Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-06 / 209. szám

1985. szeptember 6., péntek Somogyi Néplap 5 Egészségügyi dolgozók tudományos emlékülése Á Madzsar Alice szocialista brigádok országos találkozója HÉTVÉGI /tájoló A gyógy testnevel és hazai úttörőjének, Madzsar Alice halálénak ötvenedik évfor­dulóján; a kiemelkedő sze­mélyiség munkásságáról emlékeztek meg tegnap Kaposváron' a megyei taná­cson, az egészségügyi dol­gozók tudományos emlék­ülésén. Dr. Borbély Éva, az Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Somogy megyed Bizottságának titkára mél­tatta Madzsar Alice pályá­ját. Az ünnepségen részit vett Tóth János, a megyei pártbizottság titkára. Az egészségügyi dolgozók továbbiképzését' szolgáló ren­dezvényt kétévente tartják megyénkben. Az egészség- ügyi szakemberek tudomá­nyos munkáját reprezentáló és serkentő rendezvényen ismertették a megyei pá­lyázat eredményeit: huszon­egy pályamunka érkezettbe, s hármait díjazott a bíráló bizottság. A dolgozatokat dr. Mecseki László osztály- vezető főorvos értékelte. A gyerekgondozás, az időskorúakról valló gondos­kodás, a pályakezdés, a gondozómunka, az egészség­re ártalmas szokások elleni küzdelem sokrétű témáit dolgozták föl a pályázók; aikik közül első díjat kapott dr. Nyeső Józsefné, a nagy­atádi kórház-rendelőintézet csoportvezető asszisztense, második díjjal jutalmazták Halmei Tiborné tahi körze­ti védőnő munkáját, Stang Mártonná siófoki asszisztens a harmadik díjat kapta. Ve­le beszélgettünk a tudomá­nyos tanácskozás szüneté­ben. — Az asszisztens és a be­teg 'kapcsolata a rendelőin­tézetben című pályamunká­járól elismeréssel beszélt a bíráló bizottság nevében dr. Mecseki László. E téma so­kunkat érdekel, hiszen mi­előtt bejutunk a szákorvos­hoz, előbb az asszisztenssel találkozunk. — Az asszisztensnek fon­tos szerepe van a beteggel való kapcsolat kialakításá­ban; nagymértékben hozzá­járulhat viselkedésével, szakmai tudásává! a gyó­gyítómunkához. Az a véle­ményem; az asszisztens le­gyen szolgálatkész, segítő szándékú, hogy a beteg bi­zalmát megnyerje. Az orvos1 és beteg kapcsolatában nél­külözhetetlen láncszem az asszisztens személyisége, tu­dása) is. A rendelőintézetben sok az adminisztrációs mun­ka, ám az asszisztensnek sosem szabad megfeledkez­nie arról, hogy elisősodbana betegekkel kell foglalkoz­nunk. Az egészségügyi dolgozók tudományos tanácskozáisán a gyógyító-megelőző munka számos területére hívták föl a hallgatóság figyelmét. Dr. Mecseki László a kaposvári megyei kórházban folyó mozgásszervi rehabilitáció­ról beszélt, dr. Gueth Gyu­la adjunktus a gerimcelvál- tozások korai felismerésé­nek, kezelésének szükséges­ségét hangoztatta, dr. Ittzés Balázs csoportvezető főorvos a helyes életmód kialakítá­sának teendőit ismertette. A kaposvári tanácskozá­son részt vettek a Madzsar Alice nevét viselő hazai egészségügyi intézeti szocia­lista brigádok tagjai is H. B. Három nemzet hőse Bem tábornok szobra „Mi ne győznénk? hisz Bem a vezérünk. A szabadság régi bajnoka!.. Az erdélyi hadsereg című versében Petőfi Sándor írta Bem Józsefről, a lengyel, a magyar és török hadsereg tábornokáról. (Ismeretes, hogy a költő segédtisztje és barátja volt a szabadsághar­cos vezérnek.) Bem 1794-ben született Tarnówban. A tü­zérség kiváló elméleti és gyakorlati szakértője volt. Kiemelkedő szerepet töltött be a magyar szabadságharc­ban, számos győzelmet ara­tott a császári csapatok fö­lött. Kossuth Lajos kine­vezte az erdélyi magyar csa­patok főparancsnokává. A katonák rajongtak érte, Bem apónak nevezték. A szabadságharc bukása után Törökországba emigrált, tö­rök szolgálatba állt, s ott szintén sok hőstettet vitt véghez. Nemrég Bem szülővárosá­ban, Tarnówban emlékmű­vet állítottak a három nem­zet hősének. Bem tábornok csaknem négy méter magas szobra bronzból készült, és 50 elemből áll. A város köz­pontjában, a régi házak és védfalak szomszédságában állították föl. Bem apó bronz alakján magyar egyenruha feszül, mellén a Kossuth adomá­nyozta csillaggal. A szobor erőt, tekintélyt és határo­zottságot sugároz. Az em­lékmű tervezői tamówi szobrászok: Bogna L igeza­Drwalowa és Stefan Niedo- rezo, akinek tervét több pá­lyamunka közül választották ki. Az emlékmű leleplezésére Bem József nővérének déd­unokáját, Gabriela Ko- chanskát kiénték föl. Ez al­kalomból Tarnówban ma­gyar kultúxnapokat is ren­deztek. A magyar napokon koszo­rúzásokat és megemlékezése­ket tartottak a Bem-emlék- helyen. A toruni Bem József tüzérségi főiskola hallgatói „A hobbim a munkám“ Egyénisége nagy munkabí­rást, lendületet sugároz, fia­talsága közvetlensége, vidám­ságolt. Ápolt, szolidan diva­tos, megnyerő modorú asz- szony Farkas Gyuláné, az Egészségügyi Szakiskola ta­nára. — A Debrecenben elkez­dett gimnáziumot egészség- ügyi okokból Kaposváron, munka mellett fejeztem be; ápolónőként dolgoztam. Ha­marosan megszereztem a szakképesítésekét intenzív terápia- és EKG-asszisztensi szakon. 1978-tól dolgozom az iskolában, s azóta elvégeztem Budapesten az Egélszségügyi Főiskola .pedagógiai karát. — Az utóbbi évekebn én készítem fel a szakma kivá­ló tanulója versenyre a diá­kokat, s ők csodálátos ered­álltafc díszőrséget a Bem- emlékműnél, és ünnepi hangversenyt is rendeztek. S Tamów lakosai már a következő emlékműre gon­dolnak: szeretnék fölállítani városukban Petőfi Sándor mellszobrát. ménnyel hálálták meg mun­kámat. Az Egészségügyi Mi­nisztérium szerint a mi csa­patunk az első, amely egy­más után háromszor az első tíz helyezett között volt. A felszabadulás 40. évfor­dulója tiszteletére kiírt pá­lyázaton elért sikerét szeré­nyen meséli: — A Pedagógusszakszerve­zet hirdette meg a pályáza­tot, s ekkor született meg a gondolat, hogy a somogyi ápolón őképzés rő 1, iskolánk­ról írjak tanulmányt. Kuta­tásaim során kiderült, hogy az első hivatalos állami ápo­lónőképzés Somogyan indult 1949-ben. Amíg a tanulmány összeállt, rengeteg emberrel beszéltem, adatokat jórészt csak tőlük tudhattam meg, mivel a könyvtár és levéltár írásos anyaga hiányos. A kutatómunka nagy örömet jelentett, sökat megtudtam a megyéről is. Az igazi megle­petés akkor ért, amikor ér­tesítettek: első díjat nyer­tem. A beszélgetés munkájára, az iskolára terelődik. — A hároméves képzés ál­talános ápolóhői és asszisz­tensi oklevelet ad. A végző­sök különbözetivel beíratkoz- hatnák a gimnázium máso­dik osztályába, de a gya­korlat azt mutatja, hogy mi­után elhelyezkedtek, inkább szakképesítést szereznek kü­lönböző területeken, a pszichiátriai szakápolótól a fogászati asszisztensig. A szakképesítéshez szükséges idő szaktól függően tíz hó­naptól két évig tart. — Nagyon szeretek a gye­rekekkel foglalkozni, nekem is hasonló korú, 16 éves fiam van. Megható, ahogy az első gyakorlati foglalkozásokon belépnek a betegszobákba. Először tanácstalanul és té­tován