Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-23 / 223. szám
1985. szeptember 23., hétfő Somogyi Néplap 3 Jó kezekben a stafétabot Nyugdíjas téeszelnökök találkozója Voltt, aki botra támaszkodva, de eljött a hívó szóra, Néhányuk igencsak korán kelt, hogy idejében érkezzen a pénteki találkozóra a taibi téeszbe. Losonczi Mihály Barcsról, Mészáros József Nagyatádról, Szabó Kálmán Böhönyéról kelt útra, hogy ott legyen a hagyományteremtő összejövetelen. A Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek Somogy Megyei Szövetségének nyugdíjas tagok érdekvédelmi bizottsága ugyanis ezután legalább évente egyszer megrendezi a nyugdíjas téesz-elnökök üzemlátogatással egybekötött tanácskozását. Az érdeklődés hozott össze Tabon mintegy negyven nyugdíjas termelőszövetkezeti elnököt Somogybái. Bö- dők Lajost Kőröshegyről, Pápai Lajost Balatons zabad iból, Fehér Lajost Kisbárapátiból, Prukner Antalt Kaposmérő- ből és másokat a Drávától a Balatonig, Régi ismerősökként üdvözölték egymást. Kapcsolatuk nehéz időszakokban edződött barátsággá. Sokan bizony rég látták egymást. Egy-egy örömteli kéz- szorítás után önkéntelenül és aggódón hangzott el a kérdés: ki tud támsufcrúl, aki nem jött el a találkozóra? Bernáth Ferenc, a megyei Teszöv elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd Bogó László, a Teszöv titkára adott áttekintést a somogyi termelőszövetkezetek életéről. A korábbi eredményekhez viszonyítva sokat fejlődtek megyénk közös gazdaságai, az országos átlaghoz képest azonban tovább romlott eszközeLlóitottságuk. Javult a gazdálkodás színvonala, szociális téren a legnagyobb eredményt az üzemi étkeztetésben érték el. Kovács Ferenc tabi elnök a Béke Tsz gazdálkodáséról tájékoztatta a nyugdíjas elnököket. Olyan gazdaságról adott képet, amelyik jó példa arra, miként lehet a termelésszerkezet ésszerű változtatásával eredményesen gazdálkodni nehéz viszonyok között. Az ipari tevékenység nyereségével egyre inkább meghatározó a gazdaság jövedelmének alakulásában, s ezen kívül megtartó erő a könnyező, kisebb településeken. Valter Imre hataitonszaba- di, Szabó Kálmán böhönyei és Nemesszegi István szent- balázsi nyugdíjas elnök szavai azt tükrözték, hogy nyugdíjasként is élénken figyelik a somogyi gazdaságok eredményeit és gondjait. Elismerve a téeszek fejlődését, sorra vették az eredménynövelést fékező tényezőket is. A termények szigorú piacát, a tárolás gondjait említették és még jónéhány olyan gondot, amellyel a szövetkezetek mai vezetőinek kell megfoir- kózniok. Tóth Károly, a megyei tatács elnökhelyettese és Her- ner Endre, a megyei pántbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa a jelen eredményeiben azoknak az erőfeszítéseknek a visszatükröződését látta, amelyek a most már nyugdíjas szövetkezeti elnökök nevéhez fűződnek. Jó kezekbe került a stafétabot — ezt tapasztalhatják a somogyi tée- szekben. Méltán illeti elismerés azok munkáját, akik tízhúsz éve vagy még régebben támogatták-sürgették a technikai haladást, egyengették a fiaital vezetők útjait, és most is készék segítséget nyújtani tapasztalataik gazdag tárházából. Most, amikor már több idejük van a családjukkal való foglalkozásra, egyéni ügyes-bajos dolgaik intézésére ... Mura József például nemrég még a fonyódi té- esz elnöke volt, most a legfőbb gondja a szakcsoport keretében a szőlészkedés. Barkóczi József tengődi nyugdíjas elnök ugyancsak a háztájinak „adta át magát”: a két hold földön még fóliás kertészkedést is folytat. A nyugdíjas elnökök pénteki összejövetelén megnézték a tabi téesz gumdfuitózó üzemét, ellátogattak a zalai Zichy emlékmúzeumba, megtekintették Tabon Nagy Ferenc fafaragónak, a népművészet mesterének állandó kiállítását — hasznos napot töltöttek együtt. Varga Sándor, a hétesi téesz nyugdíjas élnöke és egyben a szövetség érdekvédelmi bizottságának elnöke mondta: — A somogyi termelőszövetkezeti tagoknak több minit a féle nyugdíjas és járadékos, s közülük jónéhányan meglehetősen rossz körülmények között élnek. Bizottságunk feladata, hogy a lehetőségekhez képest segítsük őket, javítsuk szociális helyzetüket. Számos gazdaság megteszi, ami tőle telük. Ezen az ösz- szejövetéllen — a Tabon kínált programmal — megismerkedtünk a nyugdíjas elnököket foglalkoztató