Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-02 / 205. szám

1985. szeptember 2., hétfő Somogyi Néplap 5 Országos tanévnyitó Köpeczi Béla mondott beszédet Vasárnap Kazincbarcikán, a Dózsa György úti új álta­lános iskola aulájában tar­tották az 1985/86-os oktatási év országos tanévnyitó ün­nepségét. Az ünnepségen részt vett Köpeczi Béla mű­velődési miniszter, ott vol­tak a megye és a város párt-, állami és tár-, a dalmi szer­veinek képviselői. A tanévnyitón Köpeczi Béla mondott ünnepi beszé­det. Öröm és megtiszteltetés számomra, hogy az új tan­évet Kazincbarcikán, a szo­cialista építőmunka jelképes helyén, országunk egyik fia­tal városában nyithatom meg, amely alig több mint három évtizedes fejlődése so­rán nemcsak az-iparban ért el kitűnő eredményeket, ha­nem a művelődésben is. Ebben az évben a tanév kezdetét még ünnepélyeseb­bé teszi az a történelmi tény, hogy az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. augusztus 16-án, tehát éppen 40 éve hozott határozatot arról, hogy a népiskola, va­lamint a gimnázium és a polgári iskola első négy osz­tályai helyett általános isko­la elnevezéssel új iskolát kell szervezni. Ma csaknem min­den gyermek az előírt időben végzi el a nyolc osztá’yt, s az általános iskola minden­ki műveltségének megalapo­zója. Hogy ezt a feladatát el tudja látni a maga teljessé­gében, az eddiginél hatéko­nyabban és eredményesebben kell működnie. Úgy véljük, hogy ez az óhaj közvélemé­nyünk helyeslésével találko­zik, amely sokszor joggal bí­rálja az oktatás alacsony ha­tékonyságát és a nevelés ér­zelmi-erkölcsi szegénységét. Egy másik fontos esemény, amelyre emlékeznünk kell, az oktatásról szóló törvény, amelyet az országgyűlés ez évben fogadott el. Ez a tör­vény átfogja az oktatás egé­szét az óvodától az egyete­mig, és egységes szellemben rendezi az oktatási rendszer működési, irányítási szabá­lyait, határozza meg az ok­tatásban részt vevők, peda­gógusok, tanulók, szülők jo­gait és kötelességeit. A tör­vény épít az 1984 tavaszán elfogadott fejlesztési prog­ramra, amelyet megerősített a Magyar Szocialista Mun­káspárt XIII. kongresszusa. Olyan törvénnyel és prog­rammal rendelkezünk, amelynek kialakításában a társadalom széles körei, és mindenekelőtt a pedagógusok személyesen is részt vettek. Az észrevételeket tekintetbe vettük, s joggal állíthatjuk, hogy az elhatározott refor­mok a többség egyetértésével találkoznak, még ha (termé­szetesen továbbra is vannak ellenvélemények és megol­dásra váró kérdések. A nagy többséggel való egyetértésre támaszkodva kezdtük meg a végrehajtás munkáját. A közeljövőben az egyik legfontosabb felada­tunk az oktatás tartalmi kor­szerűsítésének folytatása. Most már mindenütt beve­zettük az új tanterveket és tankönyveket, és sok tan­tárgyban megfelelő pedagó­giai tapasztalatokkal rendel­kezünk a szükséges korrekci­ók bevezetésére. Kerülni akarunk minden kapkodást, erősíteni a szükséges stabili­tást, szervezetten és jól elő­készítve bevezetni az elke­rülhetetlen változást. A kor­szerűsítést szolgáló szakmai programokat vitára bocsát­juk és kérjük — mindenek­előtt a pedagógusok vélemé­nyét. A tartalmi korszerűsítést szolgálják azok a kezdemé­nyezések is, amelyek a szá­mítástechnikai oktatás ki- szélesítését célozzák, vagy hatékonyabbá akarják tenni az idegen nyelvek oktatását. Ezzel párhuzamosan szeret­nénk az anyanyelvi kultúra jelentőségére felhívni a fi­gyelmet, a helyesírás és a helyes beszéd követelményei­re. A kifejezés a gondolat tükre, s a nyelv tudatos el­sajátítása és kulturált hasz­nálata