Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-21 / 222. szám
2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 21., szombat Befejeződtek a japán—magyar tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) zetközi kérdésben estek egybe, abban teljes volt a nézetazonosság, hogy a béke megszilárdítása, a leszerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés előmozdítása a legfontosabb kölcsönös érdeik. A két ország kapcsolatainak történetében a mostani látogatás az eddigi legmagasabb szintű érintkezést jelentette. Lázár György látogatása aláhúzta, hogy szükség van a hasonlóan magas szintű párbeszéd folytatására, mert ez adhatja a legnagyobb ösztönzőt a két ország közötti kapcsolatok továbbfejlesztéséhez. „Állásfoglalás a japán— magyar kapcsolatok erősítése mellett”, „A nemzetközi feszültség enyhítésének szorgalmazása”, „Magyarország folytatja a gazdaságirányítási rendszer reformját” — ilyen és ehhez hasonló címekkel tudósítottak a pénteki tokiói polgári lapok Lázár György előző napi sajtó- értekezletéről, amelyre a japán Nemzeti Sajtóklubban került sor. A Minisztertanács elnökének sajtókonferenciájáról a legtekintélyesebb napilapok egyaránt részletes beszámolót közöltek, s csaknem mindegyik fényképes tudósítást jelentetett meg. A tudósítások hangneme és terjedelme újólag bizonyította, hogy a két ország kapcsolatainak történetében első kormányfői látogatás a japán sajtóban megkülönböztetett visszhangra talált. A Nihon Keizái Simbun, a szigetországi üzleti körök lapja kiemelte, hogy Lázár György a Japánnal való gazdasági kapcsolatok fejlesztésére szólított fel. A magyar kormány elnöke — írta a befolyásos gazdasági napilap — az együttműködés korszerűbb formáit szorgalmazta, így egyebek között vegyes vállalatok létesítését és a harmadik piacon való kooperáció szélesítését. Az újság figyelmét nem kerülte el, hogy Lázár György a magyarországi japán beruházások fokozását sürgetve az ehhez szükséges feltételek biztosítását is garantálta. A Nihon Keizai Simbunhoz hasonlóan a többi napilap is nagy teret szentelt annak, amit a Minisztertanács elnöke a kétoldalú kapcsolatokról mondott. Egyaránt kiemelték, hogy Lázár György szerint Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnökkel teljes mértékben egyetértettek a két ország közötti viszony, mindenekelőtt a gazdasági együttműködés fejlesztésének szükségességében. Az újságok beszámoltak arról, hogy a magyar kormány elnöke síkraszállt a kelet— nyugati kapcsolatok megjavítása mellett, s ezzel összefüggésben üdvözölte Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan novemberre kitűzött csúcstalálkozóját. Lázár György — írták a lapok — szorgalmazta a Kelet és Nyugat közötti politikai párbeszéd ipélyíté- sét. A japán sajtótudósításokból kitűnt az is, hogy a szigetországban nagy az érdeklődés a magyar gazdaság helyzete, a gazdaságirányítás gyakorlata iránt. A tokiói lapok egyöntetűen azt olvasták ki a Lázár György által mondottakból, hogy Magyarországon folytatódik a gazdasá- irányítási rendszer reformja. Részletesen ismertették azokat az intézkedéseket, amelyeket — mint azt a Minisztertanács elnöke sajtóértekezletén közölte — a magyar kormány ezen a téren elhatározott vagy tervez. Szörnyű földrengés Több ezer halott a romok alatt — Szükségállapot Mexikóban STOCKHOLM Újabb javaslat Az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszereli konferencia pénteki ülésén az NDK és Csehszlovákia képviselője ismertette azt a javaslatot, amelyet kormányuk tett az NSZK kormányának, hogy kezdjenek tárgyalásokat a közép-európai vegyilfegyver- mentes övezet létrehozásáról. Oleg Grinyevszkij, a szovjet küldöttség vezetője kijelentette: az NDK és Csehszlovákia kezdeményezése egybeesik a Varsói Szerződés tagállamai 1983 januári közismert javaslatával, amely szerint Európát mentesíteni kellene a vegyi fegyverektől. Grinyevszkij emlékeztetett Mihail Gorbacsov legutóbbi kijelentésére, hogy ha Kö- zép-Európáhan vegyifegyver- mentes övezetet létesítenének, akikor a Szovjetunió — alapvető külpolitikai elveinek megfelelően — kész lenne garantálni és tiszteletben tartani ennek az övezetnek a státuszát. Ez akkor lépne érvénybe, iha az Egyesült Államok is hasonlóan járna el — mondta a szovjet küldöttségvezető. Hernu lemondott Charles Hernu hadügyminiszter lemondott, Pierre Lacoste tengernagyot, a DGSE (a külföldi hírszerzéssel megbízott titkosszolgálat) vezetőjét pedig leváltják s a hadügyminiszter utódja folytatja majd a vizsgálatot a Rairabow War- rior-ügyben — jelentette be pénteken Laurent Fabius miniszterelnök. Pusztító földrengés döntötte romba Mexikóváros több központi városnegyedét. A katasztrófának az első jelentések szerint több miint ezer halálos áldozata és sok sebesültje van. A helyszínről érekezett fiilmitu- dósítások drámai képsorokat mutattak be az érintett fővárosi körzetekben összedőlt házakról, megroggyant magasépületekről, romhalmazzá vált egész utcákról. A városban katonái alakulatokat is bevontak a mentési munkákba. Az áldozatok pontos számát egyelőre nem lehet felmérni. Az anyagi károkról annyit tudni, hogy több mint száz épület összedőlt, vagy súlyosan megrongálódott. Mexikóban szükségállapotot hirdettek ki. Miguel de la Madrid köztársasági elnök rendkívüli kormánybizottságot állított fel a mentési munkálatok koordinálására. A fővárosi telekommunikációs központ megrongálódása miatt megszakadt a telefonösszeköttetés Mexikóváros és a külvilág között, s az országon belül a telexforgalom .is szünetel. Mexikóváros nemzetközi repülőtere viszont képes gépek fogadására, s két órás szünet után a metróforgalom is újra beindult a 16 milliós metropolisban. A természeti katasztrófa okáról feltételezik, hogy a hatalmas földmozgás a Mexikótól egészen Panamáig húzódó mélytengeri hasa- dék mentén keletkezhetett a Csendes-óceánban. A szakemberek attól tartanak, hogy a földmozgást esetleg szökőár követi, amely veszélyeztetheti a Mexikótól délre fekvő közép-amerikai országokat is. Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár részvétét fejezte ki a mexikói földrengés-katasztrófa kapcsán az ország elnökének és utasítást adott, hogy a világszervezet küldjön rendkívüli segélyt Mexikónak. Fidel Castro kubai elnök és több más latin-amerikai ország államfője ugyancsak segítséget ajánlott fel. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke is táviratban fejezte ki részvétét tegnap Miguel de la Madrid Hur- tadónak, a Mexikói Egyesült Államok elnökének az országot ért súlyos természeti csapás miatt. A Mexikóvárosban dolgozó hivatalos magyar kiküldöttek közül senki sem sebesült meg a csütörtöki földrengés során, valamennyien Mentik a sebesülteket a romok alól egészségesek — közölte péntekre virradóan a mexikói Magyar Nagykövetség az MTI havannai irodájával, telexkapcsolat útján. Az Ag- rober vidéken dolgozó munkatársaitól egyelőre nem érkezett hír a mexikóvárosi nagykövetségre. Az újabb helyszíni beszámolók szer irat a földrengés a Richter-skála szerinti 7,5 fokozat erősségű volt, reggel 7.19-kor kezdődött és egy percig tartott. Pénteken hajnalban egy televíziós bejelentés az áldozatok számát több mint ezerre becsülte, az Excelsior című újság nem hivatalos és más források által meg nem erősített értesülése legalább háromezer halálos áldozatról szólt. A fővárosban számos épület összeomlott. SVÁJC Férfiuralom vasárnapig? Ledöntsék-e a férfiuralom utolsó' bástyáját is Svájcban? Erről döntenek vasárnap az alpesi ország lakói, hagyományaikhoz híven természetesen népszavazáson. A konzervatizmusáról ugyancsak ismert Svájcban még csak 14 éve annak, hogy a nők szavazati jogot kaptak és csak négy éve cikkelyezték be a női egyenjogúságról szóló törvényt. Vasárnap az ország közel hárommillió szavazcpolgára arról dönt, felülvizsgálják-e a férfiuralom utolsó bástyájának számító házassági törvényt, amely nyomasztó fölényt ad a férjnek feleségével szemben. A berni parlament és a Szövetségi Tanács (kormány) állásfoglalása szerint ennek nincs helye a modern társadalomban. A vasárnapi népszavazás immár a második lehetőség az elavult helyzet megváltoztatására. A parlament ugyanis tavaly új házassági törvényt __ hozott, mégpedig elsöprő többséggel, 160 szavazattal 3 ellenében az alsóházban (Nemzeti Tanács) és 33 szavazattal 5 ellenében a felsőházban (Kantonok Tanácsa). A lakosság — s furcsamód nem csak a férfilakosság — soraiból jelentkező ellenállás azonban kikényszerítette, hogy a törvény hatályba lépéséről népszavazás döntsön. A svájci polgári demokrácia rendszerében országos népszavazás mondja .ki a végső szót minden olyán törvényről, amely ellen ötvenezer aláírást gyűjtenek össze annak ellenzői. A tavalyi törvény elleni „népi kezdeményezés” 6 hónap alatt 86 ezer aláírás összegyűjtését eredményezte. Felmérések ugyan nem készültek, de sokan úgy vélik, a népszavazás eredménye igen szoros lesz. . „Semmi sem nehezebb a privilégiumok feladásánál. Vannak emberek, akik számára az egyenlő jogokon alapuló partneri viszony egyszerűen elképzelhetetlen, akik azt hiszik, hogy valakinek főnökösködnie kell” — vélekedik Josi Meier ügyvéd, a 46 tagú felsőház három női képviselőjének egyike. Jogász szakértők egyetértenek abban, hogy a legtöob házasságban a gyakorlat megelőzte a jogalkotást, de mégis — legalábbis elméletileg — a svájci férj a család feje. A régi keletű törvények ugyanis tekintélyes hatalmat adnak nekik. Eugen Huber, az immár 78 éves, vitatott törvény egykori fő alkotója egyszer kijelentette: „a törvény a férjnek a feleség fölötti hatalmába vetett hitet tükrözi, ahogy az a természeten és hagyományon alapul”. A kormány jelentése a régi törvényt összeegyezhe- tetlennek minősíti a női méltósággal, és felváltására a „házastársi partnerséget” ajánlotta. Elisabeth Kopp igazságügyi miniszter — az első nő kormányposzton — szavai szerint a régi törvény olyan képet nyújt a családról, amely „legjobb esetben nagyanyáink korában volt érvényes”. Az új törvény ha megszavaznák — „narmonikus együttműködésre” kötelezné a házastársakat és töröl minden utalást a családfőre, mint döntéshozóra és a pénzügyek kezelőjére. A férj és a feleség egymás között dönt a felelősség megosztásáról. A törvénytervezet kötelezi mindkét házastársat, hogy tájékoztassák egymást jövedelmükről, vagyonukról és adósságaikról. A gyerekek apjuk nevét viselik, de a feleség férje neve elé heEgy puccskísérlet kérdőjelei A helyzet teljesen nyu- godtnak tűnik: működik a nemzetközi repülőtér Bangkokban, dolgoznak a hivatalokban, kinyitották kapuikat az üzletek és az iskolák. Feloldották a rendkívüli állapotot, nincs fennakadás a közlekedésben és a távközlésben. Ahhoz képest tehát, hogy Thaiföld alig jutott túl a szeptember közepi puccskísérleten, meglepően rendezettnek látszik az összkép. Más kérdés persze, hogy mi folyik a kulisszák mögött, s valóban oly simán túllépett-e Prem Tinszulanond miniszterelnök kormánya a legújabb politikai válságon. Tankok — tizenötödször Olcsó humor, gyenge magyarázat lenne azzal érvelni, hogy a röpke tíz órán belül megbukott puccs azért nem okozott nagyobb krízist, mert az 50 milliós délkelet-ázsiai államban a hatalomváltásnak épp ez a módja számít megszokottnak. Kétségtelen persze, hogy Prem a maga mintegy fél évtizedes hivatali idejével máris az utóbbi évek rekorderének számít. Nem kevésbé mozgalmas a hazánknál körülbelül három és félszer nagyobb indokínai ország közelmúltbeli történelme sem: 1932, vagyis az « abszolút monarchia vége óta 14 puccsot, 15 választást, 13 alkotmányt, 15 kormányfőt, és csaknem félszáz kabinetcserét jegyezhettek fel a krónikások. A mostani, tizenötödik államcsínykísérlet kezdetben a jól bevált recept szerint folyt le. A lázadók körülvették a főváros stratégiai fontosságú pontjait, harckocsikat küldtek Bangkok utcáira, elfoglalták az állami rádióadót, bejelentették a kormány és a parlament feloszlatását, s hatályon kívül helyezték az alkotmányt. Kétségtelenül kezükre játszott, hogy Prem Tinszulanond épp Indonéziában tartózkodott, a hadsereg főparancsnoka, Arthit Kamlangek tábornok pedig nyugat-európai körútja során Svédországban tárgyalt. Átrajzolt erővonalak? A magát „Forradalmi Pártnak” nevező csoport mégsem tudta kihasználni a meglepetés szülte előnyt, s a légi úton Bangkokba irányított elitegységek hamarosan visz- szaszerezték a hatalmat. A puccs fő irányítói külföldre távoztak, többségük az Egyesült Államoktól szeretne menedékjogot kapni. A puccskísérlet szellemi atyjának sokan Kriangszak Csama- nand egykori miniszterelnököt tartják, s azzal vádolják, hogy a háttérből irányította az eseményeket. lyezve megtarthatja lánykori nevét is. A vita a változásokról igen heves volt. Az ellentábor a biblia kitételeit és a svájci hagyományokat is bevetette és a család „védelmének” szükségességét hangoztatta. A kampány vezetője Christoph Blocher, a konzervatív Svájci Néppárt, egyik vezető tagja. Szerinte az új törvény „család- és házasságellenes”. Suzette Sandoz, a törvényt ellenző női bizottság tagja szerint a törvény a „házastársakat üzlettársakká” minősíti. Herbert Knast berni lelkész azt igyekezett kimutatni, hogy a férfi vezető szerepét az új testamentum is kimondja. Egyes bírálók szerint a 120 cikkelyből álló új törvény túl kusza és kacifántos, csak szítja majd a házastársi viszályt. A kormány válasza röpirata ezzel vágott vissza: egyetlen törvény sem garantálhatja a boldog házasságot, de vita esetén olyan megoldásokat kell kínálnia, amelyek megfelelne« modern korunk követelményeinek és felfogásának. THAIFÖLD Valóban Kriangszak Csa- manand, és a mögötte tömörülő politikai erők tehetők felelőssé a történtekért? Sikerül-e végére járni, hogy meddig terjedtek a lázadás gyökerei a hadseregben? A kérdőjelek burjánzanak, sőt, szinte tetszés szerint tovább szaporíthatok, hiszen még Bangkokban sem tudták teljes határozottsággal felfedni a felszín alatti mozgatórugókat. A reálisabb, áttekintésre törekvő szakértők mindenesetre úgy fogalmaznak, hogy valószínűleg több ok is hozzájárult a régóta gyülemlő feszültség kirobbanásához. Thaiföld pozíciója kétségtelenül kényes: az ország határos Laosszal és Kambodzsával, mindeddig mereven elutasította a békés kambodzsai rendezést szorgalmazó vietnami javaslatokat, s menedéket nyújt az egykori Pol Pot- rendszer Phnom Phen-ellenes fegyveres erőinek. Washington a térség egyik „kulcsországának” tekinti Thaiföldet, s jelentősek a Kínával ápolt kapcsolatok is. Egyelőre aligha jósolható meg pontosan, hoz-e módosulást a Bangkok—Phnom Phen—Hanoi—Peking négyszögben Pol Pót „nyugdíjaztatása”, az a bejelentés, hogy a katonailag legütőképesebb vörös khmerek vezetője lemondott főparancsnoki posztjáról. Hivatalos thaiföldi tisztségviselők igen óvatosan kommentálták a fejleményeket, rámutatva, hogy az minden bizonytalanság ellenére elvileg hozzájárulhat a szemben álló felek közötti párbeszéd megkezdéséhez, bár az erővonalak átrajzolására, a véleménykülönbségek eltüntetésére nem alkalmas. Gazdasági háttér A megfigyelők zöme ugyanakkor úgy ítéli meg — s a gyéren rendelkezésre álló bizonyítékok ezt az álláspontot támasztják alá —, hogy a puccsisták sorait inkább a megszaporodott belpolitikai nehézségek, mindenekelőtt a súlyosbodó gazdasági gondok duzzasztották fel. Thaiföld ugyanis, -mely hosszú jéve- ken keresztül tempós fejlődési ütemet, viszonylag gyors gazdasági növekedést mutathatott fel, az utóbbi időben figyelmen kívül nem hagyható válságjelenségekkel kellett hogy megbirkózzon. Emelkedett a katonai kiadások aránya, veszélyesen dagadt a külföldi adósságállomány, kiviteli nehézségek jelentkeztek. Bangkok végül beleegyezett a Nemzetközi Valutaalap által javasolt szükségprogram előírásainak betartásába, ám e nadrág- szíjmeghúzó intézkedések széles néprétegek életszínvonalát érintették kedvezőtlenül. Kiélezettebbé vált közben a hadsereg és a polgári politikusok felhőtlennek amúgy sem nevezhető viszonya is. Arthit, akii a politikai találgatások szerint egybehangzóan a kormányfői szék várományosának tekinthető, a tavalyi valutaleértékelés kapcsán például élesen bírálta Prem Tinszulanondot. Arról nem is beszléve, hogy máig sem rendeződött véglegesen annak az alkotmánymódosítási tervnek az ügye, amely a főtisztek kormányzati szerepvállalását érinti. Összekuszálódó, egymást átfedő motívumok, homályban maradt tényezők jellemzik tehát a thaiföldi helyzetképet. Ezért van talán, hogy a felszínen uralkodó nyugalom dacára sokan úgy érzik, nem zárult még le megnyugtatóan a mostani belpolitikai krízis, s a hadsereg különböző frakciói közti kötélhúzás még korántsem ért véget. Könnyen azoknak lehet hát igazuk, akik úgy vélik, hogy nem ez volt az utolsó puccskísérlet a délkelet-ázsiai országban. Szegő Gábor
