Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-18 / 219. szám

«ft AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAP]A XLI. évfolyam, 219. szám Ára: 1,80 Ft 1985. szeptember 18., szerda VÉTÓ Megsemmisítő hatályú til­takozás valamely testület (tervezett) határozata ellen — ez a vétó, legalábbis az értelmező szótár magyará­zata szerint. Hazai gyakor­latunkban viszonylag ritkán ütközünk ebbe a fogalom­ba, amely jelenthet jót is, rosszat is. Mert jó az, hogy amíg egy elképzelés hatá­rozattá érik, addig meg- megáll a különböző rendű és rangú közösségek állo­másain, így a vétójoggal fel­ruházott szervnek alig-alig kell élnie ezzel a lehetőség­gel. Rossz viszont azért, mert néhány eset utólag le­szűrt tapasztalata arra utal: nagyobb hasznát vettük vol­na egy idejében elhangzó vétónak, mint a kórusban hozott, de elhibázott dön­tésnek. Egy fontos munkakörben dolgozó asszony nem tudott elszámolni bevételével. Nem sikkasztott, csak egyszerűen fittyet hányt a legelemibb bizonylati fegyelemnek. „Csendben” áthelyezték az irányítása alá tartozó válla­lathoz. Csakhogy egy kisvá­rosban még az ilyen disz­kréten zajló munkahelyvál­tozás okát sem lehet titok­ban tartani, különösképpen ott nem, ahol a kollégák érintve voltak a személycse­rében. Az asszonykát elein­te fagyos hangulat vette kö­rül. A hőmérséklet csak ak­kor szökött magasra, ami­kor egy másik információ is eljutott az érdekeltekhez: az újonnan munkába álló dol­gozó megtarthatta korábbi fizetését, amely sokkal ma­gasabb volt, mint az itteni törzsgárdatagoké. Az általános felháborodás hullámai a szakszervezeti bizottságig értek, a titkár pedig vétót emelt az igazga­tó megállapította bér ellen, s az nem tehetett mást: öt­száz forinttal csökkentette az asszony fizetését. A vétójog a demokrácia egyik fontos eszköze, para­dox módon azonban néhol épp ennek a hiányáról árul­kodik. Az egyik dunántúli megye tisztségviselője kifa­kadt: az alsóbb fórumokon mindig „fölülről” várják a „megváltó tagadást”, mert ők maguk nem mernek a vezetőnek ellentmondani. Ezért az elfogult intézkedés testületi rangra emelkedik, nehezebb tetten érni a fele­lőst és az idők folyamán hó­labdaszerűen gördülnek-nő- nek a problémák egészen addig, amíg a „nagy ügy” ki nem pattan. Akkor egy­szeriben kígyót-békát kia­bálnak az elfogult, önké­nyeskedő vezetőre, aki ép­pen önkényes döntéseivel hibát hibára halmozott — „jellemvasútjának” állomá­saira senki sem kíváncsi. Hány és hány értékes em­bert térít le a helyes útról az elvtelen, vétó nélküli kó­rus? Erről nem szól a sta­tisztika, mint ahogy arról sem, mennyi idegszál pat­tan el egy vezetőben, ami­kor ráébred, hogy szinte kényszerítve van a téved­hetetlenségre, mert elűzte magától az őszinte szót. Most például a dunántúli kisvárosban mindenki an­nak a strandnak a vezetőjét korholja, aki egy héten csak egyszer cseréltette a fürdő vizét. Pedig a takarékosság és a zavartalan szolgáltatás jegyében fogant intézkedést egészen addig pártolták, amíg a vérhasjárvány nem ijesztett rá azokra, akik dü­hösek egy-egy leeresztett medence láttán. Lázár György Tokióban MEGKEZDŐDTEK A JAPÁN—MAGYAR TÁRGYALÁSOK A fegyverkezési hajsza megfékezése a cél A szovjet tárgyalóküldött­ség azt a megbízatást kapta, hogy olyan jelentős, kölcsö­nösen elfogadható megoldá­sokra törekedjék, amelyek eleget tennének az űrfegy­verkezési hajsza megakadá­lyozása és a földi fegyver­kezési hajsza megfékezése feladatának. Ezt mondotta a genfi repülőtéren adott saj­tónyilatkozatában Viktor Karpov, akinek vezetésével kedden érkezett Genfbe a szovjet küldöttség, hogy részt vegyen á nukleáris és űrfegyverzetről az Egyesült Államok delegációjával folytatott tárgyalások har­madik fordulóján. — Készek vagyunk az építő, tárgyszerű megbeszé­lésekre mind a három tár­gyalási témakörben: a vi­lágűrről, a hadászati fegy­verzetről, a közép-hatótávol­ságú eszközökről, amelyeket, mint arról már előzetesen megállapodás született, komplex módon kell megvi­tatni és megoldani — hang­súlyozta. Viktor Karpov kiemelte, hogy a tárgyalások újabb fordulójára közvetlenül a szovjet—amerikai csúcstalál­kozó előtt kerül sor. — Nyilvánvaló azonban, hogy a tárgyalásokon csak mindkét fél erőfeszítéseivel lehet haladást elérni — mu­tatott rá a szovjet küldött­ségvezető. — Sajnos, mind­eddig az Egyesült Államok álláspontja — mindenek­előtt a világűr militarizálá- sa megakadályozásának kulcskérdésében — nem tet­te lehetővé a tárgyalások céljául kitűzött feladatok megoldását. Lázár György, a Minisztertanács elnöke kedden Tokió­ba érkezett. Miniszterelnökünk a japán kormány meghívá­sára négynapos hivatalos látogatást tesz a szigetországban. Lázár György személyében első ízben érkezett magyar kor­mányfő Japánba. A látogatás az eddigi legmagasabb szintű érintkezést jelenti a két ország kapcsolatainak történetében. A Minisztertanács elnöké­nek kíséretében érkezett To­kióba Horn Gyula külügyi államtitkár, Török István külkereskedelmi államtit­kár, Bányász Rezső államtit­kár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnö­ke, Beck Tamás, a Ma­gyar Kereskedelmi Ka­mara elnöke és Székács Imre, a Magyar—Japán Gaz­dasági Klüb magyar társel­nöke. A japán . fővárosban csatlakozott a kísérethez Szarka Károly, a Magyar Népköztársaság tokiói nagy­követe. A magyar kormány elnö­két szállító különgép helyi idő szerint délelőtt 11 órakor szállt le Tokió Haneda nevű repülőterén. A magyar és japán zászlókkal föddíszítect repülőtéren Lázár György fogadására Janagija Kenszu- ke külügyminisztériumi ál­lamtitkárral az élen megje­lentek a japán kormány ma­gas rangú képviselői, s jelen volt Vacsi Kazuo, Japán budapesti nagykövete is. Isii Toru, a külügyminisztérium protokollfőnöke és Szarka Károly nagykövet már a re­pülőgépen köszöntötte mi­niszterelnökünket. Az ünnepélyes fogadtatás után Lázár György és kísé­rete szálláshelyre, a Tokió központjában levő Imperial szállóba hajtatott. A Minisztertanács elnöke a hosszú utazás ellenére már kora délután találkozott ven­déglátójával, Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterel­nökkel. Tegnap — közép­európai idő szerint reggel 8 órakor — a japán miniszter­elnök hivatalos rezidenciáján megkezdődtek a kormányfői tárgyalások Lázár György és Nakaszone Jaszuhiro között. A tárgyalásokon Lázár György és vendéglátója tájé­koztatták egymást országaik helyzetéről, áttekintették a kétoldalú kapcsolatok alaku­lását és véleménycserét foly­tattak a nemzetközi élet idő­szerű kérdéseiről. A megbe­széléseken magyar részről részt vettek a Lázár György kíséretében levő személyisé­gek, míg Japán részről töb­bek között jelien van Fudzsi- nami Takeo kabinetfőtitkár és több más magas rangú kormánytisztviselő. Lázár György és Nakaszo­ne Jaszuhiro keddi tokiói találkozóján mindkét kor­mányfő állást foglalt a nem­zetközi béke megszilárdítása és a fegyverzetcsökkentés előmozdítása mellett, egyben szorgalmazta a magyar—ja­pán kapcsolatok elmélyítését. A nemzetközi kérdéseket érintve különös figyelmet fordítottak a kelet—nyugati viszony helyzetére. Üdvözöl­ték a közelgő szovjet—ame­rikai csúcstalálkozót, s han­got adtak reményüknek, hogy e találkozó hozzájárul a nemzetközi feszültség enyhí­téséhez. Egyetértettek a le­szerelés. mindenekelőtt a nukleáris leszerelés előmoz­dításának szükségességében. Nakaszone Jaszuhiro kie­melte: Japán mint atomfegy­ver által egyedül sújtott or­szág érdekeltségét abban, hogy megakadályozzák a nukleáris fegyverek további elterjedését. Az általános világgazdasá­gi helyzetről szólva kifejez­ték kölcsönös érdekeltségü­ket a világkereskedelem megkülönböztetéstől és pro­tekcionizmustól mentes sza­bad fejlődésében. (Folytatás a 2. oldalon) Losonczi Pál fogadta a szingapúri külügyminisztert Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden a Parlamentben fogadta Szup- piah Dhanabalant, a Szinga­púri Köztársaság külügymi­niszterét, aki Várkonyi Pé­ter külügyminiszter vendé­geként hivatalos látogatáson tartózkodik Magyarországon. A szívélyes légkörű meg­beszélésen áttekintették a két ország közötti kapcsola­tok fejlesztésének lehetősé­geit és a nemzetközi élet fontosabb kérdéseit. A találkozón jelen volt Várkonyi Péter és Kemal Sziddique, Szingapúr Buda­pesten akkreditált nagykö­vete. A nap folyamán Szuppiah Dhanabalan a Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A szin­gapúri külügyminiszter dél­utáni programja során Bu­dapest történelmi, kulturális nevezetességeivel ismerke­dett. Ellátogatott Szentend­rére is, és megtekintette a Kovács Margit Múzeum gyűjteményét. Nemzetközi tudományos ülésszak A Komintern VII. kong­resszusának 50. évfordulója alkalmából nemzetközi tudo­mányos ülésszak kezdődött az MSZMP KB Párttörténe­ti Intézete, az MSZMP KB Politikai Főiskolája és a Magyar Tudományos Aka­démia Történettudományi Intézete rendezésében ked­den a Politikai Főiskolán. A kétnapos konferenciát — amelynek elnökségében helyet foglalt Szűrös Má­tyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is — Szabó József, a Politikai Főiskola rektora nyitotta meg. Ezután Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára tartott elő­adást. Bevezetőben kiemel­te: a Komintern pályáján különleges jelentőségű for­dulat volt az 1935. július— augusztusi VII. kongresz- szus. A történelmi pillanat, amelyben összeült, számos új mozzanatánál fogva nem tűrt sablonokat; nemcsak a kommunisták elemzőkészsé­gét, hanem stratégiai alko­tóerejét is próbára tette. A harmincas évek első felében ugyanis a munkásmozgalom rendkívül kegyetlen és el­szánt ellenséggel állt szem­ben: a hatalomra törő, vagy -a hatalmat máris gyakorló fasizmussal. Óriási volt a tét: az forgott kockán, hogy milyen eszmék jegyében fo­lyik majd a fasizmus és az ellene fellépő erők párhar­ca. Ennek megfelelően mennyire lesz hatékony ez a küzdelem, és milyen lesz benne a kommunista moz­galom helye: előtérbe ke­rül-e, vagy háttérbe szorul. Nem kevés az az új moz­zanat, amivel a VII. kong­resszus hozzájárult a kor nagy feladatáinak tisztázá­sához — hangsúlyozta Be­recz János. — Mindenek­előtt ilyen a fasizmus je­lenségének differenciált elemzése; a munkásegység olyan felfogása, amely elté­rő arculatú, egyenjogú szer­vezetek konkrét célra irány­zott harci szövetségét felté­telezte a színhelytől füg­gően sokféle funkció betöl­tésére alkalmas, átmeneti jellegű népfront-kormány és a mögötte fölsorakozó szu­verén népi tömörülés gon­dolata; a háború elleni küz­delem, benne a fasiszta ex­panzióval szemben álló nagyhatalmak közötti szövet­ség forradalmian új elgon­dolása; a gyarmatosítás el­leni harc öntörvényű, de mégis az antifasiszta küzde­lembe illeszkedő koncepció­ja; a kommunista pártok felnőtté válását tükröző új szervezeti megoldások kere­sése. Mindez nagy szellemi teljesítmény volt, és meg­mutatta a mozgalom élet­erejét A hetedik kongresszuson kidolgozoztt népfrontpolütiká- nak nyomatéket adott és meg is könnyítette a végre­hajtását — folytatta Berecz János —, hogy célkitűzései egybeestek az első szocialis­ta álam, a Szovjetunió fő vSliáigpaliiltiibai céljaival. A szovjet békepolitika a fa­sizmus ellen harcoló erők •szilárd háttere volt. — ál­lapította meg az előadó. Ez­zel összefüggésben rámuta­tott: napjainkban is nemzet­közi hatású feladat a lakos­ság fokozott bevonása a köz­ügyek intézésébe. — A mostani tudományos ülésszak arra szolgálhat, hogy a kutatók kicseréljék ú. jeredményeiket, de meg­határozott hasznot hozhat a tanácskozás, abból a szem- • pontból is, hogy hozzájárul a reális történelmi köztudat kialakításához, továbbfej­lesztéséhez — mondotta vé­gezetül Berecz János. Az ülésszak ma zárul. Ikarusok a frankfurti kiállításon Az Ikarus gyár több új autóbusszal vesz részt a szeptember 12-én Frankfurtban megnyílt nemzetközi autószalon kiállítá­sán. Képünkön: a Székesfehérváron ké­szült 386-os típusú konferenciabusz — amelyet az anya­gyárral közösen készí­tettek - tizennégy vendég és öttagú sze­mélyzet befogadására alkalmas. Tamás Ervin

Next

/
Thumbnails
Contents