a nevelésnek is egyik fontos eszköze. Ebben az esztendőben vezetjük be a szakoktatásban a technikus- képzést, s ezzel teljesítjük az ipar és a mezőgazdaság egyik régi kívánságát. A fejlesztési programnak megfelelően kezdjük meg a nevelőtestületek önállóságá­nak növelését, a diákönkor­mányzati szervek tevékeny­ségének fejlesztését szolgáló intézkedések bevezetését. De­mokratikusabb és egyben nyi­tottabb iskolát akarunk, olyat, amely támaszkodni tud a szülőik és a szélesebb kö­zösség ösztönzésére, bírálatá­ra, anyagi és erkölcsi segítsé­gére. Az oktatási törvény és a fejlesztési program egyaránt meghirdette a pedagógus munkájának előtérbe állítá­sát és megbecsülését. Az első feltétel a pedagógusképzés megjavítása és a rendszeres továbbképzés megszervezé­se, amelynek bevezetésére e tanévtől kezdve kerül sor. A pedagógusok önállósága, kezdeményezése, felelősség­vállalása mind elengedhetet­len követelmény, ha a neve- lésben-oktatásban előbbre ákarunk jutni. Sokan beszélnek mostaná­ban az értékzavarról, arról, hogy megromlottak az erköl­csök, hogy meglazultak az emberi kapcsolatok, hogy so­kan értelmetlenül élnek. Az iskola nem tudja megváltoz­tatni a valóságot és feloldani annak ellentmondásait, meg­szüntetni torz megnyilvánu­lásait. Gazdasági, társadal­mi, politikai eszközök szük­ségesek ahhoz, hogy a nemes eszmék, a humánus erköl­csök, az igaz, a jó és a szép érvényesülhessenek. Nem szabad azonban lebecsülni a kulturális-tudati tényezők jelentőségét sem, s ezek ér­vényesítésében a fő helyet az iskola foglalja el, amely ha­zánkban másfél millió fiatalt, nevel. Az ifjúságnak föl kell mutatni mindazt, amiért ér­demes tanulni, dolgozni, élni. Az iskola szemléletével, rendjével, példamutatásával szolgálni tudja olyan tulaj­donságok kifejlesztését, mint a munka megbecsülése, az értelmes fegyelem, az egy­más iránti tisztelet, amelyek nélkül a társadalomban nem lehet élni vagy legalábbis nem lehet emberségesen élni. Mindezt nem a család nélkül, hanem a családdal és azok­kal a közösségekkel együtt, amelyekkel az ifjú kapcso­latba kerül. Minden szülő, minden pedagógus hisz ab­ban, hogy az embert nevelni lehet, ne szégyelljük ezt a meggyőződésünket hangosan és főleg hatásosan hirdetni. A szocialista nevelőiskola — amely a célunk — egyszerre akar hatni értelemre és ér­zelemre a múlt és a ma Jó példáival, a nemzeti és az egyetemes kultúra értékeivel, azzal a pedagógiai akarással, amely olyan nagy jelentőségű volt mindig az emberek for­málásában. Kívánom, hogy az 1985/86- os tanév jó eredményeket hozzon a nevelésben és az oktatásban. Kívánom, hogy a társadalom szerető gondos­kodással foglalkozzék az ok­tatás ügyével, amely az egyik legnagyobb emberi és nemzeti ügy. Jól szervezett, magas színvonalú, nyugodt légkörben folyó munkát kí­vánok mindenkinek, és örömet is a munkában tanu­lóknak, pedagógusoknak, szülőknek! Az országos tanévnyitót az iskola avatásával kötötték össze. A bükkaljai bánya­üzem által adományozott is­kolazászlót Tuskán József, a bányaüzem igazgatója adta át Balogh Istvánnénalc, az új iskola igazgatójának. Ezerrel több a középiskolás Somogy megyében befeje­ződött az iskolák felújítása és tatarozása. Az első óra kez­detét jelző csöngetés után megszépült tantermekben kezdheti meg a tanulást 42 988 általános- és 13 500 középiskolás diák. Barcson négy, Nagyatádon hat, Csur­gón nyolc tanteremmel bőví­tették a középiskolákat. Az agrárüzemek munkaerő­utánpótlását segíti az idei ősztől a szeptember 3-án nyí­ló csurgói, tizennégy tanter­mes mezőgazdasági szak­munkásképző iskola, a sző- csénypusztai erdészeti szak­munkásképző intézet pedig két tanteremmel gyarapo­dott. • Az általános iskolai háló­zat Somogybán huszonhat tanteremmel bővült, Vízvá­ron új tornatermet adtak át. Siófokon és a környékbeli is­kolákban a földrengés miatt valamelyest elhúzódik a fel­újítás. Tavaly 1123 tanulóval nőtt az általános iskolai létszám, az idén csak kétszázzal több fiatal iratkozott be. A kis te­lepüléseken alacsony létszá­múak az osztályok, a váro­sokban viszont — a tante­rembővítés ellenére — a kor­szerűbb oktatási formákat is akadályozó nagy létszámú osztályokkal dolgoznak a pe­dagógusok. Az 1984/85-ös tanévben az általános iskolát 4369 diák fejezte be sikeresen. 769-en a megye 8 gimnáziumának 23 első osztályában, 926-an szákközépiskolákban és 2272- en szakmunkásképző isko­lákban folytatják tanulmá­nyaikat. Számottevő túljelentkezés volt a barcsi erdészeti szak- középiskolába, a kaposvári közgazdasági szakközépisko­la valamennyi szakára és az ipari szakközépiskolába, ahol technikusképzés folyik. Meg­lepően kevesen jelentkeztek viszont a barcsi vízügyi szak- középiskolába annak ellené­re, hogy az intézmény tech­nikusképzést is indít. Valamennyi továbbtanul­ni szándékozó fiatal ma megkezdheti tanulmányait. SZOBORAVATAS MARCALIBAN Nos/lopy, a forradalom embere Szombaton Marcaliban fel- avaititák Marton László há­romszoros Munkácsy-díjas szobrászművész NoszLopy Gáspár című alkotását. A Noszflopy nevét viselő álíta- látoos iskola előtti téren el­helyezett emlékplasztikánál dr. Balassa Tibor, a Somogy megyei Tanács elnökhelyet­tese mondott avatóbeszédet. Elismerés illeti a várost — mondita —, hogy figyelmet fordít a szellemi élet gyara­pítására, a múlt értékeinek megmentésére és a Marcali­hoz kötődő neves személyi­ségek emlékének megőrzésé­re. A város eddig sem fe­ledkezett meg nagy fiáról, Noszlopy Gáspárról. Emlé­két utcanév, filmszínház, a bíróság épületén emléktábla és a nagy múltú általános iskola nevében őrzi. A fel­avatott köztéri szobor a múlthoz fűződő emlékek ápolását, az ifjúság hazafias nevelését és a város esztéti­kai gazdagodását is szolgál­ja. Dr. Balassa Tibor röviden ismertette Noszlopy Gáspár életútját, a neves történelmi személyiség sorsát, akimék neve az 1848—49-es szabad­ságharccal forrott össize. A csurgói és a kaposviálri gimnázium után a pápai re­formátus jogakadémiáin ta­náraitól szívta magába a felvilágosodás, a magyar nyelv és irodalom szerete- tét, mely később a forradal­márok táborába irányította. A maircaili járás szólgabíná- jakíént megtiltotta a jobbá­gyok testi fenyítését, nagy gondot fordított a jobbágy- gyerekek ítaníttatására. Többszőr fogságba esett, megszökött, majd 1852 őszén Pesten elfogták és 1853 már­ciusában erős katonai bizto­sítás mellett kivégezték. 32 éves korában adta életét a szabadságharcért, ahogy a korábbi években megjósolta: „Én a forradalom embere vagyok, s mint ilyen hatok is meg!” Marton László szobrász­művész nem a megszokott ábrázolási módot választotta. Alkotása nem díszmagyar­ban, magas talapzaton álló, győzedelmes népvezért örö­kít meg, hanem a kilátásta­lan helyzetiében is tenni, cse­lekedni akaró embert állítot­ta elénk. A védekező test­tartás, a riadt tekintet még­sem a vesztésit láttatja ve­lünk az előrehajló alakban, hanem a hőst. A művész nem a felismerhető embert, hanem Noszlopy Gáspár em­lékét öntötte bronzba. Az ünnepség végén az ál­talános iskola diákjai elhe­lyezték a kegyelet koszorúit a 165 éve született Noszlopy Gáspár emlékplasztikájánálL Á 35. bányásznapot köszöntötték Baranyában A Mecsek jövője biztosított ÜNNEPSÉGEK, EZREKET VONZÓ RENDEZVÉNYEK Baranya megyében a bá­nyásznapi ünnepségek már a múlt hét elején megkezdőd­tek. A bányaüzemekben sor került a kiválóan dolgozó bá­nyászok kitüntetésére, a hű­ségjutalmak kiosztására, a ma már nyugdíjban lévő egy­kori bányászok »köszöntésére. A megyei ünnepséget szombaton rendezték a Pécsi Nemzeti Színházban, ahol Deák László, az MSZMP KB tagja, a Mecseki Ércbányá­szati Vállalat vájára mondott ünnepi beszédet. Este a ha­gyományoknak megfelelően került sor Csertetőn a bá­nyász mártírok emlékművé­hez szervezett fáklyás felvo­nulásra. Itt Czipper Gyula ipari miniszterhelyettes mon­dott ünnepi beszédet. Kegye­lettel emlékezett meg a pé­csi bányászok felszabadulás előtti küzdelmeiről, a cserte­tői sortűz áldozatairól, majd visszatekintett a felszabadu­lás utáni fejlődésre, foglalko­zott a jelennel, a jövővel. Hangsúlyozta, hogy a bá- nyászság jövője, megélhetése biztosított, és ami a Mecseket illeti, a liászprogram még az itt élő unokának is biztos kenyeret ad. Az ünnepi be­szédet követően megkoszo­rúzták a mártírok emlékmű­vét, majd az ünnepség látvá­nyos tűzijátékkal ért véget. Vasárnap a bányászok tisz­teletére több érdekes és szó­rakoztató rendezvényre ke­rült sor. Pécsen, a Széchenyi téren fúvószenekari koncert és népi együttesek műsora szórakoztatta az érdeklődő­ket. Délelőtt 10 órakor nyíl­tak meg a sétatéren a me­gyei és a központi hírközlő szervek pavilonjai a sajtóut­cában. A Dunántúli Napló vendégei voltak a PMSC vá­logatott labdarúgói, közis­mert képzőművész, akik az az érdeklődőknek autogram- mot adtak. Sor került vidám ajándéktombolára is. Az MTV pécsi stúdiója és a Du­nántúli Napló tehetségkutató pályázatot hirdetett, ahol a legszínvonalasabb produk­ciókat a sajtóutcában mutat­hatták be, s ezt a filmstúdió filmszalagra rögzítette. A Magyar Rádió pécsi stúdiója a sajtóutcából közvetítette vasárnapi szórakoztató mű­sorát. Bemutatkoztak a sajtó­utcában a Pécsi Nemzeti Színház művészei is. A sza­badtéri színpadon több órás művészi műsor szórakoztatta a vendégeket. Este került sor az újságírók és a színé­szek labdarúgó-mérkőzésére. M. E. Megkérdeztük az illetékest Az óvodai helyzetről Tavaly és az idén Kapos­váron és környékén vala­mennyi óvodába jelentkező­nek helyet tudtak biztosíta­ni az illetékesek. Most Ga­rat Lászlót, a városi tanács művelődési osztályának ve­zetőjét kérdeztük: — A demográfiai helyzet alakulásának következtében évről évre csökkenő gyer­meklétszámmal van dol­gunk. 1983-ban 3229, tavaly 3154 volt, az idén pedig csak 2943 óvodása lesz a megye- székhelynek úgy, hogy az elutasítottak száma 53-ról 30-ra, az idén pedig 18-ra csökkent. — A város óvodai ellá­tottsága eléri, sok szem­pontból meghaladja az or­szágos átlagot — mondta Garai László. — Csökkent a zsúfoltság. 1980 körül 140— 150 százalékos kihasznált­sággal működtek az óvodák, 1985-re 106 százalékra sike­rült ezt csökkenteni. Meg­kezdtük a szükséghelyek, a kollégiumi óvodák felszá­molását, a nyáron például lehetővé vált a Dimitrov utcai egység egy részének átalakítása a középfokú ok­tatás céljára. További célunk a fogyaté­kos gyermekek óvodai elhe­lyezése: az ellátatlanabb te­rületeken (Kaposfüred, To- ponár) új óvodák építése, a meglevők állagának fenn­tartása, a központi fűtés ál­talánossá tétele. A követke­ző években az óvodáskorú gyerekek létszámának nö­vekedése nem várható, így a rendelkezésünkre álló anyagi eszközökkel a szín­vonalat javítani tudjuk. H. L.

Next

/
Thumbnails
Contents