Somogyi Néplap, 1985. szeptember (41. évfolyam, 205-229. szám)

1985-09-17 / 218. szám

1985. szeptember 17., kedd Somogyi Néplap 3 Jó szó, segítség Egyre tölbben vannak, akik az alapokat .lerakták. Akik a kezdettel járó legnagyobb nehézségeket vállalva felté­telt teremtették ahhoz, hogy a magyar mezőgazdaság sok tekintetben elérte a világ- színvonalat. Az alapokat le­rakók egyre többen vannak és a leköszönő évekkel ará­nyosan, egyre kevesebben is. A szövetkezeti közösségek zárszámadó közgyűlésein mind hosszabb a nyugdíjba vonulók névsora, és azoké is, akik emlékének a hajdani együttélők egyperces néma felállással adóznak. Emberi, nemes dolog ez az egyperces emlékezés. De legalább ennyire emberi kö­telesség a még velünk együttélőkről való. gondosko­dás. Vagy talán még fonto­sabb is! Sokféle módja és formája van ennek. Somogy termelő­szövetkezeti közösségeiben ÓPP úgy, mint az ország más termelőszövetkezeti kö­zösségeiben az idős, nyugdí­jas tagokról való gondosko­dás, a velük való törődés számos gyakorlata alakult iki. A legáltalánosabb, hogy találkozóra hívják össze őket, áhol a mértéktartó vendégüllátás mellett tájé­koztatnak arról is, hogy mi­ként sáfárkodtak az utódok az alapítók elindította ja­vakkal. Van, ahol a legjob­ban rászorulókat egyszeri, il­letve alkalmankénti segély­Felújítás Chinoinban Megkezdődött a gyógy­szergyártó üzemek rekonst­rukciója a Chinoinban. Mintegy 400 millió forintért — amelynek egy része bankhitel — felújítják az injekció-üzemet és a gyár­nak azt a részét, ahol a hatóanyagból v. tablettákat, drazsékat állítanak elő. A jövő év végéig tartó mun­kálatok során korszerűsítik az üzemek épületeit, -gépé­szeti berendezéseit, fokozzák a környezetvédelmet, éssze­rűsítik az anyagmozgatást, javítják a gépek kiszolgálá­sát és a raktározás körül- méhyeit, megbízhatóbbá te­szik a gyártás dokumentálá­sát, s új berendezéseket is munkába állítanak. A gyár­tás feltételeit javítják azzal is, hogy az injekció-üzem­ben az átépítés után nem a régi helyükre kerülnek vdsz- sza az egyébként korszerű berendezések, hanem azo­kat úgy helyezik el, hogy a termelés zárt technológiai sorban történjék. Az általános felújításon túl új épülettel bővítik a tablettákat és a drazsékat előállító üzemet. Itt a ma­gas színvonalú gyártóbe­rendezéseket számítógép ál­tal vezérelt előkészítő rend­szerrel egészítik ki, amely az előre betáplált receptú- ráknak megfelelően emberi beavatkozás nélkül, nagy pontossággal méri és ada­golja a gyógyszerek előállí­tásához szükséges hatóanya­gokat, s dokumentálja az egyes gyártási tételek, az úgynevezett sarzsok minősé­gét, összetételét. Ugyancsak a számítógép irányítására bízzák majd a drazsirozást is, s ezzel biztosítják a ter­mékek egyenletesen jó minő­ségét. A felújítások révén lehe­tőség nyílik a termelés 10— 15 százalékos növelésére, az export bővítésére is. A Chi- noin kiviteli lehetőségeit ja­vítja az is, hogy a gyártási körülmények korszerűsíté­sével eleget tesznek olyan szigorú üzem egészségügyi, technológiai és dokumentá­lási előírásoknak, amelyek előfeltételei annak, hogy a legmagasabb igényt támasz­tó tőkés országok cégeivel is kereskedhessenek. A vál­lalat exportja eddig is szá­mottevő volt, termékeinek mintegy kétharmadát külföl­di partnerek vásárolták meg. ben részesítik, könnyítenek a háztáji