Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-27 / 227. szám

1965. szeptember 27., péntek Somogyi Néplap 5 Compagno Mario AZ IHAROSI OLASZ — Apám fasiszta volt — ezt mondja Mario valamelyik Lenin-portré alatt —, én meg kommunista. Igyekszem gyökeret eresz­tett lábaimat föltépni a par­kettről az egykori iharosi nagygazda portáján — csak azé lehetett ez a nagy ház, melyre a falubeliek azt mondják: „nyírfás ház” —, de nehezen sikerül: a sze­mem fürge fecskeként ciká­zik a bolthajtással nyíló szo­bákban. Ho Si Minh, Gram- sci, Togliatti, Engels, Marx, Lenin arcképe szépen sorban a boltívek felett, Guttuso vö­röset lobbanó zászlói, ökölbe szorított kezű munkásai a Togliatti temetése című fest­mény reprodukcióján, Ber- tolucci XX. század című filmfolyamának egy kockája képpé nagyítva — rajta föildmunkások sztrájktöme­ge —, egy gyerekkoromból ismert festmény, melyen hó- leples szovjet katonák, vagy partizánok láthatók zászló­átadáskor. Füstszínű, meny- nyezetig érő vitrinekben ideológiai művek sorozatai, történeti és művészeti té­májú könyvek, lexikonok. Hifi-torony lemezekkel. Na­iv faszobrok. Kottaállyány, klarinét „pihenőben”. Sejte­lem sercen bennem, de nem lángol tűzzé: itt nem azt kam­póm, amire számítottam ... Langyos, barátkozó beszélge­tésre készültem, afféle életbe­li társalgási színjátékra, és belecsöppentem valami szo­katlanba, amely nem ereszt. Mario Moscatiello iharosi olasz állampolgár leckét ad történelemből, társadalmi is­meretekből. Nekünk, akik csak tankönyvekből ismer­tük, hogy valaha, egyszer volt tőkés és munkás ... így kezdődött. Csurgón, a víz fölé hajló lány szobrával átellenben egy cégtábla vonzott be: „Mario Moscatiello gumijavító” — ez állt a táblán. Mario nyújtot­ta gumimunkáktól fekete ke­zét. — Gyere este Iharos. Ven­dég ... Zivatarral ijesztgető estén valóban vendéggé lettem ná­luk. Lefejtetlen gombolyag volt az élete, gubancoktól sem mentes. Kezdjük legom­bolyítani! „Apád fasiszta volt...” — Odalent, Dél-Olaszor- szágban sokakra hatott a fe­kete ideológia. Mussolini pré­miumot is adott, ha új gye­rek született. Leendő katona. Mi heten voltunk testvérek. Amikor vége lett, sokan át- vedlettek kereszténydemok­ratává: csak az inget váltot­ták, érted? Gyerekfejjel én is hittem, amit az egyházi iskolában mondtak. Igen ám, de Nápoly melletti szülő vidé­kemről ezer kilométerre sza­ladtam : arrivederci Campa­nia, irány Torino, az autó­gyár! Ott ismertem meg a munkásosztályt. Nino, az öreg partizán lett az igazi tanítóm, ő más volt, mint a többi veterán: nyílt ember, nem ment együtt a sztálinis­tákkal. Ide figyelj: azon csak el kellett gondolkodnom, amikor kiderült, hogy egyna­pi keresetem egyetlen éjsza­kai száliásnapot, vagy egy szendvicset ér, nem?! Ifjú­Olaszországban éltünk: San Mauróban, Settimóban, Gas- sinóban, ez Torino külterü­lete. Tolmácsunk, a ház asszo­nya zöldes szemű, fiúsán rö­vid hajú asszony. Vöröses ha­ja miatt, azt hiszem, izgal­mas jelenségnek szokás jel­lemezni. A torinói L’Unitá­kommunista, később titkár lettem, gyerünk röpcsizni, agitálni... Odajöttek a gyár elé az egyetemisták, és elma­gyarázták, mi a kapitalizmus. Negyvenkét éves. Fekete, kemény szálú hajával kikez­dett az idő: ősz szálak csil­lannák benne, akárcsak baju­szában. Aki a szemébe néz, annak meg kell tanulnia egy új színt: bíborbama. — Életegyetem lehetett... — Ne gondolkodtatott vol­na el, hogy hárommillió em­ber munkanélküli? És ebben a statisztikai adatban nincs benne az a fiatalokból álló tömeg, amely