Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-14 / 241. szám
2 Somogyi Néplap 1985. október 14., hétfő Lengyelország, urnák előtt Parlamenti választások kezdődtek tegnap reggel Lengyelországiban. A 26 milliónyi szavazásra jogosult államipolgár 460 képviselőt küld a szejlm- be új, a korábbinál demokratikusabb szabályok szerint. 410 képviselőt kettős jelölés alapján helyi listákról, 50-et pedig országos listáról választanak írneg. Az 1980-ban kirobbant társadalmi és gazdasági válság óta ez az első parlamenti választás Lengyelországban, ezért nagy jelentősége lesz annak, hogy a lakosságnak mekkora hányada él majd állampolgári jogával. A közvéleménykutatások azt mutatják, ihogy többen kívánnak az urnák elé járulni, mint a tavalyi tanácsi választásokon, amelyeken a szavazásra jogosultak 75 százaléka vett részt. Pártkongressszus kezdődött Kambodzsában A Greenpeace keresztes háborúi Bálnák és atomhajók Ember-pingvinek a pingvinek védelmében tüntetnek Brüszszelben. Tortaszeletelés Londonban Gyakorlatilag minden európai tőkés ország — az EGK tagjain kívül még nyolc állam — képviselői vesznek részt azon a tanácskozáson, amely ma kezdődik a brit fővárosban. A képzeletbeli asztal közepén egy képzeletbeli torta, a körülötte állók kezében képzeletbeli tortaszeletelő kés: arról folyik az alkudozás, ki mekkora részt hasítson ki magának a francia kezdeményezésre beinduló euréka- programből. Alighogy Reagan elnök meghirdette az amerikai ,,stratégiai védelmi kezdeményezés” (SD1), vagyis az űrfegyverkezés tervét, a franciák is előálltak, jórészt polgári jellegű technológiai fejlesztési elképzelésükkel. Párizsban ugyanis rájöttek, hogy a technológiai verseny- futásban az Egyesült Államok szinte behozhatatlan előnyre tenne szert Európával szemben, ha az SDI ürügyén (újabb) kulcspozíciókat foglalna el a tudományostechnikai fejlődés területén. A csábítás erős, s bizony máris többszáz európai kutató költözött át az Atlanti- óceán túlsó partjára a nagyobb fizetés és a szinte korlátlan tudományos lehetőségek kedvéért. A franciák megpróbálják Európában megteremteni azt az ellensúlyt, amely adott esetben hosszútávon is biztosíthatja az öreg kontinens tőkés csoportjai számára a szorítóban maradást. A terv lényegében nagyon egyszerűen hangzik: mindazokon a területeken, ahol az Egyesült Államok új kutatásokba kezd, Európa is beindítja saját fejlesztési programjait, s /egyesített erőforrásokkal szállnak szembe a rendkívül tőkeerős és a kormány által feltétel nélkül támogatott amerikai monopóliumokkal. Mivel önmagában egyetlen európai tőkés ország sem kelhet versenyre az Egyesült Államokkal, csakis az összefogás hozhat eredményt. Az egyszerű elv gyakorlati megvalósítása azonban már korántsem olyan köny- nyű dolog. Mindenekelőtt tisztázni kellene a konkrét kutatási irányokat és az esetleges eredmények hozzáférhetőségét, felhasználási körét. Ennek fontosságára hívta föl a figyelmet a Time magazinnak még franciaországi utazása előtt adott interjújában Mihail Gorbacsov is. Az SZKP főtitkára később újfent megerősítette, hogy a Szovjetunió nem ítéli el az euréka-tervet, amíg az nem 1válik az SDI-hoz hasonlatos fegyverkezési programmá. A közelmúltban a hírügynökségek már tudósítottak az eurékához kapcsolódó első szerződésekről. A philips, a Thomson, a British Aeros- pace, az ENI és és más', európai mércével nézve mam- mutcégek máris osztozkodnak a jövőbeni koncon. Egyelőre a torna java része még az asztalon van — a baj majd csak akkor következik, ha a résztvenni kíváPhnompenben vasárnap megkezdődött a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt V. kongresszusa. A Központi Bizottság beszámolója, amelyet Heng Samrin, a KB főtitkára terjesztett elő, részletesen foglalkozott a fiatal köztársaság politikai, gazdasági és kulturális eredményeivel és vázolta az ország fejlődésének távlatait. A beszámoló aláhúzta a Szovjetunióval, Vietnammal és más szocialista országokkal kialakított együttműködés megszilárdításának jelentőségét. A kongresszuson sok testvérpárt küldöttsége vesz részt, az SZKP delegációját Avguszt Vossz,, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Nemzetiségi Tanácsának elnöke vezeti. Hetek, hónapok óta előkelő helyen szerepel a világsajtó hasábjain, a hírügynökségek jelentéseiben a RaSnbow Warrior név. S ez nem is csodálható: az ügy, amely eredetileg úgy indult, mint egy kis környezetvédelmi csoport incidense a távoli Űj-Zélandon, az idők folyamán csakugyan világpolitikai fajsúlyú esetté vált. A Greenpeace hajója étien Auckland kikötőjében elkövetett merényletről bebizonyosodott, hogy kétségkívül a francia titkosszolgálat emberei álltak a háttérben. Az egyre erősödő botrány hatására Franciaországban távozásra kényszerült Hernu hadügyminiszter, személycsere töntén.t a titkosszolgálat élén is, s az ügy kapcsán a jobboldal nem szünetélteti támadásait Fabius kormányfő, de még Mitterrand elnök ellen sem. A vádak, leleplezések, gyanúsítások és beismerések e kusza szövevényében, a Rainbow Wacriorhoz kötődő fejlemények özöne mellett jóval kevesebb szó esett arról a szervezetről, amely az egész ügyet kirobbantotta. Pedig a Greenpeace története, tevékenysége tartogat jónéhány olyan érdekességet, amely érdemessé teszi, hogy közelebbről is megismerkedj ün:k vele. Első pillantásra nem más, mint egy a számtalan környezetvédelmi csoport közül, amelynek lépéseit a föld számos részén egyre nyomasztóbban jelentkező ökológiai gondok diktálják, a vízszennyeződéstől egész a savas esőkig és az erdők gyorsuló pusztulásáig. Fellépésének másik területe inkább a hagyományos békecsoportokéra emlékeztét, hisz céljaik közt a nukleáris robbantások, illetve általában az atomfegyverek és a fegyverkezés elleni küzdelem kap kiemelt hangsúlyt. Nos. a Greenpeace-nél a két szféra aligha választható külön. A magyar fordításban „Zöld békét” jelentő szervezet tagjai széles körű harcot folytatnak az emberi környezet mindenféle nukleáris és kémiai szennyezése ellen, csakúgy, mint a ritka, nemegyszer kihalófélben levő állat- és növényfajták' meg mentéséért. Jel monda tűk önmagában is sokatmondó: „Szavak helyett tetteket!” Az a meggyőződés áll mögötte, hogy haszontalan félhívások, aggódó figyelmeztetések a jelenlegi helyzetben már nem sokat segítenek, a szaporodó veszélyek elhárításához aktív féllépésre, önzetlen cselekvésre van szükség. A mozgalom épp másfél évtizede, 1970-ben jött Létre, Kanada csen des-óceáni partvidékén, Bniitish Columbiában, ahol egyszerűbb környezetvédelmi problémák néhány tucat önkéntest egy csatasorba tömörítettek. Alig hét év múlva a létszám mintegy 80 ezerre, hatókörük hat országra terjed, manapság pedig 15 országban körülbelül 1,2 millió tagjuk, illetve támogatójuk van. A szimpatizánsok számát becsülni sem igen lehet, az mindenesetre tény, hogy a 14 millió dollár körül járó költségvetésük szinte téljes egészében apró, alig 10—15 dollár körüli egyéni adományokból győlik össze. Akárhogy is nézzük tehát, a Greenpeace valóságos nemzetközi hálózattá szerveződött: 30 irodáját, 150 fős személyzetét, film- és fotórészlegét, hajóit és kiterjedt hírszolgálatát a sussexi (Nagy-Britannia) Lewesiben levő központból irányítják. Persze nem a szó „katonád” értelmében, hisz a mozgalom két alapelve változatlanul az önkéntesség és a tudatos erőszakmentesség. Ez minden akció lebonyolításait, minden kampány hangvételét megszabja, sőt már a tagfelvételnél meggyőződnek arról, hogy a jelentkezők megfelelnek-e a nemes célkitűzéseknek. Párizzsal szembeni kritikájuk is ehhez a problémához, a Mururoa-koral'lzátony körzetében végrehajtott isméiéit francia nukleáris kísérletekhez kötődik. (Közbevető leg, egyelőre nem sok sikerrel: az új hadügyminiszter, Paul Quiles október eleji figyelmeztetése értelmében a mozgalom valamennyi hajóját, amely túl közel hatolva megzavarja a franoia atomrobbantásokat, el kell fogni, s a felségvizek megsértőit a francia törvények szerint felelősségre kell vonni. A Greenpeace napirenden tartja a déli sarkvidék fegyvermentes státuszának fenntartását, és az óceánok „nukleáris szeméttel”, vagy más vegyianyagokkal való rombolásának kérdését. Egy szellemes megfogalmazás szerint valóságos keresztes hadjáratot viselnek minden kémiai szennyezés ellen. Nyilvántartást vezetnek a sugárveszélyes szállítmányt hordozó tengeri járművekről. Fellépnek az ipari létesítmények megfelelő környezetvédelmi felszereléséért. Látványos akciók sorát hajtották végre, messzemenően kihasználva az így szerezhető publicitást. Behatoltak a nevadai kísérleti atom- létesítménybe, hogy érzékeltessék: milyen könnyen terrorakciók helyszíne lehet egy-egy nukleáris reaktor, raktártelep vagy laboratórium. Felmásztak a legmagasabb európai gyánkémény- re, tüntetést szerveztek a hírhedt ddoxin-mérgezésért felelős Hoffman-Laroche zürichi központjánál. Óriási visszhangot keltett a bálnák és a fókák védelméért indított kampányuk is. Aligha, túlzás tehát kijelenteni: a „Zöld armada” a világtengerek számos pontján tiszteletre méltó ener- giávál, következetességgel törekszik feladatai valóra váltására, vállalva akár a konfliktusokat, a rosszallást és az ellenilépéseket is — bár a Radlnbow Warriorhoz hasonló súlyosságú eset eddig szerencsére még nem fordult elő. Más kérdés, hogy az erőviszonyok nyilvánvalóan nem a „Zöld béke” híveinek kedveznek. A londoni Financial Times találó megfogalmazása szerint a Greenpeace Dávidként küzd a nemzetközi multi nációnál is társaságok és az egyes kormányok Góliátja-i ellen. A mozgalom vezetői így maguk is tisztában vannak azzal, hogy ebben az egyenlőtlen küzdelemben csak a nemzetközi közvélemény széles körű mozgósításával, az emberek lelkiismeretének felrázásával remélhetnek némileg jobb pozíciót. Szegő Gábor ki akarják tépni a szeleteket. Horváth Gábor Nagyarányú Amerika-ellenes diáktüntetés zajlott le Kairóban tiltakozásul az ellen, hogy az USA-légierő vadászgépéi rablómódra eltérítették az egyiptomiak polgári repülőgépét, amely az Achille Lauró-ügy palesztin főszereplőit Tunéziába szállította volna a PFSZ ítélőszéke elé. Nakaszone levele Gorbacsovnak Japán a Szovjetunióval a kapcsolatok megjavítását óhajtja, és síkraszáll a kétoldalú politikai, gazdasági és kulturális együttműködés elmélyítéséért. Tokió azon a véleményen van, hogy ebből a célból a legfontosabb a két ország között a párbeszéd és a kölcsönös megértés erősítése. Mindenekelőtt ezt hangsúlyozta Nakaszone Jaszuhi- ro japán miniszterelnök Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának küldött levelében. A szigetország kormányfője Mihail Gorbacsov egy hónappal ezelőtt hozzá intézett levelére adott választ. Azt SZKP KB főtitkára — mint emlékezetes — szorgalmazta a kétoldalú kapcsolatok mielőbbi megjavítását, baráti és jószomszédi viszony kialakítását, továbbá az ázsiai biztonság megszilárdítása érdeIráni olajkút volt a célpont Az iraki haditengerészeti erők szombaton hajnalban váratlan támadást intéztek az iráni Bargansar kőolajlelőhely olajkútjai ellen. Az iraki legfelsőbb katonai parancsnokság közleménye szerint a támadás során az olajmező berendezései kigyulladtak és megsemmisültek. Iráni részről, vagy más forrásból a hírt — eddig nem erősítették meg. A szóbanforgó iráni olajmező mintegy nyolcvan kilométerrel van keletre Irak Perzsa-öböllel érintkező partjától. A Reuter jelentése szerint az irakiak által most célbavett iráni olajkutak nem működnek, mivel az irak—iráni háború kiújulása- kor, öt évvel ezelőtt nagy sebezhetőségük miatt használaton kívül helyezték őket. Az elmúlt 24 órában — mint a TASZSZ jelentette — folytatódott a „városok elleni háború” az irak—iráni front mnidkét oldalán. Bagdadi jelentés szerint az irániak messzehordó fegyverekkel lőtték El-Azair iraki várost. kében való együttműködést. Nakaszone Jaszúhiro válaszlevelét Japán moszkvai nagykövete Eduard Sevardnadze külügyminiszternek adta át, s annak tartalmát vasárnap ismertették Tokióban. A japán miniszterelnök egyettértett Mihail Gorba- csovval a kétoldalú kapcsolatok megjavításának szükségességében. Ezzel összefüggésben nyomatékosan üdvözölte a Szovjetunió kül- ügyminiiszterénék közelgő ja- páni látogatását és e látogatás kapcsán a rendszeres külügyminiszteri konzultációk felújítását. Hangoztatta, hogy Japán határozott szándéka a Szovjetunióval való együttműködés bővítése. Nakaszone Jaszúhiro levelében indítványozta, hogy a két ország kezdjen tárgyalásokat a Japán és a Szovjetunió között még mindig megkötésre váró békeszerződésről, de ezúttal sem hagyott kétséget afelől, hogy Tokió szerint mindehhez a két ország közti állítólagos területi kérdés megoldásán keresztül vezetne az út. A japán kormányfő felemás választ adott az ázsiai biztonság megszilárdítására és — ezzel összefüggésbe!! — egy ázsiai biztonsági konferencia összehívására tett szovjet javaslatra. Azt — néhány korábbi tokiói állás- foglalástól eltérően — nem utasította el, viszont hangoztatta, hogy kormánya a már említett területi követelések teljesítését különös előfeltételnek tekinti, továbbá a japán—amerikai katonai együttműködés számára nélkülözhetetlen. A Greenpeace egyik hajójáról a távolból őket szemmcltarió francia fregattot figyelik. ♦