föld megmunkálásá­ban, a termények betakarí­tásában, kedvezményt adnak a téli tüzelő beszerzésében, hozzájárulnak a mindennapi étkezéshez — és lehetne so­rolni tovább. Az adottság, a helyzet, a településeken ki­alakult igény, és nem utol­sósorban a nagyüzem anya­gi lehetősége dönti el, hogy a törődés, a gondoskodás melyik formáját választják elsősorban. Maradjunk az anyagiaknál. Nem egyforma mértékben, és módon, de az öt-tíz évvel ezelőtt kiöregedett szövetke­zeti tagok — nem beszélve a járadékosokról — nem kis arányban rá vannak utalva a szövetkezet támogatására. A megyei példák mellett hadd említsünk erre egy megyén kívüli jó példát — már csak a tanulság ked­véért ás. A székesfehérvári Szabad Élet Tsz ettől az év­től kezdődően, annyiszor negyven, húsz, illetve tíz forinttal egészíti havonta a nyugdíjakat, ahány évet a szövetkezet tagja a nagy­üzemiben dolgozott. A ilegrna- gasab kiegészítést természet­szerűen azok kapják, akik­nek legalacsonyabb a nyug­díjuk, a legkevesebbet azok, akiknek többet visz a postás havonta. Méltányos ez? Úgy véljük feltétlenül, mint ahogy az is, hogy az anya­gi segítség mértékében a munkában eltöltött évek is számítanak. És hogy érzékel­hető segítség legyen az évek számával megszorzott havon­kénti negyven, húsz és tíz forint, ezt a kiegészítést egy összegben, negyedévenként küldi [ki nyugdíjasainak a székesfehérvári szövetkezet. A nagyüzemnek ez évente mintegy két-háromszázezer forint kiadást jelent. Akik kapják, azok szemében bizo­nyos, hogy megsokszorozódik ez a forint-érték. Nem csu­pán azért, mert nem egy­szer nyomasztó anyagi gon­dok megoldását segíti a munkában megfáradt pa­rasztember életében, hanem azért is, mert jelzi számá­ra, hogy nem feledkeztek meg róla. Hogy számon tart­ják akkor is, amikor már jó ideje elerőtlenedett, inas ke­ze nem bírja el a kaszát, •nem tudja megemelni a zsá­kot, fizikailag nem tud már semmit tenni a közösség gyarapodásáért. Számon tart­ják, törődnek vele, és mivel rászorult, anyagilag is gon­doskodnak róla, a lehetősé­gekhez 'mérten. Olykor mindennapi nehéz­ségeken enyhít az anyagi tá­mogatás. De megkockáztatom — sokak véleménye alapján —, hogy ez nem minden! Egy ajtónyitás, egy „hogy él, mi újság” érdeklődő kérdés olykor sokkal többet számít bármi módon kimunkált se­gítségnél. Bár ez nem kerül pénz­be, általában sajnos mégis ebből jut kevesebb. Vörös Márta Huszárvágás előtt r Épül a boglárlellei szennyvíztisztító Nem könnyű megtalálni a most épülő boglárlellei szennyvíztisztító telepet, az oda vezető kövesút szinte észrevétlenül bújik meg a fák között. Döcögő kátyúkon átjutva végül meglepő lát­vány tárul a szemünk elé. Betonkolosszusok előtt, s az ajándék őszi napsütésben kis csoportokban emberek állnak. Ebédidő van. Amíg a barakkban a tálaláshoz ké­szülődnek, jut idő a beszél­getésre. A regionális felada­tokat ellátó szennyvíztisztító telep generálkivitelezője a Délviép. Hetvenen dolgoznak most itt, a vállalattól és a különböző alvállalkozóktól. Szabó Tibor építésvezető a csapat irányítója: — Két éve, nyáron vonul­tunk fel, és kezdtük meg a földmunkákat. Októberig 50 ezer köbméter földet mozgat­tunk meg, és felépítettük a barakkokat, elkezdhettük az érdemi kivitelezési munkát is. A szennyvíztisztító tele­pet az Országos Vízügyi Be­ruházási Vállalat építteti, 265 millió forintért. Hét alvállal­kozóval dolgozunk, s a mun­kát szerződés szerint jövő nyáron kell befejeznünk. Elhallgat az építésvezető: látszik rajta, hogy gondolko­zik elmondja-e vagy sem, milyen huszárvágásra készül­nek. — Ügy tervezzük, hogy még az idén, decemberben befejezzük az építkezést. Bo­rotvaélen táncolunk: a kö­vetkező hetekben dől majd el, hogy képesek leszünk-e erre. A januári—februári fa­gyok miatt két hónapig áll­tunk, márciusban pedig az eső miatt nem tudtunk dol­gozni. Nagy lemaradást kel­lett behoznunk. Az időjárás­tól függ most minden. Csaba János a vízgépészeti vállalat szerelési csoportve­zetője : — Ez az első olyan mun­kahelyem, ahol teljes az egyetértés a vállalkozók kö­zött — mondja —, pedig már harmincnégy éve járom az országot, hasonló munkákat végezve. Ügy érzem, nem csak álmokat kergetünk, ha azt mondjuk: képesek va­gyunk decemberig végezni a munkával. Hatalmas lesz ez a szenny­víztelep. Az első ütemben napi 8000 köbméter víz tisz­títására lesz alkalmas, de a tervezésnél a bővítési lehető­ségeket is figyelembe vették (20 ezer köbméter szennyvíz tisztítására is alkalmassá te­hető). A vízgépészeti brigád október 31-ig végez a szere­lési munkával és ez annak a jó kapcsolatnak is köszönhe­tő, amelyik az egész építke­zés alatt jellemző volt. Nem feljegyzéseket, papí­rokat gyártottunk, s vártunk a válaszra vakaródzva, ha­nem a legfontosabb napi ten­nivalókat megbeszélve, együtt és egymást segítve dolgoz­hattunk — mondja Takács Miklós munkavezető mérnök, akinek ez az építkezés az első „nemes” feladata. Három éve végzett a műszaki egye­temen. — Jó dolog, hogy nagy a felelősségem, de nem jó, hogy nincs meg ehhez a hatáskö­röm. A döntéseimet mindig láttamoztatni kell, pedig itt sokszor nem érünk rá napo­kat várni egy igenre vagy egy nemre. Például, ha reg­gel zulhog az eső, csak a megérzésemre hagyatkozva kell eldönteni, hogy tudunk-e még dolgozni aznap, vagy küldjem el a gépeket, ne terheljen állásidő bennünket. Mondanom sem kell: ha esőt „jósolok”, már tlzórakor hét­ágra süt a nap, ha jó időt. akkor pedig estig csónakázni lehetett a barakk körül. A munkások már az egye­sített biológiai tisztító mű­tárgyakon végzik a befejező simításokat. — Sok és nehéz munka vár ránk — mondja Molnár Ferenc brigádvezető —, kéz­zel kell hordanunk a betont, két-három köbméter bedol­gozásáért nem éri meg fi­zetni a gépláncot., A kezdet­től az építkezésen dolgozom. Mi mindannyian egy dologért hajtunk: szeretnénk határidő előtt befejezni az építést úgy, hogy szó se érhesse majd a ház elejét. Az építésvezető azt mond­ja, biztosan nem szidják majd a vállalatot, ha sikerül előbb befejezni az építkezést. Jó partnereket választott a Délviép, s úgy tartják itt az emberek: a bátor verseny­zőnek szerencséje is van. így hát könnyen előfordul­hat, hogy Miklós napra pezs- gős palackokkal ünnepelhet­nek. Klie Ágnes NAGYATÁD HOLNAP Vaskos levelet kaptak a nagyatádiak az elmúlt na­pokban. A városi tanács vé­leményüket és egyetértésüket kéri a kiszabható település- fejlesztési hozzájárulás ősz- szegének és felhasználásának módjáról. A város vezetői­nek döntése szerint nem a maximálisan kivethető 2000 forint összeget kérik az el­következendő öt évben, ha­nem — ha a lakók is egyet­értenek — akkor 800—1400 forint díjat szabnak majd ki. A városi tanács javaslata: épüljön az összegből új strand a Rinya partján, hiszen a város szívében levő Széche­nyi téri ugyancsak elavult. A folyóparton viszont adott két melegvizes kút is, amely táp­lálhatná a medencéket. Az ötlet nem újkeletű, hiszen korábban is szó volt arról, hogy szükség lenne egy új strandra és egy sportcsar­nokra is. A tanács vitára bo­csátotta az elképzeléseket és ennek alapján döntöttek e javaslat mellett, mint ahogy a lakosság véleménye alap­ján állították össze a hete­dik ötéves tervi elképzelése­ket is. Erről a városi tanács legutóbbi döntése alapján ha­tároztak. Nem vitatható, hogy a gaz­dasági nehézségek ellenére is Nagyatád az elmúlt öt év­ben dinamikusan fejlődött. Bizonysága ennek a tervidő­szak félidejében kiérdemelt Hild-érem. Bővült a könyv­tár, újabb lakótelep készült, bővítették a gimnáziumot, hamarosan új iskolát avat­hatnak. Üjabb oktatási intéz­ményre azonban ezután is szükség van, ugyanakkor korszerűsíteni kellene a szakmunkásképzés feltétele­it is. Felújításra szorulnak a régebbi általános iskolák. A kisegítő iskolához 60—80 fé­rőhelyes diákotthont kellene létesíteni. A jól működő vá­rosi könyvtár a legutóbbi bő­vítés ellenére is szűkölködik helyben. Űjabb részleg kiala­kításán dolgoznak az építők a Széchenyi tér 13. szám alatt levő épületen. A gondokat sorolni sem könnyű. A helybeliek régi panasza az ivóvíz minősége. Mint ahogy a programban is fogalmaznak, a DRVV-vel közösen kell keresni a minő­ség javításának lehetőségét. Egészséges ivóvíz kellene Ki- vadáron és Ötvöskónyiban is. Ennek biztosítása ugyancsak az elkövetkezendő tervidő­szak feladata. A csatorna- rendszer szintén felújításra szorul, s az elsődleges fel­adat. Kérdéses, hogy a he- nészi városrész vízelvezető rendszerét miként lehet meg­építeni? Dönt a lakosság A szolgáltatások színvona­lával is baj van. Bár újabb állami, vagy szövetkezeti szervezet létrehozása nem in­dokolt, a szolgáltatások szín­vonalát mindenképpen javí­tani kellene. Atádon — bár a megyei tanács öt évvel ez­előtt határozatot hozott róla — még mindig nincs korsze­rű áruház. Az elkövetkezen­dő fél évtizedben sincs mód a megépítésére, csupán a lét­rehozásának előkészítését le­het szorgalmazni, illetve 1990 körül talán hozzáláthatnak az alapozáshoz. Ma még nem tudni, hogy egy nagy alap- területű áruház, avagy bevá­sárlóközpont létesül. Nagyatád új tervidőszaká­nak legfontosabb feladatai közé természetesen a lakás­építés tartozik. Sajnos az igénylők számához mérten nincs elegendő pénz a bér­lakások építésére, így itt a Rinya partján is a magán­erős építkezéseket, illetve a saját tulajdonú, többszintes lakások építését kell szorgal­mazni. Ezért folytatódik a Jókai lakótelep kialakítása és a Kossuth Lajos utca be­építése. Szükséges a megle­vő otthonok felújítása is. A program szerint a mostani tervidőszakban elmaradt 45 lakás felújítását is pótolni kell. Jó hír, hogy az év vé­géig 90 családi ház épltésé- nez tudnak telket biztosítani. ■ Az elkövetkezendő öt év­ben Nagyatádon a tanács egy- milliárd 353 millió forinttal gazdálkodhat. Ennek java részét, több mint nyolcvanhat százalékát a meglevő intéz­mények működtetésére for­dítják. Fejlesztésre alig ti­zenhárom százalék jut. Ért­hető hát, hogy a gondok mel­lett jól kell majd beosztani a forintokat. Nagy Jenő

Next

/
Thumbnails
Contents