az első mun­kára vár. Mondok valamit: az én húgom, "Settima (he­tedik gyerek, ezért kapta a Hetedik nevet) tanítónőnek tanult. Nemrég levelet kap­tunk tőile. Negyvenéves, és élete első fizetését vette föl: egy hónapig helyettesíthetett egy beteg tanítót. Nem taga­dom, hogy kijöttek a köny- nyeim... Az asztalon a legfrisebb L’Unitá. Mario nem tud, nem is akar elszakadni attól a földcsizmától, mely öt ten­gerben ázik. Az a szülő, ez a választott hazája. — Hatvannyolcban jártam Magyarországon. Komlón is­merkedtünk meg Katona Magdolnával; csurgói lány volt, de a baranyai városban dolgozott az építőipari válla­latnál. összeházasodtunk, és fesztivál vörös trikóját vise­li; emléke a szervező munká­nak. Oroszul udvarolt nekem ... A gyártól járt hosszú kikül­detésben a Szovjetunióban, ott tanult meg. Franciaor­szágban, Romániában is dol­gozott betanítóként. Én nem tőle tanultam meg olaszul, hanem a lakókörnyezettől és az' itthonról vitt nyelvköny­vekből. Egy amerikai érde­keltségű számítóközpontban dolgoztam, amikor már bír­tam a nyelvet. Itt, ahol a munkatársaim csak Katoná­nak szólítottak, a barátaim­nak Maddaléna voltam. Tag­ja lettem az olasz kommunis­ta pártnak. Hajnalig írtuk, szerkesztettük a Nuovasetti- mát, a helyi újságot. Mario cikkeket, riportokat közölt, én a karikatúrákat rajzol­tam. Piaci napokon röpcédu­lákat osztogattam a falusiak­nak Zojával. — Zojával? — A kislányunk. 1974-ben született. Hallott Zoja Kosz- mogyemjanszkajáról, az ifjú­gárdistáról, nem? Reggio Emíliában, minden második gyerek Zoja, Natasa, Vlagyi­mir; ott kommunista köz- igazgatás van. Mario a Pirelli-gyárban — egy szakmunkás a 4000 közül — titkára lett a pártnak, és tagja a pártbizottságnak. Va­lahonnan az emlékek sorá­ból előtolakszik egy. — Amikor Görögországban a junta vette át a hatalmat, nagy tüntetést szerveztünk. Részt vett benne Melina Mercouri, a filmsztár, a mos­tani miniszterasszony is. Megtámadtak bennünket, de szétugrasztottuk a rendőrö­ket. Melina testőre, egy ne­hézsúlyú elvtárs megöklelte őket; dominókocka-sorként dőltek ... Akkor aztán renge­teg kamionból a csendőrök árja zúdult ránk. Ütöttek és ütöttünk, de megmutattuk: egyek vagyunk azokkal, aki­ket az ezredesek aláznak! Azt mondja, ma biztonsá­gosabb tüntetésen menetelni, mint a Torino—Juventus mérkőzésre kimenni, ahol hamar előkerülnek a bicikli­láncok, a rakétapisztolyok: a sport eszköz az emberek fi­gyelmének elvonására a ba­joktól. Leskó László (Folytatjuk.) Szívbetegek rehabilitációja Hazánkban is évről évre gyarapszik a szív- és érrend­szeri betegségben szenvedők száma. A betegség megelőzé­sére, gyógyítására és utóke­zelésére tett erőfeszítések tár­sadalmi méretűekké váltak. A munkába állás és a beil­leszkedés nehézsége mellett a rehabilitációs időszak orvosi gyakorlatában is felmerülnek olyan problémák és megvita­tásra, véleményegyeztetésre váró kérdések, melyek idő­szerűvé teszik a szakembe­rek eszmecseréjét. A mosdósi megyei tüdő­gyógyintézet — melyben 1979 óta végeznék rehabilitációs tevékenységet — ad otthont' annak az országos munkaér­tekezletnek, melyen a szak­ma elismert képviselői — hat országos intézet főigazgatója, hat egyetemi tanár és 40 osz­tályvezető főorvos — vitat­ják meg, majd egyeztetik az infarktusos és operált szívbe­tegek rehabilitációjával kap­csolatos szervezési, módszer­tani és elméleti kérdéseket. Andrasofszki Barna, a ven­déglátó intézmény igazgató főorvosa üdvözölte az úttörő jellegű tanácskozás résztve­vőit. Ismertette az intézmény