Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-24 / 224. szám
2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 24., kedd SZÉLES KÖRŰ KUTATÓMUNKA Széles körű tudományos kutatómunkát végez a Szal- jut 7—Szojuz T—13—Szojuz T—14 orbitális űrkomplexumon dolgozó öt szovjet űrhajós. Az öt fős legénység hatodik napja dolgozik együtt. Hétfőn a kozmonauták újabb kísérletet végeztek a Szojuz t—14-es űrhajóval érkezeti. automatikus berendezéssel. Feladatuk olyan technológia kidolgozása, amely lehetővé teszi nagy tisztaságú anyagok előállítását a súlytalanság körülményei között. A szakemberek továbbra is nagy érdeklődéssel figyelik azokat az orvosi kísérleteket, amelyeknek célja, hogy minél pontosabb képet nyerjenek az emberi szervezetnek a súlytalanság körülményeihez történő alkalmazkodásáról. Ezzel főleg Alekszandr Volikov és Georgij Grecsko foglalkozik. A geofizikai program keretében az űrhajósok vizsgálják a föld légkörének szerkezetét, fénykép- és filmfelvételeket készítenek földünk különböző térségeiről. A földi irányítóközpontba érkező telemetrikus adatok és jelentéseik szerint az űrhajósok egészségesek, közérzetük jó. A Szojuz T—14 szovjet űrhajó legénysége: Georgij Grecsko, Vlagyimir Vaszju- tyin és Alekszandr Volkov. Testvérgyilkos harcok Amin Dzsemajel libanoni államfő beiktatásának harmadik évfordulója alkalmából a televízióban vasárnap este mondott beszédében kijelentette: „Nem mondok le addig, amíg nem szabadítom meg Libanont a polgárháborútól.” A libanoni keresztény és muzulmán közösségek vezetői több ízben követelték Dzsemajel távozását. Az ország politikai és gazdasági válsága megoldásának elmulasztásával vádolják a 43 éves államfőt. Dzsemajel most világossá tette, hogy a feszültség növekedése ellenére sem hajlandó lemondani. Álláspontja — mint mondotta —• változatlanul az, hogy Libanonnak „megkülönböztetett kapcsolatban” kell állnia Szíriával. „Az izraeli veszéllyel való szembeszállás miatt nélkülözhetetlen a két ország közötti stratégiai együttműködés”. S a népi ellenállás hősies megnyilvánulásának nevezte az izraeli megszállók elleni gerillaakciókat. Az államfő elutasította Libanon vallási, etnikai alapon való felosztását, amely — mint mondta— egybeesne Izrael terveivel és egyben a „százéves libanoni háború” kezdetét is jelentené. Dzsemajel ugyanakkor lemondóan elismerte: „Libanon, sajnos, Libanon épp most esik bele ebbe a csapdába.” Végül felszólította a Tripo- liban szembenálló feleket, hogy vessenek véget súlyos véráldozattal járó harcaiknak. Libanon második legnagyobb városában, Tripoliban nyolc napja harcolnak a kikötőváros feletti ellenőrzés megszerzéséért egy szunnita mohamedán csoport és a Szí- ria-barát, ugyancsak mohamedán Arab Demokratikus Part hívei. A hétvégi Szíriái közvetítés ellenére hétfőre virradóan sem hagytak alább a harcok a városban. A hétvége harci krónikájához tartozik, hogy Bejrutban is súlyos harcok voltak. New Yorkban különösebb eredmények nélkül ért véget az öt vezető tőkésország pénzügyminisztereinek megbeszélése. A képen: James (Baker, amerikai pénzügyminiszter beszél. (Telefotó: — AP—MTI—KS) KÍNAI PÁRTKONFERENCIA Pekimgben hétfőn délelőtt véget ért a Kínai Kommunista Párt országos konferenciája. A hatnapos tanácskozáson átalakítottak három felső párttestület — a Központi Bizottság, a Tanácsadói Testület és a Fegyelmi és Ellenőrző Bizottság — személyi összetételét és megvitatták a VII. ötéves terv (1986—1990) irányadó vázlatát. A záró napon beszédet mondott Teng Hsziao-ping, 64 új tagot választottak a 343 fős Központi Bizottságba, 27 személyt pedig póttagból teljes jogú taggá léptettek elő. Rendőrterror, zavargások Dél-Afrikában a hét végén folytatódtak a fekete lakosság akciói a fajüldöző rendszer ellen, és több helyen fölléptek az apartheid néger kiszolgálóival szemben is. Rendőrségi adatok szerint a zavargásoknak szombat óta hét halálos áldozatuk volt’. Valamennyien feketék. Tizenkét — ugyancsak fekete bőrű — személyt letartóztattak. Port Elisabethben hétfőre virradó éjjel a rendőrök agyonlőttek egy férfit. Ciskei bantusztánban, amelynek kormányzatát a fajüldöző rendszer tartja fönn, vasárnap a rendőrök belelőttek egy temetési menetbe. Egy férfi és egy nő meghalt, 13 megsebesült. Guguletuban, Fokváros közelében szombaton és vasárnap merényletek következtében életét vesztette három fekete férfi, akit — a jelek szerint — a fajüldöző rendszer ügynökének tartottak. A merényletek elkövetői ismeretlenek. Hétfőn kilenc brit egyházi személyiség és hét konzervatív párti parlamenti képviselő érkezett ténymegállapító látogatásra Dél-Aírikába. Mint az egyik egyházi vezető elmondta, megérkezésük után a fekete lakosság képviselői felszólították a küldöttség tagjait: hazatérve próbálják rávenni a londoni kormányt Dél-Afrikával fenntartott diplomáciai kapcsolatainak megszakítására. A brit kormány elítéli az apartheid-rendszert, de mind ez ideig nem volt hajlandó gazdasági vagy politikai büntető intézkedéseket hozni ellene. Kapcsolatok Angolával és Zimbabwéval Lösönczi Pál, a Politikai Bizottság tagja, az Elnöki Tanács elnöke a napokban hivatalos baráti látogatásra Angolába, majd Zimbabwébe utazik. Az Angolai Népi Köztársasággal függetlenségének kikiáltása évében, 1975 decemberében létesített diplomáciai kapcsolatot a Magyar Nép- köztársaság. Az egymillió 246 ezer négyzetkilométer területű, több mint H millió lakosú afrikai ország fővárosa Luanda, népessége főleg bantu, hivatalos nyelve a portugál, A függetlenség elnyerése után a szocialista orientációjú fejlődés útját választotta, ami jó alapul szolgál kapcsolataink fejlesztéséhez. Angolát 1482-ben fedezték föl az Indiába vezető utat kereső portugál hajósok, s a gyarmatosítók a rabszolga- kereskedelem egyik központjává tették. 1951-ben Portugália úgynevezett tengerentúli tartományának nyilvánította Angolát. 1956-ban alakult meg az Angolai Népi Felszabadítási Mozgalom, s 1961-ben fegyveres harcot indított a függetlenségért. Az ország 1975. november 11-én nyerte el függetlenségét a fasiszta rendszert megdöntő 1974-es portugáliai események, a „szegfűk forradalma” következtében. A függetlenné vált ország hozzálátott a gyarmati kizsákmányolástól örökölt súlyos gazdasági elmaradottság felszámolásához. A kubai internacionalista segítséggel a belső és külső reakció támadását visszaverő fiatal államban azonban a gazdasági építést hátráltatta a portugálok hirtelen távozása következtében jelentkező hiány gazdasági vezetőkből és szakemberekből, a világgazdasági válság, az ország egyes tartományaiban az Unita ellen- forradalmi szervezet megfélemlítő és szabotázsakciói, valamint a sorozatos dél-afrikai betörések az ország területére. Angola a belső nehézségek ellenére elismerésre méltó sikereket ért el a sadalmi-gazdasági fejlesztés terén. Angola mezőgazdasági ország, a népesség négyötödének a mezőgazdaság nyújt megélhetést. A fő mezőgazdasági termények a kávé, a cukornád, a szizál és a gyapot. Ásványkincsekben nagyon gazdag ország, az ásványkincsek nagy része azonban még kiaknázatlan. Az ország élén a függetlenség kikiáltásától 1979-ig Agostinho Neto állt, halála után pedig Jósé Eduardo dós Santos követte az államfői poszton. A nemzetközi életben Angola haladó politikát folytat. Az el nem kötelezett országok mozgalmában, az Afrikai Egységszervezetben és a frontországok csoportjában következetes anti- imperialista irányvonalat képvisel és természetes szövetségeseinek tekinti a szocialista országokat. IntézméA Rainbow Warrior-ügy Egy miniszter lemondásának háttere Faibius miniszterelnöknek az a beismerése, hogy francia ügynökök süllyesztették el a Rainbow Warriort, arra mutat: a francia kormány tisztázni akarja ezt az ügyet, amelynek hullámait Hernu hadügyminiszter lemondása sem csillapított le s amely már magát a köztársasági elnököt is fenyegeti. Pedig Mitterrand elnök Mururoa szigetén tett látogatásakor, amikor az elnök határozottan állást foglalt a csendes-óceáni francia jelenlét és a nukleáris kísérletek folytaitása mellett s a jobboldal — kivételesen — tapsolt e szavaihoz, még úgy látszott, hogy a „nemzeti konszenzus” jegyében leveszik a belpolitikai napirendről a Rainbow Warrior-ügyet s nem fenyegeti veszély Hernu hadügyminiszter pozícióját sem. A beavatottak Hernuben a jövő évi választások után az elnök és a jobboldal között létrejövő „társbérlet” egyik kulcsemberét látták. Hernu ihadügyminisztersége idején nagyon jó kapcsolatot teremtett a magasabb katonai hierarchiával, s jobboldali körökben azt rebesgették: a jobboldal választási győzelme esetén is megtarthatná pozícióját, mintegy képviselve a katonai politika „folyamatosságát”. Nem így töi+tént. A Le Monde és a L’Express leleplezte, hogy a DGSE egy „harmadik kommandót” is küldött Üj -Zétandra s, az haj - tóttá végre a merényletet a Greenpeace-mozgalom hajója ellen. Ezt a helyzetet már Mitterrand elnök is tarthatatlannak érezte, s az ügy sürgős tisztázására szólította föl Fabius miniszterelnököt. A tisztázási folyamatnak csak az első felvonása zajlott le Hernu lemondásával. Az új hadügyminiszterre, Paul Guilesre vár az a nem éppen könnyű feladat, hogy kibogozza a rejtély szálait, s rendet teremtsen a QDGSE-n belül. Hernu ugyanis azzal indokolta lemondását, hogy Lacoste tengernagy, a DGSE vezetője megtagadta a felvilágosítást arról, volt-e a DGSE-nek egy „harmadik kommandója” is Űj-Zélan- don, s az hajtotta-e végre a merényletet, mint a Le Monde állította. „Erkölcsi kötelességem, hogy megvédjem a DGSE becsületét és biztonságát — írta a hadügyminiszterhez intézett levelében Lacoste. — Ha válaszolnék az ön kérdéseire, ezzel veszélyeztetném néhány tiszt és altiszt életét, akik különösen veszélyes missziókat hajtottak végre... A sajtóban közölt értesülések megerősítése csak külföldi szolgálatoknak volna hasznos.” A titkos szolgálat tehát nem hajlandó kiszolgáltatni titkait. Funkcionáriusai közül sokan rokonszenveznek a jobboldalai s arra számítanak, hogy fél év múlva úgyis a jobboldal jut hatalomra. Mitterrand rendkívül meleghangú levélben búcsúzott a távozó minisztertől, akihez szoros baráti kötelékek fűzték. A francia sajtó szerint Hernu volt az a „biztosíték”, amelyet ki kellett cserélni... Ajz a védelmi vonal, amelyet az elnök és a kormány maga körül kiépített, ugyanis a következőkön alapul: az elnök csak egy héttel a merénylet után értesült arról —, is nem Hernu hadügyminiszter, hanem Joxe belügyminiszter tájékoztatta erről —, hogy a DGSE „hírszerzési” feladattal Űj-Zélandra küldött ügynökeinek valószínűleg része van a hajó elsüllyesztésében. További érdekes kérdés, hogy ki jutatta a Le Monde- hoz és a L’Expresshez azokat az információkat, amelyek végül is Hernu lemondásához vezettek. A Le Journal du Dimanahe azt állította, hogy az informátor a foelügy- miriisztérium alá tartozó kémelhárítás volt. A belügyminisztérium határozott cáfolata ellenére tartják magukat azok a feltevések, hogy Joxe belügyminiszter, több más szocialista vezetővel együtt, arra a meggyőződésre jutott: „a fekélyt fel kell vágni”, A jövő fogja megmutatni, hogy Paul Quiles, az új hadügyminiszter milyen sebésznek bizonyul. Quiilest erélyes emberként ismerik, s a Szocialista Párt radikális szárnyához tartozik. A jobboldal különösen gyűlöli. Vajon a szocialista „Robespierre” megtisztítja-e Augiasz istállóját képes lesz-e eleget tenni annak a megbízatásának, amelyet Párizsban máris „herkuleSi feladataként emlegetnek? Dobsa János nyes kapcsolatok fűzik a KGST-hez. A magyar—angolai együttműködés az MPLA támogatásával a felszabadító harc idején kezdődött. A függetlenség elnyerése és a diplomáciai kapcsolatok létesítése után államközi kapcsolataink rövid időn belül a legmagasabb szintre fejlődtek. Kapcsolatainknak kezdettől fogva nagy politikai jelentőséget tulajdonítottunk és segélyek nyújtásával is támogattuk a szocialista orientációjú fejlődést. Kapcsolataink fontos állomása Jósé Eduardo dós Santos elnök 1981-ben tett magyarországi hivatalos baráti látogatása, amelynek során Losonczi Pállal aláírta az együttműködésünk alapdokumentumának számító barátsági és együttműködési szerződést. Angolába irányuló legfőbb exporttételeink: autóbuszmotor és alkatrész, telefon- központ, gyógyszer, tenyész- tojás, naposcsibe. Angolai exportunk értéke 1984-beri 4,3 millió dollár volt. Angolai importunk legfontosabb tétele a kávé és az ipari gyémánt. A magyar—angolai együttműködés példája a Luandától 20 kilométerre, Viandá- ban működő Keve autóbusz- gyár. Itt Magyarország által szállított részegységekből szerelik össze a távolsági közlekedésre alkalmas buszokat. Hazánk és a Zimbabwei Köztársaság 1980-ban létesített diplomáciai kapcsolatot. Az együttműködés alapelveit rögzítő megállapodás szerint mindkét országban keresik az együttműködés kialakításának lehetőségét a gazdaság, a kereskedelem, a kultúra, a ;ny és a technika terü- agykövetünk 1983 ja- ban adta át megbízó. -iét. A diplomáciai kapcsolatok felvétele után a külkedeske- delrni minisztérium és a Magyar Kereskedelmi Kamara szakemberei készítették elő a gazdasági kapcsolatok felvételét. 1981 októberétől — közös GATT-tagságunk alapján — kereskedelmünkben kölcsönösen biztosítjuk a legnagyobb kedvezmény elvét. Lehetőséget kínál együttműködésünk fejlesztéséhez közös tagságunk is a Nemzetközi Valuta Alapban és a Világbankiban. A magyar—zimbabwei kapcsolatok kiemelkedő állomása Róbert Mugabe miniszterelnök 1983 májusi hivatalos látogatása hazánkban Lázár Györgynek, az MNK minisztertanácsa elnökének meghívására. A látogatáson mindkét fél megerősítette szándékát az együttműködés kiépítésére. A miniszterelnöki látogatást követően több zimbabwei miniszter járt hazánkban, keresve azokat a területeket, amelyeken a magyar tapasztalatokat az együttműködés kiépítésével Zimbabwe hasznosíthatná. 1984 óta magyar kereskedelmi kirendeltség működik Hararében. Űj impulzust adhat kapcsolatainknak az idén júniusban aláírt kereskedelmi megállapodás. Megkezdődött az egyeztetés a két ország Műszaki-Tudományos Együttműködési Egyezményének megkötéséről. Mindez előnyös keretet kínál a gazdasági kapcsolatok fejlesztéséhez. Zimbabwe ásványkincsekben igen gazdag ország; jelentős krómérc-, azbeszt-, arany-, ezüst- és wolframbá- nyászata. Afrika egyik legerősebben diverzifikált iparával, intenzív mezőgazdasági termeléssel és kielégítő infrastruktúrával rendelkezik. Gazdasági téren lehetséges együttműködési területnek tartjuk a mezőgazdaságot, (öntözési rendszerek, vízgazdálkodás, szövetkezeti tapasztalatátadás) az energetikát, a közlekedést, az egészségügyet, az oktatást, az izzólámpa- és fénycsőgyártást.
