Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-20 / 221. szám

1985. szeptember 20., péntek Somogyi Néplap 3 Egyetértéssel és közös akarattal Társadalmunk, s a szerve­zett dolgozók több milliós tábora nagyobb figyelemmel fordul a szakszervezetek fe­lé: szeptemberben megkez­dődtek az alapszervezeti vá­lasztások, és a kongresszusi előkészületek. A magyar szakszervezetek bonyolult körülmények között léptek a választások időszakába. A korábbi éveknél nehezebb feladatot jelent bérezéssel, szociálpolitikával, a jobb munkafeltételek megterem­tésével, vagy a dolgozók mű­velődésével foglalkozni. Sokat vállalnak magukra a szak- szervezeti tisztségviselők, vi­szont eredményeink a koráb­biaknál szerényebbek. A szakszervezeti munka színvonala a közel ötmillió szervezett dolgozó közös aka­ratán, felelős cselekvésén mú­lik. Gondjaink megoldásában azonban mindig a dolgozó embereknek a társadalomért érzett felelőssége és maga­tartása volt a meghatározó. Ma is ez a mi legfőbb tar­talékunk. A legjobbakra építsünk A szakszervezeti mozgalom mindenkori fő célkitűzése, hogy a dolgozókkal együtt valósítsa meg a törekvéseit. A közel negyedmillió szak- szervezeti bizalmi ebben a legfőbb szövetségesünk, azok, akik együtt élnek, együtt dol­goznak társaikkal. Ez a min­dennapos, egyéni megközelí­tésű mozgalmi munka újabb ösztönzést kapott a választá­sok során. A szakszervezeti mozga­lomban mindig voltak és vannak olyan dolgozók, akik másokért is áldozatot hoz­tak, nem sajnálták rá az időt, a fáradságot, akik vál­lalták a vitákat, mások meg­győzését. Voltak és vannak, akik mindennapi munkájuk­kal kivívták dolgozótársaik megbecsülését, szavuknak hitele van. Példájukkal meg­mutatják, hogy lehet és ér­demes pontosan, szépen dol­gozni, a munkának nemcsak a kereset a haszna. Rájuk lehet építeni, szavukra oda­figyelnek a dolgozótársak. Ilyen emberek az igazi szak- szervezeti bizalmiak is, akik nevükhöz, funkciójukhoz méltóan dolgoznak a mozga­lomban. Amikor a mozgalom to­vábbfejlődése, a szakszerve­zeti munka színvonalának emelése van napirenden, megkülönböztetett a jelentő­sége annak, hogy cselekvő- képes, a közösség ügye iránt elkötelezett tisztségviselők kerüljenek minden funkció­ba. Az első tapasztalatok azt mutatják, hogy a dolgozók ezúttal is olyan munkatár­sukra adják szavazatukat, aki képes csoportja tagjaival kö­zösen kialakítani álláspont­ját, akinek szavára hallgat a gazdasági vezetés, és akinek tekintélye van dolgozótársai körében is. A szakszervezeti tisztségviselők, a választott testületek jogai valójában a szervezett dolgozók jogai, amelyeket a választott szak- szervezeti szervek és vezetők az ő nevükben és érdekükben gyakorolnak. Élni lehetőségeinkkel Sok kérdésről esik szó a választások során kibontako­zó társadalmi méretű párbe­szédben: élet- és munkakö­rülményekről, az országos politika és a megyei, városi élet megannyi tennivalójáról, a munkahely jelenéről és jö­vőjéről. Terveink azonban csak munkánk minőségének, hatékonyságának további ja­vításával válhatnak valóra. A magasabb szintű érdekvé­delemnek is a végzett mun­ka a reális alapja. Sokan említettek munkahelyi tarta­lékokat, amelyek kihasználá­sa javára válik a társadalom­nak, a kollektívának és az egyes dolgozóknak. Miközben alapvető vív­mánynak tekintjük a mun­kához való jogot, mind gyak­rabban kell szólnunk arról is, hogy ki miként, milyen színvonalon, milyen hatás­fokkal teljesíti a kötelessé­gét. Bátrabban kell különb­séget tennünk az egyes mun­kák társadalmi hasznossága közt, és kiemelt figyelmet szentelni, elsőbbséget adni mindazon törekvéseknek, amelyek tovább gazdagítják szocialista társadalmunk eredményeit. Életünk valamennyi terü­letét fejlesztő jelentős válto­zások idején az emberi ma­gatartás, a műveltség, a kul­turáltság rendkívül nagy ér­tékké válik. Ennek fontos­ságát napjainkban is érzé­keljük. A szakszervezetek­nek elő kell segíteniük, hiva­tásukból