Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-16 / 243. szám

2 Somogyi Néplap 1985. október 16., szerda Megkezdte munkáját az európai kulturális fórum A KÜLDÖTTSÉGVEZETŐK FELSZÓLALÁSA Dumitru Aninoiu, a reumán delegáció vezetője emlékez­tetett arra, hogy az európai fórumot a Helsinki záróok­mány aláírásának tizedik év­fordulóján rendezik meg, és olyan időszakban, amikor kü­lönösen nagy szükség van az együttműködésre, a bizalom és a biztonság erősítésére. Remélhetőleg a budapesti fó­rum is a párbeszédet, a né­pek közötti jobb megértést segíti — mondotta. A továb- baikban hangsúlyozta: fel­tétlenül szükség van a nuk­leáris fegyverkezési hajsza megszüntetésére, azért is, mert műalkotások csak béké­ben születhetnek. Dumitru Aninoiu vázolta azt az utat, melyet Románia az utóbbi négy évtizedben tett meg a kulturális fejlődés te­rületén, és hangsúlyozta, hogy Romániában nemzetisé­gére való tekintet nélkül minden állampolgárnak lehe­tősége van szellemi értékek létrehozására. A magyarok, németek és más nemzetisé­giek aktív kulturális tevé­kenységet folytathatnak. Európa története a népek egymásra utaltságának törté­nete. Ilyen szempontból is folyamatossá kell tenni a szellemi javak cseréjét — mondotta. A kulturális együttműködés hozzájárul az enyhüléshez. A budapesti kulturális fórum megfelelő keretet biztosít a jobb meg­értéihez, az együttműködés­hez. Bár különböző társadalmi rendszerű országok képvi­seltetik magukat a fórumon, Románia kész valamennyivel együttműködni a politikai enyhülés, a béke és biztonság érdekében — hangoztatta. Jeanne Hersch asszony, a svájci küldöttség vezetője felszólalásában az európai kultúra kialakulását és ösz- szetevőit boncolgatta. Hang­súlyozta, hogy jóllehet az európai kultúra az azonosság jeleit is magán viseli, a föld­rész minden nemzete sajátos kultúrát alakított ki. Ezért az európai kultúra jelenlegi helyzetét leginkább „egység a különbözőségben” kifeje­zéssel lőhetne jellemezni. A helsinki értekezletet kö­vető, úgynevezett utókonfe­renciákról beszélve úgy véle­kedett, hogy a legutóbbi ot­tawai tanácskozás sikertelen­nek bizonyult. Hangsúlyozta: ebből le kell vonni a megfe­lelő következtetést, s arra kell törekedni, hogy a buda­pesti fórum eredményesen fejeződhessék be. Ehhez sze­rinte nem „elvtelen kompro­misszumokra” van szükség, hanem arra, hogy a jelenlé­vők kifejtsék nézeteiket, még akkor is, ha ezek eltérnek egymástól. Jeanne Hersch ezután ki­jelentette, hogy kulturális ér­tékek garantálásához hozzá­tartozik az emberi jogok tisz­teletiben tartása is; ahol az egyéneket nézeteik miatt ül­dözik, ott az egész nép valja kárát ennek. Walter J. Stoessel, az Egyesült Államok küldöttsé­gének vezetője felszólalásá­ban kijelentette: a budapesti kulturális fórum napirend­jére tűgött kérdések közvet­len kapcsolatban vannak a népek jobb kölcsönös meg­értésével. Köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak, hogy házigazdája e nagysza­bású rendezvénynek. Hangoztatta: a küldöttek egy békésebb, biztosabb vi­lág megteremtéséhez járul­hatnak hozzá tanácskozá­sukkal, előmozdíthatják a jobb, kölcsönösebb megértést a hazájuk kultúrájáról szóló információk szabad áramlá­sával. Emlékeztetett rá, hogy az Egyesült Államok a beván­dorlók hazája, Európa vala­mennyi népe