Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-21 / 247. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek ! Néplap — AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 247. szám Ára: 1,80 Ft 1985. október 21., hétfő Könyvek a politikáról A könyv hozzá tartozik az életünkhöz. Szegényebbek volnánk nélküle. Micsoda változatosság! Regények, verskötetek, szociográfiák, esszégyűjtemények, memoárok — van miből válogatni. A változatosság gyönyörködtet. S könyvek esetében nemcsak ériről van szó: olvasmányaink közül az igaziak segítségével szeUemiekben gyarapodunk, ismeretekben gazdagodunk. Van a megjelenő kiadványoknak egy olyan vonulatuk, amely ennél is többet, másít jelent az olvasó mindennapjaiban. Politikai könyvek. Könyvek a politikáról. Politikus olvasmányok. Az elkötelezettség művei. Sokféleképpen meg lehet határozni ezeket. S műfajukat tekintve is jellemző a változatosság. A politikai olvasmányok egy ré- nye olyan érték, melyet régebben generációk keresltek először tiltott áruként, ma viszont sokezres példányban közzétett formájukban, könyvesboltokban. Az illegalitás éveiben a szervezkedők legjobbjai eszmélkedtek ezeken a műveken, segítségükkel a társadalmi rend. az életviszonyok diagnózisát meghatározva, a teendőkét is reflektorfényben látták ezekből a gyakran ételreceptes, verses- kötet címlappal ellátott, de a második lap után gyűjtő eszmei töltést kínáló könyvekből. Természetesen a maxis- ta—leninista világnézet alapjaival, a filozófiai irányzat legjelesebbjeivel megismertető művekről van szó. Negyedik negyedébe fordult évünk kiadványtervezetét lapozgatva is találkozik az érdeklődő ilyen kiadványokkal. Lenin vagy a mi Lukács Györgyünk szellemisége eleven örökség, amely- lycl újabb és újabb nemzedékek találkoznak majd. Széles a skála. A tegnapot vizsgáztató művek éppúgy napvilágot látnak, minit a napjaink politikai fordulatait. a külhoni összeütközéseket elemző könyvek. Ezek az elkötelezettséggel kimunkált kiadványok segítenek elhelyezni bennünket a mában. S nemcsak országnyi méretekre érvényesen van ez így, hanem egy-egy közösségre, sőt egyénre is értve. Általuk világosabbá lesznek a társadalmi jelenségek, a történelminek bizonyuló események. Lapozgatom az újdonságokat kínáló füzetecskét, a Kossuth Kiadóét: lesz mit olvasni. Ki ne lapozná érdeklődéssel Magyarország XX. századi történetének olvasmányos összegzését? Ki ne szeretne az 1944—45-ös titkos diplomácia kulissza- titkaival ismerkedni: a fejvesztett német vezérkar diplomáciai próbálkozásairól ...? Hányszor láttunk már dokumentumfilm-rész- leteket a varsói felkelésről? Erről részletes mű jelenik meg. A füzetke hazánk és a nagyvilág témakörében vezető politikus kötetét ígéri. Társadalompolitikánkba enged bepillantást a beilleszkedési zavarokat is számbave- vő mű vagy a településfejlesztés kérdéseit megválaszoló kötet. Megyéink közül Tolna és Csongrád mutatkozik majd be az ország nyilvánosságának, könyv formában. De ki győzné sorolni? S kell-e? Hiszen mindnyájunkat érdekli múltunk, jelenünk, jövőnk. L. L. Kirándulás a Duna-kanyarba Az Európai Kulturális Fórum Magyar Nemzeti Bizottságának meghívására a fórum résztvevőinek egy csoportja szombaton kirándulást tett a Duna-kanyarba. A küldöttek Esztergom, Visegrád és Szentendre nevezetességeit tekintették meg, s találkoztak Lékai László bíboros, esztergomi érsekkel, a magyar római katolikus püspöki kar elnökével, valamint Esztergom, illetve Szentendre tanácsi1 vezetőiivei. A hét végén is dolgoztak Fogy a répa, a kukorica Kukoricát hordó, répátvia'l megnalkotjt teherauitókikiail. vontaitokkal találkoztunk szombaton a Kaposvár környéki falvakat járva, s kiszáradt talajjal birkózó, a tálalj,munkát nehezen végző traktorokat láttunk a határban. A betakarítás, a tériménys'zállítás, a kukorica szárítása tegnap is folyt számos somogyi gazdaságban^ s ahol éppen tétlenül áll|t|ak a kukoricabetakaríitó kombájnok, ott sem a rounka befejezése vagy a készség hiánya volt az ok... A topon ári Kapostá j Termelőszövetkezet energetikusa, Bogó Zoltán tegnap reggel hét órakor állt szolgálatba, s a gazdaság központi telepén értük utol telefonon — itt dolgozik a téesz Bábolna szárítója. — A szövetkezet őrei úti telepén, éjjel-nappal, hétköznap és