Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-19 / 220. szám
2 Somogyi Néplap 1985. szeptember 19., csütörtök Magyar—lengyel megbeszélések Lázár György Tokióban Áz Indonéz Köztársaság elnökének életrajza A magyar kormány meghívására szerdán Budapestre érkezett Zbigniew Messner, a Lengyel Egyesült Munkáspárt KB Politikai Bizottságának tagja, a minisztertanács elnökének helyettese. A Ferihegyi repülőtéren a vendéget Marjai József miniszterelnök-helyettes fogadta. Jelen volt Jerzy Zielinski, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Marjai József és Zbigniew Messner tegnap délelőtt megkezdték megbeszéléseiket. (Folytatás az 1. oldalról) kelet—nyugati kapcsolatok megjavításának szükségességét, s ezzel összefüggésben üdvözölték a közelgő szovjet —amerikai csúcstalálkozót. A magyar és a japán miniszterelnök egyaránt állást foglalt a leszerelés, mindenekelőtt a nukleáris leszerelés előmozdítása mellett. Lázár György szerdán helyi idő szerint kora délelőtt szálláshelyén, az Imperial hotelben fogadta a Japán- Magyar Baráti Társaság vezetőit, köztük Kono Joheit, a társaság elnökét — aki egyben a Japánban kormányzó Liberális Demokrata Párttal koalíciót alkotó Üj Liberális Klub elnöke is —, valamint Ifceda Cuneot, a .társaság főtitkárát. Helyi idő szerint szerdán délelőtt Hirohito japán császár fogadta audención a magyar kormányfőt. Az 1457-ben épült császári palota bejáratánál Abe Iszao ceremóniamester fogadta a kormány elnökét, majd bevezette az épületbe, amelynek japánkertekkel szegélyezett belső folyosóit a szigetPártszervek fiatalítása A központi pártszervek megfiatalítása, a VII. ötéves terv s ez utóbbin belül is a kínai gazdasági reformok folytatása volt a fő téma szerdán Pekingben Hu Jao- pangnak, a KKP KB főtitkárának és Csao Ce-jang kormányfőnek a (beszédében, melyék a Kínai Kommunista Párt hatnapos országos értekezletének nyitó napján hangzottak el. A 992 küldött is ugyanezeket a kérdéseket fogja megvitatni és átfogó személycserére kerül sor a KKP Központi Bizottságában, központi tanácsadói testületében, valamint a fegyelmiellenőrző bizottságban. Mint Hu Jao-pang közölte: kilencven új teljes jogú KB- tagot, illetve póttagot fognak választani a hétfőd KB- ülésen visszavonult 64 KB- tag helyére. A KB tagságának átlagéletkora jelentősen csökken. A politikai bizottság, valamint a kb-titkárság összetételének megváltoztatásával az országos értekezlet után összeülő újabb kb- tanáicskozás foglalkozik majd. Helyén- -marad bizonyos számú veterán politikus — például Teng Hsziao- ping is —, akik nagy nemzetközi tékintélyt élveznek külföldön és Kínában, s munkájuk elengedhetetlen a döntéshozatali folyamatban. A távozók helyére fiatalabb, szakmailag képzett emberek kerülnek, kiknek tudósát és energiáját a modernizálódó Kína irányításában kamatoztatják. A modernizálás és a fiatalítás összefonódó folyamatának gazdasági oldalával foglalkozott Csao Ce-ja-ng, aki az 1990-ig terjedő, jövőre -kezdődő VII. (kínai ötéves tervvel kapcsolatos általános elképzeléseket ismertette. Az új ötéves tervnek is a -gazdasági reform marad a fókuszpontja. .Ezen belül is Csao Ce-jang hangsúlyozta a vállalatok gazdasági hatékonyságának a fontosságát, valamint -azt, hogy külföldön is értékesíthető termékeket állítsanak elő. Mint Csao Ce- jang közölte, az idén záruló 6. ötéves tervidőszakban a kínai ipari és mezőgazdasági termelés éves átlagban tíz százalékos értéknövekedést ért el — ez két-két és félszerese a tervezettnek. országi festészet kimagasló mestereinek festményei díszítik. A japán állam jelképének tekintett 84 éves császár a palota „bambusztermében” fogadta a minisztertanács elnökét, Akihito trónörökös és Tomdhito herceg jelenlétében. A császárral való találkozója alkalmából Lázár György egy művészi kivitelű herendi vázát ajándékozott Hirohitónak, a japán császár pedig — a helyi szokásoknak megfelelően — dedikált portréját nyújtotta át a (Minisztertanács elnökének. Ezután Hirohitó díszebédet adott Lázár György tiszteletére. A császárnál tett látogatás előtt Lázár György szálláshelyén, az Imperial Hotelben fogadta a Japán—Magyar Baráti Társaság vezetőit. Az 1959-iben alakult Japán—Magyar Baráti Társaság aktív és eredményes munkát végez a magyar kultúra, mindenekelőtt az irodalom és a zene ja-pá- ni népszerűsítésében. A szívélyes beszélgetés során Lázár György kifejezte köszönetét azért a nemes küldetésért, amelyet a társaság teljesít a magyar kultúra kincseinek japáni megismertetésében. A délutáni órákban Lázár György ugyancsak a szálláshelyén fogadta a japán.—magyar parlamenti baráti csoport képviselőit. Ott volt Kojaima Oszanori, a parlament akóházában működő baráti társaság elnöke és Ta- keucsi Reicsi .parlamenti kép_ viselő, a tudományos és technológiai hivatal vezérigazgatója, államminiszter. A talál, kozón méltatták a két ország közötti parlamenti kapcsolatok jelentőségét, és szorgalmazták azok bővítését. Lázár György este a nagyköveti .rezidencián' találkozott a tokiói magyar kolónia tagjaival. A Minisztertanács elnökének kíséretében levő hivatalos személyiségek a nap folyamán tárgyalásokat kezdték japán vendéglátóikkal egyebek között a magyar export bővítésének lehetőségeiről. Elkeseredett harcok A libanoni Tripoliban már harmadik napja folynak a rendkívül heves harcok a szíriabarát milicisták és az integri&ta erők között. Szerdán délelőtt kettőzött erővel lángolt föl a küzdelem, amely gyakorlatilag a kétszázezres város egyetlen körzetét sem kíméli. A lakosság tömegesen menekül a térségből, ahol igen sok a polgári áldozat is. Az elmúlt 72 órában legalább 75-en haltak meg, s 200 fölött van a sebesültek száma — jelenti Eszes Tibor, az MTI tudósítója. A fővárosban sem sokkal jobb a helyzet, ahol a demarkációs vonal mentén és a déli (külvárosoknál is ágyú- párbajt vívtak éjszaka a muzulmán és a keresztény milíciák. Nyugat-Bejrútban a sorozatos villongások, (bankrablások és betörések miatt igen rossz a biztonsági helyzet, amelyet tovább súlyosbít a jobboldal által hetek óta fenntartott ellátási blokád, a kenyér és benzinhiány. A libanoni nemzeti ellenállás az ország még megszállt déli határsávjában újult erővel támadta a Lahad-féle zsoldosmilícia és az izraeli „megfigyelők” állásait. A kormányfő ultimátuma Szerda esti kommentárunk Fenyegető hangú nyilatkozatokban, éles szópárbajokban a libanoni belpolitika korántsem szűkölködött az elmúlt hónapokban, az a határozott hangvételű ultimátum, amelyet Rasid Karami kormányfő hozott nyilvánosságra, mégis nagy feltűnést keltett. A miniszterelnök ugyanis, aki a jelek szerint semmit sem képes tenni a szülővárosában, Tripoliban folyó, elkeseredett, véres harcok beszüntetése érdekében, bejelentette: ha nem vetnek véget az ottani összecsapásoknak, lemond tisztségéről. Az ultimátum hírét a megfigyelők egy része rezignálton fogadta, a kételyeket hangoztatta. Mások azonban