várják a segítséget. A betegek jóindulata kíséri el­ső „csetlő-botló” mozdula­taikat, munkájuk azonban néhány hónap múlva egyre színvonalasabb lesz. A kór­házzal is jó kapcsolatunk alakult ki, hiszen diákjaink mindent a „nagykönyv” sze­rint próbálnak végezni. Szaktantárgyakat oktatok, szeretem a belgyógyászati szakápolást, ezen bélül pedig a gyógyszertant. Miikor az idei nyárról esik szó, nevetve mondja: — Minden nyáron pincér­nőként dolgozom a Balaton mellett. Szeretek utazni, és a fiamnak is lehetőség szerint megadok mindent, ehhez azonban sok .pénz kell. Jú­liusban két hetét töltöttem Angliában, s mivel az angol nővériképzés világhírű, „be­tolakodtam” egy egészségügyi iskolába. Angol kollégáim ré­széről nagy segítőkészséget tapasztaltam, bebizonyoso­dott: az angol büszke nép, de igen készséges. Azóta is szorgalmasan tanulom a nyelvet. Bizonyára kamatoz­tatni tudom hobbim, a munkám területén. A fia is hasonló pályára készüli: orvos szeretne lenni. — Egyedül nevelem tíz éve, s rengeteg örömet je­lent nékem. Szeretetem azon­ban nem jelenti azt, hogy a szigorból valamit is enged­nék. Diákjaimat is hasonló szellemiben nevelem, hogy el­indíthassam. őket e szép pá­lyán. Tamási Rita A tanév kezdete a szabad­idő csökkenését is jelenti. A kaposvári Édosz műve­lődési otthon még egy hétig várja az érdeklődőket A XIX. századi magyar festé­szet című könyv- és repro- dukciókiállítására, amelyet a képzőművészeti világhét al­kalmából rendezték. A me­gyei múzeumban pedig Mar- tyn Ferenc festőművész ál­landó kiállítását tekinthetik meg, valamint a Válogatós a Somogy megyei múzeum képzőművészeti gyűjtemé­nyéből című kiállítást. Ugyanitt érdekes látnivaló­nak ígérkezik az a bemu­tató, amely a somogyi ré­gészeti kutatásokkal ismer­tet meg. A mozimúzeumban Az ámyjátéktól a filmszín­házig című mozi'tönténeiti ki­állítást láthatjuk, valamint a Bemutatkozik a Társulás filmstúdió rendezvénysoro­zat. A Somogyi Képtárban a naiv művészek kiállítása várja a látogatókat. A bogláírűellei Tóparti Galériában Fürtös György keramikusművész, a vörös és kék kápolnában pedig Veszély Ferenc festőművész és Széchy Beáta grafikus­művész kiállítása ígér él­ményt. Nagyatádon a művelődési .központban szombaton fél ötkor nyílik Németh János Munkácsy-díjas keramikus- művész kiállítása, ezt köve­tően a Kossuth Lajos utcá­ban felavatják a díszkutót, amely szintén Németh Já­nos alkotása. Este az Ifjú­sági terasz rendezvénysoro­zat keretében pantomímmű- sort láthatnak az érdeklő­dők, amelyet játékos vetél­kedő követ s videodiszkó zár. A fotóművészet kedve­lői megtekinthetik Magyar Gyula és Soós György ka­marajellegű fotókiállítását. A Kilián György Ifjúsági és Úttörő-művelődési Köz­pontban Nagy Előd festő­művész tárlata várja a lá­togatókat. A Móricz Zsigmond mű­velődési ház hagyományom san megrendezett szentjaka- bi nyárbúcsúztatóján szom­baton és vasárnap a kert­barátok és a kistermelők mutatkoznak be s verse­nyeznek a Dorottya szálló nagytermében. Vasárnap egésznapos kirakodóvásár, szabadtéri fúvósha.ngver- seny, lovasbemutató, színes gyenmekpro'gmm és szabad­téri diszkó lesz. A VÁLOGATOTT KÖLTŐ KÖNYVESPOLC Véséről a könyvekből, lexikonokból emelt Parnasz- szusig hosszú út vezetett. Olyan, teherrel járt út, mely minden alkotóra vár, amíg elfogadják, amíg befogadják. Berták László pályájának csúcsára érkezett. Oda, ahonnan visszapillantani ér­demes. S nem szédít