Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-09 / 211. szám

1985. szeptember 9., hétfő Somogyi Néplap 5 A 80-as évek kapitalizmusa Könyv a kaposvári tanácskozás anyagáról MAGUKRA MARADTAK Öreg fához a kérge... „A 80-as évek kapitaliz­musa: válság és kiútkere­sés” címmel az idén febru­ár 6—7-én Kaposvárott megrendezett országos el­méleti tanácskozás anyaga a napokban megjelent a Kossuth Könyvkiadó gon­dozásában. A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz- pobiti Bizottságának agitá- ciós és propagandaosztálya, valaminlt az MSZMP So- imogy Megyei Bizottsága szervezésében megtartott tanácskozásról beszámoló kötet közli Lakatos Ernő­nek, az MSZMP KB osz­tályvezetőjének megnyitó- beszédét; tartalmazza a ple­náris és a szekcióüléseken elhangzott előadásokat, a szekcióvezetők összefoglaló­it, valamint Simái Mihály akadémikusnak, az MTA Világgazdasági Kutatóinté­zete igazgatóhelyettesének zárszavát. Ezüstpcirtas lányka­koponyákat találtak Ezüstpártával díszített lánykacsontvázak, illetve -koponyák kerültek elő egy középkori temetőből Pécsett. Nagy számú gyermeksírt tártak föl a régészek, s a lánysírokban talált kopo­nyáikon épségben megma­radtak a rezgés ezüstspirá- lokból készült fejdíszek. Kárpáti Gábornak, a Janus Pannonius múzeum mun­katársának véleménye sze­rint a középkori hitéletnek megfelelően a gyermeki ej - jel elhunyt lányt krisztus menyasszonyaként helyezték nyugalomra, ezért ékesítet­ték pártával a homlokát. A belvárosban — közmű­építkezés során — napvilág­ra került temető föltehető- leg a Szent Benedek plébá­nia tempflioimhoz tartozó cin­terem volt. Az öregek Ezredév utcai napiközi otthonának kony­hájában ételhordók sora­koznak- Gyertyás Lászióné, a szociális gondozási köz- ponjt vezetője munkatársai­val együtt a vasárnapi ebédosztáshoz készülődik. Kaposváron három ilyen otthon működik, százhu- szonhat idős ember számá­ra teremtve barátságos kör­nyezetet. Reggelit, ebédet, uzsonnát kapnak itjt az öre­gek, de aki jobbnak látja, otthon fogyaszthatja el. Vámnak olyanok is, akik nem tudnak már kimozdul­ni a lakásból — nekik min­dennap házhoz szállítják az ebédet. — Sok az egyedülálló, akikről senki nem gondos­kodik — mondja a vezető­nő —, s főleg a nők kerül­nek ilyen helyzetbe. Volt olyan időszak az ott­honiban, .hogy egyetlen férfi gondozottunk volt csak. Lassan gyiilkezenek az idős emberek, várják az ebédszállító kocsit. Előbb csak egy-egy szó esik,-majd lassan csörgedezve megin­dul a beszélgetés. Burucz József hetvenhét éves, nem­rég halt meg a felesége; most egyedül él. Étéllhordó- bain viszi naponta az ebédét, kényelmesebb ez így. Ko­vács Ferencné nemrég él Kaposváron; az ura halála után eladta barcsi házát, s dédunokájához költözött. — Rendes gyerek — mondja —; jó helyem van nekem ist Csak az ottho­nom — sóhajt egy kicsit, aztán legyint. — Bele kell törődni ebbe. Tudja, öreg fát nehéz kiszakítani a föfld- bf® ... Apró öregember áll a fo­lyosón. Fekete mellényén átaíbó tá>hain varrt világos cémaültések: látszik, maga javította a szakadást. Varga János nyolcvanéves, és ma­gára maradt öregségére. Kis nyugdíjából nem na­gyon leihét ficánkolni. Mint molndija, albérlőt is vett magához, gondolván, hogy jobban kijön majd a pénz­ből. — Az albérlő nem