gondokkal és lehetőség nyílt az egymással való találkozásra... A rendezők élérték céljukat: a résztvevők mielőbbi, hasonló tanácskozást sürgettek. Hernesz Ferenc ÚJ GYÁR TABON A téglarobot Harminc évre elegendő anyagot kutattak föl a Tab melletti dombokon a geológusok. Azután abbahagyták a fölmérést, mert a réteg végeláthatatlánnak tetszik, s nyugodtan javasolták: érdemes a további évtizedekben is téglát gyártani itt. Követhette ezt a döntés: megújítják a kiöregedett gyárat. A régi kemencét lebontották, újat építettek helyette és a nyerstégla készítéséhez is egy korszerű gépsort vásárolt a somogy—zalai vállalat. Varga Ottó gyárvezetőt a kemence tetején találtuk meg néhány nappal ezelőtt. Épp a próbaüzem kellős közepén kértük, hogy 'kalauzoljon végig az új gyáron. — A réginél kell kezdenünk — mondta, miközben az épületet megkerültük. — A rekonstrukció ugyanis arra volt elegendő, hogy a nyersgyártást és az égetést modernizáljuk. A kiszolgáló berendezések megmaradtak. A gyár mögött hatalmas földkupac magasodik. Elárulja magáról: nem a természet formálta. Olyan, mintha egy játékos kedvű óriáscsemete elkezdett volna homokvárat építeni, de félbehagyta az egészet. — Ez az agyagdepó. öreg kotrógép haraípdélja az anyagot, amely szalagrendszeren jut az adagolóhoz, majd a két hengerműbe. Innen ismét sétálnunk kellett, mert az agyag rövid útját gyalogosan nem lehet, követni. Újra a gyárat megkerülve jutottunk vissza a hengerekhez, amelyek vékonyka, fénylő lapocskákká gyúrják la imasszát, és megint szalagra teszik, amely átszállítja a másik oldalra. (Gyaloglás ismét.) A keverőgépnél ér véget a szállítószalag. A „mixerben” — ha kell — nedvesítik az agyagot, azután a prés következik, amelyből lyukacsos óriáskígyóként bújik elő az öBszetömörített massza. — Nos, Innét új a gyár — mutatott Varga Ottó egy forgó szerkezetre. — Ez a vágóautomata, amely már az olasz Llnigl licenc alapján Csehszlovákiában készített Stast (gyártósor része. És ettől a vágószerkezettől hasonlít későbbi önmagára a tégla. Szürke még, nedvesen csillogó, de téglatest-forma, oldalán (barázdákkal, „hasában” lyukakkal. Innét vándorol hosszú úton, de emberi kéz nem érinti. Érdekes gépezetek térülnek-for- dulnak, egymásnak adva a jelzéseket és a téglát, pontosan, mint az óramű. Az egész egy nagy téglarabot. Paletta-adagoló teszi a nyerstégla alá a fémrudakat, amelyeket elevátor pakol egy emeletes kocsira. Méltóság- teljesen nyílik eztán a szárító két embemyi magas vaskapuja, és gurulnak be a kocsik a melegbe. Két napot is eltöltenek odaJbent, amíg kiszáradva kijönnek néhány méterrel odébb és kezelésbe kapja „őket” a másik elevátor. Egy újabb szerkezet leszedi a palettáról a téglát, rakományt készít belőle. Ezeket a rakatokat villástargoncán viszik be a kemencébe. A gyárvezető büszkélkedett: — A 'kemence különlegesség. Jól megtervezték, kezes jószágnak látszik az első időkben, s reméljük, később is |az 'marad. Jártunk a tetején, jártunk mellette, jártunk benne, miközben Varga Ottó kinyitott sokféle ajtócskát, csappantyút, födelet és elmagyarázta, hogy mennyiféle csatornáin áramlik a levegő, és még véletlenül sem úgy, ahogy önmagától menne, hanem szigorúan előírt útra kényszerítve. El lehetne tévedni abban a labirintusban. A lényege azonban az egésznek annyi: a tégla mozdulatlan, a tűz „sétái” arra, amerre az ember akarja. És ahol elhamvadt, ahol a tégla kihűlt, ott újra megjelennek a fürge villástargoncák s kiteszik a kész, pirosas téglát a tárolótérre. Ennyi az egész leírva. Ott a gyakorlatban egy kissé bonyolultabb. Kilencvenmll- lló forintba került. Tart a próbaüzem, hazai és csehszlovák szakemberek ellenőrzik, hogy mi lett abból, ami még nem is oly rég csak a tervezőasztalon, pauszpapírokon létezett. Az ünepélyes átadás novemberben lesz. Az idén 'már 3,5 millió tégla (gyártását tervezték. Van még majdnem négy hónap, és a teljesítmény már több, mint egymillió darab. Varga Ottó nyugodt: — Jó gyár lesz ez — mondta és visszament a kemence tetejére. , p NINCS HŰTŐPULT, MARÁD A KONZERV A Barcs környéki huszonöt kistelepülés lélekszáma évről évre csökken. Míg 1970-ben 21 363-an éltek ezekben a falvakban, addig tavaly már csak 17 070 lakost számláltak. Kihalnak a Dráva menti települések? A statisztikák szerint igen. hiszen aki egyszer költözésre adja a fejét, az nem ál', meg Barcsnál sem. Ám akik maradnak, itt akarnak élni, s mert főképpen időskorúak, számukra minden eddiginél fontosabb, hogy megfelelő ellátásban legyen részük. A barcsi népi ellenőrzési bizottság éppen azért keresett föl huszonöt településen lévő negyvenegy üzletéből 14 élelmiszer és vegyesboltot, valamint kilenc — vendéglátóhelynek nevezett — italboltot, hogy az ellátás színvonaláról gyűjtsön tapasztalatokat. Jó és rossz példával egyaránt találkoztak. Igaz, hogy a barcsi kenyérgyár megépültével javult a minőség, a mennyiség. Ám Vízváron, ahol csurgói kenyeret kínálnak, csak dél körül érkezik meg a szállítmány. A barcsi termelőszövetkezet tejüzemének köszönhetően folyamatos a tej- és tejtermékellátás, sőt, gyakran a szomszédos Baranyából, vagy Somogy megye székhelyéről is szívesen visznek termékeikből. Az már nem a termelőkön múlik, hogy a boltokban időnként hiányos a válasz - ték, mert nincs elegendő hűtőpult, vagy hűtőszekrény. A barcsi népi ellenőröknek a hússal volt a legtöbb gondjuk. Kisebb településeken tőkehúst vásárolni egyszerűen reménytelen próbálkozás. Az üzletek technikai felszereltségén kellene javítani, csakhogy ez rendkívül költséges. A felvágottakból — néhány kivételtől eltekintve — enyhén szólva szegényes a választék. Újdonságot csak elvétve találni. A hiányzó hűtőpult az oka annak is, hogy alig néhány helyen kínálnak baromfit, s ibaromíiaiprólékot. Ha adják is, csak ritkán, mert a szállítás cseppet sem nevezhető kiegyensúlyozottnak, rendszeresnek. Marad tehát á bőséges konzerv választék — csakhogy az árát nem éppen a nyugdíjaikhoz méretezték. Drágult a 'közlekedés, így a legszükségesebb napi iparcikkeket is otthon vennék meg a falvak lakói. A népi ellenőrök megállapításai szerint gyakorta mégis utazniuk kell, mert a kínált portéka mérethiányos. Ha valla- ki kislábon él, nem biztos, hogy 'megfelelő zoknira, harisnyára akad a vegyesboltban, még az olyan nagyobb helyéken, mint Lakócsa, vagy Csókonyávisonta sem. Javasolták a népi ellenőrök, hogy évente néhányszor tartsanak vásárokat a legszükségesebb cikkekből a kihasználatlanul levő moziban, kultúrháaban vagy iskolában. Nem szezonális jellegű leértékelésre gondoltak, hanem egy-egy évszakra való, gazdag választékú felkészülésre. Bosszantó, ha nincsen szőlőimetszéskor olló, kötözőzsineg, disznóvágáskor húsdaráló, tavaszi felújításkor apró szög, bár ezek többnyire máshol is hiánycikkek. A legbosszantóbb az, ha egy csomag szögért húsz kilométert is buszozni kell. Ezen még az sem segít, ha mondjuk Lakócsán centrifugát és kerékpárt ajánlanak. A vendéglőkben sem szereztek jó tapasztalatokat a népi ellenőrök. Hogy üdítőből gyakran Colára és Trau- bira szorítkozik a választéti, az még csak hagyján, de az épületek állapota gyakran már kritikán aluli, még a A KIHALÓ FALVAKBAN IS ÉLNI KELL hajdanában jó előjelként emlegetett kocsma jelzők sem illenek rájuk. Csak néhány példát, ragadunk ki. Péterhidán az italbolt mellékhelyiségének a teteje beszakadt. A poto- nyi festése elmaradt. A lla- kócsai rendezetlen, színvonala visszaesett, s ma már étkezni sem lehet benne. A daráhyi Fenyő vendéglőről egyszerűen nem tudták megállapítani, hogy mitől harmadosztályú. A rinyaújlaki italbolt ibeázik, falai füstösek. Minderről beszámoltak a huszonöt település negyvenegy boltját üzemeltető barcsi áfésznak is. A szövetkezet a hiányosságok felszámolására több intézkedést tett. Helyreállítás Berhidán Több mint hatszázan érkeztek Berhidára szombaton — az ország különböző részeiből —, hogy társadalmi munkáival segítsék a földrengéstől megrongálódott lakóházak helyreállítását. Bauxitbányászok és katonák jöttek Tapolcáról, több mint százan a csepeli munkásszövetkezettől ; szocialista brigádok érkeztek a Veszprém Megyei Tanácsi Építőipari Vállalattól, a szombathelyi Faipari Kombináttól a Bakony Művektől, az Ajkai Timföldgyártól és a balatonfüredi hajógyárból. A munkát a Veszprém Megyei Beruházási Vállalat szakemberei szervezték: kijelölték a javításra váró házakat, meghatározták a tennivalókat, és a szakemberek összeválo- gatásával komplex brigádokat alakítottak. Berhida hat utcájában legalább 2Ölj) ~h£- zon dolgoztak. Nagy Jenő