arra hívták föl a figyelmet, hogy egy ilyen lépés még a polgárháborús zűrzavarban, a szemben álló fegyveres milíciák háborúskodásába süly- lyedt Libanonban is a válság új szakaszát hozhatja, mivel gyakorlatilag teljesen szerte- foszlatná az egységes állami kormány működéséhez fűzött illúziókat. Más kérdés, hogy a bejrúti kabinet léte és tevékenysége jórészt névleges, mivel a miniszterek egymással szembenálló csoportokhoz tartoznak, ami gyakran meggátolja a testület összeülését is. A válság elmélyülését legalább ilyen szemléletesen jelzi, hogy a hét eleje óta ismét fölerősödött harcok során újabb támadások érték az elnöki palotát is. Ami pedig a fővárost illeti: Nyugat- és Kelet-Bejrút továbbra is szinte hermetikusan el van zárva egymástól, s a lakosoknak olyan alapvető gondokkal kell megküzdeni, mint az élelmiszer- vagy üzemanyagellátás. A helyzet mégis az észak-libanoni Tripoliban a legrosszabb. A jelentések szerint évek óta nem fordultak elő a mostanihoz hasonló hevességű összetűzések. Az ország déli, Izraellel határos körzeteiben pedig a libanoni Nemzeti Ellenállás Szervezete a mozgalom megszületésének harmadik évfordulóján valóságos támadási hullámot indított az Izraellel együttműködő helyi milíciák állásai ellen. Ehhez kapcsolható a legújabb öngyilkos merénylet híre is. Meglehetősen vigasztalan tehát a kép, ami a Közel- Kelet e sokat szenvedett országáról kialakult. Változatlanul nem látszik a kiút, a kölcsönös hajlandóság az engedményekre, a békés, tárgyalásos rendezés elvének elfogadása. Pedig — s erre jó bizonyíték a napokban bekövetkezett, meglepetésszerű jordániai—szíriai közeledés — a közel-keleti valóságos, vagy képletes frontvonalak felszámolása csak ilyen alapon képzelhető el. Sz. G. Suharto, az Indonéz Köztársaság elnöke 1921. június 8-án született a közép-jávai Dzsogdzsakarta melletti kis faluban, Argamuljában. Pályafutását az 1945-ben megalakult indonéz hadseregben kezdte. Különböző körzetek — Dzsogdzsakarta, Szulaveszi — katonai alakulatainak parancsnokaként tevékenykedett. 1960-ban elvégezte a bandungi vezérkari parancsnoki iskolát, majd a vezérkari főnök első helyettese lett. 1962-ben a Nyugat- Irián felszabadításáért küzdő csapatok parancsnoka volt. A következő esztendőben a szárazföldi hadsereg stratégiai tartalékának parancsnokává nevezték ki. 1965. október 1-én az akkori köztársasági elnök, Szukarno a rend és biztonság helyreállításával bízta meg, majd 1966 februárjában kinevezte a szárazföldi hadsereg főparancsnokává. 1966 márciusától Szukarno megbízása alapján átvette a végrehajtó hatalmat. Egy évvel később Suharto Indonézia ügyvezető elnöke lett, 1968. március 27-én elnökké választották; 1973ban, 1978-ban, majd 1983-ban pedig újraválasztották. Elnöki tisztében megerősítette a központi kormány hatalmát, megszilárdította az ország politikai és gazdasági helyzetét. A nevéhez fűződő fejlesztési politika megvalósításával Indonézia jelentős gazdasági fejlődést ért el. Indonézia köztársasági elnöke első ízben látogat Magyarországra. Szélsőségek országa Délkelet-Ázsia legnagyobb állama a 13 ezernél is több szigeten elterülő, 165 millió lakosú Indonéz Köztársaság. Méreteire jellemző adat az is, hogy két végpontja között a távolság eléri a hatezer kilométert. Az itt élő 230—250 népcsoport mintegy 300 nyelven beszél. Igaz, ma már elterjedt és általánosan használt az „indonéz nyelv” (Bahasa Indonesia), de a távoli, elmaradott országrészekben