Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-14 / 241. szám

1985. október 14., hétfő Somogyi Néplap 5 A kultúra hatalma A szennai lipisen-laposon Búcsú és vásár a zselici lankákon Zsúfolásig megtelt busz indult vasárnap délelőtt Ka­posvárról Szennába. A ki­sebb városi megállóhelye­ken kairanülő csecsemőikkel integettek utána a hoppon maradit utasok. A jármű nem állít meg. Többen a szerencsétlen utasok közül azt lajtolgattáfc, vajon miért nem indult különjárat is az egésznapos rendezvények színhelyére. A számnál búcsú napján a tájházaik övezte domboldal­ban diszkózene vegyült a népviseletbe öltöztetett ap­róságok vidám énekébe. A sátraikban egymás mellett kínállták a borsos árú cso­koládét, -rágógumit és a ha­gyományos vásári mézeska­lácsot, bábát. A termény­bábjairól méltán nevessé vált Lujzi néni és újdon­sült rongy babakészítők is ott árulták portékáikat. A népi vásárok hangulatát nem sikerült ide varázsolni ezen a szél fútta októberi déldlőfltön. A falusi ember ez idő tájt még a kofnyhá- bam tevékenykedett, várta a rokonságot, nem vonzotta a vásári miúlltidézés. Hiába pörgette hát facsigáit az ügyes játékkészítő mester, egy-egy kispénzű bámészko­dó elismerő hangú megjegy­zésénél több nemigen jutott neki. Tizenegy óra tájban aztán dobpergés jelezte a bámész­kodóiknak: átadják a seges- di pincét. — Gyere csak ide! — szólt egy érces női hang. — Ki ismeri ezt? Pár perc alatt érdeklődő tekintetek kereszttüzébe ke­rült a piince előtt föllelhető alkalmatosság. — Kukoricahaj ... gyé­kény ... — találgatták a bő szoknyás kislányok, pörge kalapos fiúk. — Nem, nem — hangzott a válasz a kérdező tanító néni szájából. S az átadásig kiderült: őseink készítették e szőlőben használatos szé­ket, asztalt, káka tövéből. A rögtönzött ismeretátadás után Molnár Ágnesnek, a mú­zeum néprajzos munkatár­sának pár mondatos törté­neti áttekintéséből megtud­tuk, hogy az alsó-segesdi 154. számú pincét 1818-ban már használta Kis Illés Sán­dor őse. A tölgyfagerendák­ból faszegekkel, 10—15 ein­es falécekkel és polyvás agyaggal épített pince két helyiségből állt, s idősza­konként lakásul is szolgált. A rekonstrukció során a tü­zelőberendezés nyomait is fellelték. A szerszámok és a berendezés most eredeti for­májúikban láthatók Szenná­ban. Végül Kis Illés Sándor, a volt tulajdonos kitárta a pince ajtaját, s az érdeklő­dők bepillanthattak a szá­zadelői hangulatot idéző he­lyiségekbe. V. A. Kezünkben a kincs .Már régen nem vita tár­gya, hogy a kultúrának ha­talma, méghozzá egészen sa­játos hatalma van. Nem is­mer határokat, keresztültör mindenféle érdeken, és előbb vagy utóbb minden haladó gondolkodású ember­hez eljut. Innen fakad az, hogy minden reakciós rend­szer valamilyen formáiban alapvetően kultúraellenes, s minden haladó rendszer nagymértékben támogatja a kultúrát. A kultúra közös nyelv A kultúra eme sajátossá­ga tesizi lehetővé, hogy lét­rejött az európai kulturális fórum; s nem kis megtisztel­tetés számunkra, hogy ép­pen Budapest lehet otthona ennek az igen fontos tanács­kozásnak. Akkor, amikor az utóbbi évtizedben nem egy­szer tanúi voltunk éls va­gyunk élesedő politikai el­lentéteknek, fegyverkezési versenynek, nem lehet elég­gé értékelni az ezzel szem­benálló, s immár tíz éve tartó, a helsinki értekezleten defclarálódott folyamatot, amely az európai biztonsá­got és együttműködést szol­gálja. Harmincöt ország kép­viselője vesz részt a kultu­rális