fakadóan, hogy a gazdasági vezetés a munká­sok műveltségének növelését hosszabb távú folyamatként kezelje és támogassa, túl a technikai-technológiai válto­zások, a szakmaváltások, át­képzések kényszerítő - hatá­sán. A szakszervezeti munka szempontjából is új helyze­tet jelent a vállalatok növek­vő önállósága, mert egyértel­műbben és láthatóbban fel­tárja minden dolgozó szá­mára: ha a kollektíva min­den tagja jobban dolgozik, akkor az eredmények is na­gyobbak, többet lehet elosz­tani, több jut szociális, kul­turális célokra. Ebben a hely­zetben megnőtt a munkahe­lyi közélet jelentősége. A tisztességesen dolgozó emberek véleményére tá­maszkodva kívánjuk a mun­kahelyi közösségek morális érzékenységét erősíteni. Egy­értelműbbé szükséges tenni, hogy mit, miért támogatunk. De azt is jobban kell érzé­keltetnünk, amit elítélünk, elfogadhatatlannak tartunk. A szakszervezeteknek nem az a feladatuk, hogy men'«’- gessék a munkaszervezés hiá­nyosságait, a hibás vezetői döntéseket, a hanyagságot. Arra törekszünk, hogy közös erővel legyünk úrrá problé­máinkon, gondjainkon. A szakszervezetek befolyá­sa és tekintélye a minden­napok gyakorlatában alakul, formálódik, amikor meghir­detett elveink szembe kerül­nek a gyakorlat tapasztala­taival. A továbbfejlődés útján Sok mindent újra kell gon­dolnunk a szakszervezetek tevékenységében, és fel kell gyorsítanunk a korszerűsö­dés, a továbbfejlődés folya­matát. A megyei küldöttér­tekezletek, a szakszervezeti kongresszusok, és a magyar szakszervezetek XXV. kong­resszusa a mostani választá­sokon elhangzó tapasztalatok, javaslatok, józan kritikák a megye, az ágazat, az ország reális lehetőségei alapján je­lölik majd ki ennek konkrét tennivalóit. A szakszervezeti dolgozók elvárják, hogy csökkentsük munkánk formális vonásait, erősítsük belső életünk de­mokratizmusát, fejlesszük szervezetünk mozgalmi arcu­latát. Elvárják a szakszerve­zetektől, hogy érzékelhetőbb módon legyenek részesei az érdekek körül folyó egyezte­téseknek, és önállóbb, kezde­ményezőbb magatartást tanú­sítsanak a döntések kiala­kítása során. Ezeknek a vé­leményeknek, igényeknek az ismeretében folynak a kong­resszusi előkészületek. Munkánk nem lesz az ed­digieknél könnyebb az elkö­vetkező időszakban sem, minden eredményért meg kell küzdenünk. Alapvetően jó politikai feltételei vannak a szakszervezeti munkának. Mai feladatainkat éreztetni, láttatni és cselekvésre ösztö­nözni — ezt nem lehet for­málisan végezni, csak hittel, meggyőződéssel. Ezáltal tud­juk erősíteni a bizalmat a nehezebb időkben, a bonyo­lultabb feladatok végrehajtá­sa közben is, a szocialista eszmék iránt. Virizlay Gyula a SZOT titkára Vetik az őszi árpát, a repcét A jó idő kedvez a munkáknak Ha ez a szép időjárás még néhány hétig tart, igazán elé­gedettek lehetnek a mező- gazdasági üzemek. Zavarta­lanul végezhetik a soros ten­nivalókat a földeken, és könnyebben megbirkózhat­nak azokkal a gopdokkal, melyeket a növények fejlő­désében szinte egész éven át tapasztalt „csúszás” az érés­ben okozott. Nem egy helyen hallani mostanában igencsak indokolt elégedettséget a ter­mészet „jóindulatáról”, s ha az eddigi kiesések pótlásával nem is számolhatnak min­denütt, a még kint levő ter­més tervközeli, vagy még jobb átlaghozamokat ígér. A megyei tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi osz­tályán tegnap kapott tájé­koztatás szerint a jó idő ked­vez a mezei munkáknak, s ez érződik is a termelőszö­vetkezetek, állami gazdasá­gok teljesítményében. A le­hető legjobban kihasználják a gépeket és a rendelkezés­re álló időt. Megfelelő az al­katrész- és vetőmag-ellátás, van elég üzemanyag. Külö­nösen ezen a héten dolgoz­nak lendületesen az üzemek. Az őszi vetéseket előkészítő szántásnak például csaknem a felét, a szántást helyettesí­tő talajművelésnek pedig — ugyancsak az ősziek alá — 63 százalékát végezték el. Ahol telik az erőből, illetve rendelkezésre