vasárnap működik a szárító, s a kombájnjaink is dolgoznának, ha lenne hovja behordani a táblákról a kukoricát — kaptuk a tájékoztatást. — Megtelt a tárolásra szolgáló tér, innen visszük a nyers kukoricát a szárítóra. A szövetkezet kukoricatermő területe megközelíti a másfél ezer hektárt, s eddig a Ije- takarí tássa 1 túljutottunk a terűiét felén: kombjánjaink szombaton is dolgoztak. Annáik ellenére, hogy régen kaptunk kiadós esőt, a szemek nedvességtartalma meglehetősen magas: 24—25 százalékos. Ez abíból adódik, hogy küko r icaf ajtá ink egy része hosszú tenyészidejű, vagyis későbbi érésű... Várni azonban nemigen tanácsos, hiszen a naptár ötotólber végét mutatja, s amit ma még jó időben megjtéhétnek a földeken, holnap talán már csak nagy nehézségek árán — és tetemes veszteséggel — végezhetik el. KONZERVGYÁRI KESERGŐ Nem jönnek az irányvonatok Az Elnöki Tanács elnöke New Yorkban Losonczi Pál ma délelőtt szólal fel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szombaton megérkezett New Yorkba, ahol részit vesz az ENSZ- közgyűlés 40., jubileumi ülésszakán és az ENSZ fonnáUósánlak 40. évfordulójával kapcsolatos megemlékezéseken. Az Elnöki Tanács elnökének kísiéretében vaui Horn Gyula küliügyminiszté- riumi államtitkár. Losonczi Pált a Kennedy repülőtéren dr. Házi Vencel, hazánknak az Egyesült Államokba akkreditált nagykövete, Rácz Pál nagykövet, a Magyar Népköztársasáig állandó EN SZ-fcép viselője, Kocziha Miklós New York-i főkonzul és a magyar diplomáciai képviseleték más vezető munkatársai fogadták. A hét első négy napján várhatóan mintegy félszázan fejtik ki véleményüket a nemzetközi helyzetről, a világszervezet eddigi tevékenységéről s az Egyesült Nemzetek Szervezetének további feladatairól. Mindjárt héfíőn délelőtt szólal fel Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke. Losonczi Pál vasárnap délelőtt New Yorkban megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. A magyar történelem nagy alakjának századunk éveiben állítottak szobrot az amerikai magyarok. A koszorúzásnál jelen volt Horn Gyula külügymi- nisztériumi államtitkár, dr. Házi Vencel, hazánk washingtoni nagykövete és Kocziha Miklós, New York-i főkonzul. (Folytatás a 2. oldalon) Szombaton is dolgoztak a Nagyatádi Konzervgyárban, hiszen az elmúlt héten kezdődött meg a pudingalma felidolgozálsa, készül a külpiacon- keresett almasűrítmény és az almaié is. A Szovjetunióiban közkedvelt zakuszka gyártásához is hozzáfogtak, ám sem Jámbor László igazgató, sem Vojkovics István főmérnök nem tud örülni ezekben a napokban. A közismert gondok miatt nem tudtak kellő meny- nyiségű uborkát felvásárolni, s legalább ötven millió forint termelési érték kiesésével kell számolniuk. A gyümölcsökből is a vártnál kevesebb termett. Ösziba- radkból, szilvából és körtéből kétezer tonnával kevesebbét vásárolhattak föl ami háromezer tonna kész áru kiesését jelenti. Mindent egybevetve 100—110 millió forint értékű konzerwel kevesébbet gyárthatnak, mint amiről még januárban beszélték. Fölöttébb bosszantó, ha olyan körülmények is közrejátszanak, melyekhez semmi köze az időjárásnak. Nyáron üveghiány volt és még csak biztató híreket sem hallani arról1, hogy jövőre másképpen lesz. Áz év elején „nyomuk veszett” azoknak az irányvonaloknak, melyekkel exportszállítmányokat indítottak útnak. Mire „megtalálták” őket, 83 vágóin már visszafelé tartott a gyárba. Még ma is kérdéses, ki téríti meg a keletkezett 2,8 millió forintos kárt... Egy bizonyos: most nem áll fenn olyan veszély, hogy visszaérkeznek a vagonok. Az elmúlt négy hétben ugyanis egyetlen irányvonalét sem kapták, s még ezen a héten sem számolhatnak vele. Nagy szükség volna a vagonokra, hogy a szovjet megrendelők igényeit ki tudják elégíteni. A szerződés szerint csak november elsejéig szállítható például a vegyes darabos savanyúság, vágy a hámazaitlan paradicsom. A fa|gyves.zély miatt újabb kúl- deményéket nem adhatnak föl a fenti termékekből. Hiányoznak a konténerek is. Az igényelt mennyiségnek csupán 20 százalékát vehették át. Fényes Józsefnek, a MÁV pécsi igazgatósága vezetőjének kérdésünkre adott telex üzenetében ez áll: „A Szovjetunióba irányuló exportszállítások kontinigien- tálását a Közlekedési Minisztériumban lévő központi szállítási tanács irányításával, a külkereskedeJimi szervek bevonásával végzik.” Ettől nem lettek nyugod- tabfoak a Nagyatádi Konzervgyárban. A KOSÁRFONÓ • Ki tudja, mióta állt már a dívány a nyitott verandán. Színeha- gyott, foszlott hímzésű huzatán álmos macska hunyorgott a késő őszi, ajándék napsütésbe. Közeledtemre sem riadt meg, csak lustán, nemtörődöm módon nyújtózkodott egyet. Az udvaron, a foghíjas kerítésnek támasztva fűzfavesszők süttették magukat a nappal; odébb egypár kosár, és egy félbehagyott fonott szék; barnás vízzel félig telt gyerekkád, vesszők áztak benne. A bö- rükvesztett fűzfaágak fehé- ren-tisztán már a műhelyben várakoztak, hogy Koczka György, az öreg mester keze alatt majd kosárrá formálódjanak. Koczka György kosárfonó. Felesége is tőle tanulta meg vágni, hajlítani a vesszőket, de ha hibázott, nem volt irgalom, olyan szidásban részesült, mint a legutolsó inasgyerek. — Én csak kétszer mondok el valamit — mondja Gyuri bácsi. — Harmadjára ugyan minek jártassam a szám, aki a szóból nem ért, annak hiába is beszélnék. Hanem a kiskaska — fordul a feleségéhez —, az nagyon szépen sikerült, elhiheted. Énnékcm nem lett volna türelmem hozzá. Gyuri bácsi apja-nagyapja kosárfonó volt, jó mesterségnek ,szép mesterségnek tartották. Egymás szavába vágva mesélné az idős házaspár a régmúlt időt, Gyuri bácsi azonban nem sokáig tűri az asszonyi locsogást, rá is mor- ran a feleségére: te tudod jobban vagy én. — Hatvannyolc éves vagyok, a Dunántúl legjobb mesterénél. Ángyán Józsefnél tanultam. Segédvizsga után kerültem Ötvös Mihályhoz, ott dolgoztam két és fél évig, de igen-igen rosszul kerestem, a napi bér pöngő- húsz volt, semmire se elég. Gondoltam, megmutatom én, hogy a magam embere is tudnék lenni, de ehhez tanulni kellett. Nappal fontam a kosarat, éjjel a bötűt böngésztem, aztán negyvenháromban mestervizsgát tettem Pécsett, az ipartestület előtt... A kosárfonók között voltak gazdag és szegény emberek, én valahogy mindig az utóbbi maradtam. — Pedig csinált az én uram mindenfélét — szakítja meg kényszerű hallgatását az asszony —, ment neki a bútormunka is. Divatos újra a fonott asztal, fonott szék, de hát, anyag az már nincs hozzá. Rosszalló pillantás hallgattatja el az asszonyt, s a szó ismét az idős mesteré. — Nem könnyű dolog ám a kosárfonás, sok a piszok is vele. Kevesen rendelnek ma már munkát, legutóbb a főorvosnak készítettem kutyakosarat, régen semmi pénzért nem vállaltam volna ilyesmit el — révedezik el egy kicsit. Mariska néni, a felesége kihasználja a pillanatot: beszélne ő is, de embere gyanús-szelíden utasítja rendre: vagy az egyikünk, vagy a másikunk beszél. Nem tőled tanultam a kosárfonást, hallgass hát! Ismét felém fordul, inaseres kezével keményen az asztalra támaszkodik, ezzel is nyomatékot adva a szavaknak. — Annak idején, bizony, munka volt a munka, de mi valahogy mindig térdig jártunk az örömben. A Törley- töl —tudja, a pezsgőgyáros — béreltek a dunántúli kosárfonók a Duna mellett árterületet, évi negyven-ötven pöngöért. Kimentünk oda asszonyostul, húszan-huszon- öten is, mindenfelől érkeztek a mesteremberek. Volt, akivel csak akkor egyszer találkoztunk az évben, másfelé járt aztán munka után. Hétfőn kezdtük és szombatig vágtuk a vesszőt. A férfiak kora hajnalban kezdték a munkát, hogy nappal legyen az asszonynépnek hántolni- való vessző elég. Estére aztán főztünk ia nádból épített gunyhók előtt, krumpligulyást, vagy szerencse-hozta halat, és énekelgettünk. Any- nyi vesszőt gyűjtöttünk, hogy még a székesfehérvári fogháznak is én adtam munkára ... — Csakhogy — párásodik el az asszony szeme, mit sem törődve egy újabb elhallgattatással — nincs, aki tovább vigye a mesterséget. Nincs gyerek. — Nincs, hál’ istennek — sötétül el Gyuri bácsi arca —; úgyis csak hálátlan lenne, mindahány! — Védekezik csak az emberem — magyaráz vékony hangon az asszony —, oly sok év telt már el. Nem lehetett. Nem sikerült. — ölég baj az — mordul Gyuri bácsi könnyesen, etis- merve, hogy bizony ölég baj így megöregedni. — Így vagyunk csak. Két öreg szempár, egymásba mélyedve. Többet alszom már a díványon, a műhelyben mint szeretném, lassúbb lett körülöttünk minden. Eltelik már az élet. Volt, amilyen volt, mit tegyek. Talán lehetett volna jobb? Klie Ágnes