fórumon, különböző anyanyelvű küldöttek fejtik ki nézeteiket a legfontosabb kulturális kérdésekről. De a harmincöt orsizág képviselő­jének közös anyanyelve is van — s ez nem más, mint az európai kulturális anya- nyejtv. Természetesen minden or­szágnak, népnek, nemzeti­ségnek megvan a maga tör­ténete. Létezik azonban eu­rópai történelem is, amely valahol a görög szigetvilág­ban keletkezett s amelyet Marx az emberiség normá­lis gyermekkorának neve­zett. A kitűnő angol marxis­ta történész pedig, Gordon Childe az európai civilizáció bölcsői jóként tekintett a haj­dani hóméro&zi viliágra. S nem patetikus kijelentés, hogy ami háromezer évvel ezélőitt kezdődött a görög szigetekién, annak egyenes, ha nem is konfliktusmentes folytatása az, ami a napok­ban Budapesten történik. Mert mit is jelent a görög kultúra? Nera többet és nem is kevesebbet, mint hogy egyáltalán kultúráról beszél­hetünk. A trójai háború az a niaigy vízválasztó, ahol el­dőlt: a nyers erőszakot vég­érvényesen legyőzi a böl- csésség, Árész világa felett Athéné győz. Sajnos, az év­ezredek során ez csak végső fokon bizonyult igaznak, miért nemegyszer az erőszajk, az ostoba kegyetlenség ju­tott időlegesen pozícióhoz. De legyőzni soha nem volt képes a kultúrát! S még va­lami, nem kevésbé fontos dolog tudatosult a homéro­szi világban: a győztes _ gö­rögök meglátván a . trójai fő­pap, Laolkooin és fiad tragé­diáját, sírásra fakadtak ... Az érzékenység a történe­lem folyamán először itt me­rült fel mint a kulitúra elen­gedhetetlen' feltétele. Az em­ber történetilleg , szerzett, megszenvedett tulajdonsága, hogy akkor is érzékenyen reagál környezetének, sző­kébb és tágabb világának eséményeire, ha azok nem befolyásolják közvetlenül az ő életét. Mert éppen az. ér­zékenység teszi lehetővé an­nak megértését, hogy min­den egyelS' ember az egész emberiség része, s éppen ezért az emberiség ügye vég­ső fokon minden egyes em­ber személyes ügye is. Az alkotás hatalma Manapság, az űrfegyverek korában, egyre világosabb mindenki számára, hogy nem lehetnek partikuláris érde­kék, hogy az európai bizton­ság és együttműködés ré­sze az általános leszerelés és béke ügyének. Mégis ép­pen a kulturális hagyomá­nyok miaitt az általános fe­lelősség mellett beszélhe­tünk sajátos európai felelős­ségről, éppen a közös euró­pai történelem jogán. De senki ne gondolja, hogy ha európai múltról, közös gyö­kerekről, a görög—római és zsidó—keresztény mitoló­giáról beszélünk, valamiféle múlitbafcrdulásról volna szó. Épp ellenkezőleg! Európa népeinek van közös múltja, s a tét az, hogy jövője is legyen. Nap nap után láthatjuk: az együttműködésnek, a kü­lönböző társadalmak, álla­mok közeledésének sok mód­ja van. Lehet politikai, gaz­dasági, tudományos stb. kap­csolat, s ezen bélül is szám­talan lehetőség. De nincs olyan jeHentéktelennék ható együttműködés, amely való­jában ne volna apró lépés — előre. Éhben a folyamat­ban a kulturális területek kiemelkedő szerephez jut­nak. Miért? Nagyon egysze­rű s ugyanakkor nagyon nehéz rá válaszolni. Illyés Gyula Bartók című versé­ben így ír: „... beh üdvös íirjt adsz azzal, hogy a jaj si­ralmát, aimi fakadna belő­lünk, de nem fakadhat, mi helyéttünk — kik szív-né- maSógra születtünk — ki­zenged idegen húrjaival!” Igen, a művészet képes ar­ra, amire semmi más nem képes, hogy amit az embe­rek még nem tudnak ki­mondani, amit a politikus, a tudós talán még nem lét világosan, amely