a ma­gasság, de a metszőén éles, józanífó levegő és a panorá­ma örömével tölt el. Költő, olvaisó egyaránt így van. ev­vel. És ebben a magasság­ban a küzdés, a harcok ha nem is szépülnék meg, de feltétlenül szükségesnek ér­tékelődnek. Nélkülük nem jutott volna csúcsra ember­ben a költő. Hóból a lábnyom — ez a címe a közülünk indult Ber­ták László válogatott köte­tének, melyet a Magvető Ki­adó küldött az olvasónak. A „közülünk” szót „közünlk”-ké kurtítja az agy: közünk van ehhez a költészethez. Már a verscímekben is. íme, a ha­zai útravailóval feltarisznyá- zás bizonyítékai verscímek­ben : Nagyatád, Csokonai, Vése fölött, Niklán, Nagy­anyám, Anyámmal járja, Hanyatt-falum, Dédapám, március... S bennük a „föl­földobott kő” fizikai törvényt igazoló röppályája, csakhogy ebben a költészetben a föld­re visszahulló kő magát üti meg „példás alakban” ... Azt hiszem, ez a magát megütés, öntépés egyik jel­lemző ibertóki karaktervonása ennek a lírának. Kötetei szá­mla nővén — Fák felvonulá­sa, Emlékek választása, Tár­gyak ideje, Agakból gyökér — kerekedett egyre felelős­ségteljesebbé a faluért, ha­záért Berták László költői világa. A „mit tehet a köl­tő” minden korban érvényes kérdését ő az egyetlen üdvö­zítő útra lelve válaszolta meg: önmagát, mint homo morálist — erkölcsi embert — tisztítja meg versek által ahhoz, hogy a világ megma­radjon, mintegy példát fák­lya zva elénk. Ez az ön- és köztisztító szándék egyetlen hosszú folyamat, s fájdalom­mal is jár. Nem én vagyok az egyetlen, aki felfigyelt a Berták László költészetének mélyülésével jelentkező ke- sernyésébb, füstösebb, illú­zióktól mentesebb hangra. Korunk karunkba vett, vál­tónkra emelt terhe alatt — zsáknyi gond: éhínség, nuk­Bertók László Hóból a lábnyom leáris fenyegetettség. ener­giaválság, háború réme — nem címezhet derűvel ka­cérkodó verseket az olvasó­nak az Olyan költő, aki mint ő, a világot a maga bonyo­lultságában éli és értelmezi. „Közben, hatos sorokban vé­ge / annak is, ami mintha béke / lett volna lassan, Európa / kiskertjébe beleta­posva, / ágyások, sírok közé útnak, / hogy legyen hely a háborúnak” — ez a versibe kivetített felismerés, félelem meghatározza komor színek­től sem mentes világát; a fe­lelősség munkál lírájában. Ahogy tágult az az udvar, mely költői világa, érdekes módon nemhogy hálványul- tak vOlna a szemlélt tárgyak, jelenségek, hanem inkább határozott kontúrokat kap­tak ebben a lírában, mely a magyar költészetnek élvona­lába emelkedett a sorolt kö­tetekkel. Smost, hogyBertók „válogatott költő” — utó­összegező versgyűjtemény lehetőségével tüntette ki a kiadó —, az is bizonyos, hogy az olyan versek alap­ján, mint például a Jónás tűnődése az utolsó leckézte- tés után, a Holdudvar, A harmadik napon, az „ide­genvezető ciklus”, az lm, itt leghátul, legelöl, vagy az El­menni kevés, itt maradni sok stib., ez a látomásvilágba is a tapasztalás józanságát építő költői matéria még olyan titkokat rejt, melyek­kel számolnia kell irodal­munknak, de az olvasóknak is. Nem maradt ez a pálya észrevétlen tehát, ezt bizo­nyítja a József Attilla-díj, a Janus Pannonius- és a Rad- nóti-dfj egyaránt egy ha­zánkfia, szűkebb pátriánk szülötte oda emelkedett a jelesek közé. Űj versei — néhányat a gyűjtemény utol­só részegysége tartalmaz — azt ígérik, hogy az idén öt­venedik évét járó költő folytatja rögös, de igaz út­ját. Leskó László

Next

/
Thumbnails
Contents