Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-02 / 231. szám

4 Somogyi Néplap 1985. október 2., szerda A kiképzés nélkülözhetetlen KIHASZNÁLATLAN SZÁZMILLIÓK Vajon mi az óka annak, hogy az állami vállalatok és szövetkezetek úgyszólván ész­revétlenül mentek el egy több százmillió forintos tá­mogatási lehetőség mellett? Emlékeztetőül: több mint két éve, hogy megjelent az átképzési támogatásról szóló rendelet, amely kereken évi 200 millió forintban szabta meg azt az összeget, amely — a meglehetősen szigorúan meghatározott feltételek ese­tén — bármely vállalat, il­letve szövetkezet számára jócskán megkönnyíitíhette vol­na a munkaerő-átcsoportosí­tásból adódó átképzést. A rendelet értelmében az álla­mi költségvetés bizonyos ideig gyakorlatilag átvállalta volna az átképzés költségeit, illetve az átcsoportosításból • szükségszerűen következő keresetkiegészítést. S nem véletlen a feltételes módban való fogalmazás, ugyanis kezdetben szinte általános­nak mondható érdektelenség fogadta — vállalati, munkál­tatói körökben — a minden­ki számára nagyon is kedve­ző rendelkezést. Ma már gyanítható, hogy azért is, mert az érdekelitek eleinte Mintha az utóbbi időben elszaporodtak volna a gazda­sági jellegű bűncselekmé­nyek. De az is lehet, hogy csupán a rendőrség dolgozik egyre intenzívebben az ilyen ügyekben, épp a tár­sadalmi veszélyessége miatt. A közelmúltban tárgyalt egy esetét a kaposvári bíró­ságon dr. Ifkovics István ta­nácsa. A vádlott: Németh Imre 36 éves balatonszemesi beruházási főelőadó. Bűnös­nek találták jelentős értékre elkövetett devizagazdálkodás megsértésében, hivatali visz- szaélésben, és öt rendbeli hivatalos személy által elkö- vétett vesztegetés bűntetté­ben. Ezért a bíróság 3 év — börtönben letöltendő — sza­badságvesztésre ítélte, és 4 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Németh -még 1975-ben meg­ismerkedett és összébarátko- zott az angol állampolgár Kovács Antallal, áki 1984- ben megvásárolt egy balaton­szemesi lakóházat a Magyar- országon élő anyósa számára. Németh Imrét ibízrta meg, hogy a ház tataroztatását, rendbetételét végeztesse el. Kovács azért, mert a vád­lott a felújítási munka le­bonyolítását vállalta, s hogy nem tudtak e lehetőségről. Jellemző, hogy ahol először vették igénybe a támogatást — egy Szabolcs megyei vál­lalatnál —, ott is véletlenül bukkantak rá a rendeletre, éltek is — és nem ered­ménytelenül — a hirtelen jött alkalommal. Aztán hosz- szú hónapok teltek el anél­kül, hogy bárki is érdeklő­dött volna a 200 milliós ke­ret felhasználási lehetőségei iránt. Ma is ott tartunk, hogy több mint két esztendő elmúltával — az év végéig esedékes átképzési támogatá­sokat is beleszámítva — mindössze 15 vállalat vette igénybe ezt a fajta költség- térítést, nagyjából 30 mil­lió forint összegben. Pedig időközben már az eredeti 200 milliós keretet is fölszaba­dították. Mii több, az elmúlt két év­ben módosították is az alap- rendeletet. Egyre kedvezőbb és még kedvezőbb feltételek­kel kínálták a pénzt a mun­káltatóknak, remélve, hogy ily módon is előmozdítható az olyannyira kívánatos ter­mékszerkezet változás. Nem tudni még, hogy mi munkavégzéséhez gépkocsi­ja legyen, 1984 májusában a Kpnzumex Külkereskedelmi Vállalaton keresztül vásárolt részére 4800 dollárért egy Daihatsu személygépkocsit. Németh ott hibázott, hogy nem köthetett volna külföldi személlyel megbízásos szer­ződést, annak nem nyújtha­tott volna hitelt, s ellenszol­gáltatás fejében nem fogad­hatott volna el vagyontár­gyat. INémath Imre 1971 óta a Balatonszárszói Nagyközségi Közös Tanácsnál dolgozott, 198Ö-tól mint beruházási fő­előadó. Jogkörébe tartozott többek között magánszemé- mélyek építési, felújítási, át­alakítási, bővítési, használat­bavételi engedélyek kiadása, a itanács részére végzett munkáiknál a számlák ellen­őrzése, leigazolása. A vádlott a fenti hatáskö­rét több esetben is saját zse­bére használta ki. Felaján­lotta egy fűrészesnek, hogy az vágja ki egy utcában a fákat. A Végén a 120 000 ezer forintos költségvetésből a munkadíj . 10 százalékát követelte, mondván^ hogy a munkát ő szerezte. Egy húz felújításánál 16 000 forintot kért, maljid a tanács megren­lesz a legújabb módosítás eredménye, iám az már biz­tos: az átképzési támogat ás­sál kapcsolatos eddigi ér­dektelenség két fő okra ve­zethető vissza. Az egyik: a vállalatok már-már közhely- szerű „költségérzéketlensé­ge”. Gondoljuk csak meg: a támogatás a szó szoros értel­mében vett ingyen pénz. Nem terheli a bérköltséget, tehát bér-, illetve kereseti adót sem kell utána fizetni. Ám a vállalatok olyannyira nem érzékelik a költségeket, hogy niég az efféle költség- jellegű juttatásokra is érzé­ketlenek ... A másik és leglényegesdbb ok: még ma sem, a termékszerkezet radi­kális átalakítását sürgető párt- és kormányhatározatok megjelenését követő tíz év után sem mozdul érdemlege­sen a hazai gyártmánystruk- túra, s alig-alig lépünk előbbre a reménytelenül veszteségesen dolgozó válla­latok, munkahelyek felszá­molásában. Témánk szempontjából az egyetlen pozitív példa a va­lamikor — és hosszú huza­vona után megszüntetett — delte a balatonszemesi, és a balatonőszödi buszmegálló beüvegezését egy üveges kis­iparosnál. Ügy gondolta, eb­ből is jár; neki némi kész­pénz. Egy férfi garázst sze­retett volna építeni a há­zánál. Németh különböző építésrendészeti előírásokra hivatkozva nem akarta meg­adni az engedélyt, ám némi csúszópénz hatására mégis csak elkészülhetett a garázs. A vádlott még 1978-ban ész­revette, hogy egy kőműves kisiparos nem az eredeti terv szerint építkezett. Kö­zölte véle, hogy ezért ötven­ezer forint bírságot is ki le­hetne szabni. Végül javasol­ta a kőművesnek, hogy készíttessen tervmódosítást. Ez megtörtént, s így az ille­tő megkapta a használatba­vételi engedélyt. A dolog azonban nem zárult . le. Ugyanis Németh Imre is építkezett, s a kőműves ná­la is végzett 44 000 forint ér­tékű munkát. A vádlott ezt a munka-díjat nem akarta ki­fizetni, mondván, hogy ő is eltekintett annak idején az ötvenezer forintos bírságtól. Bírósági ügy lett a dologból, végül mégis megegyeztek a peren kívül 30 000 forintban. Gyarmati László Irodágéptechnikai Vállalat kisvárdai üzeme, ahol a Me­dicor teremt vadonatúj for­gácsoló üzemet, éppen az át­képzési támogatás segítségé­vel. Más és hasonló — az átképzési 'támogatással kap­csolatos rendelkezés értel­mét, célját és lényegét il­lusztráló — esetről még az ez ügyben legilletékesebb szakemberek sem .tudnak. Inkább csak arról, hogy a támogatási alapból bizonyos — és gyakorlatilag elhanya­golható — összegeket afféle „bánatpénzként” használtak fel, a jelentéktelen, de kü­lönböző okok miatt végképp halaszthatatlan átcsoportosí­tások okozta személyes gon­dokat, vélt, vagy valós sé­relmeket enyhítendő. Vagyis: a támogatási rendszer — s a mögötte álló tekintélyes pénzalap — ahelyett, hogy ösztönözte volna a kívánatos szerkezetátalakítást, afféle szűkkörű jótékonysági ak­cióként működött. Tegyük hozzá, ismételten, hogy nem véletlenül. Az átképzési támogatás rendszere változatlanul fenn­marad — sőt, mint jeleztük, feltételrendszere szélesedett — és figyelemreméltó a szak­emberek meggyőződés«; jós­lata: lesz itt majd érdek­lődés, ha valóban nem lesz más lehetőség, mint a gaz­daság intenzív fejlesztése, s ha a régóta hirdetett, óhajtott és követelt szerkezetátalakí­tás végre kikerülhetetlen kényszerré rváMk. Persze: az összes irányítási és gazda­ságszabályozása feltételével együtt. Vértes Csaba Az elmúlt években sike­resen folyt a polgári védelmi szervezetek fölkészítése a la­kosságvédelmi és mentési feladatokra. A kiképzések során a polgári védelem szervezett erői, a szakszol­gálatok és az önvédelmi szervezetek, valamint a kü­lönféle gazdasági egységek dolgozói, a tanácsi vezetők megismerték és elsajátítot­ták azokat a szakismerete­ket, amelyek birtokában ké­pesek a polgári védelmi fel­adatok ellátására, illetve irányítására. A kiképzés legváltozato­sabb formáit és módszereit alkalmaztuk és a jövőben is alkalmazni kívánjuk. A fő cél az, hogy a szak- szolgálati és önvédelmi szervezetek parancsnokai és beosztottai képesek legye­nek arra, hogy háború vagy katasztrófa esetén a lakos­ságvédelmi, a mentési, men­tesítési és helyreállítási fel­adatokat ellássák. A megyei, városi és üze­mi gyakorllatainkoni résztve­vők magas szakmai felké­szültségről tettek tanúbi­zonyságot. A dolgozók szin­tén elismerésre méltóan vet­tek részt e munkában. A Berettyó—84 gyakorla­tot megtekintette az Ország- gyűlés Honvédelmi Bizottsá­ga, és magas szintű fegyel­mezettséget, lelkes tenniaka- rást tapasztalt. Az eredmények felsorolá­sából az a kép alakulna ki az olvasóban, hogy minden rendben van. Pedig olyan helytelen jelenségekkel, vé­leményekkel találkozunk, amelyeknek nemkívánatos következményei lehetnek. Egyes vállalati vezetőknél olyan szemlélet kezd kiala­kulni, hogy a területükön létrehozott polgári védelmi erők, a dolgozók polgári vé­delmi felkészítése a vezető­nek, vagy az igazgatótanács­nak a döntése alapján men­jen végbe. Mások szerint a korábbi években kiképzett állománynak csak akkor kel­lene kötelező kiképzést szer­vezni, ha azok polgári vé­delmi gyakorlaton vesznek részt. Ügy gondolják, hogy a dolgozók részére elég a tűz­védelmi és a balesetvédelmi oktatás. Véleményük szerint ma nincs szükség rendszeres kiképzésre. Gazdaságtalan­nak és feleslegesnek tartják a kiképzést, mert az gátolja a termelést, és a gazdasági munkaközösségek tevékeny­ségét. Korábbi ellenőrzéseink so­rán is találkoztunk hasonló véleményekkel, de mostaná­ban ezek elszaporodtak. A helytelen szemlélettel ott ta­lálkozunk, ahol a vezető ma­ga sem érti, hogy miért szükséges békeidőben felké­szíteni az embereket a ve­szélyre. A polgári védelem a békés napokban előforduló helyzetekben is helytállásra oktat. Most, amikor az önál­lóság fokozódik, egyesek úgy gondolják, hogy a honvédel­mi felkészítés az ő döntésük alapján valósul meg. Ezt a gondolatot a szövetkezetek­nél, a tanácsi irányítású üze­meknél és a leányvállalatok­nál támogatják elsősorban, ahol a korábbi években sem érte el a kiképzés szintje a minisztériumok irányítása alatt álló üzemekét. Ezék a cégek korábban kényszer- helyzetben voltak, mivel az irányító tröszt, vagy nagy- vállalat ezt a munkát szá- monkérte tőlük. Helyenként a kiképzést elintézik egy filmvetítéssel, vagy összekapcsolják a mun­kavédelmi, a tűzvédelmi és a polgári védelmi kiképzés­sel. Ez vétkes mulasztás. Tűrhetetlen, hogy néhol a polgári védelmi oktatást az előírt hat-nyolc óra helyett 15—20 percre korlátozzák. Másutt egy gépelt oldalnyi anyagot olvastak fel az új belépők előtt, és ezzel befe­jezettnek tekintették a ki­képzést. Ilyen helyzetben alakulhat ki az a helytelen vélemény, hogy a polgári védelmi oktatásnak nincs je­lentősége. Az ilyen „kiképzésre” va­lóban nincs szükség! Mert károsabb, mint a másik vég­let, az időt rabló, felesleges elméletieskedés. Arra a kér­désre, hogy ikell-e polgári vé­delmi kiképzés, vagy sem, arra igennel kell válaszolnia minden vezetőnek. A polgári védelem szerve­zetei hatékony segítséget tudtak nyújtani az elemi csapások után, az üzemek­ben, a közutakon, s a köz­épületeknél bekövetkezett katasztrófahelyzetekben. 1970 óta hatszor volt árvíz hazánkban. Nem volt pánik­hangulat, és a mentés min­denütt nyugodt körülmé­nyek között zajlott le a pol­gári védelmi szervezetek közreműködésével. Sok he­lyen következett be fertőző állatmegbetegedés, amelye­ket mindig időben sikerült lokalizálni és megszüntetni. Ebben a munkában nagy tudással vettek részt a pol­gári védelem állat- és nö­vényvédelmi szakszolgála­tának beosztottai. Az isme­reteket a polgári védelmi kiképzéseken tanulták. Joggal merül fel a kérdés: ki)k azok, akik útját fogják állni az ipari katasztrófák­nak? Kik mérik fel a káro­kat, amelyek elemi csapás miatt vagy háborúban kelet­keznek, ha nincsenek felké­szült emberek? E feladatok tervezése, szervezése, irányí­tása és végrehajtása a vilá­gon mindenütt a polgári vé­delem szervezeteire vár. Az ismereteket, a szakmai tudást nem lehet egy-két na­pos kiképzésen megszerezni, de az 5—10 évenként rende­zett üzemi gyakorlatok ke­retében sem. A kiképzést minden szinten rendszeresen és tervszerűen, valamennyi magyar állampolgárra ki­terjesztve kell végezni. Jó lenne, ha ez a munka meg­győződésből, kötelességér­zetből alakulna ki minde­nütt. A polgári védelmi kikép­zésnek, felkészítésnek van­nak gyenge oldalai. Határo­zott céiunk megszüntetni a -vég nélküli kiképzést, az ál­landóan ismétlődő elméleti oktatást. Javítjuk az elméle­ti anyagokat, új módszerta­ni utasítások, segédletek lát­nak napvilágot az ifjúság és a felnőtt lakosság számára. Meggyőződésünk, hogy ahol lelkiismeretesen, a követel­ményeknek megfelelően haj­tották végre a kiképzést és tartalmas a felvilágosító munka, ott sem a vezetők, sem a dolgozók nem kérdő­jelezik meg a kiképzés szük­ségességét. Dr. Berki Mihály vezérőrnagy a polgári védelem országos törzsparancsnoka Vásárlók figyelem! Fonyódon a TÉBA ÁRUHÁZBAN október 1-től október 6-ig konyha , fürdőszoba bútor előszoba bemutatót és vásárt rendezünk. Bő választékkal várjuk vásárlóinkat. A megvásárolt bútorok házhozszállítását térítés ellenében vállaljuk. ÁFÉSZ Balatonmáriafürdő (97074) Hivatali visszaélés Devizagazdálkodás és csúszópénz 1500—1600 vagon al­mát — naponta 15—20 vagonnal — dolgoznak fel az idén a nagyatádi konzervgyárban almasű­rítménynek. Az almasű­rítményt az NSZK-ba és Ausztriába exportálják. Az első 20 vagonos tétel már elment Ausztriába.

Next

/
Thumbnails
Contents