működésében történt válto­zásokat és azt a tevékenysé­get, melynek során dr. Tahy Adám, a kárdiopulmonológiai osztály vezető főorvosa és egyben az Egészségügyi Vi­lágszervezet genfi kardioló­giai szaktanácsa testületének szaktanácsadója a megye egészségügyi vezetésének tá­mogatásával létrehozta a szívbetegek utógondozását szolgáló kórházi osztályt. Országos viszonylatban is Mosdós az első olyan intéz­mény, ahol a tüdőgyógyásza­tot összekapcsolták a kardio­lógiával. Az újonnan épült pavilonban 90 beteget kezel­nek, köztük 40 szívbeteget. Itt folyik az infarktus utáni rehabilitáció. A szakorvosok, valamint a magas szintű EKG asszisztenciát ellátó szakemberek mellett három gyógytornász végzi közepes műszerezettség mellett a — főleg fizikai terápiára össz­pontosító — munkát, mely­nek ideális helyet biztosít az intézményt körülölelő óriási park. A Mosdóson ma véget érő munkaértekezlettől azt vár­ják a résztvevők, hogy egy­séges szemlélet alakuljon ki a szívbetegek rehabilitáció­járól, melyet országosan is szeretnének bevezetni. Ma délelőtt 10 órakor és délután fél háromkor a Ki­lián György Ifjúsági és Út­törő Művelődési Központban a Holle anyó című zenés mesejátékra várják a gyere­keket. Holnap este hét órá­tól ugyanitt diszkó lesz. Az ifjúsági ház ad otthont Nagy Előd festőművész kiállításá­nak, valamint rajzaikkal itt mutatkozhatnak be a fonyó- di általános iskola diákjai. A Somogy Megyei Mú­zeumok Igazgatósága a kép­zőművészeti világhét, a mú­zeumi és műemléki hónap alkalmából rendezi meg a képző- és iparművészeti he­tet szeptember 23-tól 29-jg. A rendevénysorozat kereté­ben holnap fél tíztől mú­zeumi délelőttöt rendeznek felnőtteknek és gyerekeknek. A magyar avantgarde mű­helye és a Kompozíció a festészetben című filmek vetítését vita, majd gyerek- foglalkozások követik. A So­mogyi Képtárban .megtekint­hető a tanítóképző főiskolák művésztanárainak kiállítása (képünkön Krassói Erna: Alkony-este-éjszaka című al­kotása), a barcsi Dráva Mú­zeumban pedig Kertész Sán­dor festőművész tárlata.. A megyei múzeumban Martyn Ferenc állandó kiál­lítása é§ a Válogatás a mú­zeum képzőművészeti gyűj­teményéből című kiállítás várja az érdeklődőket. A Kaposvári Galériában a „Téka” lakberendezési kiál­lítás a bajai Lakiberendező Ktsz anyagából e hét végén még látható. A Vaszary János terem­ben tegnap Selmeczi György zeneszerző nyitotta meg Má- ger Ágnes festőművész tár­latát. Művei szerepeltek mér Angiéban, Csehszlovákiá­ban, Lengyelországban és az NSZK-ban is. Nagyatádon, a szabadidős teremben ma este hét óra­kor VIT-élményibeszámolát tartanak a találkozón részt vevő vendégek. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály művelődési központ vasárnap du. fél ötkor vi­deó diszkóra várja a fiatalo­kat. Harmincasok klubját ren­dezik holnap este nyolc óra­kor a barcsi Móricz Zsig- mond művelődési és ifjúsági központban. A .műsor ven­dége a Voga—Tumovszky duó. Vasárnap a Spirál együttes közreműködésével ifjúsági táncest lesz. A iberzencei Zrínyi Miklós művelődési otthon diszkó- görlök bemutatóját rendezi holnap este a Határ vendég­lőben. A vasárnapi szüreti felvonulást este a Szinkron együttes fellépésével bál kö­veti. A tabi galériában Nagy Ferenc fafaragó kiállítása látható. E hét végén rendezik meg Tabon a már hagyományos ifjúsági napokat. Ma délután szexológiai előadás, sakkszi­multán, valamint futóver­seny lesz, holnap pedig a kispályás Labdarúgó-mérkő­zéseket külpolitikai fórum és VIT-élménybeszámolók követäk. A szombati progra­mot