Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-06 / 209. szám
4 Somogyi Néplap 1985. szeptember 6., péntek Munkaügyi döntőbizottságok Az illetékes válaszol Tisztelt Nemtudomkicsoda! Vándor ácslegények segítségével Faluház épül Ceglédpusztán Faluház éjpül Baranya egyik legkisebb településén: a dobszai tanácshoz tartozó Ceglédpusztán. A mindössze 160 lakosú falucska a felszabadulás után jött létre egy volt uradalmi major helyén — erre utal a helységnévben szereplő puszta szó is. A faluház lesz a település első közinltézménye: orvosi rendelő, mozi, könyvtár, iklub és kisgaléria kap helyet benne, s ott tartják a társadalmi eseményeket: a falugyűlést, a lakodalmat, a névadó ünnepséget. Alkalmas lesz téli teremsportokra és táncmulatságokra is. A házat NSZK-beli vándor ácsok építik, akik a Népművelési Intézet révén jutottak el Ceglédpusztára. Az NSZK-beli építőcéh szabályzata szerint ugyanis a legények .csak akkor nyerhetik el a mesterlevelet, ha előzőleg három évig és egy napig külföldön is dolgoztak. (Mint tudjuk: valamikor általános szabály volt a céhlegények külföldi vándorlása.) A német munkások jártak már az NDK-iban és Ausztriában, s innen Jugoszláviába mennek. Munkabért nem fogadhatnak el, csak szállást és étkezést, esetleg némi zsebpénzt. A nyolc .Hamburg környéki ácslegény — valamennyi nőtlen — négy hónapig munkálkodik Ceglédpusztán, s ezt a tanács hivatalos bejegyzéssel igazéi majd a vándor- könyvülklben. Egy öreg vadgesztenyéli- gétben épül a faluház, mégpedig teljesen fából. Tíz méter magas lesz, a teljes alapterülete 300 négyzetméter. A kupolás építmény alaprajza a kifestett rózsára emlékeztet. A már nemzetközi hírű Makona Építéstervező Mérnöki Gazdasági Munkaközösség (Makovecz Imre és Nagy Ervin) tervezte. Falluházépítő baráti kör alakult Ceglédpusztán, minden ott élő felnőtt és fiatal tagja lett a körnek. Sokrétű társadalmi munkával segítik az építkezést. Ök vállalták a vendég ácsok ellátását is. A terv szerint november 7-én avatják fél az intézményt. Az őszi hónapokban — a szakszervezeti választásokkal egeidében — kerül sor a munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselőinek megválasztására. A választások előkészítéséhez már most célszerű hozzáfogni, hiszen a döntőbizottságok — dr. Nagy László egyetemi tanár szavait idézve — minden munkaügyi vita elsőfokú elbírálói. Igazságos, törvényes döntéseik hozzájárulnak a szakszervezeti érdekvédelmi tevékenységhez, biztosítják a dolgozók jogos igényeinek, érdekeinek érvényeísülését. Ugyanakkor elősegítik a jó minőségű, fegyelmezett munkát kívánó és becsülő légkör kialakítását. Ezzel kedvezően befolyásolják a vállalat, intézmény zavartalan működését, a helyes és törvényes vezetési módszerek gyakorlását. Ahhoz, hogy így legyen, mindenekelőtt a megfelelő személyi feltétélekről kell gondoskodni. A SZOT és .az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal most megjelent útmutatója kiemeli, hogy a munkáltató és a szakszervezet munkahelyi szerve által együttesen jelölésre kerülő mdib-tisztségvisélők személyének kiválasztása előtt — az addig működő döntőbizottság tevékenységének értékelése iméllettt — ajánlatos megismerni a dolgozók véleményét. A mérce rendükívül magas, jogszabály várja el a döntőbizottsági tisztségviselőiktől, hogy a helyi körülményeket jól ismerő, hosz- szú ideje a vállalatnál dolgozó olyan emberek legyenek, akik ismert és megbecsült tagjai a kollektívának, akiket — életmódjuk, élet- szemléletük miatt — tisztelnek — dolgozótársaik, s adnak a véleményükbe. S még ez sem elég, a gyakorlatban nélkülözhetetlen, hogy a megválasztottak megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezzenek, s tárgyilagosan foglaljanak állásit az eléjük kerülő kérdésekben. Tehát, érthető, miért célszerű a tisztségviselők kiválasztásához máris hozzákezdeni. A mérce magasra állítása azonban nem ókvetle- nül jelenti azt, hogy a jelenleg működő munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselőket félre kell állítani ahöl a munkaügyi vitákat eddig is szakszerűen és emberségesen bírálták el, ákár az egész „stábot” újra lehet választani. Természetesen, ha társadalmi tisztségük további ellátására bennük is megvan a hajlandóság. A lényeg az, hogy a munkaügyi viták magas színvonalú intézésének az elkövetkező öt évre is megfelelő személyi garanciája legyen. Az iis szócska már jelzi, hogy ezek a „sajátos társa- dalmasított igazságszolgáltató szervek” eddig is jól vizsgáztak. Hosszan fejtegethetnénk a döntőbizottságok munkájának színvonala, megalapozott határozataik, illetve a munkaügyi viták számának alakulása közötti összefüggést, arra a logikus következtetésre jutva, hogy minél jobban dolgoznak a döntőbizottságok, annál kevesebb a munkaügyi vita. Ezt igazolják a tények, hiszen korábban évi 50—60 ezer ügy került e bizottságok elé, s a mai negyvenezres szám már csökkenés mutatója. Bár az mdb-tisztségviselők körültekintő kiválasztásán igen sok múlik, hiba lenne azt hinni, hogy ezzel már megteremtettük a munkaügyi döntőbizottságok működésének feltételéit is. Az akadálytalan működéshez szükséges személyi és dologi feltételek (például állandó tárgyaló helyiség, gyakorlott jegyzőkönyvvezető, a tájékozódáshoz nélkülözhetetlen hivatalos közlönyök stb.) biztosítása egyébként, csakúgy, rríint az mdb-k működésének segítése, munkáltatói kötelesség. A már említett útmutató rámutat: a szakszervezeti bizottságoknak viszont arra kell ügyelniük, hogy a .munkáltatók eleget is tegyenek e kötelezettségűiknek. Sajnos még mindig gyakran előfordul, hogy a saját vállalatával (munkaügyi konfliktusba keveredő dolgozó szakszerű (és ingyenes) jogi képviselet nélkül marad, mert nem tudott a jogsegélyszolgálat létezéséről, vagy a szolgálat nem tudott a jogvitáról. Ezek az önmagukban is furcsa hivatkozások azonban egy csapásra tárgytalanná válnak, ha a döntőbizottság minden egyes hoizziá benyújtott ügyről azonnal értesíti a jogsegély- szolgálatot, mint már teszi is néhány helyen. Ha ez a rokonszenves gyakorlat általános lesz, a munkaügyi viták további csökkentésére számíthatunk. Kéri Tamás Imrének nézem a keresztnevét, de Irmának is olvashatom; Otteket sejtek, de Ottliknak, Otleknek is betűzhetném a vezetéknevét. (Emiatt alakult így a megszólítás.) Fáradozását és észrevételét — a névtelenséggel szemben — tiszteletre méltónak tartom. Mégsem vállalkozom rá, hogy a Tisztelt Szerkesztőség! rovatunkban válaszoljak „bíráló” észrevételére. Egyszerűen azért nem, mert ezernyi bajunk, gondunk és az idegrendszert igencsak próbára tevő „élményeink” ellenére sem jutottunk még el oda, hogy önmagunkkal levelezzünk. .. Szó nélkül természetesen nem hagyhatom megjegyzéseit; talán illetékesnék tart arra, hogy válaszoljak. Szeretném, ha elhinné: nem tartunk a bírálattól (sokkal komolyabbakat és megalapozottakat is elviseltünk már; nem hátrálunk meg, ha „lebarnítanak” bennünket vagy bármelyik olvasónknak kifogása van a munkánk ellen. Még csak „visz- sza sem lövünk” a levélírónak, ha egy és más dologban tájékozatlan. Inkább jó szívvel teljesítjük kívánságát. Remélem, mindezt bizonyítja, hogy nem átalljuk szó szerint közölni a múlt hét végén érkezett levelét: „Tisztelt Szerkesztőség! Augusztus 30-i számukban olvastam a Vadnyugati jelenetek a búcsúban című cikküket, amely arról adott friss híradást, hogy mi történt a tavalyi andocsi búcsúban szeptember 9-én. Tehát idestova egy évvel ezelőtt. Naprakész, gyors híradásuk minden dicséretet megérdemel! Páratlanul gyors információ! Ne vegyék sértésnek, de az újság lényege az aktualitás, a gyors hírközlés. Az ilyen, nem világra szóló ügy már nem érdekli az olvasót egy év távlatából. Vagy mindegy, hagy mit írnak, csak az újság oldalszáma legyen kitöltve? Kapok választ a Tisztelt Szerkesztőség rovatban? Tisztelettel: „(OttekOttlik-Otlek Imre, esetleg Irma). Szíves tájékoztatására közlöm, hogy az esemény csakugyan a múlt év szeptember 9-én történt, a Siófoki Bíróság azonban 1985. május 3- áni hozta meg a jogerős ítéletet. Magyarán: ekkor tisztázódott véglegesen, hogy a vádlottak bűnösök; ezzel az ítélettel vált végrehajthatóvá a büntetés. Nos, hát nem tudom, el- hiszi-e: az említett írás nélkül is megjelent volna a Somogyi Néplap, azaz nem az oldalszám határozza meg, hogy mikor miről írunk. A tájékozatlanság egyébként nem főbenjáró „bűn”, az érdeklődés hiánya viszont enyhén szólva elmarasztalható! Ha mondjuk azt kifogásolta volna, hogy miért nem írtuk meg: mikor hozott jogerős ítéletet a másodfokú bíróság, talán még egyet is értenénk. Így viszont — nyilvánosságra hozott levelével — nem hiszem, hogy szerkesztőségünk vált nevetségessé... Őszinte tisztelettel: Jávori Béla Somogybán is Á leltárhiányok okát keresi a NEB A leltározási munka szabályozásáról, bizonylati rendjéről, valamint az anyagi és az erkölcsi felelősség érvényesüléséről országos vizsgálatot kezdett a: Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Számos közérdekű bejelentés hívta fel a népi ellenőrök figyelmét arra a népgazdaság különböző területein gyakori jelenségre, hogy a leltáreltéréseket nem kezelik a társadalmi tulajdon védelmének megfelelő gondossággal. Az ipari, mezőgazdasági üzemek, kereskedelmi egységek belső ellenőrei sok esetben nem vizsgálják érdemben a hiányok és a többletek okait, a bizonylati fegyelmet, a vagyonvédelmet, valamint a fogyasztói érdekvédelmet. Gyakran 1 előfordul, hogy a vállalatoknál1, a szövetkezeteknél a kialakított bizonyAranymezők rabszolgái A rettegés földje Rendőrök és katonák hatolnak be a gettóiba. A lakók védekeznek. Barikádokat építenek, fegyverük a kő. A rendőrök, katonák lövöldöznek, gumibottal, korbáccsal verik a feketéket. Halottak, sebesültek... Mindennapos képsor ez Dél-Afirikából, a rettegés földjéről. A népesség túlnyomó többsége — a feketék — az. állandózaklatások, az útlevél- ellenőrzésék, pénzbüntetések, a fogházak és nem egyszer a távóli terméketlen vidékekre történő deportálások miatt fél A letartóztatások napjainkban is mindennaposak. Rendőrök cipelik el a polgárjogi harcosokat, a diákokat, az újságírókat, az Egyesült Demokratikus Front és főleg az Afrikai Nemzeti Kongresszus képviselőit. A politikái foglyokat magán- zárkákba helyezik el. A „belső biztonságról” intézkedő törvény alapján bárkit — vád és bírói eljárás nélkül — akár év ékig is fogságban tarthatnak. A letartóztatottak családjai hosszú ideig semmit sem tudnak hozzátartozóikról. Egy küldöttség, amelynek tagjai közöt volt Reginaid Rosmond katolikus püspök és Peter Storey tisztéletes, a dél-afrikai metodista egyház elnöke, Soweto rendőrfőnökét akarta fölkeresni azzal a kéréssel, hogy a hozzátartozók némi élelmiszert és fehérneműt küldhessenek családtagjaiknak. A rendőrfőnök nem volt hajlandó fogadni a küldöttséget, ám azt üzente ki, hogy szó sem lehet a kérés teljesítéséről. Gyakran kiskorúak is áldozatául esnék a kínzásoknak. A rendőrség 1984. november 6-án például 11 iskolás tanulót tartóztatott le a Johannesburg melletti Se- bokeng gettóban. A legfdaNÖVÉNYVÉDELMI TÁJÉKOZTATÓ Az utolsó permetezés lati rend sem nyújt megfelelő alapot az okok feltárására. A leltártól1 való eltéréseket majdnem mindig nyilvántartási tévedésekre vezetik vissza. A felelősség megállapításakor az anyagi- és erkölcsi felelősségrevonás nemegyszer lényegesen elmarad a mulasztások súlya, veszélyessége, a társadalmat ért veszteség által indokolt mértéktől. A tapasztalatok azt is mutatják, hogy megelőző intézkedéseket rendszerint nem vezetnek be. Az 1982—84. közötti időszakot feltáró vizsgálat során a népi ellenőrök tájékozódnak arról is, hogy az érvényben lévő rendelkezések, szabályok mennyiben segítik vagy gátolják a leltárhiány, illetve leltártöbb- let esetén az anyagi és az erkölcsi felelősségrevonást. A főváros, valamint Békés, Heves, Komárom, Nógrád, Somogy, Szaboles-Szatmár, Vas és Veszprém megye gazdálkodó szervezeteire kiterjedő ellenőrzés választ keres a gyakori leltárhiányok és leltártöbbletek keletkezésének okaira is. Áttekintik, hogy az irányító és a gazdálkodó szervezetek miilyen intézkedéseket tették, és milyen eredménnyel a leltáreltérésekkel kapcsolatos kedvezőtlen jelenségek visszaszorítására, megszüntetésére, s érvényt szereznek-e a leltárhiányért, valamint a leltártöbbletért való anyagi és erkölcsi felelősségnek. A vizsgálatban résztvevők — együttműködve a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatóság, valamint a Belügyminisztérium területi szerveivel — a széles körű hasznosításra alkalmas, kedvező helyi tapasztalatokat is feltérképezik. A változékony tava&zvégi- nyári idő ‘következményeként a télialma- és körtefák termését az idén egy-két héttel később lehet szedni, miint a korábbi években. Később érik a szőlő is. Az érési idő kitolódása a növényvédelmi munkák elhúzódását is maga után vonja. Felhívjuk a kistermelők kertbarátok, házikert-tulajdonosok figyelmét: a gyümölcsfák és a szőlő ültetvények idei utolsó növényvédőszeres kezelését úgy ütemezzék be, hogy a permetezésire felhasznált növényvédő szerek élelmeaésegészségügyi várakozási ideje leteljen a szünet megkezdésekor. Ha korábban szedjük le a gyümölcsöt, lelassul a növényvédő szer lebomlási folyama- mata és kitolódik az éleim ta és kitolódik az élelmezésügyi várakozási idő. Ha korábban kezdjük például a borszőlő szüretelését a gombaölő szer maradványok megakadályozzák a must erjedését. Mindezzel együtt azonban nem szabad megfeledkezni a befejező növényvédelmi munkákról. Most rajzik a kalitfonndai pajzstetű második lárvanemzedéke, és a meleg augusztus következményeként hosszan elhúzódik az ’ aimamoly lárvakárosításárak időszaka. Védekezésre a 7 nap várakozási idejű Bi-58 EC 0,1 vagy az Unifosz 50 EC 0,1 százalékos oldatát használjuk. Az augusztusi meleg következtében a gyümölcsja- takácsatkák is elszaporodtak. Ezért keverjünk a rovarölő szerhez a 14 nap várakozási idejű Mitac 20 EC 0,3—0,6 vagy a 21 nap várakozási idejű Pol-Akaritox 0,15—0,2 százalékos speciális atkaölő szert is. Az erős éjszakai lehűlés hatására kialakuló bőséges harmatképződés indokolttá teszi még a vara- sodás és a monilis elleni vé- dékezést is vagy a 14 nap várakozási idejű Orthocid 0,2, vagy a Dithane M—45 0,2, vagy a Zlnéb 0,2—0,3 százalékos oldatával. (Ez utóbbi két készítmény várakozási ideje 30 nap.) A szőlő növényvédelme során a peronoszpóra és lisztharmat elleni utoilsó védekezést úgy kell ütemezni, hogy a gombaölő szeriek 30 napos várakozási ideje betartható legyen. talabb 10, a legidősebb 15 éves volt. A rendőrőrsön előbb ibőrkorbáccsail verték őkét (ez hozzá tartoz'k a dél-afrikai rendőrök fölszereléséhez), majd égő cigaretták lenyelésére kényszerítették a gyerekeket. Végül földre vetették őket, karjukat szétfeszítették és megtaposták a kezüket. A gyermekek, állítólag, a barikádok építésében segédkeztek. A rendszer urái rettegnek a tömegek bosszújától. Ra- tandában, az egyik géttóvá- rosban a zavargások áldozatainak temetésekor csak 50 személy jelenlétét engedélyezték. Ezek sem mehettek, gyalog, hanem lakóhelyüktől a 'temetőig autóval, a legrövidebb úton. Feliratos tábla az utcán tilos. Csakúgy, mint a templomiban vagy a temetőben. Politikai jelszavak és dalok nem hangozhatnak el. A gyászolók azonban mit sem törődtek a tilalommal, s a rendőrség tehetetlen volt. Ezrek és ezrek tódultak a sírhoz, a gyászszertartás tüntetéssé fejlődött, s ebben egyházi vezetők is részt vettek. A fajüldözők lapja ezért élesen támadta az egyházat. Ellenségesen fogadták a No- bel-díjas Desmond Tutu kinevezését Johannesburg anglikán püspökévé. Nem bocsátják meg, hogy feketebőrű, hogy nyilvánosan elítélte az apartheidet, s hogy nem volt hajlandó az előkelő negyedben levő püspöki rezidenciát elfoglalni, hanem továbbra is Sowetóban lakik. (Folytatjuk.) Gáti István
