Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-15 / 242. szám
2 Somogyi Néplap 1985. október 15., kedd Martens — hatodszor Líbia a szovjet javaslat mellett van Lengyel választások A megegyezés jelei Lengyelországban a vasárnapi parlamenti választáson határozottabban többen vettek részt, mint tavaly a tanácsi választásokon — erősítette meg hétfőn hajnalban tartott sajtótájékoztatóján Jerzy Urban kormányszóvivő. Urban még vasárnap este tíz órakor közölte, hogy IS órára a választójoggal rendelkezők 75 százaléka leszavazott. Ekkora volt a részvételi arány a múlt évben, márpedig este héttől tízig, a szavazóhelyiségek bezárásáig még több szavazat gyűlt össze az urnákban. Az 1984-esnél nagyobb részvételi arány volt a tétje a képviselőválasztásnak, mert ez volt az első az 1980- ban kirobbant válság óta. „A magas részvételi arány Tegnap a Központi Bizottság politikai beszámolójának megvitatásával folytatta munkáját a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt ötödik kongresszusa. Mát Ly, a kambodzsai szakszervezete« elnöke felszólalásában a fiatal kambodzsai munkásosztály, az összes szervezett dolgozó nevében üdvözölte a kongresz- szust, majd egyebek között elmondta: a kambodzsai szakszervezetek arra mozgósítanak, hogy a dolgozók' az államhatalom és a helyi ügyek igazi gazdáiként, felelős részt vállaljanak a feladatok megoldásában. Erre nemcsak általános tevékenységük, hanem az üzeazt mutatja — állapította meg Urban —, hogy a lengyel társadalom a sokakban meglevő kételyekkel és kritikus véleményekkel együtt •általában jóváhagyja a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a kormány politikáját.” A kedvező választási eredmények elérésében nem nyújtott segítséget a befolyásos római katolikus egyház. Mint a szóvivő vasárnap este elmondta, a katolikus papok többsége nem járult az urnák elé, sőt egy részük a hívéket is lebeszélte a szavazásról. A lengyel kormány azonban változatlanul együttműködésre törekszik az egyházzal, és azt szeretné, ha kedvezően alakulnának az állam és az egyház kapcsolatai — húzta alá Jerzy Urban. mekben bevezetett munkásönigazgatás, valamint a szak- szervezeti teendők ellátása szolgál. Ez utóbbiak sorában figyelmet kell fordítani a munka- és életkörülmények védelmére és fejlesztésére, a hibák, problémák jelzésére, s a kijavításukra tett erőfeszítések kibontakoztatására. A kongresszus első és második napján több tartományi vezető számolt be felszólalásában a helyi feladatokról, támogatva a beszámolóban kijelölt politikai irányvonalat. Hétfőn kapott szót a külföldi vendégek között Korom Mihály, az MSZMP KB tagja, a magyar pártküldöttség vezetője is. A kongresszus ma folytatja munkáját. Tovább dagad az olasz hajó ügye Az Egyesült Államok változatlanul azt követeli, hogy Jugoszlávia vegye őrizetbe és adja ki az amerikai hatóságoknak Mohammed Abbasz palesztin vezetőt. Abbaszt az amerikai kormány azzal vádolja, hogy ő volt a kiterve- iője az AchilJe Lauro olasz turistahajó eltérítésének. Vasárnap az ABC televízió a PFSZ tuniszi központjából azt jelentette, hogy Abbasz egy Belgrádból folytatott telefonbeszélgetésben a leghatározottabban elutasította ezt a vádat. A jugoszláv hatóságok egyébként közölték Washingtonnal, hogy nincs szándékukban eljárást indítani Mohammed Abbasz ellen. Az amerikai kormány ennek ellenéne fenntartja kiadatási kérelmét. Közben Reagan elnök személyes üzenetet küldött Mubarak egyiptomi államfőnek a hajóeltérítők ügyében a két ország között keletkezett feszültség elsimítására. Bár u levél tartalmát Washingtonban nem hozták nyilvánosságra, értesülések szerint Reagan méltatja Egyiptom közreműködését a hajó túszainak kiszabadításában és sajnálatos eseménynek minősíti, hogy az amerikaiak „rákényszerültek” a palesztinokat szállító egyiptomi repülőgép katonai erővel történő leszállítására. Reagan levele azt célozza, hogy megnyugtassa Mubarakot — akit az ügy kapcsán az amerikai tömegtájékoztatási eszközök „hazugsággal” vádoltak —. hogy kormánya a kétoldalú kapcsolatok változatlan ápolására törekedik. Kambodzsai kongresszus A ma nyíló Európai Kulturális Fórumra megérkeztek a delegációk. A képen a Pjotr Gyemicsev vezette szovjet küldöttség egy csoportja Köpeczi Béla társaságában a repülőtéren A békét szolgálni elf SZOCIÁLDEMOKRATÁK ÉS A LESZERELÉS Október 16—17-én nemzetközi leszerelési konferenciát tart az osztrák fővárosban a Szocialista Interna- eionálé. Ez alkalommal a tanácskozásra meghívást kaptak az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína valamint az ENSZ képviselői is. A most kezdődő bécsi tanácskozás joggal hívja fel magára a nemzetközi közvélemény figyelmét — nemcsak azért, mert olyan nagytekintélyű szociáldemokrata politikusok lesznek rajta jelen, mint Willy Brandt, Olaf Palme, vagy Bruno Kréisky, de a mostani fórumon ott lesz három atomhatalom képviselője is. Nagy jelentőséget ad a találkozónak, hogy azt az őszi politikai főszezonban rendezik, Gorbacsov párizsi útja után, és a novemberi genfi szovjet—amerikai csúcs előtt, ami alkalmat ad a nézetek ismételt - tisztázására és a világközvélemény elé tárására. Az utóbbi években a nemzetközi szociáldemokrácia neves képviselői mind sűrűbben hallatták szavukat a leszerelés kérdéseiben. A Szocialista Internacionálé leszerelési munkacsoportja, amelyet Kalevii Sorsa finn miniszterelnök vezet, több alkalommal ellátogatott a nagyhatalmak fővárosaiba, hogy ott tisztázza a nézeteket, s ismertesse saját elképzeléseiket. A legutóbbi moszkvai találkozón egyértelműen tisztázódott: a szociáldemokrata csúcsszerv képviselői a békés világűr hívei, s szeretnék elérni, hogy előrelépés történjék a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon is. Mivel a Szocialista Initernacionáléban továbbra is a nyugat-európai pártok játszanak meghatározó szerepet, érthetően nagy hangsúlyt kap az eurorakéták ügye. Ma már a Szocialista Internacionálé a közép-hatótávolságú fegyverék ítélj es felszámolását tűzi ki célul, s a moszkvai látogatás után kiadott kommüniké szerint egyetértenek a teljes nukleáris leszerelés programjával. A szervezet nagytekintélyű elnöke, Willy Brandt áprilisban Brüsszelben az amerikai űrfegyverkezési terveket a világbékét súlyosan veszélyeztető törekvésnek minősítette. Ez a brüsszeli tanácskozás egyébként elutasította azt a washingtoni tervet is, miszerint a nyugateurópai országoknak be kellene kapcsolódni az SDI fedőnevet kapott csillagháborús programba. A résztvevők ehelyett azt indítványozták: Nyugat-Európa kezdeményezzen saját műszáki-tudományos fejlesztési tervet. Természetesen mindez nem azt jelenti, hogy a több mint hetven szocialista és szociáldemokrata pártat tömörítő szervezet a szocialista országok álláspontját vallaná. Tény viszont az, hogy az utóbbi időben mind határozottabb különbség a világ- helyzet megítélésében a Szocialista Internacionálé és az Egyesült Államok között. Ez vonatkozik a közel-keleti helyzetre, s még inkább a Latin-Amerikát illető kérdésekre. A szociáldemokrata központ többször elítélte már a washingtoni beavatkozást, s számos alkalommal támogatásáról biztosította Nicaragua és a Contadora-csoport béke-kezdeményezéseit. Willy Brandt a szervezet öt évvel ezelőtti XV. kongresszusán. azt hangsúlyozta, hogy a „Szocialis ta Interna- oionálé nem világméretű szuperpárt”. Ugyanakkor — szögezte le Brandt — a szervezetnek a „béke világpártjaként” be kell hatolnia minden kontinensre, szorosan együttműködve az „új politikai erőkkel”, főként az el nem kötelezettekkel. Ez egyrészt jelzi más szociáldemokrata politikusoknak azt a törekvését, hogy „állítsák meg a kommunista behatolást”, de tartalmazza az új felelősségvállalás elemeit, a békeharc érdekében a kommunistákkal folytatott párbeszéd követelményét is. Azt sem szabad természetesen elfelejteni, hogy a szociáldemokrata pártok igen különböző politikát folytatnak ellenzékben és a hatalom birtokában. Helmut Schmidt az amerikai „eurorakéták” telepítésének egyik kezdeményezője volt, Craxi olasz szocialista pártvezér és kormányfő is megnyitotta Itália földjét az amerikai rdbotrepüilőgépek előtt. Ugyanakkor az ellenzékbe szorult SPD már más módon közelít e kérdésihez, s közös tervet dolgozott ki a Német Szocialista Egységpárttal egy közép-európai vegyifegyver-mentes övezetről.. Miklós Gábor Meglehetősen feszült légkörben került sor vasárnap Belgiumban az idő előtti parlamenti választásokra. Nem annyira azért, mert a kampány túlzottan felkorbácsolta a szavazásra jogosult mintegy hétmillió állampolgár kedélyét, hanem inkább a voksolást közvetlenül megelőző újabb bombamerényietek keltettek izgalmat, a terroristaakciók ismételt hulláma miatt a választások napjára megerősített rendőri készültséget rendeltek el, rendzavarásról, incidensekről nem is érkezett jelentés. Ami a voksolás eredményét illeti, beigazolódott a szakértők előzetes jóslata, hiszen — kisebb módosulásokkal ugyan — alapjában az eddigi kormánykoalíció megőrizte pozícióját. A jelek szerint az a bizalmi válság, amely az emlékezetes májusi heysel-stadionbeli katasztrófa kapcsán megrengette, majd a hónapokig elhúzódó oktatási-alkotmányjogi viták során végképp aláásta a brüsszeli kabinetbe vetett hitet, kevésnek bizonyult a politikai erők gyökeres átrendeződéséhez. Előretörtek ugyan az ellenzéki szocialisták, akik számos gazdasági és külpolitikai kérdésben eltérő véleményt vallanak a kereszténydemokrata-liberális kormánykoalícióhoz képest, de szavazatnyereségüik nem ingathatja meg annak kényelmes parlamenti többségét. Az alaposabb elemzés, a hosszabb távra szóló értékelések közzététele nyilvánvalóan még várat magára, annyi azonban valószínűnek tűnik, hogy Wilfried Martens, aki eddig már ötször alakított kabinetet, elsősorban gazdasági teljesítményével tudott javítani helyzetén. A szavazók a jelek szerint méltányolták az elmúlt egykét esztendőben a zilált belga államháztartás rendbehozatalára tett lépéseit. Ugyanakkor — teszik hozzá ellenzéki politikusok — a mostani választási győzelem sem feledtetheti, hogy más területeken a brüsszeli kabinet eddigi tevékenysége korántsem volt ilyen sikeres. (A bírálók mindenekelőtt a munkanélküliségre, a lakosságot megosztó flamand-val- lon ellentétekre, és az amerikai nukleáris eszközök telepítésére céloznak. Mindenesetre ismét Mar- tensnek jut a feladat, hogy — ezúttal hatodik alkalommal — működőképes kormányt állítson össze. Ügy tűnik, teljesen jogos a belga sajtóban előszeretettel használt elnevezése: a rutinos túlélő. Sz. G. Líbia határozottan elítélte és elítéli a Szovjetunió négy libanoni képviselőjének elrablását. Közös színiai—líbiai bizottságot hoztak létre azzal a-céllal, hogy kapcsolatokat teremtsenek a különböző libanoni vallási csoportokkal a szovjet állampolgárok megmentése érdekében — mondotta a hétfőn Moszkvában tartott sajtóértekezletén Moammer el-Kadhafi. Moszkvában folytatott tárgyalásai legfontosabb eredményének a két ország jövőbeni kapcsolatai szempontjából Moammer Kadhafi azt tekinti, hogy nemsokára aláírják a hosszú távú szovjet— líbiai gazdasági és tudományos-műszaki együttműködési szerződést — derült ki egy kérdésre adott válaszából. . Kadhafi szólt arról, hogy Líbia és a Szovjetunió egyaránt elítélte a PFSZ tuniszi központja ellen végrehajtott terrorakciót. Az Achille Lauro olasz hajó elrablásával kapcsolatban Kadhafi kifejtette: az ilyen akciókat csak elítélni lehet, ugyanakkor látni kell azt is, hogy miért tesznek ilyet. Az egyiptomi gép eltérítésével kapcsolatban Moammer Kadhafi kifejtette, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozottan el kell ítélnie az ilyen arcátlan politikát. Sajtóértekezletén a líbiai vezető kijelentette, hogy véleménye szerint „addig nem lehet béke a Közel-Keleten, amíg Izrael létezik”. Ezt követően a minden érdekelt fél — köztük Izrael — részvételével megtartandó nemzetközi közel-keleti konferencia összehívására vonatkozó szovjet állásponttal kapcsolatos líbiai véleményt feszegető kérdésre Kadhafi így válaszolt: Líbia tiszteli ezt a szovjet javaslatot és tiszteli azt, hogy egy ilyen konferencián részt kell vennie a Szovjetuniónak és a Palesztinái Felszabadítási Szervezetnek. Egyidejűleg az a véleménye, hogy a tárgyalásokat az ENSZ keretében kell folytatni, vagy „Palesztinát közvetlenül fel kell szabadítani”. Moammer Kadhafi foglalkozott a cisádi helyzettel is, Mint mondotta, Líbia érdekelt a csádi helyzet alakulásában, mivel közvetlenül határos Csáddal és az ottani helyzet kihat a líbiai határok biztonságára. A nyugat-száharai kérdésben Kadhafi népszavazás megtartása mellett emelt szót.