gyarapította az amerikai kultúrát. Walter J. Stoessel külön kiemelte az amerikai filmművészetben oly nagy szerepet játszott magyar Cukor György és Kertész Mihály nevét. Az Egyesült Államok — folytat­ta — hosszú időn át menedé­kül szolgált azok számára, akik kénytelenek voltak el­hagyni szülőföldjüket. Kö­zülük sokan hazatértek és odahaza folytatták alkotó munkásságukat, mások Ame­rikában maradtak, az ameri­kai kulturális életet gazdagí­tották. Szorgalmazta a népek és az országok közötti kapcso­latok kiszélesítését minden szin ten és ebben az összef üg­gésben üdvözölte, hogy a kulturális fórumon a szelle­mi élet megannyi kiválósága vesz részt. Mint mondotta, az Egyesült Államok — mi­után nincs művelődésügyi minisztériuma — nem álla­mi küldöttséggel képviselte­ti magát. A delegációban a kulturális élet különböző né­zeteket valló képviselői vesz­nek részt. Reményét fejezte ki, hogy a szellemi élet ve­zetőinek találkozója a buda­pesti kulturális fórum pá­ratlan és ígéretes eseménye lesz. Paul Mertz, Luxemburg képviselője felszólalásában utalt arra, hogy az európai kultúra egységes és közös hagyományokra, értékekre épül, ugyanakkor ez a kul­turális azonosság nem jelent egyformaságot. Kifejezte re­ményét, hogy a fórum hoz­zájárul majd e közös értékek és kulturális kapcsolatok erősítéséhez. A Helsinki záróokmány aláírása óta eltelt tíz év már történelmi jelentőségű ered­ményeket hozott, de még túl rövid áhhoz, hogy a záróok­mányba foglalt minden lehe­tőség megvalósuljon. A Hel­sinki folyamat már múlt is, de nagyrészt a jövő még — mondta. Utalt arra is, hogy a nyugat-európai közösség or­szágainak közös felfogása szerint a záróokmány egysé­ges egészet alkot, és csakis így váltható valóra. A tizenkettek mély meg­győződése, hogy az európai népek közötti bizalom csak a kölcsönös és jobb megértés útján növelhető, a jobb meg­értést pedig csakis a szabad véleménycsere, a nézetek és felfogások szabad egybeveté­se hozhatja meg — hangoz­tatta. Ezért is tulajdoníta­nak igen nagy jelentőséget a budapesti fórumnak. Arra is rámutatott: felfo­gásuk szerint a kultúra a művészeti és alkotói szabad­ság mellett teremthet csak értékeket, holott — állította — ma földrészünkön azt ta­pasztalhatjuk, hogy számos országban emelnek korláto­kat, alkalmaznak cenzúrát a művészi alkotófolyamat elé. A fórumon azt is meg kell tehát vizsgálnunk, hogyan le­het elősegíteni a kulturális értékek minél szabadabb ter­jedését, azoknak az akadá­lyoknak a csökkentését, ame­lyek ma útjába állnak vagy állhatnak ennek — mutatott rá. Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter, a cseh­szlovák küldöttség vezetője nyugtalansággal szólott arról, hogy az utóbbi időben vilá­gunkban növekedett a fe­szültség, erősödött a szem­benállás. „Ez aggodalommal tölt el bennünket, miként ag­gaszt minden jóakaraté em- mert”. A kultúra fontosságá­ról szólva kijelentette: ön­magában nem akadályozhat­ja meg a pusztítást, de esz­köz lehet a rombolás veszé­lyének elhárításában, előse­gítheti az emberi élet meg- oltalmazását, a népek közötti kölcsönös megértés erősíté­sét. A kultúra egyetemes jelle­géről szólva megállapította, hogy az közös forrásokból táplálkozik. Az európai kul­túra kialakításához vala­mennyi nép hozzájárult és továbbfejlesztése valameny- nyi európai nép feladata, szívügye kell, hogy legyen. A csehszlovák küldött ez­után nehezményezte, hogy egyes felszólalók megfelleb­bezhetetlennek szánt véle­ményeket fejtettek ki, s ez­zel összefüggésben önmér­sékletre, türelemre intett. Hangsúlyozta: miközben Csehszlovákia síkra száll a kulturális értékek cseréjének fokozása mellett, egyben ha­tározott harcot sürget az európai népek közötti fe­szültség, gyűlölködés szitásá­nak minden formája ellen. Emlékeztetett arra, hogy Csehszlovákia — mint a Hel­sinki Záróokmány egyik alá­írója — elkötelezte magát Helsinki szellemének érvé­nyesítése mellett. A cseh­szlovák delegáció azzal a szándékkal érkezett a bu­dapesti kulturális fórumra, hogy a napirenden lévő kér­dések sokoldalú, nyílt meg­vitatásával segítse elő a ta­nácskozás sikerét. Jean Grether, a monacói nagyhercegség küldöttségve­zetője rámutatott: a buda­pesti kulturális fórum az­zal az igénnyel ül össze, hogy elősegítse a részvevő 35 állam közötti együttműkö­dést, a művészi alkotómunka területén éppúgy, mint a könyvek vagy más kultúr- hordozók terjesztésében, fil­mek, televíziós műsorok kö­zös létrehozásában. Hang­súlyozta: a kultúrák nap­jainkban egyre inkább át­hatják egymást, a nyitottság egyre fontosabb. Emlékezte­tett arra, hogy a nagyherceg­ség adott otthont hosszabb- rövidebb időre századunk olyan művészeinek, mint Ra­vel, Puccini, Toscanini, Ni- zsinszki és Saljapin. Orszá­ga — mondotta — ma az európai kultúra gazdagításá­hoz egyebek között a mon- te carloi balett, szimfonikus zenekar és rádió működésé­vel járul hozzá, emellett ran­gos tévéfilm-fesztivált ren­dez, nemzetközi alapítvány­nyal ösztönzi zeneszerzők, írók és képzőművészek alko­tómunkáját. A kultúrát hozzáférhetővé kell tenni mindenki számára, s arra törekednünk, hogy összekötő kapocs legyen a népek között — hangoztatta. Fernandes Fafe, a portu­gál küldöttség vezetője azt a reményét fejezte ki, hogy a budapesti tanácskozás kulcs­szava a megértés lesz. Utalt arra, hogy az európai kultú­ra gyökerei együtt élnek a különböző nemzetekben. Pél­daként említette a kanadai kultúrát, amely az európai kultúrában gyökerezik. Az európai kultúra gyökeret vert Brazíliában és Afriká­ban is — tette hozzá. A Portugál delegátus ja­vasolta, hogy a fórum mu­tasson rá a különféle euró­pai népek kulturális örök­ségének, egységére; arra, hogy Petőfi, Goethe, Kirke- gaarde, Chopin, Bartók, Shakespeare vagy Ibsen, ha különféle módon is, de egy­azon európai kultúrát gaz­dagított. Walfgang Schallenberg, az osztrák küldöttség veze­tője a nemzeti kultúrák köl­csönösen megtermékenyítő hatásának jelentőségét mél­tatta felszólalásában. Hang­súlyozta a kluturális fórum színhelyének, Budapestnek az' osztrák szellemi életre gyakorolt pozitív hatását és köszönetét mondott a ma­gyar kormánynak a fórum eredményességét szavatoló optimális feltételek megte­remtéséért, a tanácskozás adatát abban jelölte meg, hogy a helsinki záróokmányt aláíró államok konkrét for­mákat találjanak az európai együ ttműlködiésnak. Nagy jelentőséget tulaj­donított a kelet—nyugati kapcsolatok formálásában a tudatosságnak. Szükségesnek nevezte, hogy a stockholmi bizalomépítő konferencia keretében folytatott tárgya­lások eredményesen egészül­jenek ki az emberi kapcso­latokkal, és hogy a kultúra — a soron következő bécsi utóértekezletre is tekintet­tel — hasson ösztönzően a Helsinkiben megkezdett fo­lyamatra. A kultúrák találkozása, szembesülése a továbbfejlő­dés egyik legértékesebb for­rása. Ezt bizonyítja Auszt­ria példája is: a kulturális alkotótevékenység mindig Varga Imre szobrászművész nak nyilatkozik akkor érte el csúcspontját, amikor más kultúrák gaz- dagítóan hatottak rá. A felszólaló síkra szállt a kulturális kapcsolatok ki­bontakoztatásának útjában álló akadályok felszámolá­sáért, szorgalmazta az admi­nisztratív korlátok meg­szüntetését. Szóvá tette, hogy a hiányos nyelvismeret is akadályozza más kultú­rák megismerését. Francois-Régis Bastide, a francia küldöttség vezetője a vendéglátó Magyarország­nak tisztelegve „keresztút- nak” nevezte hazánkat, amelynek kultúrája befoga­dott szinte minden európai hatást, miközben ragaszko­dott nemzeti eredetiségéhez, emlékeztetve arra, hogy 1980-ban Madridban Fran­ciaország vetette fel kultu­rális fórum rendezésének gondolatát a helsinki folya­mat részeként, hangoztatta: a kultúra nagyon lényeges összetevő és kapcsolatterem­tő a tekintetben, hogy erő­szaktól és bizalmatlanság­tól mentes új Európát te­remtsünk. Európa önazonos­ságát, egységét kultúrája te­szi a nemzeti hagyományok változatosságán keresztül — mondotta. A francia küldött utalt a budapesti tanácskozás fel- hátalmazására: a kulturális alkotómunka, együttműkö­dés és a kultúraterjesztés problémáinak megvitatása. Elvetette azt a felfogást, amely szerint a kultúra csu­pán nevelő feladatokat tölt­het be egy társadalomban. „Virrasztás és ébresztés” a kultúra munkásainak a fel­adata — mondta —, érzé­kenység és nyitottság az új gondolatok, jelenségek előtt. Ezt csak úgy tölthetik . be, ha szabadon dolgozhatnak, mindenfajta anyagi és poli­tikai kényszertől mentesen. Eredetisége a budapesti ta­nácskozásnak — mutatott rá —, hogy diplomaták mellett alkotó személyiségek is részt vesznek rajta, szabadon ki­fejtve munkásságuk alapján leszűrt véleményüket. Fran­ciaország nézete szerint a tanácskozás akikor lesz hasz­nos, ha ezt minél gazdagab­ban, sokszínűbben teszik, és záróközleményt is csak ak­kor érdemes formáiba önte­ni, ha ahhoz elég gazdag anyag állt össze a munka alapján. A kultúrát ma sok minden fenyegeti — közöny, elgé- piesiedés, az ideológiák túl- hajtása éppúgy, mint hamis ideológiamentesség. El kell dönteni, mit akarunk, és nem szabad engednünk, hogy a futball legyen az egyetlen százmilliókat ösz- szekötő ideológia — han­goztatta még a nagykövet, aki felszólalása végén Bar­tók Bélát idézte — magya­rul —, s azt kívánta, legyen eredményes a budapesti ta­nácskozás. Georgi Jordánon, a bol­gár küldöttség vezetője be­vezetőben rámutatott: a je­lenlegi budapesti találkozó­nak azt az utat kell tovább építenie, amelyen a kultúra a Finn Televízió munkatársá­és az alkotás összeforr az általános béke eszméjével. Ebben a tekintetben Európa példával szolgálhat a világ­nak, s meg is kell teremte­nie ezt a példát. Az a párbeszéd — foly­tatta —, amelyre ez a ma­gas fórum hívja a részve­vőket, akkor válhat az eny­hülés és végső soron a bé­ke felé vezető „realista stra­tégia” elemévé, ha a kultú­ra béketeremtő erővé válik. Emlékeztetett arra, hogy a tanácskozásra a legször­nyűbb világégés, a második világháború végének negy­venedik évfordulóján kerül sor. Az emberiség a jövő szempontjából meghatározó válaszút előtt áll, s ez a kultúra művelőitől, az alko­tóktól is választ követel a kérdésre: hogyan és kit, mi­lyen célokat szolgál az al­kotás? A történelem leckéje világos: kontinensünk, amely civilizációk és kultúrák böl­csője volt, ahol sokévszáza­dos hagyományokkal bír a humanizmus és a demokrá­cia, soha többet nem válhat romhalmazzá. Az alkotók feliadata mai világunkban az, hogy elősegítsék a nem­zedékek és a népek közötti szellemi közeledést. Ghislain Hardy a kanadai delegáció nevében mondott beszédében hangsúlyozta, hogy Kanada mélyen Euró­pában gyökerezik, hiszen alig lehet találni olyan európai országot, amelynek nyelvét és kultúráját ne találnánk meg Kanadában. Kanada kétnyelvű és soknemzetisé­gű ország, s így érthető, hogy kapcsolatokra törekszik más országokkali, beleértve az eltérő társadalmi rend­szerű országokat is. Kanada igen nagy jelen­tőséget tulajdonít a helsinki folyamatnak, s reméli, hogy a budapesti kulturális fó­rum újabb impulzust ad a népek közötti jobb megér­téshez, és a biztonság erősí­téséhez. Ehhez a gondolatok szabad áramlására, és a biz­tonság erősítésére van szük­ség. Ghislain Hardy rámuta­tott: naivitás lenne azt kép­zelni, hogy az ideológiai kü­lönbségek egy csapásra meg- szüntethétők, mégis remél­hető, hogy a kultúra szak­emberei a fórum hat hete alatt olyan megegyezésre jutnak, olyan gyakorlati in­tézkedéseket hoznak, ame­lyek lehetővé teszik a sza­bad alkotást, a kulturális értékek szabad terjesztését, valamint a kulturális együtt­működést miden szinten. F. W. Jalink, a holland küldöttség vezetője felszóla­lásában hangsúlyozta: Bu­dapestnek a kulturális fó­rum színhelyeként való ki­választása szerencsés mind a város megkapó szépsége, mind az egyetemes kultúrá­hoz való nem csekély hozzá­járulása miatt. A holland küldöttség ve­zetője kijelentette, hogy kor­mánya tiszteletben tartja a művészeti és kulturális sza­badságot. Eközben kiindu­lópontja a kulturális örök­ség megóvása, az új kezde­ményezések kibontakoztatá­sa és a kultúra hozzáférhe­tőségének biztosítása minél több ember számára. Dr. Hans-Joachim Hoíf- rnann, a Német Demokrati­kus Köztársaság küldöttsé­gének vezetője hangsúlyoz­ta, hogy a helsinki záróok­mányt a biztonság megszi­lárdítása és az európai ál­lamok békés és előnyös kap­csolatainak fejlesztése szem­pontjából elengedhetetlen alapnak tartják. Az emberi­ség válaszút előtt áll: a nukleáris fegyverkezés és konfrontáció vagy a békés egymás mellett élés között kell dönteni. Mihail Gorba­csov Franciaországban elő­terjesztett békeprogramja igazi fordulatot hozhat a le­szerelés javára, a konfrontá­ció felszámolására és az együttműködés kialakítására. Az embereknek meg kell ta­nulniuk, hogy kölcsönös ér­dekek figyelembevételével együtt éljenek, jól megfér­jenek egymással. Ebben nagy szerepe lehet a kultú­rának és a művészetnek. A művészi, kulturális alkotó­munka, csere és együttmű­ködés segíthet a bizalom légkörének, a megértésnek és a jószomszédságnak a kiala­kításában — mondotta. Ezzel a fórum befejezte első napi tanácskozását. A szerdai plenáris ülésen foly­tatódnak a küldöttség-veze­tők felszólalásai. A szovjet küldöttség Pjotr Gyemicsev vezetésével

Next

/
Thumbnails
Contents