes kelést tudunk elérni. — A siófoki egyiben bemutató gazdaság is. Több mint 30-féle búzakísérlettel foglalkoznak. Ez az aprólékos, lassú eredményeket hozó munka megtérül? — A kísérleteink egyértelműen hasznosak a számunkra, még akkor is, ha úgy van, ahogy mondita, aprólékos, tehát sok türelmet kívánó munka. Nem árt, ha egy lépéssel előrébb járunk a gyakorlattól és ismerjük azokat a fajtáikat is, amelyek potenciálisain alkalmasak lehetnek egy majdani vetőmagtermesztéshez. A Vetámaigtenmelbető Vállalat dombóvári központjával nagyon jó a kapcsolatunk. Minden éviben jeltzik, mire vjan igény, s mi ehhez is igazítjuk a feladatainkat. Az évek során kialakult gyakorlat szerint mi Zagreb- csonjkából, Baranjfcából, Lenjéből és MV—13-;ból termelünk vetőmagot. — A műtrágyázás és a növényvédelem milyen szerepet játszik a jó eredmények elérésében? — Ahogy már említettem, szerencsénk van, jó talaj- adottságokkal rendelkező — búzatermesztésre kiválóan alkalmas — földjeink vannak. Ennek is köszönhető, hogy vállalkozhatunk a különböző kísérletekre és műtrágyáiból is azt használjuk, ami az intenzív termesztést mind jobban elősegíti. Arra ügyeLünk, hogy mindig a kellő időben kerüljön ki a főidre a tápanyag. A folyékony műtrágya nálunk bevált, három éve használjuk. Ez is kísérletnek indult és ma már rendszeres gyakorlat. — Hol tartanák jelenleg a búza vetésével? — Az idén 800 hektáron vettünk búzát — ez több mint tavaly —, ennek mintegy 60—70 százalékával már megvagyunk. Változatlanul sokfélét vetünk. Az idén 40 gazdaság vásárolt az itt termesztett búzából. Szeretnénk, ha jövőre is hasonló számot vagy még többet mondhatnék. Nagy Zsóka Országos béketalálkozó Az ifjúsági békeközössié- gek országos találkozóját tartották meg szombaton Dombóváron. Kétszáz diák és munkásfiatal vett részt az egész napos programban, amelyet az Országos Béketanács ifjúsági bizottsága, va!|am)int a dombóvári Pablo Neruda Békecsoponl szervezett, a szolidaritás jegyében. A Győrből, Tatáról, Orosházáról, Debrecenből és sok más helyről érkezett fiatalok könyveket, plakátokat, újságokat, békemozgalmi kiadványokat osztogattak Dombóvár utcáin, üzleteiben. A nap során több előádást és vitafórumot rendeztek a városi művelődési házban például a világgazdaság éí a harmadik világ helyzetéről, összefüggéseiről, a fegyverkezésről, valamint a válságövezetekről. Este fotókiállítás nyílt a művelődési házban „Vietnam 40 éve” címmel. A megnyitón részt vett a Vietnami Szocialista Köztársaság budapesti nagykövetségének több vezető képviselője.
