Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
1985. szeptember 23. hétfő Somogyi Néplap 5 Munkásmozgalmi klub Emlékek, kiállítás Emléktábla jelöli a kaposvári munkásotthon helyét; ide jártak rendszeresen azok a fiatalok, akik szombaton ősz lejjel szerveztek találkozót. Ebben az évben alakult meg a Latinca Sándor Művelődési Központban a munkásmozgalmi klub. A helyiek rendszeres találkozását gazdagító program keretében az ország csaknem minden tájáról harmincötén látogatták meg a szülővárost, ifjúságuk színhelyét. Pap János, a városi tanács elnöke kalauzolta őket a megyeszékhelyen, bemutatta az új létesítményeket, a fejlődő Kaposvárt. Kiállítás nyílt Mautner József fotóiból és íotógyűj- teményébőí ebből az alkalomból a művelődési központban, ahol értékes korabeli képek elevenítik föl a munkásmozgalom helyi hagyományait. A kiállításon bemutatott fotók közül a legrégebbi 1870-ben készült: Holländer Jakab, Kaposvár első agitátora szerepel a képen. A munkásotthon életét bemutató képsorok szintén becses értékűek. Élénk kulturális és sportélet folyt a közösségben, a színjátszócsoport mellett zenekar is működött. Emlékeket idéztek a képek a harmincas évek kaposvári eseményeinek részeseiben, akik a valóban otthonuknak tekintették a munkásotthont. Részt vett a találkozón többek között Spitz Ferenc nyugdíjas pék is, akinek öccsét, Spitz Dezső kaposvári nyomdászt 1942. szeptember 20-án gyilkos golyó ölte meg. A nyomdaiban elhelyezett emléktáblánál tisztelgett testvére. A Latinca művelődési központban megrendezett dokumentum kiállítás egyik legértékesebb képsora épp Spitz Dezső kivégzésének körülményeit mutatja be. Ezeket a képeket a ma Ta- bon élő Erényi Lajos órás készítette. A találkozón részt vett egykori kaposvári ifjúmunkások nagy figyelmet szenteltek a város fejlődésére, a jövő terveire. Elhatározták, hogy ezután minden évben találkoznak. Befejeződik a tizedik évad ÚJABB SZOBROK A MŰVÉSZTELEPEN müvet készített. A kompozíció két felét egy napkorong fogja össze. Lóránt Zsuzsa pásztorfigurája is elkészül még az idén. Ezt az új, hármas számú általános iskola előtt állítják föl, míg Szabó Iván munkája — hasonlóan a tavalyihoz — a város főteret díszíti. A holland Erik van Spronsen Két kocka címmel állított kompozíciót. Felesége Krekel van Spronsen Moduláció címmel állított föl ritmikus mozgású tér- piasztiikát. A Szovjetunióból érkezett a litván Daliute Ona emlegetik, hiszen egyetlen rönkből formálta ki nyolcszögletű, teleszkópszerű térplasztikáját.) Az NDK-:ból jött Friedmann Lenk, aki fekete színű geometrikus munkáját adományozta a városnak. Ezekben a napokban várják Nagyatádra a stúdió program befejezésének megbeszélésére Samu Gézát, Farkas Ádámot és Varga Leát. A telep vezetői arra várnak választ, hogy a tavaly megkezdett térszervezési program miként fejezhető be egyszerűen, esztéti Befejezéshez közeledik a nagyatádi szobrász alkotó- telepen a tizedik évad. Az idén két hazai és öt külföldi művész dolgozott a Rinya parton. Szabó Iván az előző évadot követően hatodszor látogatott Nagyatádra. Ezúttal egy kétoldalas dombOFMatulaite, aki egy helyi mitológiából merítette témáját; női figurát ábrázol vállán madarak körvonalaival. A Franciaországban élő Jorge Dubon tavaly megkezdett munkáját fejezte be Gigant- oszlop címmel. (Ezt a szakemberek technikai csodaként kusan és értelmesen. A tizedik alkotóidény ünnepélyes zárására egyébként október végén kerül sor, s az