fizet, kitenni nem tudom — mondja keserűen. — Men­nék én dolgozni is, éjjeliőr­nek, portásnak, de minde­nütt csak legyintenék: öreg vagyok már a munkára, így csak pipálok egész nap, s várom, hogy múljon az idő. Megérkezik a gépkocsi, szép rendben sorakoznak az ételhordóik a platón.. A vi­rág utca felé indulunk. Hajáén Lajosné már vár ránk; nyitja a régi ház ab­lakát, integet. Ünnepi ebéd van ma: húsleves, töltött hús és sütemény. A szobá­ból zene hallatszik, jó ebéd­hez szól a nóta. A hetvenöt éves asszony világéletében béteges volt, négy fali közé szorult. Kedves és mosoly­gós, vékony kis arcán még­sem látszik elkeseredés. — Sokat levelezők, eszpe­rantóul, szerte a világba; könnyedén és szépen telik az idő — mondja. — Estén­ként mindig úgy érzem, ke­vés a nap huszonnégy órá­ja, hiszen annyi tennivalóm lenne még. Bajor Lajos művezető volt a cukorgyárban. tA nyoUcvainötödik évét tapos­sa. Egyedül él a nagy ház­ban; megromlott az egész­sége, csak lassan mozoghat. Két hónapja még maga járt az ebédért, most már nem vállalkozhat erre sem. — Hívtak a fiamék Pest­re: éljek velük, de én nem tudóik innen elmenni. -1916 óta élek a városban, ez a ház az otthonom. S tudja-e, öreg fához mi tartozik Leg­inkább? A kérge. Rossz do­log megöregedni, másokra hagyatkozni, férfiembernek meg különösen. De azért el­telik az idő ... Pár kedves szóra telik csak a nyitott ablaké há­zaiknál. Nyolcvan idős em­ber várja naponta az ebéd­hordó kocsit. A teli ételhor­dóit beemelik az ablakon, az üresét kiadják. Viszontlátásra, jó étvá­gyat kívánunk! Nem sok ez, csak mor­zsája a gondoskodásnak, pár perc abból a huszonnégy óráiból, ami már csöndesen telik el a 2árt ajtók mögött. Klie Ágnes Á titokzatos Titanic A tragikus véletlen és az előrelátás hiánya küldte az óoeán femekére, a tudomá­nyos felfedezés és a bölcs előrelátás, fedte föl roncsait — 73 évvel később. Termé­szetesem a Titanicról van szó, amelynek- nyomára a napokban bukkant rá egy francia—amerikai expedí­ció, igazi világszenzációit szolgáltatva. Az Ifremer francia és a Woiods Hole amerikai óce­ánkutató intézet néhány nappal ezelőtti bejelentése szerint Űj-Foundland part­jaitól 800 kilométerre, négyezer méteres mélység­ben találták meg a luxus­gőzös maradványait. A vál­lalkozás eredeti célja nem a Titanic felkutatása, hanem egy új, mélytengeri tenger­alattjárókhoz kapcsolható távirányítású kamerarend­szer kipróbálása volt. A tu­domány kínálta lehetőség megszülte a nagy ötletet: az „Argó” névre keresztelt berendezést oltt kell víz alá bocsátani, ahol valami egyéb, netán anyagi haszon is kecsegtet. Erre a legal­kalmasabb hely pedig nem lehetett más, mint az 1912- es katasztrófa feltételezett színhelye... A legendás hírű Titanic, a brit White Star Line ha­józási társaság luxusgőzősie 1912. április 10-én futott ki Southampton kikötőjéből el­ső és egyben utolsó útjára. Úti célját, New Yorkot már nem ér.te el. A leggyorsabb óceánijérók díjáért, a Kék Szalagért „futott” verseny során április 14-én egy ha­talmas jéghegynek ütközött, és 15-én hajnali 2 óra 20 perckor mindörökre elme­rült ... Az elsüllyeszthetetlennek hitt Titanic méretei lenyű- gözőek voltak: hossza 270 méter, szélessége 28 méter, magassága pedig 11 emelet­nyi. összsúlya 46 328 tonnát tett ki, vízikiszorítása pedig 66 ezer tonna. Méltán jártak csodájára — kifutása előitt — a kíváncsiskodók. A ha­jó maximális sebessége el- szemlélyzet 57 százalékának érte az óránkénti 44—46 km-it. Leghíresebb, kora technikai felkészültségét hirdető szerkezeti eleme az a kamrarendszer volt, amely a kettős fenekű gő­zös alsó részét 16, egymástól bármikor elválasztható, zsi­lipszerű zárórekeszre osztot­ta. Tervezői szerint a Tita- nianak még két kamra együttes sérülése esetén is vízén kellett volna marad­nia. Hogy így történt vol- nia-e, örökre titok marad, mert a Tiltani cnak ütköző jéghegy egy kb. 90 méteres részt ütött a hajótest orr- részén, s perceken belül öt rekesz került víz alá. A luxusgőzös fedélzetén tartózkodó 1316 utasból és 891 tagú személyzetéből csupán 705-en menekülitek meg. őket a Cunard társa­ság Carpathia nevű gőzöse vette fedélzetére. A többiek a jeges vízben lelték halá­lukat. Az utólagos vizsgálat megállapította, hogy a Ti­tanic csak az utasok és a elegendő férőhelyet biztosí­tó mentőcsónakot és egyéb mentőfelszerelést vitt magá­Szeretettel fölszerelkezve... Egy fiatal tenorista ars poeticája A lírai „bel canto” nem a legerősebb oldala énekmű­vészetünknek. Kivételes adottságokkal rendelkezik az a közép-európai énekes, aki ráérez az olaszos dal- lamformáiás kristálytiszta és mégis érzékenyen vibráló hangképzésére, a különböző, alig érzékelhető hajlítások, hangsúlyok technikájára, ügyelve közben arra, hogy az érzelmes megformálás ne váljék érzelgőssé, grotesz- ké. Egyebek közt talán éppen olyasféle „őserő”, humort és szigorúságot egyaránt ter­mészetesen magába olvasztó közvetlenség szükségeltetik e sajátos hangfajiban rejlő túlzások elkerülésére, ami­lyen Gulyás Dénes egyénisé­gét jellemzi. Akik az elmúlt nyolc esztendő alatt, amióta Gulyás Dénes az Operaház magánénekese, nem látta- hállotta őt Tamino, Rodolo- phe, Alfred vagy a Psalmus Hungaricus zsoltárosa jel­mezében, aligha hinné, hogy a kemény kézfogás, a fér­fias szó, a heves indulatos­ság mögött a lélek legérzé­kenyebb rezdüléseit kifejezni képes előadóművész húzó­dik meg. — Közelebbről megismer­ve az ember úgy érzi, mint­ha élete mindeddig vala­hogy kettős vágányon ha­ladt volna, mintha nem lett volna az ön számára min­dig oly természetes, hogy a zenei pályán talládja meg élete értelmét. — Van az életemnek — és mindig is volt — egy része, ami a legkézzelfoghatóbb reális valóság talaján tart, ami megóv mindenféle túl­zásoktól. Ez pedig a fizikai munka, ami mindig von­zott, amire mindig szüksé­gem volt. Amikor kamasz- koramíban mutált a han­val végzetes útjára. Sza­bálytalanság nem történt, az érvényben levő paragra­fusok nem a hajón utaizók, hanem a hajótest vízki&zo- rítá'sa alapján rendelkeztek a mentőeszközökről. A ka­tasztrófa után 1913-foan Londonban megkötötték az első nemzetközi egyezményt a tengeren utazók életének biztosításáról. A szerencsétlenség után gondos statisztikák készül­tek az áldozatokról és a túl­élőkről. A számok önmagu­kért beszélnek. A luxusosz- tályon utazók 63 százaléka, a másodosztály utasainak 42 százaléka menekült meg, míg a fedélközön utazó sze­gény, főképp skandináv, délszláv és közel-keleti ki­vándorlók közöltt a túlélők aránya csupán 25 százalék volt. A legénység tagjainak 23 százaléka maradit élet­ben. A Titanic-tragédiáit az el­múlt több mint hét évti­zedben számos regényben és filmen idézték föl. Ex­pedíciók sara kísérelte meg az elsüllyedt hajóóriás ron­csainak felkutatását. Vol­tak, akik tudományos ba­bérokra, voltak, akik anya­gi haszonra áhítoztak. A gőzös széfjében — a becs­lések s zártat — mintegy kétszáz letétet őriztek, köz­tük a luxusütasok ékszere­it, drágaköveit és nagy mennyiségű arany rudat. Az már biztos, hogy a félfedezők a roncsok ki­emelését nem tervezik. Ar­ról, hoigy egyes részek fel­színre hozatala terveik kö­zött szerepei-e, még nem nyilatkoztak. Egy biztos: a habok között tízmillió dol­lárnyi értékét őriznek. A kisértés n'agy... Határ Éva gom, apám — nagyon oko­san — arra intett, hogy ta­nuljak ki egy szakmát, hát­ha szükségem lesz rá. Így lettem géplakatos, érettségi­vel. Géplakatosként ugyan soha nem kellett kenyeret keresnem, de korán megta­nultam a két kezemmel dol­gozni. Újabban a házon kí­vüli kertben küzdők. Es ami a legújabb „foglaiaitossá- gom”, kilenchónapos fiam csodálata, aki természetesen olyan zseni, amilyen még nem volt. — önre is így néztek egy­kor? Hiszen úgy tudom, ze­nei képességei elég korán felfedezhetők voltak. — ötéves karomtól . nyil­vánvaló volt, hogy rendkí­vüli hallásom és jó intoná­ciós készségem van, de az igazi zseni a családban a nagyapám volt, aki tizenhét éVes korában Bar inkait éne­kelte a Cigánybáróban Gyöngyösön, egy műkedvelő társulat száz előadásán. Nagyapám félelmetes muzi­kalitással, őserejű, szeten- tori hanggal, halálbiztos magasságokkal megáldott ember volt. Parasztgyerek, aki kitanulta a kádármester­séget, de akti egyszer fel­hoztak Pestre, a Zenedébe, hogy képeztessék a hangját. Nagyapám az első énekórán feldúltan közölte a tanárral: neki ne magyarázzon, tud­ja 6, hogyan kell azt csi­nálni! Így maradit abba ze­netanulása. Áz azonban bi­zonyos, hogy a zenéhez való affinitásomat tőle örököl­tem, aki sokáig énekelt kó­rusokban, hegedült, vezé­nyelt is, mindezt a maga autodidakta módján megta­nulva. — Az ön zenetanulása ho­gyan kezdődött? — Zongoraórákra írattak be a szüleim — ez már Bu- .dapesten történt, ahol szü- * Nagy jelentőséget tulajdo­nítunk annak, hogy a politi­kai oktatásban, az ideológia terjesztésében, a meggyőzés­ben az élő szó erejével hat­nak az emberekre a párt ügyének propagálói. A sze­mélyes kapcsolat, az őszin­te légkörű eszmecserék fon­tosságát nem csökkenti, ha­nem fokozza, hogy a vitában elhangzó érvek mellé segítő­társakat kínál a technika: a szemléltetés, a képi eszkö­zök nyújtotta lehetőségeket. A videó-technika térhódítá­sa az oktató, nevelő munká­ban a tudatformálás, a meg­győzés, és a politikái isme­retterjesztés hatását meg­sokszorozza. Különösen a te­levízión felnőtt ifjalbb nem­zedék érdeklődésének felkel­tésében, figyelmének leköté­sében fontos, hogy ne vál­jon unalmas iszeminárium- má a politikai képzés. Nagy szükség van tehát a műsoros és oktatást segítő videokazetták készítésére. A politikai témájú műsoros kazetták gyártási, forgalma­zási és árusítási jogát a Kossuth Könyvkiadó Válla­lat szemléltető osztályának jogutóda, az 1985. január 1- je óta működő Reflektor ki­adó kapta meg. Az MSZMP kulturális szolgáltató kisvál­lalata korszerű, és tágabb értelembe vett szemlélte­tő propagandatevéknyeséget folytat. A Videokazettákon kívül képekkel, grafikákkal, grafikonokkal és térképekkel gazdagon illusztrált könyve­ket is kiad, készíttet diapo- zitívokból összeállítást, hanykazettákat, megjelentet plakátokat is. Az új oktatási év küszö­lettem —, de lusta voltam, szívesebben játszottam a szomszédban a kutyával. Mert nem volt saját zongo­rám, nagyon szegények vol­tunk akkoriban, s én a szomszédba jártam gyako­rolni. A zongoratanulás mindössze két évig tartott. És mivel tizenegy éves ko­romban már mutált a han­gom, egy ideig fel sem merült, hogy zenei pályára megyek. Csak amikor visz- szatért a hangom, akkor éreztem ismét szükségét a zene közelségének. Kórusok­ban kezdtem énekelni, ahol az apám is énekelt, így ke­rültem a Munkásőrség Köz­ponti Férfikarába, majd a Honvéd Művészegyüttesbe. Az ott töltött két esztendő kitűnő iskola volt, nagysze­rű zenei alapokat kaptam, biztos stílusismeretet. És ott éreztem először bizonyos­sággal azt is, hogy az éne­kesi pálya vár rám. Onnan felvételiztem a Zeneakadé­mia énektanszakára. — Ezenkívül, úgy sejtem, másféle, művészi hitvallás­nak is nevezhető örökséget vett át nagyapjától. — tehetséges, de ez va­lahol mélyen, az ösztöneim­ben él csak. Emberi-művé­szeti tartást Ferencsik Já­nosnál érzékelhettem a leg­közvetlenebbül, akivel sokat dolgoztam együtt. De igen sokat olvastam, olvasom ma is Ady, Babits, Kosztolányi írásait, irodalmi értékű kri­tikáit. Kosztolányi írta egyik kritikájában: „Szeretettel és látcsővel fölszerelkezve ül­tem be az előadásra.. Annyira megragadott ez a mondat, hogy megértettem: mindez az egész művészetre vonatkozik! Mert nemcsak őszinte kritikát, de igaz művészetet is csak „szeretet­tel fölszerelkezve” lehet csi­bén érdeklődtünk Patainé Tamás Máriától, a Reiflektor kiadó igazgatójától, hogy mi­lyen újdonságokat kárí&l megrendelőinek. Jó hírt tu­dunk mondani mindazoknak, akik szeretnének eligazodni a gyorsan változó nemzetkö­zi helyzetben: falra akaszt­ható politikai világtérkép je­lenik meg a negyedik ne­gyedévben, amely a nyomás előtti — körülbelül októ­beri — legfrissebb eseménye­ket is feltünteti. A dialekti­kus materializmust tanulmá­nyozó hallgatók olyan segít­séget kapnak a Filozófia cí­mű összeállításban, amely egyedülálló vállalkozás a ma­gyar könyvkiadásban. A kér­déseket és feladatokat nyúj­tó gyűjtemény hozzájárul az ismeretek alkotó elsajátításá­hoz, felkelti az olvasók ér­deklődését a filozófiai prob­lémák és a filozófiai művek iránt. "* Sláger lesz az év végére el­készülő Tihanyi László-mű: A 'kalap és a Galaxis, amely alcíme szerint a gondolkodás képeskönyve lesz — középis­kolás diákoktól korhatár nél­kül minden érdeklődő, és a szép képeket szerető olvasó számára. Képekkel indul a jövő esztendő is: a 100 éve Születtek című képsorozattal, melynek keretéiben 1986-ban a magyar munkásmozgalom kilenc nagy alakját mutat­ják be, köztük nagy érdek­lődésre tart számot a Kun Bélát ismertető anyag. Szin­tén a centenárium alkalmá­ból jelenik meg a Bíró Mi- hályról szóló (képsorozat, leg­híresebb politikai plakátjai­nak reprodukcióiból. nálni... Szomory György A „látható“ politika A Reflektor kiadó újdonságai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents