Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-19 / 220. szám
1985. szeptember 19., csütörtök Somogyi Néplap 5 Tóparti táboriskola Tóparti táboriskolát nyitott, s ezzel újabb egyedülálló kísérletbe kezdett a szentlőrinci egyes számú általános iskola. A Mecsek hegyei közt fekvő orfűi úttörőtáborban berendezett táboriskola első lakói — félszáz hatodikos diák — azzal a céllal töltenek el egy tanulmányi hetet a kellemes tóparti környezetben, hogy helyben dolgozzák fel a természetet vizsgáló szaktárgyi túrák tapasztalatait, s öntevékenységüket fejlesztve a tanulás mellett gyakorolják a (magukról gondoskodást. A táboriskola programja szervesen illeszkedik a komplex tantárgyi kísérleteiről országszerte ismert szentlőrinci iskola nevelési célkitűzéseihez. A szokásosnál szabadabb keretek között tartott foglalkozások ugyanis a tapasztalatok szerint serkentik a vakációból visszatért gyerekek ismeret- szerzési kedvét, segítik alkotókészségük kibontakoztatását. A komplex szaktárgyi foglalkozásokon többek között a tó és környéke élővilágával, a természetes és a mesterséges környezet kapcsolataival, a településfejlesztés és a környezetvédelem feladataival, a művészi igényű térformálás módszereivel ismerkednek. Tanulmányozzák a kora őszi csillagos égboltot, a számítógépprogramozás alapjait, fény- képfelvételeken örökítik meg az első táboriskola mindennapját. HANGLEMEZSTÜDIÓTÓL A HANGLEMEZBOLTIG Az idén nyolcadik alkalommal rendezi meg a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat a Hungaroton Hanglemez Heteket. Képeink annak az útnak néhány állomását mutatják be, amíg a hang- felvételből megvásárolható hanglemez lesz. Képeink: Alul (balról): naponta átlagban 45 ezer lemez hagyja el a 22 présgépet Jobbról: hangfelvétel a Rottenbiller utcai stúdióban. Fent, jobbról: az automata présgépen 22 mp alatt készül el egy lemez. Bajusz Imre a gép működését ellenőrzi. A gömöri népélet kutatója Képesítés nélkül Az Ortutay-díj viszonylag új kitüntetés: mindössze hat esztendeje alapította a Magyar Néprajzi Társaság. Háromévenként ítélik oda: az időszak legjobbnak vélt néprajztudományi könyvét jutalmazzák vele. Az idén a debreceni Kossuth Lajos egyetem néprajzi tanszékének professzora, az ismert folklórista, Ujváry Zoltán kapta meg. A könyv: a Játék és maszk című háromkötetes kiadvány, a (hazánkban föllelhető népi színjátszási szokások áttekintése, gyűjteménye, összefoglalója. A professzor szerint — de ezt jelzi is kötetében — még nem teljes e munka; a készülő negyedik kötet a színpadi szokásokkal, formákkal, a maszkok csoportosításával foglalkozna, s a majdan' ötödik a nálunk csupán a tizenhetedik-tizennyolcadik században elterjedt, vallásiegyházi színjátékokat elemezné. A könyv mögött évtizedek kutatómunkája áll. — Élesen, emlékezetesen él bennem az első, komoly néprajzi gyűjtőutam minden mozzanata. Professzorommal, Gunda Bélával, még egyetemistaként, 1952-ben Szatmárija mentünk. Akkor már olvastam egy 1941-es tanulmányban, hogy nálunk nincsenek maszkok, s ezt már otthoni, gömöri tapasztalataim alapján is cáfolni. tudtam volna. Szatmárban pedig végképpen: kitűnő gyűi- tőterepre találtam. Egy rész- tanulmányban, 1964-ben, társszerzővel, kötetben is feldolgoztuk az ottani gyűjtés adatait, Farsangi drama- tikus játékok Szatmárban címmel. E mostani könyv, és a megelőző, már országos terepmunka eredményeként, tehát végeredményben annak az olvasott tételnek az ellencáfolataként született meg. , A gömöri tapasztalatok, a felvidéki, gömöri palócság élete, hagyományai Ujváry Zoltán folklórkutató tevékenységének központi témája. A szülőiföld kimeríthetetlen kincsestár még ma is, s nem változott a szándék sem: egyszer elkészíteni a táj teljes, monografikus feldolgozását. A közelebbi szülőhely: Hét. A gimnázium első két osztályát még Rimaszombaton végezte. A gimnáziumot Miskolcon fejezte be, és úgy tűnt, irodalmárnak indul. — 1958-ban háromhónapos ösztöndíjat kaptam. Akkor még alig gyűjtöttem. Bejártam Csehszlovákia múzeumait, ismerkedtem a föl- gyűjtött anyaggal, könyvtárakkal, levéltárakkal. Szlovákul tanultam. Vettem egy könyvet, és naponta megtanultam száz szót. Másnapra elfelejtettem ötvenet, akkor újra kezdtem. Olvastam valahol, hogy egy parasztember átlagos szókészlete háromezer szó; ennyit akkor én is meg tudok tanulni. Később még két alkalommal jártam ösztöndíjasként a gömöri tájakon, s akkor már hajnaltól késő estig gyűjtöttem. Mert magyarországi néprajzkutatóknak nem adatik meg egyszerű, mindennapos lehetőségként a csehszlovákiai magyarság körében gyűjteni. Munka pedig volna még rengeteg: a magyarság ott, idegen államiságban természetesen „A léggutolsó léhétőség ... égzotikus állatok ... párduc, léopárd, barnamedve...” — sorolják az utolsó cirkuszi előadásra csalogató szelídített vadak nevét a hírmondó kisautóból Marcali főutcáján. A kirakatból Bodrogi Gyula, Voith Ági, Straub Dezső vidám operettestjére hívogat a plakát. A betonlakóházak karéjában lányok, asszonyok két műszakban serénykednek. A 320 dolgozó egyharmada ingázó. A Palota Bőrdíszműgyár marcali gyára rövidesen leányvállalatként fog működni, dolgozóinak új ismereteket, szakmai fogásokat kell elsajátítaniok. Ezért és a gazdasági munkaközösségek megalakulása miatt is jóval kevesebb a szabadidejük. A napi munka és az otthon körüli teendők után mégis mire jut idejük? A művelődés, a szórakozás milyen formáit kínálja a munkahely, a város? — kérdeztük Kelemen Gáborné személyzetist, köz- művelődési előadót. — Elég jó kapcsolatunk ragaszkodik kultúrájához, igyekszik őrizni, védeni. Számottevő néprajzkutatás ott nem folyik, múzeumok, tájházak nincsenek. 1979- ben áttettük a tanszék fő kutatási területét Gömörbe. A magyarországi részen levő huszonegy falut szinte teljesen felgyűjtöttük már. Alakul, érlelődik a gömöri monográfia anyaga, számos részlete látott már önálló kötetként napvilágot. Ujváry Zoltán munkái között ezzel a területtel foglalkozik például a Gömöri népdalok és népballadák. Vitathatatlanul a fő, de természetesen nem az egyedüli gyűjtőterepe Gömör. Ujrváry Zoltán 1979-ben vette át az egyetem néprajzi tanszékét egykori professzorától, a nyugdíjba vonult Gunda Bélától. S átvette, őrzi a néprajzkutatás, a néprajzoktatás „debreceni iskolájának” hagyományos és jellegzetes értékeit alakult ki a város közművelődési intézményeivel, de a gyár lehetőségei korlátozottak. Van egy tömegszervezeti ülések megtartására alkalmas helyiségünk és egy rendezvények színhelyéül szolgáló ebédlőnk. Itt kapott helyet szerény, 1350 kötetes könyvtárunk is. Azt tapasztaltuk, hogy az egész gyár kollektíváját. megmozgató vetélkedőknek, kirándulásoknak van leginkább sikerük. Az emberek szeretnek kutatni, böngészni a könyvtárakban, múzeumokban. Sajnos a „színházbusz-akció” sorvad, pedig a gyár ingyen is. biztosít jegyet az érdeklődőknek. A munka befejezése után az itt dolgozó családanyák nehezen kerekednek ismét útra, hiszen várja őket a házimunka. Ezért van egyre nagyobb sikere a televíziónak. Szigeti Gyuláné társadalmi munkában vezeti a könyvtárat és egyúttal könyvbizományos is. A kölcsönzésre műszakváltáskor kerülhet sor. Sok emberrel sikerült már Képesítés nélkül tizenöt pedagógus és tíz óvónő dolgozik szeptember elsejétől Nagyatádon. Lényegesen többen vannak, mint a korábbi években. Diploma nélküli tanító és tanár mindössze kettő oktat, a többiek napközis csoportokat vezetnek. A kép még így is nyugtalanító. Az egyes számú általános iskola igazgatója, Fellegi Bálint úgy tartja,* hogy kényszerpályán kell mozogniuk. — Tavaly még csak két képesítés nélküli munkatársunk volt. Most hárman nap- köziznek, egy pedig tanít, s akkor még nem számoltuk a nyugdíjas kollégákat. Kettőt vissza kellett hívnunk. Hat állást hirdettünk meg, s mindössze egyetlen jelentkező akadt. Az is csak azért, mert a szomszédos szakmunkás- képző intézetben tanít a férje, s nem voltak letelepedési gondjai. Ügy gondolom, hogy a szakemberhiány egyetlen dologra vezethető vissza: a pályázatokat kénytelenek vagyunk lakás nélkül meghirmegszerettetnie a könyveket. — Legtöbbet egy kis hallássérült fiú olvas — mondja. — Szinte mindennap jelentkezik az újabb kötetért. A meglevő állomány már elavult, új könyvekre volna szükségünk. Letéti állomány létrehozása a célunk. A havi tízezer forint körüli könyvforgalom főleg szépirodalmi kiadványokból, lexikonokból, enciklopédiákból és kötelező olvasmányokból áll, de nagyon kedveltek az ismeret- terjesztő, hobbi és szakmai jellegű könyvek is. — Mit olvasnak legtöbben? — A könnyed, szórakoztató krimiket. A folyóiratok közül népszerű a Nők Magazinja, a Családi lap, Univerzum és a Világesemények Dióhéjban. Szakkönyvállományunk a továbbképzések, tanfolyamok anyagát tartalmazza. Mozgékony asszony Oláh Istvánná bőrdíszműves. Finom ujjhegyeit kicserzette a sokéves munka. Egyedül nevelte két gyermekét, akik detni. Márpedig ma senki sem tolong még egy kisvárosi állásért sem, ha nem látja reményét az otthonteremtésnek ... Dezső Lászlóné, a városi tanács osztályvezetője sem tagadja, hogy az okok között fontos a lakáshelyzet. A képesítésnélküliek foglalkoztatása sok gondot okoz a városnak. Szerencsés eset, amikor valaki azért jelentkezik tanítani, mert nem vették föl, s a következő lehetőségnél ismét megpályázza a főiskolák valamelyikét. Ám néha olyanokat is foglalkoztatni kell, akik jobb munkahelyet nem találva választják a katedrát. Hogy a jelenlegi állapotok megszűnjenek, mindenekelőtt lakást kell ajánlani. A városi tanács végrehajtó bizottsága a napokban tárgyalt a pedagógusok helyzetéről. Megállapították, hogy a hetedik ötéves tervidőszakban legalább átmeneti megoldást kell keresni szolgálati férőhelyek kialakításával. A éppen ebben az évben lettek kenyérkeresők. Két műszakban dolgozik, szabadidejében a kiskertben munkálkodik. '— Sokat állok a munkapad előtt, jólesik egy kicsit leülni — mondja szégyenlősen. — Este nyolc óra után, ha marad még egy kis energiám, könyvet olvasok. Sokszor a gyerekeim tanulmányai keltik fel az érdeklődésemet egy-egy mű iránt. Legutoljára azt olvastam el, hogy miért lett Teleki László öngyilkos. A gyári programajánlatok közül a közös zalakarosi, balatoni kirándulásokra emlékszik szívesen. — És a színház? — Arra sajnos nincs idő. Várjuk, hogy helybe jöjjön az előadás! — mondja Oláh- rné. A két kiskorú gyermeket nevelő Katona Györgyné diszpécser is hasonló gondokkal küzd. A megnövekedett szabadidőből csak ritkán jut művelődésre, szórakozásra — az asszonyok önmagukra fordítható óráit is gyakran megeszi a munka. Várnai Ágnes Ha nincs lakás, nem jön pedagógus testület egyértelműen kimondta: az eredményes nevelő- és oktatómunka egyik feltétele, hogy megfelelő élet- és munkakörülményeket biztosítsanak a pedagógusoknak. Sajnos a munkakörülmények sem kedvezőek. Ma még zsúfolt a város két általános iskolája, szükségtantermeket kellett létrehozni, ám a hármas számú iskola várható novemberi átadása javíthat a helyzeten. A gondokat azon- "ban nem oldja meg. Továbbra is tanítani kell délután, és az iskolák szabadidős termeit szintén oktatásra kell használni. A városban legalább nyolc-tíz tantermet kellene megépíteni, hogy valameny- nyi iskolatípus gondjait orvosolhassák. A gimnázium és egészségügyi szakközépiskola az egyetlen, ahol a most fölavatott tantermekkel nyu- godtabb körülményeket teremthettek. Ma ajég gyakori az általános iskolákban, hogy a nevelőknek sokat kell túlórázniuk, és nem vitatható, hogy a túlterhelés a minőségi munka rovására mehet. Ezzel visszakanyarodunk oda, ahonnan elindultunk: a képzett pedagógusok hiányára. Az igazság kedvéért azonban nem szabad elhallgatnunk néhány adatot. 1975- ben mindössze 166 pedagógus dolgozott Nagyatádon, most szeptemberben pedig 297-en álltak munkába. A végrehajtó bizottság ülésén szó volt arról is, hogy alacsony a bér- színvonaluk, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy zömében pályakezdőkről, fiatalokról van szó. Tehát nem lehet összehasonlítani a várost olyan településekkel, ahol már nagy gyakorlattal rendelkezők dolgoznak. A testület alaposan mérlegelve az oktatás helyzetét utasította a művelődési osztályt, hogy dolgozzanak ki egy tervet a szakemberek letelepítésére, készítsenek javaslatot a lakáshelyzet átmeneti megoldására. Így remény van arra. hogy jövőre már lakással, vagy valamilyen elhelyezési megoldással hirdessenek pedagógus állást Nagyatádon, s ne kelljen szakképzetlen tanítókat, tanárokat foglalkoztatni. Legalább is ilyen arányban. Nagy Jenő CS. Nagy Ibolya Marcali munkástszabadideje „Várjuk, hogy helybe jöjjön az előadás!"