érdeklődők ekkor megismerkedhetnek a környezetrendezésre vonatkozó elképzelésekkel is. N. J. Repülünk, Pán Péter! Beatkoncertre emlékeztető zsivaj fogadta Pán Pétert a kaposvári Csiky Gergely Színház Barrie-,bemutatóján, kedden délután: a képzelet szárnyain érkező különleges lények talán csak turbómotorokkal kelhették volna versenyre a hangos nézőtérrel. Ám ilyen változtatást semmiképpen sem ajánlanék Pártos Géza rendezőnek, s a szereplőknek: a képzeletbeli utazás ötömétől ne fosszák meg azokat, akik fogékonyaik a lélek legfinomabb rezdüléseire. Kiemelkedő színházi esemény a Pán Péter kaposvári bemutatója. A harsány- sághoz szokott fülnek talán szokatlan a halk fuvolára emlékeztető, képzeletet gyújtó előadásmód, de ebben az esetben egy véletlenül zemg- zetesebbre sikerült hang is ,,életveszélybe’’ sodorhatná Pétert, s véle együtt azt á mesevilágot is, amelyet az érzékeny gyerekkor népesít be. Ismerősünk — hiszen önmagunk — Vanda, aki elsőként szólítja meg egy holdfényes éjjelen a képzeletben szabadon szárnyaló Pán Pétert; később ugyanígy tesznek testvérei, Jancsi és Misi is, hogy együtt szánjanak ki a iDarling-esalád ablakán hősünkkel. Szintén ismerősünk a házőrző Kutyi, aki talán csak azért marad otthon, hogy megleckéztesse a hivatali rang mámorában élő gazdit. (Bizonyára nem véletlen, hogy Pártos Géza a kalóz szerepét is vele játszatja el.) A színpadi figurákból következtethetünk arra, hogy a szerző milyen családi környezetben élt. Anyja iránt érzett szeretete a Darl ing-család megjelenítésében is kifejezésre jut. A darabbeli elveszett fiúk szülőkre találnák a Darling- családban, Pán Péter azonban kívül reked. Vajon miiért? Mert ő maga a Fantázia, az örök Vágyakozás. Ha ő már nem lenne, kitől tanulna meg fütyülni a szél, a képzelet szárnyán repülni a gyerek és felnőtt? Elapadna a művészet tiszta forrása is, ha nem fennének Pán Péterek. Pártos Géza a művészetbe vetett hitének ad kifejezést ezzel a rendezésiével. Kitűnő társakra talált itt, Kaposváron a színházban. Igó Éva Jászai-díjas alakítását a művésznő kaposvári „esúestel j esítményéként” tarthatjuk számon. (Vandát személyesíti meg.) Az anya- szerepben Czakó Klára remekel. Lukáts Andor Jászai- díjas művésznek, a darab címszereplőjének a játékát minősíti vágyunk: — .,Veled repülünk. Pán Péter!” A dárab nem nélkülözi a látványos jeleneteket sem, ezekben Csémák Árpád jeleskedik. Mészáros Károly, Kuna Károly, Gőz István — a Darl ing-család fiúgyermekei és Kutyi — színes egyéniségeket keltenek életre. Az elveszett fiúk .kedvesek, sze- retetre méltóak. Szlávik István díszletei, Szakács Györgyi jelmezei tág teret adnák a nézői .képzeletnek. Egységesen magas művészi színvonalú előadást láttunk, nagyobb gyerekeknek és a felnőtteknek is a figyelmébe ajánljuk. Horányi Barna SZÓL A RÁDIÓ Minden hétfőn és csütörtökön a tízórai szünetben a Kisfaludy utcai általános iskolában megszólalnak a hangszórók. A szerkesztőbizottság négy nyolcadikos diák. Cserfesek, talpraesettek, jól felvágták a nyelvüket., de amikor a rádiózásról kérdezem őket, mégis szerénykednek. — Mi csak szervezői vagyunk az adásoknak, de az előkészítésben az egész isko- u részt vesz kérdésekkel, javaslatokkal — mondják. Bemutatkozik az „élgárda”: a két veterán, akik már tavaly is rádióztak. Pintér Ernő zenei szerkesztő és Ber- zeviczy Balázs sportos. Vajda Levente a politikai hírszerkesztő, az újonc Verseghi Bea pedig a kulturális terülteiért felelős. — Csak az iskola belső telelte a műsorok témája? — Egyáltalán nem — felelik szintén kórusban. — Balázs például beszámol a bajnoki mérkőzésekről, különös érdeklődés kíséri a SÁÉV kosárlabda-csapatának mécseséit. Levente a tévé,-a rádió adósadból; és a Magyar- ország című lapból ollóz politikai eseményeket, érdekességeket. Természetesen közöljük az iskola legfrissebb híreit, a különféle versenyek eredményeit, közzétesszük a felhívásokat, közleményeket. Havonta átlag egy alkatommal, évfordulókon, ünnepeken. névnapokon műsoros megemlékezést sugároz az is- kiolarádiö. Ebben a jó versmondó diákok segítenek, a verséket Bea szerkeszti ösz- sze. — A zenei szerkesztő milyen alapon válogat? — Kérdezzük a gyerekeket, hogy mit. szeretnének hallani, de sokszor maguktól is odajönnék hozzánk a folyosón a kívánságaikkal — mondja Ernő, aztán nagy derültség közepette így osztályozza a hal Igatóságot: — A kicsik kedvence a Dolly Roll és az R-GO. A nagyobbak közül a fiuk inkább a kemény zenét kedvelik, gyakran kérnek például Scorpi- onsit, a lányok a Nemások. a Modern Talking-osok. — Mindig elkészül időre a műsor? Nagy felzúdulás a válasz. — Az nagy léégés lenne, ha nem lenne kész időre! — Mindnyájan nyolcadikosok vagytok. Mi lesz a rádióval jövőre? — Ez már hagyomány, hogy minden évben a nyolcadikosok a fő szervezők, s időközben felnevelik az uitápőtlást. Mi is ezt az évet még szeretnénk megcsinálni becsületesen, de nem akarjuk, hogy ha elmegyünk, az utánunk jövők hirtelen beleessenek a szakadékba — magyarázza Ernő, aki láthatólag magára vállalta a szóvivő szerepét. — Megtanítjuk a mostani hetedikeseket a magnók, erősítők kezelésére, rájuk bízunk egyszerűbb feladatokat is. Vera néni, azaz Takácsné Kis Vera tanárnő vitánk közben meghúzódik a háttérben, illetve ötletéivé], hozzászólásaival egyenrangúként vesz részt a beszélgetésben. — Egy tanár kell, aki a gyerekek közvetlen Thun'ka- táfsa — mondja, amikor mégis szóhoz jut. — Én tartom a kapcsolatot az iskola vezetése és a diákok között, — Mennyire szól bele a munkába? — Ami a sportot és a zenét illeti, hált ebbe nem szólhatok belé — mondja nagy helyeslés közepette. — Bea és Levente személyesebb munkatársaim, a műsorokat 'közösen csináljuk. A 'tartalmi kérdéseket távlatokban megbeszéljük, nagy vonalakban elmesélik, hogy mit terveznek, de a részletekben télijesen önállóak. Inkább a témák helyes arányának megválasztásánál kell némi segítség. — Régóta dolgozik együtt a gyerekekkel? :— Körülbelül hat éve veszek részt a munkában, sokat kísénlletieztünk, próbálkoztunk az előző osztályokkal. Ügy érem, most kezd olyan lenni a rádió, amilyennek megálmodtuk. Tele. vagyunk ;elvekkel, hogy mit lehetne még tökéletesíteni. Meg keltene próbálkoznunk riportok készítésével is, és talán a kisebbek közül is bevonunk valakit a szerkesztésbe. Az ötletek .nyomán felcsapnak a vélemények, hangos a vita; mindenki egyszerre beszél. — Milyen szerintetek a jó rádiós ? — Együtt vagyunk jók — mondja Bea rövid gondolkodás után. — Egyedül nem jó senki se — teszi hozzá Ernő. — Egymástól tanácsokat kérünk, mindenki ismeri a másik munkáját. Nincs félté- kenytkedés, hiszen négyünkön- kívül bárki beleszállhalt a műsor alakulásába. 'Mielőtt elbúcsúzom, arra kérem- a cserfes tiniket, üzenjenek valamit az „éterből” a város diákjainak. Meglepetésemre így hangzik a válasz: — Azt javasoljuk, hogy próbálják meg más iskolák is. Megéri, mert műsoraink nagyon népszieirííek. X. K.
