Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

1985. október 16., szerda Somogyi Néplap 5 A SZOVJET nért)) NAPJAI KULTÚRA\S^1985 X.814. BEFEJEZŐDÖTT A RENDEZVÉNYSOROZAT Biblia és scifi A ,, Madách-kommetárok szabadkai bemutatója A két nép közelebb került egymáshoz Részlet: Klinov — Jöjj és lásd! című filmjéből Befejeződtek a Művelődési Minisztérium és a Magyar— Szovjet Baráti Társaság ál­tal rendezett kulturális na­pok. Ezek 1970 óta ötéven­ként keresztmetszetet adnak keleti szomszédaink kultúrá­járól. Megszámolni is sok azokat a rendezvényeket, amelyek a múlt héten a szovjet kultúra jegyében zaj­lottak le s hivatottak voltak jelezni a törekvést — hogy a művészet révén ismerete­ket kapjunk a Szovjetunió népeinek társadalmi fejlő­déséről, gazdagodjék világ- és politikai látásunk. A mai világban megkü­lönböztetett figyelmet keli szentelnünk minden olyan eseménynek, amely közelebb hoz egymáshoz két népet. Kivált így van ez a Szovjet­unió és hazánk esetében. Ha értékeljük a szovjet kultúra napjainak mostani rendezvénysorozatát, nagyon nehéz dologra vállalkozunk, hiszen valamennyi program részesei nem lehettünk; csu­pán a legemlékezetesebb pil­lanatok fölidézésével adha­tunk képet a rendezvény hangulatáról. A sok kiemel­kedő zenei program között örömmel töltött el bennün­ket, hogy az Állami Hang­versenyzenekart láthatta vendégül megyeszékhelyünk. Olyan zenei élmény részesei lehettünk így a múlt hét szerdáján, amely még sokáig emlékezetes marad a zene­szerető közönség számára. Kevesebb alkotás jutott el megyénkbe a mai szovjet filmművészetet reprezentáló alkotásokból. (Hamarosan azonban láthatjuk ezeket a filmeket is.) E művészeti ág alkotói közül kiemelkedik Elem Klimov Jöjj, és lásd! című munkája, amely a leg­utóbbi moszkvai filmfeszti­vál legnagyobb sikerét arat­ta. Jól bizonyította az alko­tás, hogy a mai szovjet film­művészet egyes produkciói nem maradnak el a világ- színvonaltól. Méltán tudósít­hatta a fesztivál után úgy olvasóit a francia AFP ri­portere, hogy Klimov a moszkvai fesztivál hőse. Űjat és megdöbbentőt tud hozni a rendező abban, hogy a fasizmust mutatja be, cé­lul tűzve ki: „az emberi lel­kiismeretet ne borítsa a fe­ledés homálya, hogy a fasiz­mus borzalma ne ismétlőd­hessen meg soha.” A mélyen föltárt etikum mellett azon­ban nem kerülhette el fi­gyelmünket az esztétikai megoldások sokszínűsége, sem. „Mi nem követtük az úgynevezett retrostílust — mondja a rendező a műhely­munkáról. — Manapság di­vatos lett fekete-fehér vagy barnás színárnyalatokkal agyoncsapni a háborús jele­neteket.* Azt hiszem, ez a könnyebbik megoldás, hi­szen az élet mindig színes volt. A kemény alaphangula­tot éppen a színekkel értük el, ehhez fotó- és filmdoku­mentumokra támaszkodtunk, teljes hitelességre töreked­tünk a filmvásznon. Az ope­ratőrök feladata éppen az volt, hogy elrejtsék mester­ségbeli tudásukat, s ezáltal a hitelesség érzetét keltsék a nézőben.” Nagy figyelemmel kísértük a litván rendezőnek, Algi- mantasz Pujpának Egy asz- szony és négy férfi című al­kotását. Ez a mű a múlt év végén a fiatal művészek ki- sinyovi seregszemléjén: ka­pott fődíjat. A múlt század végén játszódó alkotás hős- mondai elemeket hordoz és a Balti-tenger partján élő em­berek életéről mond példa­beszédet. Nagy élmény volt látni a kiváló fiatal litván színésznőt, Jurate Onajtyi- tét, akinek nevével biztosan sokat találkozunk még Mar­len Hucijev Utószó című filmje napjaink hétköznap­jaiba feszült drámai szituá­ciókat tárja elénk, Junusz Juszupov alkotása, A bég csapdája pedig kalandos me­seszövésével köti le a nézőt. A filmszínházak műsora mellett sok érdekes látniva­lót kínáltak a múzeumok is. A Szépművészeti Múzeum­ban a Szkíták aranya című kiállítás az év egyik leg- nagyszabásúbb bemutatója volt. A leningrádi Ermitázs gyűjteményébe tartozó száz­harminc remekmű a sztyep­pék lakóinak művészetét mutatja be. A rendezők a hangsúlyt a Fekete-tenger északi partvidékén élő szkí­ták régészeti hagyatékára he­lyezték, kezdve az időszámí­tásunk előtti VII—VI. száza­di halomsírok (kurgánok) páratlan leleteivel, folytatva a „fénykor” egyedülálló al­kotásaival, de nem hiányoz­nak innen a késői szkíta ál­latstílus értékes dokumentu­mai sem. Hat nap természetesen ke­vés ahhoz, hogy egy nép tel­jes kultúráját megismerjük, ám elég, hogy kedvet kap­junk, s az egymásra figyelés határozza meg további mun­kánkat. így gyarapodunk mindannyian. v j Napok óta a Tragédia a beszédtéma Szabadkán, Újvi­déken, Zomborban, Kani­zsán, az egész Vajdaságban. A szabadkai Népszínház ma­gyar és szerb társulatának Madách-kommentárok című október 12-i bemutatójáról van szó, amelyet Madách Imrének, Az ember tragédiá­ja című műve nyomán Lju- bisa Risztics, a neves ju­goszláv rendező, a Népszín­ház új főigazgatója rendezett Nada Kokotovics segédleté­vel, Végei László és Drágán Klajics dramaturg, s Len­gyel Gábor zeneszerző közre­működésével. A szabadkai Népszínház magyar tagozata 1965. de­cember 28-án — tehát épp két évtizede — vitte színre először Madách világhírű drámáját. Ez ákkor valóságos hőstettnek számított, s Virág Mihály rendező és szerep­lőgárdája megbirkózott a ne­héz feladattal. Akikor Ádám szerepében, vendégként Sin- kovits Imre lépett föl Sza­badkán. Az előadás Magyar- országon is nagy Visszhan­got keltett. A mostani „új” Tragédiát rendező párosa eleddig egye­dülálló módon állította szín­re. Nem színpadra, mert az előadás legalább öt helyen zajlik... A cselekmény első képét a közönség a Népszín­ház nagytermében nézte vé­gig. A színpadon fiatal lá­nyok keringőzték a Csárdás­királynő muzsikájára és Lu­cifer az égből szállt alá. El­hangzott az isteni szózat, majd a színészek és a né­zők átsétálltak a „lakoda­lom” színhelyére, a színház udvarára, ahol Évát hozzáad­ják Ádámhoz. Lucifer onnan elvezeti őket (és a közönsé­get) a város főterére, a szö­kőkúthoz. s közben megis­merteti őket a szabadság esz­méjével. Ä téren egy gúzlás Miltia- dész csatájáról és bátorságá­ról regél, majd feltűnik egy szaúd-arábiai hercegnő. Te­vék vonulnak át a 'téren, majd hirtelen rendőrautók szirénáznak, s látjuk Aldo Moro elrablását. A színt a Vörös Brigádok és a Bader— Mainhóf-csoport terroristái uralják. Aztán a francia for­radalom mozzanatai eleve­nedrek meg, Ropespierre szó­nokol, végül egy elemi erejű tüntetés izzóvá hevíti a lég­kört. Az előadás ezután a vá­rosházán folytatódik. Négy képet a városháza udvarán, tízegynéhányat pedig a fo­lyosóin, szobáiban és dísz­termében látni. Az egyik szobában Szentgyörgyi Albert meséli el, hogyan 'találta föl a C-vitamint, a másikban Ali Agca, a pápa elleni me­rénylet elkövetője látható, a harmadikban Lukács György és József Attila beszélget (1931-ben Berlinben). Megje­lenik Skladowska-Curie asz- szony, aztán felvonul — a Himnusz hangjaira a magyar lábdanúgó-válogatótt (az aranycsapat), amott röpcédu­lákat osztogatnak, kivégző­osztag sortüze dördül... A díszteremben Madách Imre tizenhárom kortársával, köz­tük Kossuthtal, Petőfivel, Táncsiccsal, Marxszal, Vörös- martyval, Széchenyivel, Ver­divel, Garibaldival folytat eszmecserét. A finálé színhelye a közel­ben levő nemrég felújított zsinagóga. Fölcsendül Liszt Dante-sZimfóniája, s Ádám, Éva meg Lucifer ismét ta­lálkozik istennel. A biblia és a scifi különös találkahelye lesz a régi, Európa-hírű épü­let. A Madách-kommentárok Az ember tragédiájának sa­játos risztlicsi változata. Szombat esti bemutatója mindenesetre közönségsikert aratott. A három fő szere­pet Jónás Gabriella (Éva), Medve Sándor (Ádám) és Korica Miklós alakította. — Az előadást Szabadkán még tizenöt alkalommal fog­juk megismételni. Egyetlen egyszer sem halasztjuik el, mert rossz idő esetén gyor­san tetőt varázsolunk a kö­zönség feje fölé — mondja Risztics, majd a következő­ket meséli: — A Madách-műre Drágán Klajics hívta föl a figyelme­met. Már 1972-ben tervbe vettük bemutatását. Az előadás egyébként ma­gyar nyelvű volt. Néhány je­lenetben azonban igen rövid szerb, olasz, német, angol és arab betétek is elhangzottak. Márkus Gyula Jurate Onajtyite, a női főszereplő Műteremlátogatóban CSISZÁR ELEKNÉL Több hónapig tartó ván­dorkiállításon szerepeltek Somogybán Csiszár Elek fes- óművész alkotásai. A ta­vaszi tárlat idei elsődíjasa Marcaliban és Barcson mu­tatkozott be, részt vett a szegedi táblaképfestészeti biennálén, a Műcsarnokban megrendezett 40 év — 40 al­kotó év című országos tárla­ton, most a honvédelmi pá­lyázatra és a novemberben nyíló hatvani portrébiennáló­ra készül. Siófoki műtermének ab­lakából ha kinéz, temérdek festeni való témát talál. Ám nem a látványt ragadja meg. Balatoni képdinek hangulata is belülről fákad. — Nem csinálok egyebet, csuipán festek. Ha nem jut eszembe semmi, amit meg­festhetnék, fölteszem a lába­mat az asztalra és olvasok. — Az utóbbi időben mint­ha kevesebb balatoni témájú képet festett volna. Inkább a belső-somogyi tájjal talál­koztunk. — Nem távolodtam el so­sem a Balatontól, de ha nincs róla mondanivalóm, más képeket festek. A szobában, amit műte­remként használ, rendben sorakoznak az új képék. Las­san .megtöltik az egész helyi­séget. Mii lenne, ha nem tá­rolnák a múzeumban, Ka­posváron vándorkiállításá­nak az anyagát? — Egy éve utaznak a fest­ményeim a megyében, de van néhány külföldön is. Lengyelországban négy kép­pel veszek részt egy ván- donkiállításon, amit a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­ségének dél-dunántúli terüle­ti szervezete juttatott el a szomszédos országba. Egy év alatt annyi képet festettem, hogy néha arra gondolok, festhetek-e még holnap? Te­lefestettem a műtermemet! Csiszár Elek gyűjteményes kiállításra készül. Tavasszal rendezik meg Kaposváron, a Somogyi Képtárban. Üj képei közül is bizonyá­ra szerepel majd több ezen a tárlaton. Egy újabb vál­tozat a buszra várók téma­köréből. — Belülről lehet csak fes­teni. Régen lemondtam ar­ról, hogy a helyszínen dol­gozzam. Megdöbbentő magányt fe­jez kii Szorongás című fest­ménye. — Ezt a földregés előtt néhány nappal festettem. Mintha megéreztem volna ... Hullámzott alattam a szoba azon az emlékezetes napon; azóta sókat nézem ezt a ké­pet. Szorongás fog el olyan­kor. Az új képeken is többször megjelenik az ablak. Mint egy világra nyílt szem. — Mostanában sokat fog­lalkoztat, hogy újabban itt, fölöttünk rendszeres légijárat közlekedik. Talán egy új lé­gifolyosó nyílt... Tízezer méter magasan parányi pont a gép. A naplemente csodá­latos színeket kever az égi palettára, s benne fürdik a csillogó repülő. Visszatérő témája a teher­autó is. — Évtizedek óta foglal­koztat a teherautó platóján utazók magánya. Az ég a sátra a nyitott teherautó platóján utazóknak. Csak ki Búcsú a falutól kell néznem az ablakon, s ezt látom nap nap után. Egyik újabb képén heli­kopter köröz egy mezei nagy madár fölött. — Imádom ezeket a gépe­ket. A házban lakott egy fiú, aki helikoptert vezetett. Amikor erre vezetett az útja, a ház fölé repült és intege­tett az otthoniaknak ... Több gombolyag spárga hever az egyik szekrénye al­ján. Csomagolásra várnak a duzzadó tekercsek. Útra in­dulnak az újabb Cs'iszár- képek. Járják a megyét, az országot, s kiállítótermek fa­lán vagy éppen egy lakásban megszólítják a nézőt... Horányi Barna Nemzetközi szimpózium Nemzetközi szimpózium kezdődött kedden a mikro­processzorok és mikroszá­mítógépek alkalmazásának hazai és külföldi tapasztala­tairól a Magyar Tudomá­nyos Akadémia dísztermé­ben. A háromnapos tanács­kozáson — amelyet három MTESZ egyesület az Aka­démia, az OMFB és az Ipari Minisztérium támoga­tásával' rendez — több mint 30 országból mintegy 300 szakember a mikroszámító­gépek felhasználásával kap­csolatos új fejlesztési ered­ményeket vitatja meg. Régebben egy-egy nagy­méretű és viszonylag rugal­matlan számítástechnikai berendezés felhasználását esetleg több millió dolláros költsége korlátozza. Az ol­csó és könnyen hozzáférhe­tő mikroprocesszor ma már a mérnökök, a gazdasági tervezők, a könyvelők, vagy például a tanulók számára egyaránt hétköznapi eszköz­zé tette a mikroszámítógé­peket. Amit viszont máris biztosan látni, hogy elterje­désük egyik legfontosabb feltétele a hasznosításúikra képes szakemberek oktatá­sának.­A tanácskozás a plenáris megnyitó után szekcióülé­sekkel folytatta munkáját. A három nap során 60 kül­földi és 16 magyar előadás foglalkozik a mikroprocesz- szor alkalmazásának, illető­leg fejlesztésének legfonto­sabb kérdéseivel.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents