Somogyi Néplap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)
1985-10-12 / 240. szám
8 Somogyi Néplap 1985. október 12., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Remekművek a Thyssen-Bomemisza gyűjteményből Kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában Hans Heinrich Thyssen- Bornemisza gyűjteménye a világ egyik legnagyobb magángyűjteménye. Nagyobb részét hagyományosan a báró luganói (Svájc) villájában, kisebb részét újonnan vásárolt angliai kastélyában (Daylesford House — Glou- cestershire) őrzik. A gyűjteményt először 1930-ban mutatták be a nagyközönségnek Münchenben, a Neue Pinakothekban. Azóta a világ legkülönbözőbb pontjain szerepteltek darabjai: a régi gyűjtemény- bői egy válogatás 1079-81ben bejárta az Egyesült Államokat, 1982-ben Párizsban, 1983—84-ben Leningrádban, Moszkvában és Kijevben mutattak be egy-egy együttest. A modern gyűjtemény az utóbbi években Ausztráliában és Amerikában szereptelt. A család a századfordulón került kapcsolatba Magyar- országgal. Heinrich Thyssen londoni egyetemi tanulmányai végeztével Magyarországon telepedett le. Feleségül vette Bornemisza Mar- gitot, majd apósa adoptálta. Soőky László SZONETT Éjszaka éjszaka éjszaka magamban kódorgók zsebre dugott kézzel kavicsokat rugdalva lappantyúk és dilis gondolatok kísérnek az elhivatottságról szerelemről békéről rólad elébem áll a Duna s a fináncok nem kérnek igazolványt sem magyarázatot csak a hátam mögött súgják: ez az a bolond aki verset ír (lám gyorsan terjed a hír) a kocsmák már bezártak hát csak kódorgók fától fáig kutyák dalolnak körös-körül. Albrecht Dürer: a 12 éves Jézus az írástudók között Így Heinrich Thyssen-Bor- nemisza az Osztrák-Magyar Monarchia bárója lett. 1919- ig a rohonci Bornemisza- kastélyban éltek. Ekkor Hollandiába, majd 1932-ben Lu- ganóba költözött a család. A műtárgyak gyűjtése mindkettőjüknek egyaránt szenvedélye. Az apát elsősorban a régi művészet érdekelte. Kiemelkedően gazdag a régi német és németalföldi gyűjtemény. Leghíresebb darabjai közül Jan van Eyck (1390—1441) Angyali üdvözlet és Dürer (1471—1528) Jézus az írástudók között című képét mutatják be BudapesPaWo Picasso: Bikaviadal Pietro della Fratncesca: Guido baldo da Montefeltro arcképe ten. A mintegy 40 régi német portré közül Mattheus Swarznak, a XVI. század jeles német pénzügyi szakemberének arcképe szerepel a válogatásban Ghristop Am- bergertől (1500—1562). Az itáliai gyűjteményből a koraiak közül Fra Angelico (1387—1455) Trónoló Madonnája és Piero della Frances- ca (1415—1492) Guidobaldo da Montefeltro portréja, a későbbiek közül Veronese (1528—1588), Pontorno (1494 —1556) művei érdemelnek különös figyelmet. A spanyol festészetet Z urbar an (1598— 1664) Szent Casildája képviseli. A műkereskedelem mai általános irányával szemben, amely műtárgyak tömegét szállítja Európából Amerikába, Thyssen báró világhírű darabokat vásárolt visz- sza Európa számára. Ezek közül való Jacques Daret (1403—1464) Jézus születését ábrázoló képe, amely a kiállítás egyik fő darabja. Birtalan Ferenc Két történet egy — Zenét? — Mindent — felelte a Temetkezési Vállalat kirendeltségén Iaz adminisztrátornak. ' Hadd meséljenek, hogy szép temetés volt. Minden temetés szép, ha nem a miénk, ameddig mi mesélhetünk róla, ameddig máé számlájára borzonghatunk, lopkodunk az örökkévaló- ságbólJ Nevetséges — gondolta —, ha nem lennének a gyász szokványos kellékei, a fájdalmasra gyakorolt arcok, olyan lenne az egész, mint egy állófogadás. Az urnán csicsás kendő. Szemfödő. Micsoda hülyeség (ezt a rongyot szemfödőnek nevezni. Mert letakar Segy ízléstelen edényt, amiben talán az <5 maradéka van? ’Por és hamu. Marhaság. Lehet, hogy üres. Ki a fene ttudja, mi van benne? Az la kegyelet, ahogy két másik urnát a sarokba löktek, nem sok tjót sejtet. Föl- cédulázva mint a bőröndök, útitáskák. Nagyüzem, ,kötelező a sorbaállás. De az istenit, nem tudták valahová eldugni őket?! A denaturált >szesz, az rohadt. Megmozdítja az ember gyomrát. Elmúlás-szaga van. Baktatott la kocsi után. Alkarján visszahajtva a fehér ing ujja, a farmer zsebében szortírozott százasok. Megtapogatja. A tanácsi búcsúztatónak három, a sofőrnek, a sírásóknak egy-egy. Vajon hányán llesznek? A ravatal körül hárman tüsténkedtek. Nézegette a kocsi függönymintásra ifestett üvegét. Vajon hová lettek a hinták, á fekete lovak? Mögötte fszaporázó léptek. Gyorsít a kocsi. Órájára pillant. Mindennek megvan itt a ikoreográfiája. A sírásók vezetője elindul a farmernadrág irányába. Magától nem tudott volna választani, de a tanácsi búcsúztató kézfogása útba igazította, kisimítva arca redőit. — Köszönöm. A sofőrnek adják oda. A Sírkert vendéglőben hétszáz forintot fizetett. Többször kérdezte, hozasson-e Imég? Elég volt minden. Elköszöntek. Egyedül ült kocsijába. Kinyomta a kuplungot, elfordította laz indítókulcsot, gázt adott. A sírkövesek előtt már hatvanat jutatott az óra. Eltemette az lapját. kettő Az a kellemetlen szorítás a baloldalon nem múlik. Figyeli a kifeszített spárgákra felfutó fehérközepű, lilatölcsér es lvirágokat. Fél kilenc. Lement a reggeli csúcs, de a kerítés mögött mindig el- robog-surran egy-egy kocsi. A kávétejszínes doboz fölött valami : darázsféle lebeg. Csak a szárnyai járnak őrült sebességgel, ám jhelyét nem változtatja, mozdulatlan. Két könyöke között feketéspohár, a tányérka szélén maradt mokkacukrok kávéfoltosak. Az út forgalmát nem érzékeli. Nézi a kis repülőgépet az asztal fölött. A hamutartó alatt összehajtogatott újság, ne fújja le a szél. A tarkakockás térítőt könyöke, keze tartja. Az a kellemetlen szorítás a baloldalon ... Nem lehet kiszámítani semmit. Nem kell gondolni rá, elmúlik, mint annyiszor, s ha nem, azon sem tud változtatni. Ül a presszó udvarán a vasasztalka mellett. Meleg lesz ma is. Fél kilenc. .Nylonszatyrában kenyér, fej. Megint istentelenül hosszú nap .jön. Dolgozni kellene, és csak vár, ma sem tudja mire. Issza reggelenként a presszóban la feketét, és olyan i körülötte minden, hogy fájdalmat <érez. Hamarosan fel kell állnia, hazavinni a tejet, kenyeret. Várja a postást, este bekapcsolja á Itévét, mert íez a bevett szokás, ez ismétlődik évek óta. Nézi a kis repülőgépet az asztal fölött, kávéjába kortyol. Egyedül van a presszó udvarán. Szinte jelképesen. Erősödik, elhal egy busz hangja. Csak az a kellemetlen szorítás a baloldalon, az múlna már. Nézi a fehérkö- zepű, lilatölcséres virágokat, kihörpöli a \maradék kávét. Erőt gyűjt, iFogja a nylonszatyrot a kenyérrel, tejjel, feláll. A begóniák mellől még llátja, az a darázsféle újra őrhelyén lebeg. Kifordul laz utcára. Holnap lesz negyvenéves. Csak az a kellemetlen szorítás a balodalon... Zenénk a nagyvilágban Alighanem portyázó eleink vitték először külföldre a magyar zenét. 926-ban jegyezte fel egy jámbor Szent Gallen-i szerzetes az ott járó lovas magyarokról, hogy ettek-ittak, majd „elkezdtek szörnyűséges hangon isteneikhez ordítozni” — vagyis énekelni. Zenetörténetünk persze nem erre az „exportra” a legbüszkébb. A 16. században Bakfark Bálint személyében a legnagyobb lantművészt és lant-komponistát adtuk Európának, a 19. szá*- zadban Liszt Ferencet, kiváló karmestereket, hegedű- művészeket. Auer Lipót például az orosz, majd szovjet hegedűiskola megteremtője volt. Századunkban tömért dek muzsikusunk vált világhírűvé, nemcsak Bartók, Ko-* dály, hanem előadóművészeink is, százszámra. A világhírű magyar muzsikusok többsége válaszút elé került: vagy elhagyja hazáját a karrier reményében, vagy itthon marad, de lemondhat a nemzetközi pályafutásról, sőt, 1945 előtt mindenféle fényesebb kart rierről is. Ugyanis zenekultúránk, zeneakadémiánk ontotta a tehetségeket, de nem teremtette meg méltó itthoni tevékenykedésük feltételeit, s nem volt olyan hatékony intézményrendszere sem, amely szervezte volna a zeneművészek rangos jelenlétét a nagyvilágban. Mennyire jellemző, hogy mind Bartók, mind Kodály külföldi — bécsi — kottaki- adöhoz vitte műveit, mert a hazai vállalkozásoktól sem rendszeres kiadást, sem a művek előadásának gondozását nem remélhette. Századunkban több hullámban rajzottak ki a világba muzsikusaink, kenyér, boldogulás reményében. Sokat ártott az ötvenes évek merev felfogása, muzsikusaink elzárása a nyugati országoktól. Igaz, zenekultúránk jelenléte a Szovjetunióban és a népi. demokratikus országokban azoknak az éveknek a vívmánya. A hermetikusan lezárt nyugati határ volt a fő oka azonban annak, hogy 1956-ban oly sok zeneművészünk távozott. E cseppet sem politikai emigrációról csakhamar kiderült, hogy képviselői a magyar művészetnek új hazájukban is. Voltaképp a legutóbbi bő negyedszázad eredménye, hogy zenekultúránk, a hazai fejlődéssel összhangban, kiléphetett a nagyvilágba, mégpedig Magyarország képviseletében. Az első nagyhatású koncertsorozat az 1958-as brüsszeli világkiállításhoz fűződik. Ugyanebben az évben került sor az Operaház felszabadulás utáni első jelentős külföldi vendégjátékára, a világ vezető zenés színházai egyikében, a moszkvai Bolsojban. A 60-as évek kezdetén megújuló, korszerűsödő magyar zeneszerzés is mind több nemzetközi elismerést arat, felfigyelt az idő tájt a világ zene- pedagógiánkra, amatőr kórusmozgalmunk eredményeire is. A Magyar Állami Operaház jóval több külföldi turDeák Mór nét teljesített az utóbbi negyedszázadban, mint a megelőző 75 esztendőben. Énekei szólistái közül Kincses Veronika, Tokody Ilona, Gulyás Dénes, Miller Lajos, Polgái László (a névsor nem teljes!) szinte többet van színpador külföldön, mint itthon Rendszeresen járja Európá a Szegedi Nemzeti Színhá; operatársulata is. Szimfonikus zenekaraink is nagj becsiben állnak világszerte nemcsak a fővárosi zenekarok utaznak gyakran, más városaink — például: Győr Szombathely — nagyegyüt. tesei is szívesen látott vendégek. Vonósnégyeseink attól kezdve, hogy a Tátrai vonósnégyes nemzetközi rangot szerzett, folyamatosai járják a világot. Hangszerei szólistáink közül a 30-a! években hírnevet szerzet Fischer Annié éppoly soka játszik külföldön, akár Rán ki Dezső, Kocsis Zoltán, : gordonkás Perényi Miklós Onczay Csaba — és sorol hatnám tovább. Ma már két ségtelen tény, nem szüksé ges az emigrációt választa nia annak a muzsikusnak aki nemzetközi karrierre vá gyik, s arra érdemes is. Zenei életünk hírét perszi nem csupán az előadók vi szik szét a világba. Jelentő tényező a magyar hangle mez, amelynek értékét kül földi pályázatokon szerzet tömérdek nagydíj is kifeje zi. Számos országban ked veitek a magyar kiadási kották, zeneműkiadásunkba! rendkívül jelentős tétel a' export, a Szovjetuniótól Ki náig, Spanyolországtól Ja pánig használják kottáinkat Zeneszerzőink nemzetköz sikerei aligha sorolhatók fel Jellemző, hogy Szokola; Sándor operája, a Vérnás; budapesti bemutatója (1964 óta 20 külföldi együttes mű során szerepelt. Sokfelé is merik és becsülik Balassi Sándor, Bozay Attila, Kurtá György, Láng István, Lend vay Kamilló, Petrovics Emil Sárai Tibor, Szőllősy Andrá alkotásait. A zenei nevelés Kodál nevéhez fűződő magya módszerét tömérdek ország bán tanulmányozzák és al kaimazzák — hovatováb több eredménnyel, mint rr magunk. E módszer legjob hazai ismerői rendszerese kapnak kurzusok tartásár külföldi meghívásokat, so érdeklődő pedig nálunk ts nulmányozza zenepedagc giánk metódusát. Kórusain rendszeresen szerepelne külföldi versenyeken, száz; val nyertek értékes díjak; e rangos találkozókon, n< gyed század alatt. Zenei diplomáciánk is s elmúlt 25 évben fejlődött k Egész zenekultúránk elismc rése rejlik amögött, hog sok nemzetközi zenei társ; ság választott vezetőségébe tevékenykedik magyar szál ember. Zenekultúránk egész nen zetközi fogadtatása összefüg hazai fejlődésével, de azz; is, hogy magunk is mindé külföldi ér.tékre figyelve te: vezünk nyílt és fogékor magyar zenei életet. Breuer Ján< Nyárutó A nyár — vérem évszaka — rámsötétedik ereimben. Megalvadt égbolt alatt miért álltam? Miért siettem? Ha elmérged bennem az ősz, rámkopognak egy éjszaka, s vérrögöt gurít szívemig apám hangja: gyere haza.