a helyi nyelvek a társadalmi érintkezés legfőbb eszközei. S ilyen helyek bőven akadnak, hiszen Indonézia egyes részein a civilizáció hatása még nem érződik. Miközben Dzsakartában, a hétmillió lakosú fővárosban a kor műszaki színvonalának megfelelő, ultramodern épületek és ipari létesítmények is megtalálhatók, a nyugati országrészben még őskori viszonyok főzött élő törzsekkel is találkozhatunk. A függetlenség elnyeréséért hosszú harcot vívó Indonézia az antikolonialista küzdelem kiteljesedésének időszakától kezdve aktív pártfogója volt annak a kezdeményezésnek, amely nyomán megszületett az el nem kötelezettek mozgalma. Ma is aktív tagja e tömörülésnek. Támogatta más államok függetlenségi küzdelmeit, többek között az indokínai népek szabadság- harcát. Ma az ASEAN-ba, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szervezetébe tömörülő államok közül a Kambodzsa körül mesterségesen szított feszült helyzetben a legjózanabb magatartást tanúsítja. Támogatja és aktív szereplésével igyekszik előmozdítani a térségbeli vitás kérdések politikai megoldását, az ellentétek tárgyalások útján történő rendezését. Az Indonéz Köztársaság aktív külpolitikát folytat. Szorosan kötődik a tőkés országokhoz, mindenekelőtt az Egyesült Államokhoz, ápolja kapcsolatait a fejlődő államokkal. Különösen az utóbbi években felgyorsult az a folyamat, amely réven közelebb került az európai szocialista országokhoz is. Ez-fő- leg gazdasági okokkal magyarázható. Indonézia piacokat keres kitermelt nyersanyagai, félkész- és késztermékei számára. E tény, az új piacok keresésének igénye nemcsak a nemzetközi gazdasági nehézségekkel hozható összefüggésbe, hanem magával az indonéz gazdaság fejlődésével is. A korábban elmaradott ország az elmúlt évtizedekben jelentős fejlődésen ment keresztül. A gazdasági helyzet a 70-es évek elején megszilárdult, majd nem kis mértékben a kőolajárak gyors emelkedéséből szerzett pótlólagos jövedelmek révén, sikeres fejlesztési programok valósultak meg. Bő egy évtized alatt sikerült a mező- gazdasági termelést stabilizálni és a legfontosabb élelmiszerekből, a rizsből az önellátást biztosítani. Más agrártermékek termesztése is felfutott. Emellett a bányászat mutatott jelentős fejlődést. A legújabb ötéves tervben már az iparosítási programok is jelentős szerephez jutnak. A bruttó nemzeti termék az elmúlt évtizedben átlagosan 7 —8 százalékkal növekedett évente és az egy főre jutó jövedelmek többszörösükre emelkedtek. Ma megközelítik a 600 dollárt, ami a fejlődő országok körében a közepesen fejlett államok csoportjára jellemző. Az ország legfőbb kiviteli cikkei a szénhidrogének, s a mezőgazdasági termékek. Losonczi Pál tavaly Dzsakartában Magyarország 1955 óta tart fenn kapcsolatokat Indonéziával. Együttműködésünk fejlődésének fontos állomása volt Losonczi Pál tavaly novemberi látogatása Indonéziában, s most ismét kiemelkedő esemény előtt állunk: rövidesen hazánk vendége lesz Suharto indonéz elnök. Bár ma már Indonézia fontos partnerünk a Távol-Keleten, a forgalom nem fejlődik egyenletesen, az elmúlt évtizedben 15 és 55 millió dollár között alakult. A magyar kivitel általában elmarad a behozataltól, együttműködésünkben sok még a kiaknázatlan lehetőség. Hazánk minden téren kész bővíteni a kapcsolatokat. Suharto elnök először vendégeskedik nálunk. Bízunk abban, hogy látogatása eredményeként újabb gazdag fejezettel gyarapodnak kétoldalú kapcsolataink. Barbi Balázs