állnak a meg­felelő területek, ott már a tavasziak alá is szántanak és szántást helyettesítő talajmű­velést végeznek. Ezzel 10, il­letve 65 százalék körül áll­nak most a somogyi gazdasá­gok. Ütemesen halad az ősziek vetése is. Ezzel a munkával a vetésre tervezett terület csaknem 15 százalékán vé­geztek eddig. A búza, a rozs, a takarmánykeverék magja a hét elején még nem jutott ki a táblákra, de az őszi ár­pának már csaknem 5 szá­zalékát elvetették. A terve­zett 9610 hektár repce mag­ja is mind több táblán a földben várja a csírázásnak kedvező időjárást. A magágykészítést és a ve­tést nagyban befolyásolja az őszi érésű növények betaka­rítása. Jelentős hatással van a jövő évi termésre, hogy oda kerüljön a mag, ahova eredetileg szánták, ne hajt­sanak végre kényszerű tábla­cseréket. Az eddigi tapaszta­latok azt mutatják, hogy — egyelőre — nincs ok ilyen szükségintézkedésekre, ugyanis szaporán haladhat a betakarítás. A burgonyasze­déssel maholnap a termőte­rület feléhez érnek megyénk­ben, a napraforgóval 35, a fővetésű silókukorica betaka­rításával 46, a szójával 15 százaléknál járnak. Mint arról beszámoltunk, elkezdődött az idei kampány a Kaposvári Cukorgyárban, s a gyár és a gazdaságok egyeztetett ütemezése szerint érkezik a termőföldekről a nyersanyag. A répatermő te­rületnek mintegy 5 százalé­káról szedték ki eddig a ter­mést. Településtisztaság és környezetvédelem SZAKMAI KONFERENCIA SIÓFOKON A tisztaság — fél egészség! Halljuk, mondjuk a cáfolha­tatlan igazságot, ám csak rit­kán gondolkodunk tovább az emberi tisztálkodás fogalmá­ról. Pedig megéri: a telepü­léstisztaság környezetünk egészségét védi. Ha tiszta, rendezett a minket körülve­vő, magunk alkotta és a ter­mészet által adományozott környezet, kevesebb okunk lesz panaszkodni testi-szelle­mi bajokra. Ezért örömmel hallottuk az előadásokat, fel­szólalásokat azon a szakmai konferencián, melyet a tele­püléstisztasági szolgáltatás továbbfejlesztésének időszerű kérdéseiről, a szolgáltató vál­lalatok környezetvédelmi sze­repéről rendeztek tegnapelőtt és tegnap Siófokon. A Communitas Település- tisztasági Gazdasági Társaság igazgató tanácsának soros ülését bővítette ki a társa­ság, az Építéstudományi Egyesület, illetve a Somogy megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat. Szakmai konferencián az ország min­den részében működő intéz­mények és vállalatok veze­tői vitathatták meg tapaszta­lataikat, terveiket és lehető­ségeiket. Jogos az aggodalom, me­lyet a társadalom a termé­szetes és művi környezet iránt érez. A társaság tizen­három tagvállalata e cél szol­gálatába állítja tevékenysé­gét. Elkötelezték magukat arra, hogy megkeresik az út- ját-módját annak, hogy a ve­szélyes hulladékokat ártal­matlanítsák, illetve újrahasz­nosítsák. Elsősorban saját erőforrásaik felkutatásával érhetik el céljaikat. Számol­nak azzal, hogy a kommuná­lis vízszolgáltatás bővülésé­vel együtt nő a szennyvíz, az úgynevezett folyékony hul­ladék mennyisége, és ezzel együtt követelmény ezeknek ártalmatlanítása. Csak annyi szennyező anya­got szabad megtűrni környe­zetünkben, amivel a termé­szet képes önerőből, öntisztí­tó képessége révén megbir­kózni — hangsúlyozta elő­adásában dr. Árvay József, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főosztályvezetője. A társa­dalom a környezet állapotát közérzetet befolyásoló ténye­zőként tartja számon, és egy­re fokozódó igényt támaszt — jogosan — a környezet védelme, az ártalmak meg­fékezése iránt. Az utóbbi években figyelemre méltó eredmények születtek ezen a téren és mégis tetemes ká­rok keletkeznek a kéndioxid­kibocsátásból. Ezt a légszeny- nyezést főként a fák sínylik meg. Hazai erdeinkből éven­te mintegy 1,2 millió köbmé­ter fát termelnek ki ilyen károsodás miatt és még nem szóltunk a savas esőknek, a kéndioxidnak az egészségre gyakorolt káros hatásáról... Igaz, a porszennyezés mér­séklődött, ám az egyéb lég- szennyező anyagok kijuttatá­sára a bírság sem volt kellő visszaszorító hatással. Korszerűsítésre szorul a veszélyes hulladékok össze­gyűjtése, ártalmatlanítása, s ebben követendő példaként ajánlható a Siófokon, a So­mogy megyei Településtisz­tasági és Kertészeti Vállalat­nál alkalmazott módszer. Kü­lönösen nagy érdeklődés kí­sérte tegnap, a szakmai kon­ferencia második napján az olajos iszapok ártalmatlaní­tására vonatkozó Török- Fürjes féle eljárás gyakorlati alkalmazásáról szóló ismerte­tést. Az olajos iszap igen­csak veszélyes hulladék, szá­mos ipari és mezőgazdasági üzemben megtalálható. A siófokiak megvásárolták a környezetkímélő kezelés sza­badalmát, és kifejlesztették a vegyi eljárás alkalmazási technológiáját. A hasonló profilú vállalatoknál, a Com- munitas társasáig terjeszti el a módszert. Először termé­szetesen Somogybán alkal­mazzák. Tegnap az augusztusi üze­mi kísérlet eredményeit is­mertette videofelvételről Tö­rök Gábor feltaláló. A ta­nácskozást követően a Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyei szolgáltató vállalat szerző­dést kötött a rendszer átvé­telére a rendszergazdával, a Somogy megyei Településtisz­tasági és Kertészeti Válla­lattal. Több megye vállala­tának képviselője pedig je­lezte, hogy hasonló elképze­léseik vannak, s addig is he­lyi bemutatókon kívánják alaposabban megismerni a módszert. H. F. MÉRHETŐ VÁLTOZÁSOK Szb-választás a Főszértnél A Balaton Fűszert 800 dolgozójának érdekeit 24 szakszervezeti csoport és a szakszervezeti bizottság kép­viseli. Tegnap a Kiszöv ka­posvári székházában, tar­tott szakszervezeti bizottsági választáson a tagokat csak­nem 50 bizalmi és főbizalmi képviselte. Ez a testület hallgatta meg és fogadta él Dombai Lajos szb-itiitkár be­számolóját. Ebben részletesen szólt többek között arról, hogy milyen módon segített a szakszervezet a vállalat gaz­dasági feladatainak végre­hajtásában az elmúlt öt év­ben és milyen vállalati tá­mogatásban részesültek a szakszervezeti tagok. A gazdasági munka mel­lett jelentős javulás tapasz­talható a szociális körülmé­nyekben, a raktárházban. A fiókoknál is korszerű, min­den igényt kielégítő étkezők vannak. Ezek kialakítása, rendben tartása éppen úgy érdekvédelem, mint az éven­ként rendszeresen juttatott segélyek és más — a jó szo­ciális közérzetet biztosító tá­mogatások. A beszámolót követő vitá­ban Dévényi Zoltán, a vál­lalat igazgatója, a szakszer­vezet és a vállalat viszo­nyáról, közös feladatairól beszélt. Részletesen ismer­tette az 1980-tól napjainkig tartó időszak eredményeit, és azokat a gazdasági ten­nivalókat, melyekhez a vál­lalat a szakszervezet segít­ségét kéri. Hangsúlyozta, hogy a tagság nevében a bi­zalmiak és főbizalmiak ne csak kérjék, de határozot­tan követeljék jogaikat. A hozzászólók a fiókoknál a raktárházban dolgozó szakszervezeti tagok min­dennapi munkájáról, a szak- szervezetben vállalt szere­pükről beszéltek. A nagy- kanizsaiak például az üzem­orvosi ellátáshoz kértek se­gítséget. A Bailaton-parti egységekben az alacsonyabb szintű szervezettségre pa­naszkodtak. Ennek oka — mint mondták — a szezoná­lis jellegben és a segédmun­kát vállalók gyakori cseré­jében keresendő. Mindegyik felszólaló megemlítette, hogy a gazdasági vezetéssel jó az összhang. Távoli Béla, a KPVDSZ Somogy megyei bizottágá­nak titkára azokat a konk­rét lehetőségeket ismertette, melyekkel az ágazati szak- szervezeti mozgalom, és ezen belül a Balaton Fűszért is számolhat, többek között a szociális körülmények ja­vításában. A bizalmiak testületi ülé­se végül titkos szavazással megválasztotta a 7 tagú szakszervezeti bizottságot, a 3 tagú számvizsgáló bizott­ságot és a megyei küldötte­ket. Nyílt szavazással pedig a társadalombiztosítási ta­nácsot és a munkaügyi dön­tőbizottságot. A szakszervezeti bizottság elnökének Szabó Imrét vá­lasztották meg, Dombai La­jos lett a szákszervezeti bi­zottság titkára.

Next

/
Thumbnails
Contents