jelenség még éppen csak körvonala­zódik, a művészet a maga sajátos eszközeivel kifejezés­re juttassa. A művészet nem hazudhat soha, mert akkor nem művészet, de — ismét Illyés szavaival — „Ki szé­pen kimondja a rettenetét, azzal föl is oldja.” A művé­szi igazság mindig huma­nista, nem a rettenet, a borzalom szolgálata, a célja; ellenkezőleg: az emberi vi­lág harmóniájának megte­remtése s megőrzése. Az európai kulturális fó­rum feladata éppen az, hagy a harmincöt ország megis­merje egymás értékeit, hogy a harmincöt európai ország miniéi több figyelmet fordít­son arra, hogy a kulturális alkotások eljussanak a leg- illetéfces ebbekhez, a széles tömegekhez, mert akkor an­nál kevesebb lesz az előíté­let más népek, országok iránit. Egyenlőség a művészetben Az emberek egyenlősége sok helyütt még politikai harc kérdése, a művészetiben azonban evidencia. A művé­szetben magától értetődik, hogy minden ember egyen­lő, minden érték, bárhol is jött létre, az emberiség kin­cse. De bármennyire is nyil­vánvaló a művészet, a kul­túra hatalma, szükség van ennek a tudatosítására. Ezért foglalkozik a fórum a neve­lés, a kutatás, az együttmű­ködés problémakörével is. Miinél több értő és érző em­ber látóköre tágul azáltal, hogy más országok, népek életét, múltját, hagyomá­nyait megismeri, annál ered­ményesebb az egymás, meg­becsülését, tiszteletben tar­tását szolgáló minden erő­feszítés. Az együttműködés tehát a biztonság feltétele. Az együttműködés pedig nagy­mértékben függ egymás sok­oldalú megismerésétől, kö­zös és sajátos értékeinek felfedezésétől. Hermann István Meg-megzörren.nek a le­hulló száraz falevelek, a ban­dukolok lába fényes barna gesztenyékbe botlik. Körü­löttünk évszázados fák itt- ott korhadó törzsrengetege, alattuk a sűrű árnyékban gyér, gondozatlan aljnö­vényzet. Mintha erdőben jár­nánk. Pedig a helyszín nem más, mint Zala község, a Zichy- kastély parkja. Néhány, va­laha jobb napokat látott lé­tesítmény tanúskodik róla, hogy a vadon nem egészen elhagyott. Talán hozzá kelle­ne tennünk: sajnos? A pa­tak fölé egykor szép hidat ácsoltak, most a korlát egy része hiányzik, darabjai a földön hevernek. A sudár fe­nyőcsoport tövében asztal és padok várnák a kiránduló­kat, jelenlegi állapotukban azonban legfeljébb szánako­zásra késztetnek. Láthatóan nem a természet, hanem barbár kezek rombolásának nyomát mutatják. A bejárat közelében a Zichy család el­ső világháborús emlékének talapzata töredezett, mohos, olyan, mint egy régen elfe­lejtett sír. Tagadhatatlan, hogy van valami romantikus ebben a vadregényes ellhagyatottság- ban. Mégis aggasztó a hely­zet. Most még talán szép. De ha így megy tovább, milyen sors vár a park értékes fái­ra? Nyaranta mintegy har­mincezer látogató keresi fel a Zichy-imúzeumot és a hozzá tartozó parkot, nagy részük külföldi turista. A bejáratnál pedig tábla hirdeti: termé­szetvédelmi terület. Vajon mit gondolnak rólunk azok, akik látják ezt a „természet- védelmet”? Az emlékház gondnoka és teremőrei elmondták: egy idős bácsi gondozza a hatal­mas, húszhektáros parkot. Természetes, hogy mindenre nem jut sem ideje, sem energiája. Elsősorban a kas­tély közvetlen környezeté­ben, az utak mellett nyírja a gyepet, kiüríti a szeméttáro­lókat. Ha a parkban a vihar kidönt egy fát, napszámost kell fogadni az eltakarításá­ra. Szerencsére azért jó hírt is hallottunk. Az elmúlt hetek­ben soproni erdőmérnökök jártak itt, felmérték a par­kot, s tervet készítenek a fel­újításáról. A több mint két­százéves gesztenyesor, az ér­tékes juharok, platánok és tölgyek mellett vasfát is ta­láltak itt, ami hazánkban rendkívüli ritkaságnak szá­mít. Megjelölték, mely érté­kes fákat kell megőrizni és melyek azok, amelyek ké­sőbb, magról nőttek és kivá­gásra ítéltetnek. Le réltári adatok és egykorú szemta­núk segítségével rekonstruál­ják a park eredeti állapotát, az azóta eltűnt növények, fa­sorok helyét. Ha elkészül a terv, megkezdődhetnek majd a helyreállítási munkák, és talán a huszonnegyedik órá­ban sikerül megmenteni ezt a szép, értékes természeti kincset. A teremőrök azonban már előre aggódnak, és sajnos, aggodalmuk nem is alapta­lan. Gondterhelten mondják: a park rendbetétele biztos sok pénzbe fog kerülni, és ha egyszer meglesz, majd vi­gyázni is kell rá. Igaz, a te­rületet bekerítették, de ez a helybelieket nem nagyon za­varja. Bemehetnének a nyi­tott főkapun is, ehelyett azonban letapossák a drótot, kidöntik az oszlopokat és rongálják a védett területet. Ha legelészni őzek tévednek a parkba, hurkot állítanak nékik. Vajon hány őr vagy milyen védelem kell majd, hogy az újjászülető parkot megóvja? Valószínűleg nem lehet elég, s nem is ebben kell ke­resni a megoldást. Hiszen parkok arborétumok máshol is vannak az országban, ahonnan nem szigorú parkőr vagy szögesdrót, hanem a tisztelet tartja távol a rongá- lókat. Azt kellene elérni, hogy a lakosság ne prédá­nak, hanem megőrzésre mél­tó értéknek tekintse falujá­nak kincsét, a pihentető, szemet gyönyörködtető ősi parkot. T. K. Vendég: Eugene Istomin A CBS hanglemez válla­lat New York-i stúdiójában lőhetett mostanában megta­lálni Eugene Istomint, a vi­lághírű amerikai zongoramű­vészt. Beethoven összes he- gedű-zongo raszonátájánalk régi barátjával, Isaac Stern hegedűművésszel készített felvételeinek kiadásán dolgo­zik. A két művész közös munkájával készült felvétel­sorozatból már megjelent az első lemezalbum, a másodi­kat a meglévő felvételekből most kell előkészíteni. Isto- m|int ezúttal nem külföldi koncertkötelezettségei mi­att van időzavarban, hanem egy más megbízatás sürgeti: .tagja Lesz annak a társadal­mi küldöttségnek, amely az Egyesült Államok képvisele­tében részt vesz a budapes­ti kulturális fórum tanácsko­zásain. — A magyar zenével már előbb találkoztam — mondja a kiváló pianista. — Még szlinte gyermekként, de már gongorázni tanulva, 1941- ben Philadelphiában hallot­tam Bartók Béla egy kon­certjét. Máig is emlékszem szép arcára, csodálatos játé­kára . Később magam is ját­szottam egyes műveit és ter­mészetesen sokat dolgoztam együtt azokkal a kiváló kar­mesterekkel, akik Magyaror­szágról kerültök az Egyesült Államokba: Ormándyval, Doráti Antallal, Széli Györggyel, Reiner Frigyessel, — A fiatalabb magyar művészek közül — mon­dotta a továbbiakban — Pafoio Casals műhelyében is­mertem meg Perény.i Mik­lósit, a kitűnő csellistát. S ha magyar 'koncertteremben még nem is szerepeltem, azért játszottam már a Liszt Fe­renc zeneművészeti főiskola zongoráján: 1980-ban felesé­gem, a washingtoni Kennedy Kulturális Központ igazgató­ja — Pablo Oasals özvegye — nyitotta meg Budapesten az akkori amerikai kulturá­lis kiállítást. Öt kísértem el magánemberként, a magyar hatóságok előzékenységé­ből azonban rendszeresen gyakorolhattam a főiskolán. Örülök, hogy most ismét el­látogathatok Budapestre,

Next

/
Thumbnails
Contents