ifjúsábi bál1 zárja. Va­sárnap lövész- és rajzver­senyre, különböző ügyességi versenyekre és az Egy kicsi mindenből című szórakozta­tó műsorra kerül sor. A hétvége filmajánlata gyerekeknek: a Szabad If­júság filmszínházban szom­baton és vasárnap a Jedi visszatér című, nagy sikerű amerikai kaliandfiltmet, a Moztmúzeumban vasárnap délután a Muppet Show amerikai bábfilmet vetítik. Egy igazi első kötet Szikszai Károly: Hajnali váróterem Nem törvényszerű egy har­minchárom esztendős fiatal­ember első verseskötetének megjelenésekor a meditáció: miért ilyen késői a jelent­kezés? Akik figyelemmel kí­sérik mai magyar líránkat, régóta ismerik Szikszai Ká­roly nevét. Elég említeni a Madárúton-1, amelyben Szik­szai a legmarkánsabb költői magatartást eláruló alkotók közé tartozott, vagy a JAK- füzetek Ver(s)ziók kötetét. Az Élet és irodalom hasáb­jain is találkozunk verseivel, sajátos hangvételű grafikái­val. Hajnal váróterem című el­ső kötete nem előzmény nél­küli jelentkezés, nem afféle „próbáljuk meg” kísérlet, ha­nem letisztult hangú, igazi első kötet. Mielőtt belelapoz­nánk időzzünk el a költő vallomásán. „Gyermekkorom­ban villamoskailauz akartam lenni, ami, azt hiszem, ak­koriban természetes doliog volt. Sajnálom a mai gyere­keket ,akik már nem választ­hatják maguknak ezt az iz­galmas és szép foglalkozást.” Ebből a nosztalgiából indul a három ciklusra osztott kö­tet első része, a Kamaszkor, hogy kiegészüljön a Közben és a A megérkezés stáció cí­mű részekkel. „Siettem mintha forrada­lom fenne / és becsapott az idő” kezdi nyitó versét, aSi- mogatásokat Szikszai. Ilyen sorokat olvashatunk benne: „anyák kellenek az éjszaká­ba, nem / poharat emelgető hősök, / de azt mondják, aludjak, J ne hulljon hó, és ne szülessek, / maradjak in­kább akácosutakkal eszter- láncozó fiú.” Tovább olvasva tetten ér­hetjük azt a legnagyobb köl­tőinkre jellemző hangot, mely Szikszai Károly anyaképéí oly szelídre és gyermekire, ugyanakkor . líraira festi. Piac című versében az anya „kicsiny szentkép az ágyon, szemébe Jézus tündököl má- riakék hazát”. Nem mehe­tünk el szó nélkül az ide kívánkozó verszáró sor mel­lett, amely így hangzik: „a szélben fáznak a paradicso­mok.” Hogy mit is értettünk a sajátos hangvételen ponto­san, az a Hommage a KEX című vers figyelmes olvasá­sakor derül ki leginkább. A nosztalgiára sok okot adó KEX együttes egy nemze­déknek — ahova Szikszai is tartozik — volt jelentős élet­érzetet sugalló zenekara, s ezt az időt, a hetvenes évek elejét úgy tudta felrajzold a költő, hogy egyetlen apró történetet mond el. Szó sincs itt versépítkezésről, mégis szinte észrevétlenül keletke­zik az élőbeszéd ritmusából a líra, azzal, hogy konkrét esettel jellemez egy már nem létező időt. A kötet címadása kapcso­latos ezzel a nemzedékek kohézióját adó jelenséggel. Nem túl merész képzettársí­tás, ha a Hajnali váróterem olvastán a Bereményi Géza és Cseh Tamás által írt Frontátvonulás nagy pálya­udvarára gondolunk. A kép­zőit váróterem a nem léte­ző vonataival szüli azt az aggodalmai, amely így jelent­kezik a versben: „Hát mit ér aiz lírás még ha szép is / El­olvassák-e verseink mögött a csöndet”. Ahhoz, hogy olvasóként er­re a kérdésre biztató igent mondhassunk, elsősorban ar­ra van szükség, hogy — mint ebben az esetben a Magvető könyvkiadó jóvoltából — ol­vashassuk műveit. Az érett, első kötet talán elég lendü­letet ad alkotónak, kiadónak egyaránt, hogy a kívánság teljesüljön. Varga István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents